Független Budapest, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-04-07 / 14. szám
I9i5. április 7. 13. szám. NAGY BUDAPEST a „Független Budapest“ állandó melléklete Munkatársak: GELEY JÓZSEF, HEGEDŰS GYULA. PÁSZTOR MIHÁLY, POSSEL GUSZTÁV SAL GO IGNÁC, TOMA SZILARD, VERBOI ÁRMIN, VUKOVÄRI ALBERT, ZÓLYOMI DEZSŐ. Előfizetési ára : EGÉSZ EVRE 12 K. Szerkesztöseg és kiadóhivatal : BUDAPEST. VISEGRÁDI UTCA 40 Éjjeli közlekedést! Nagyváros, sőt költői nagyítással világváros volnánk. Elérkeztünk a millió lakos határához vagy talán át is léptünk e határon. Budapest községi háztartása nagyobb, mint egynémely Balkán államé. Szóval a mi székesfővárosunk belépett az igazi nagyvárosok sorába. Megilleti tehát Budapest közönségét mindaz a vívmány, amelyet az igazi nagyvárosi lét nyújt az embereknek. És hogy van mégis, hogy ennek a kétségtelenül fenforgó nagyvárosi jellegnek akárhány fontos következményét nem tudjuk vagy nem akarjuk levonni. Nem akarunk a szokásos panaszokkal és rekriminációkkal előállani. aminőkre a pesti ember nagyszerűen be van gyakorolva. Csak egyetlen egy kérdést akarunk feltenni mindazokhoz, akiket illet: miért szűnik meg Budapesten éjszaka minden közúti forgalom? A pesti kupléköltő igen szellemesen azt kérdezi: látta-e már Budapestet éjjel? A válasz erre tisztán a véletlentől függ. Holdtöltekor, amikor szépen süt a hold az égbolton és ezüstárban úszik a város, persze, hogy láttuk. Be egyébkor alig látjuk éjjel a várost, mert hiszen 11 órakor elalszanak a villamos lámpák, 1:1-kor kioltják a gázlámpák felét is, és sötétség borul a főváros utcáira. És e sötét utcák csendjét a közlekedés zaja sem töri meg, egyszerűen mert Budapesten éjjel nincsen közlekedés. Miért van ez igy? Miért állanak meg a villamvasuti kocsik éjjel 11 órakor csaknem minden vonalon, és miért szűnik meg éjfélkor egészen a Közúti forgalom? Bécsben és Berlinben éjjel И óráig közlekednek a villamosok és 5-kor reggel ismét megindulnak. Hálásban, Londonban, Hamburgban egyáltalán nem áll be szünet a közúti közlekedésben. Nálunk azonban éjfélkor, sőt már éjfél előtt is vagy gyalog bandukolhatsz messze lakásodba vagy fizethetsz bérkocsit. Pedig ha nézzük például a kávé- házakat, azt látjuk, hogy legtöbbje egyáltalán sohasem zárja be a boltot, mert egész éjjen keresztül van vendég. Egy ilyen éjszakázó városban, aminő Budapest. melynek határozottan és tagadhatatlanul van éjjeli élete, nem szabadna a villamos vasúti közlekedésnek oly korán megszűnnie. Nem abszurdum-e például, hogy 12 után Buda a pesti részektől mintha teljesen el volna vágva. Be sőt az Arénáidról 1 1 óra után sem jöhetsz be már a városba, mert a Damjanics-utcai végállomástól 11 -kor indul befelé az utolsó vonat. Fél órákat leshetsz, inig jön egy cserkesz konflis, ha ugyan addig a ligeti jasszok nem kötnek veled közelebbi ismeretséget, melynek alapján aztán a mentőkocsi szállíthat befelé. Meleg nyári hónapokban se jusson eszedbe az éjszakai friss levegő után vágyódnod a Zugligetben vagy Hűvösvölgyben; mert gyalog- szerrel 'sétálhatsz be tíz kilométert. Ha pedig sorsod úgy hozná magával, hogy az rilői-ut körül szórakozol 12 óráig, úgy keservesen meglakolsz, mert a Nyugati felé sem visz már ilyenkor sárga kocsi. Mit ér háta közlekedési bizottság nagy nekirugaszkodása és alapos tanácskozása. Hogy innen meg onnan még egy negyed óráig jár majd a kocsi és 10 perc helyett 5 percenként ? Hosszas vita nélkül egyszerűen segíteni lehetne a bajon, ha kimondaná a főváros, hogy május közepétől szeptember közepéig éjjeli 3 óráig tart a ; közlekedés. A vállalatok nem károsodnának, mert elég volna 20—30 percenként egy-egy kocsit indítani, t úgy hogy ezeknek mindig volna az önköltséget megfizető utasuk. Meg kell végre érteniük az intéző köröknek, hogy egy ilyen nagyvárosban éjjel sem szünhetik meg a közúti forgalom, ha nem akarjuk az éjszakai Budapestet Mucsa nívójára leszorítani! A kis ember hitele. — Levél a szerkesztőhöz. — A községi takarékpénztárról lapjuk múlt számában megjelent cikkét mindenben a magamévá teszem. Engedje meg azonban, igen tisztelt Szerkesztő ur,hogy észrevételeit néhány megjegyzéssel kiegészítsem, különösen a községi takarékpénztárnak a kis ember hiiele érdekében való hivatását illetőleg. Ha nem is szándékozott volna a főváros községi takarékot létesíteni, most, a múlt év tanulságai után meg kellene ezt tennie. A székesfőváros az utóbbbi esztendőkben igen helyes és üdvös szociális községi politikának vetette meg alapját. A népjóléti intézmények fejlesztésével, a nagy üzemek közérdekű jellegének kidomboritásával, a közélelmezés szervezésével, a lakbéruzsora ellen indított akciójával, a közlekedésre és köz- világításra gyakorolt befolyásával Budapest székesfővárosa az európai nagyvárosok sorában igen előkelő helyet vívott ki magának és követésreméltó példáját nyújtja az egészséges kommunális politikának. És ha a nagy alkotások és létesítmények ideig-óráig esetleg kedvezőtlenül befolyásolnák is a főváros háztartását — mint ezt a Bárczy-rezsim pénzügyi kritikusai állítják — mégis nem lehet tagadni, hogy a polgárság összérdekeit, különösen a gazdaságilag gyengébb exisztenciák létét szolgálja sikeresen ez a községi politika. De épen ezért kötelessége a fővárosnak, hogy egy igen súlyos baját és hiányát a fővárosi életnek szintén hatósági eszközökkel kiküszöbölje. Értem ez alatt azt, hogy Budapesten a kis ember számúra egyáltalán nincsen hitel. Tudjuk, hogy ami hitelforrása a szerényebb pesti polgárnak, kisebb kereskedőnek, iparosembernek, kivatalnoknak és alkalmazottaknak a mullban volt, az a gazdasági és pénzügyi krízis folyamán megszűnt. A hitel- szövetkezetek sorra megbuktak, az a kevés, ami még megmaradt, nem igen képes uj hiteleket nyújtani. A kis részvénybankok legnagyobb része is a múlt év folyamán vagy felszámolt, vagy működésre képtelenné vált, úgy hogy legalább 100 millió koronával kevesebb az a tőke, amely a fővárosban a kis és középhitelnek rendelkezésére állott. A nagybankok eddig sem igen nyújtottak hitelt a kis és exisztenciáknak, ezt is csak úgy, hogy valamely kisebb bank forgatta azt a váltót, úgy hogy tulajdonképen e kisebb bank kapta a hitelt a nagybanktól, nem pedig egyenesen a kis adós. Ami hitele eddig volt a szerényebb gazdasági alanynak, ahoz is csak a kis bank reeszkompthitele révén juthatott. Mostjazonban ez a zsiráns, a kisbank megszűnt, és a hatalmas pénzintézetek milliós forrásai egyszerűen bedugultak a kis ember részére. Itt ezen a téren nyílnék áldásos tevékenységi köre a főváros községi takarék- pénztárának. Tapasztalati tény, hogy a kis ember a maga kis hitelére épen olyan jó, mint a nagy cég és vállalkozó a maguk nagy hitelére. A községi takarékpénztárnak tulaj- donképeni és speciális hivatása volna, hogy pótolja hitelszervezetünknek ezt a hiányát és megteremtse a kis embernek hitelszervét. Ezzel oly terrénumot művelne meg, amelyet a részvénybankok nem foglalnak le maguknak, ugv hogy még csak konkurenciát sem csinálna vele a pénzintézetnek, amelyeknek tehát semmi okuk sem volna erre a községi takarékpénztárra irigy szemmel nézni és ennek megalakulását hátráltatni. De a szociális szükség is kikényszeritenó azt a községi takarék-
