Független Budapest, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-04-07 / 14. szám
2 FÜGGETLEX ВUDAPEST. így tehát csak egy közgyűlésen kerek 90.000 korona tulkiadás me gszavazása iránt tett a tanács javaslatot, de bátran állíthatjuk, hogy minden közgyűlés napirendjén átlag 100.000 К tulkiadással találkozunk, ami éven- kénta nagyobb tételektől eltekintve, legalább is két millió olyan kiadást jeleni, amelyre nem számítottak. Hogy ilyen körülmények között a céltudatos gazdálkodásról szó nem lehet, az nyilvánvaló. Sem a tanács, sem pedig a közgyűlés ilyen módon nem képes a költségvetés pontos betartásáról gondoskodni, mert minden számítás a tervező tisztviselő vagy ügyosztály hanyagságán vagy felületességén hajótörést szenved. Csak egy módja volna az ilyen meglepetések kikerülésére. Végre kellene hajtani a pénzügyi bizottság azon határozatát, hogy minden tulkiadásért az illető közeg felelősségre vonassék. Ha ezt komolyan megteszik, egy csapásra vége lesz annak, hogy az elrendelt munkálatoknál csak egy fillérrel is költsenek többet, mint ami már meg van szavazva. Az olv sokszor hangoztatott takarékosságnak ez volna a kezdete, és legfőbb ideje annak, hogy végre-valahára a városházán belássák, miszerint a város pénzével úgy kell bánni, mint minden jó gazda a saját pénzével bánik. Amivel nem törődik senki. A főváros kórházi mizériái. A közegészségügy a fő ütőere minden államnak. Ott, ahol ez a nagyfontossága kérdés nincsen rendezve : nemcsak a népesedés szaporodása van veszélyeztetve, hanem ami még ennél is fontosabb: a nemzedék elkorcsoso- dik és feltartózhatatlanul sülyed a degeneráció felé. Egy erős, egészséges nemzedék: maga az erős, ellentállóképes állam és amely ország közegészségét elhanyagolja, az romlásba viszi önmagát. Nálunk ehez a kérdéshez csak kezlyüs kézzel lehet nyúlni és nagy önmegtagadásra van szükség, hogy közigazgatásunknak ezt a részét tárgyalva, megóvjuk higgadtságunkat. Természetesen a főváros közegészségügyéről van szó, mert az ország közegészségéről nem lehet beszélni, annál az egyszerű oknál fogva, mert sűrűn váltakozó kormányaink nem törődnek azzal, hogy az országban ezerszámra pusztul a lakosság nemcsak kórházak, de orvosi segítség hiányában is. Az ország közegészségi intézményeiről tehát nem lehet beszélni, mert azok nincsenek. RiDiKÜL ÉS FINOM BŐRÁRU 1 gyári árban Щ, PÄPEK JÓZSEF ti j császári és kir. udv. szállító börárugyártónál, j г! У i Budapest, VIII., Rákóczi-ut 11 és 15 S AA = Telelőn 65 39. I Az állam tud mindepre pénzt fordítani, csak épen közegészségi intézményekre nem. Erre elég szomorú példa az, hogy az állam még arról sem gondoskodik, hogy a közveszélyes őrülteket el lehessen helyezni, aminek az a folyománya, hogy szerte az országban a köz- veszélyes őrültek szabadon járnak kelnek embertársaik közt és féljajdulást e rettenetes állapot miatt mindigcsak akkor hallunk,amikor egy ilyen közveszélyes egyén valamelves nagyobb szerencsétlenséget idézett elő. Nálunk csak a főváros közegészségi intézményeiről lehet beszélni. És mi sem természetesebb, minthogy az ország minden részéből a betegek idecsődülnek és itt keresnek menedéket a főváros kórházaiban. Otthon, fatornyos hazájukban lódoktorról még valahogyan gondoskodik az állam, de emberek számára orvost kötéllel sem lehet fogni. Mert az állam — legyen az akár kerületi, akár körorvos — úgy díjazza az orvosokat, hogy fizetésük alig elegendő arra, hogy az elkoplatott cipőtalp költségét fedezze.Mi természetesebb tehát,, minthogy csődül a beteg a fővárosba, ahol azután az a szomorú, de mindamellett nem minden humor nélküli eset következik be, hogy a kórházakban a budapesti lakos, aki itt adózik, itt dolgozik, itt él: nem talál helyei, mert az állam jóvoltából a kórházakat a vidéki betegek foglalják el. Hogy az állam hanyagsága és szükkeblü- sége folytán a főváros gyűjtőhelyévé vált a fertőző betegségeknek, azt csak mellesleg említjük meg. Hogy ez mennyire igaz, arra klasszikus példa az a tény, hogy a fővárosnak minden alkalommal harcot kell vívnia a belügyminiszterrel, hogy törvényes kötelességét teljesítse és térilse meg a fővárosnak a felét azoknak a kiadásoknak, amelyek a fertőző betegségek elleni küzdelmében felmerülnek. Kétségtelen, hogy a főváros a közegészség- ügv terén az erejét messze túlhaladó áldozatokat hoz és bizonyos az is, hogy alig van nyugateurópai város, amely aránylag oly nagy kórházi budgettef tud felmutatni, mint a magyar főváros. És ime még sincs város, amelyben annyi beteget utasítanának vissza a kórházakból, mint Budapesten és alig található város, ahol a kórházak annyira túlzsúfoltak volnának, mint nálunk. Vessünk csak egy pillantást akármelyik kórházunkba és megdöbbentő dolgokat fogunk látni. Hiszen nem dehonesztáló a földre fektetett szalmazsákon feküdni, amikor egészségesek vagyunk. Persze ez a tény a betegre sem dehonesztáló, de milyen az az ápolás, amelyben ez a szegény részesül, mikor az ápolónak a beteg legcsekélyebb kívánságára előbb térdre kell borulnia, vagy fáradsággal lehajolnia, meid a földön fekvőhöz másként nem tud hozzáférni. Hiszen az ápoló is csak ember és ha tudjuk milyen sok beteg jut egy ápolóra, megértjük azt is, hogy bizony néha-néha az ápoló fáradtságát a beteg sínyli meg. Látjuk azonb m kórházainkban azt is, hogy a gazdálkodás nem épen a legideálisabb. AU ez különösen az élelmezésre és a beteg- ellátásra, amellyel nem törődik abszolnte senki. A szállítók leadják az árukat, de nincs senki, aki azt súlyára, mennyiségére és minőségére nézve úgy venné át, amint azt át kellene vennie és bizony tudunk esetet, nem is egyet, mikor a szállító ezt az elnézést, ezt a hanyagságot nagyon is a maga számara fruktiíikálja. A kórházak adminisztrációján tehát változtatni kellene és csakhamar kitűnne, hogy kevesebb költséggel sokkal jobban lehetne a betegeket ellámi. A gázbizottság utolsó ülésén mindenki csodálkozására azt jelentette, a főpolgármester, ki most a kórházakat látogatja, hogy például a Szt. István kórház udvarát még ma is pillangóégőkkel világítják. De azért senkinek, még a kórház vezetőjének vagy gondnokának sem jutott eszébe arról gondoskodni, hogv ezek az égők Auerégökkel cseréltessenek fel, amelyek nemcsak hogy jobban világítanak, de aránytalanul kevesebb gázt is fogyasztanak. Ilyen «takarékosságra» való példákkal többel is szolgálhatnánk. A kórházi adminisztrációnak reformja nem kevésbbé sürgős, mint például közélelmezésünk reformja. A kettő közti külömbség csak annyi, hogy a közegészségügyi ügv- osztály vezetője reményt nyújt arra, hogy a kórházakban a viszonyok meg fognak vál- tozni, mig a közélelmezés terén ahelyett, hogyT haladnánk, napról-napra sülyednek, amíg a közönség majd megunja a dolgot és segit magán — úgy ahogy tud. PASCHKA ÉS TARSA REDŐNY- ÉS VASSZERKEZETI GYÁR BUDAPEST, X., FÜZÉR-UTCA 35 = GYÁRTMÁNYOK : = VASSZERKEZETEK. □ VAS- ÉS FÉMPORTÁLOK. □ VAS- ÉS FAREDŐNYÖK. □ VENTILÁTOROK ES TELJES SZÍVÓBERENDEZÉSEK | МшЙР!1|И rne§'szeret;i ős dicséri már első próba JSUiSvUllU után a kitűnő szabása, szabályozható nyakbőségü férfi-ingeket. Ajánlja kiváló minőségben és jutányos árban. Vértes és Sebestyén cs és kir. szab. fehérnemű készítők, IV., Muzeum-körut Í5. sz. 4 — __.____-_______L—1—;___________ J тш // res-, üveg-, jegkötvények a legelőnyösebbek élet-, tűz-, baleset, szavatossági-, bet lies állat- b iztositásoknál. Felvilágosii ásókkal, prospektusokkal és díjajánlattal szívesen szolgál a Általános Biztositó R.-T. igazgatósága Budapest, IV. kér., Károly-körut, 2. szánt. Telefon: 153-98, 2—11,2—12. Részvénytöke 6.000,000 kor. és a társaság képviselőségei Kartellen, kiviil as ország mindéit részében. Szervezési alap 1.200,000 SZÉN. KOKSZ nagyban és kicsin yb en SALAMON JAKAB is T Я Telefonszámok:73-96- 73~97' 73—98, 73-99. BUDAPEST, V., Erzsébet-tér 19. ES 1 SA CÉGNÉL Telefonszámok: ül'«!: üli!! К0Ш FEST,TISZTITGyár es föüzlet: ßudiwest, VII., Szövetséír-utcza 35-3? Gyűjtőtelepek a székesfőváros minden részében — Képviseletek a vidék legtöbb városáDan. Teleion 5S-4A 12S-15.
