Független Budapest, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1912-05-27 / 21. szám
2 FÜGETGLEN BUDAPEST A főváros pénztárjegyei két éves lejáratra szólnak, ami által a főváros nagy latitudet nyer a következő kölcsön tárgyalásához. Két esztendő oly hosszú idő a pénzpiac változó hullámzásaihoz képest, hogy ez alatt a viszonyok jobbulása bízvást elvárható. A fővárosnak elég ideje lesz gondoskodni a pénztár- j egye к beváltására szükséges fedezetről, másrészt a tőkepénzesek is szivesen fogják venni a pénztárjegyeket, ha ezek hosszabb időre szóló befektetéseket nyújtanak, mintha egészen rövid, például egyéves lejáratúak volnának. Kétségtelen, hogy Budapest a városi pénztárjegyek tipusának kreálásával a kommunális hitel formáit egy praktikus módszerrel gyarapitotta és bizvást hisszük, hogy a pénztárjegyek intézménye fényesen beválik és a főváros pénzbeszerzésének egész jövendő irányára döntő befolyással lesz. Technikai szempontból nem kicsinylendő az az óriási előny, amelylyel az ilyen apró címletekben könnyen mobilizálható és továbbadható kölcsön rendelkezik a folyószámlaköl- csön megszokott formái felett, amelyeknek nyújtása esetén a hitelező bankintézetnek nincs módjában a kihelyezett tőkét mozgósítani és további gyümölcsöző célra fordítani. Budapest kommunális pénztárjegyeinek megteremtése éppen ezért nézetünk szerint úttörő kezdeményezés a kommunális hitel fejlődésében. B. Á. Ä budapesti rendőrforradaloni. Most, hogy elült a nagy harci zaj és a megriadt polgárság leikébe ismét visszatért a nyugodtság és biztonság érzete: a higgadt megfontolás tiszta látásával megállapíthatjuk, hogy ami Budapesten a véres csütörtökön történt, az tulajdonképpen nem volt egyéb mint eredetileg csinytevésnek és lármás tüntetéseknek sajátságos véletlen folytán forradalommá való kialakulása. A nap nem indult meg ilyen forradalomnak. Hiába elmélkednek moralisták és socioló- gusok arról, hogy a zavargások a pesti nyomor által kétségbeesésbe kergetett néptömegek feljajdulása volt. Ez nem igaz. A zavargások kezdete mindenütt tipikusan egy- lorma. Többnyire suhancok kövekkel bevertek ablakokat, mire jöttek a rendőrök, hozzáláttak az erélyes rendcsináláshoz és egy két kavics, mely egy-egy rendőr fejét érte, az utca népének legázolását és sok helyütt kardlapozást és revolverlövöldözést eredményezett. Amily komoly karaktere volt a zavargásnak, azt végig a városon néhány elszánt és a rombolás eszközeivel felszerelt ember csinálta. Ezek döntötték fel a villamoskocsikat, ezek gyújtogatták a külső Yáczi-uton a kátrányos és petroleumos hordókat, de a néhány elszánt petrolőr — aminő elvégre minden nagyvárosban van — még nem avathatta forradalommá a pesti zavargást. Igazán ueszedelmessé csak a rendőrség tette, amely a legdurvább és legkíméletlenebb magatartást tanúsította, nem a rendzavargókkal, hanem a főváros békés polgárságával szemben és a hatósági brutalitásnak, a hatalmi tébolynak valóságos orgiáit rendezte. Az oktalanul és szükségnélkül kardlapozó és vagdal kozó rendőrök vérengzése váltotta ki Budapest polgárságából a véressé vált csütörtökön a forradalmi hangulatot. Kiderült tehát újból a budapesti rendőrség teljes alkalmatlansága a rendnek tekintéllyel és okossággal párosult eréllyel való fenntartásához. És nem szolgálhat mentségül az a régi kifogás, hogy a rendőrség létszáma ily nagyvárosban elégtelen. Még jó szerencse, hogy nem volt Pesten több rendőr, mert hiszen akkor még több járókelőt kaszaboltak volna össze a főváros legforgalmasabb utcáin. A baj oka abban a szellemben rejlik, amely ami rendőrségünkbe régi időktől fogva plántálnak bele a feljebbvalói. A rendőrtisztviselők közt is dühöngött a csütörtöki napon a hatalmi téboly és láthattunk sűrűn vagdalkozó fogalmazócskákat és kapitány- 1 aspiránsokat, akiktől életfogytiglan el kellene szedni a kardot és minden egyéb szerszámot, mellyel valakiben kárt csinálhatnak. Ez ellen a rendőrség ellen vájjon ki nyújt oltalmat a védtelen polgároknak ? Kiderült újból, hogy a rendőrlegénység anyaga nem érett meg arra, hogy közhatósági funkciói bízzanak reá. A magyar paraszt minden arisztokratikus gőgjével, a kaputosok és a szegény nép iránt egyaránt érzett minden animozitásával forgatta a fegyvert a pesti rendőr ezen az emlékezetes napon. A lapok leirása még halvány képét sem nyújthatja annak, amit a rendőrség akkor elkövetett. Nőket, gyermekeket lekaszabolni, azzal az ürüggyel, hogy a zavargásban mindenkit le kell tiporni, aki a rendőrlovak patája alá kerül; valóban furcsa megnyilatkozása a rendőri igazságérzetnek. Minthogy pedig végre is a rendőrség arra volna itt, hogy a főváros polgárságának békéjét, személy- és vagyonbiztonságát garantálja: joggal kérdezheti minden polgár, hogy mért nem tudta ez a szigorú rendőrség megakadályozni a csütörtöki napot? Mért tudta éppen csak betiltani a munkások felvonulását és békés demonstrációját és vájjon mért nem tudta a rendőrség azt amit minden tizenöt éves fiú előre megjósolt, hogy a munkások felvonulásának betiltása, nagy zavargásokra fog okot szolgáltatni. És hol maradt a rendőrség jólértesültsége a bekövetkezendőkről ? Honnan merítette a budapesti Hermandad azt az optimisztikus vélekedését, hogy a választójogi általános strájk néhány ezer munkásnak ártatlan csoportosulásában fog kimerülni ? Mind ez a kérdés nagyon közelről érdekli a fővárosi hatóságot, amelyre most az a feladat hárul, hogy polgárainak élet- és testi épségét az államrendőrséggel szemben megvédje. Ezen a problémán nem lehet egyszerűen átsiklani egy főkapitányi jelentéssel a közigazgatási bizottságban. Ha a mi rendőrségünk bölcsessége a munkásmozgalommal szemben csak éppen abban merül ki, hogy évről-évre ezer oldalas kötetekben javított és bővített kiadását rendezze a szocialista népgyülések szónoklatainak és a párt jelentéseinek, ugv szépen köszönjük buzgó rendőrségünk ez irodalmi és nyomdatechnikai ambícióját, de nem kérünk tovább belőle. Kíváncsian várjuk, hogy ki fog felelni a ре-di rendőrforradalom minden rettenetességeiért? A hiányzó előrelátást, a megelőzésben való teljes ügyetlenségét kozák energiával és tatárvérengzéssel, a zavargás pillanataiban pótolni nem lehet és pusztulnia kell helyükről mindazoknak, akiknek a vezetése mellett a pesti rendőrlegénység egész érzésvilága ilyen durvává és embertelenné alakulhatott. Nemcsak a hal szagosodik a fejétől! R101KÜL ÉS FINOM BŐRÁRU gyári árban 4 PAPEK JÓZSEF jl Ь и L II Й 1 császári és kir. udv. szállító börárugyártónál, j Budapest, VIII., Rákóczi-ut It és 15. ~ ' Telefon 65—39. ■ ■ : A hétről. A régi rezsim és az uj rezsim között egv kis összehasonlítás volt a pénzügyi bizottságban. Mindakettőnek megvoltak a maga hívei, de a vetélkedést igen hamar és igen könnyen el lehet dönteni. Azok a szempontok, amelyeket Bárczy polgármester hangoztatott az uj rezsim igazolására, olyanok, amelyeket lehetetlen nem figyelembe venni. Hogy régen nem vettek telkeket, hogy a fővárosnak ilyen külterjes fejlődését megengedték, hogy egyedül iskolaépítésekben negyven milliós restanciát hagvtak ránk, legkevésbé sem hálás utódokra: ezek mind olyan dolgok, amelyek a régi rezsim ellen szólanak. De azt sem kell elfelejteni, hogy lulajdonképen igazságtalanság összehasonlításokat tenni. A régi rezsim nem ismerte Pestet. A város nőtt, fejlődött, nagyobbodott s a régi rezsim még mindig úgy kormányozta, ahogy egy kisvárost szokás. Félt a közgyűléstől, félt attól, hogy beruházásokra költségeket kérjen tőle, tehát inkább ideiglenes intézkedéseket tett, amelyeknek következményei most bennünket, utódokat, ALTALÁNOS BIZTOSÍTÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG Budapest, V., Károiy-körut 2. szám, a Kossuth Lajos-utca sarkán. Részvénytőke : 6.000,000 K. Elnök: Gróf Károlyi Imre Igazgatósági kiküldött: Báró Fejérváry Imre Tiíz-, baleset-, szavatossági, élet- és népbiztositás, betörés-, jég-, üveg- és állatbiztosítás Olcsó díjak! Modern feltétele к ! Kartellen kívül! KOVALD fest,tisztit! Gyűj lótelepek a székesfőváros minden részében Gyár es föüzlet: Budapest, VII., Szövetség-utcza 35-3? Képviseletek a vidék legtöbb városában. Telefon 5S-45 12S-13
