Független Budapest, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1912-05-20 / 20. szám
2 FÜGETGLEN BUDAPEST ki lehet használni a védelmi harcban. Ehrlich ur hát kényelmesen sietett а Л ázsonyi széles háta mögé bújni. A manőver azonban nem sikerült. Szte- rényi kijelentette, hogy ő \ ázsonyi ellen, akinek városi működésével meg van elégedve és egyetért, semmiféle akcióra nem kapható. Ellenben nem jelentette ki,^ hogy Ehrlich G. Gusztáv ur ténykedésétől is el volna ragadtatva és hogy 6 ellene semmi szin alatt nem szállna síkra. Ami tehát annyit jelent, hogy a szervezkedő hetedik kerületi községi ellenzék Szterényi kipróbált erejére reflektál: úgy a harcban számíthat reája. A ténvállás pedig a következő: Az Ehrlich-féle” klikkel a hetedik kerületben eddig csak a kerületi függetlenségi pártkor vette fel a küzdelmet, és egyszer: a Barabás féle képviselőválasztás alkalmával sikerült is a klikket megbuktatni. A vesztett csata után Ehrlich ur sietett hamar koalíciósnak átved- leni és hirtelenében felfedezte, hogy ő alapjában véve függetlenségi érzelmű — lévén akkoriban a kormánypárt túlnyomórészt függetlenségi. Abban az időben történt, hogy Szterényi Józsefet és Hoitsy Pált Ehrlich ur magához édesgette és ezekkel a nevekkel törte le a kerületi függetlenségi párti községi ellenzék harcát. Azóta Szterényiból bukott államtitkár lett, akinek Ehrlich ur most — ő úgy gondolja — nem veheti hasznát és ezért” egyszerűen kitörölte Szterényi nevét az élők sorából. Neki egy aktiv miniszteri titkár kedvesebb, mint egy nyugdíjas államtitkár, Szlerénvinek tehát semmi oka sem lehet, hogy Ehrlich űrért tovább is lelkesedjék. Ellenben a hetedik kerületben a közelgő községi választások alkalmából megalakult pártkülönbség nélkül a községi ellenzék, amely főleg iparosokból és kereskedőkből áll — mint akik a kerület lakosságát túlnyomórészt alkotják. Ez az ellenzéki párt erősen szervezkedik, és valószínű, hogy Szterényi József nagy-értékű segítségéhez fog folyamodni azon a jogcímen, hogy az ipari és kereskedelmi érdekek kipróbált harcosa ezúttal sem hagyhatja cserben azokat az érdekeket, amelyekért egész életén át dolgozott, Hazugság az, hogy ez az alakulás Yázsonyi ellen, avagy a hatodik kerületi demokrata párt ellen irányulna. Ez t csak Ehrlichék találták ki abból a célból, hogy Yázsonyi segítse őket a félelmetes ellenzék ellen. A hetedik kerületi ellenzék kizárólag az Ehrlich klikk ellen veszi fel a harcot, mint amelynek közéleti szereplését károsnak, veszedelmesnek ismeri. Yázsonyi is csak örülhetne, ha a főváros megszabadulna ennek az önző, mindig csak zsebérdekét szolgáló klikknek szipolyc- zásától, mert neki is éreznie kell, hogy ez a gyanús társaság az 6 szeplőtlen nevére is foltot ejt. Valóban csodálatos, hogy Yázsonyi mindezideig nem tiltakozott az ellen, hogy Ehrlich ur a maga gyanús üzelmei közepette mindig hozzája dörzsölődzik és a Yázsonyi fényes reputációjával ékesíti fel a maga hitvány klikkérdekeit. Nem hihetjük, hogy ezúttal is fel fog ülni az erzsébetvárosi kommunális apacs ravaszságának, és ideadja majd magát ahhoz, hogy a klikkvezér uralmát a hetedik kerületi polgárság ellenében ezúttal is megmentse. Ehrlich ur védje meg a maga bőrét. Hiába szaladgál a szomszádba segítségért: senki sem fogja neki elhinni, hogy a hetedik kerületi ellenzék nem ő ellene, hanem Yázsonyi ellen szervezkedik. Rosszul állhat a klikkfőnök ur szénája, ha már most is kétségbe van esve és tüzet kiabál. Bármint ravaszkodik is azonban, a hetedik kerület önérzetes polgárságát ismét magával szemben fogja találni. Sem hazudozás, sem terror ettől őt megóvni nem fogja 1 A hétről. Keresztényszocialisták és néppártiak már ismét bele akarnak szólani a főváros ügyeibe, s rettentően fel voltak háborodva azon, hogy a főváros nem volt hajlandó odaadni nekik tanácskozásaik színtéréül a régi országház nagy termét. Föl lehetne tenni azt a kérdést is, vájjon ők rendelkezésükre bocsátották volna-e a szocialistáknak a Szent István-társulat nagytermét, de fölösleges ilyesmiket kérdezni, elég egyszerűen annyit konstatálni, hogy senki sem engedi piszkolni magát a saját házában. A néppárti urakat túlontúl jól ismeri a főváros s nagyon jól tudja, hogy az ő részükről tájékozatlan és rosszakaratú vádaskodásnál egyebet nem várhat. Nem a vád, nem az esetleges hibák fölött érzett felháborodás hangzik ki a szavaik közül, hanem a mérhetetlen és tájékozó keserűség, hogy mindezek — nélkülük történnek. A néppártiaknak sohasem volt talajuk a fővárosban, még a legnagyobb erőfeszítésre sem akadt egyszerre száz választó, aki végighallgatta volna fájdalmas panaszaikat s az ezen való düh tör ki minden tettükben, amelyet a főváros ellen vélnek irányozni. Csakhogy nagy tévedésben vannak a jó urak. Az ő panaszaik itt mindenfelé süket fülekre találnak, még ha százszor hangosabban is kiáltozzák el azokat. Nekik valóban nem marad más hátra, mint elmenni Karakó- Czörcsökre vagy Kisbürgözdre s ott egy nép- szövetségi ülés keretében a jámbor népnek elzokogni fájdalmaikat. Ott kész a siker: még meg is fogják éljenezni őket. A Magyar Villamossági telepének birói becslésére — mint az előrelátható volt — felhatalmazást adott a közgyűlés. A vita, amely a tanács előterjesztését követte, nagyobbnak látszott, mint amilyen jelentősége volt s Yázsonyi magyarázatai után valóban feleslegessé vált bármilyen aggodalmat is hangoztatni. Annyi tény, hogy a birói becslés nem preju- dikál, hogy a birói becslésre vonatkozó felhatalmazás egyben nem jelenti a megváltást is, kár volt tehát túlságosan passzimisztikus szemmel nézni a tanácsnak ezt az akcióját. Majd akkor, ha a birói becslés kedvezőtlen eredményt állapit meg, akkor felzudulhatnak azok, akik Budapest lelkiismeretének érzik magukat. De addig — szélmalom ellen való harc az egész. Az ellenséget egyelőre sehol sem látjuk. Az aggodalmak csak akkor lesznek jogosak, ha a birói becslés magas árat állapit meg, de — ezt igen kitűnő forrásból tudjuk — ennek éppen az ellenkezőjére van kilátás. Az a szatócsgazdálkodás, amely a Magyar Villamossági részvénytársaság igazgatóságának gazdálkodását jellemezte, most végre meg fogja boszulni magát. Addig, ameddig ez a gazdálkodás csak üzemzavarokban jelentkezett, az igazgatóságnak kisebb gondja is nagvobl) volt, semhogy a közönség érdekével törődjék és uj befektetéseket tegyen, de most hatalmas anyagi hátránya lesz emiatt, mert a birói becslés valódi értékét fogja megállapítani a Magyar Villamossági muzeális ereklyéinek. Ezért dolgoztak a Magyar Villamossági igazgatósági tagjai a becslés ellen. Ők nagyon jól tudják, hogy a Magyar Villamossági mérlege hogyan készült, ők nagyon tisztában vannak a telep és a vezetékek állapotával és semmiképpen sem kedvünkre való, bogy birói becslés történjék, amely az üzleti értéket egyáltalán nem veszi figyelembe. Igen jó tehát, hogy úgy történt — de ha bármi tévedés is esett a dolog körül, a fővárost valóban nem köti semmi. Legfeljebb egy tapasztalattal lesz gazdagabb, ami még ennek a sokat tapasztalt közgyűlésnek sem kár. A lóhusüzem hatalmas fejlődése tulajdonképpen szomorú bizonyítéka annak a rettenetes áremelkedésnek, amelylyel az agráriusok politikája sújtja a fővárost. Ma már ott tartunk, hogy Budapest lakosságának egy hetedrésze lóhust eszik, még pedig kizárólag és állandóan lóhust. De emellett el kell ismernünk azt, hogy a lóhusüzem tökéletes intézménye a fővárosnak. Egyetlen egy baja volt eddig s ez az, hogy kénytelen volt a sertésközvágóhid keretében maradni, mert nem építettek külön vágóhidat a lóhusüzem részére. A tapasztalás most már beigazolta azt, hogy a lóhusüzem még egyre fejlődik, ha most már nem is olyan rohamosan, mint azelőtt, de azért határozottan s igy valóban hasznos és szükséges befektetés, ha a főváros külön lóvágóhidat és kolbászgyárat építtet. A közélelmezési ügyosztály másfélmillió koronában állapította meg a költségeket, de a közélelmezési bizottságnak majdnem valamennyi tagja sokalta ezt az összeget. Valóban, meg kell alaposan hányni-vetni a költség- vetést, mielőtt kivitelre kerülne a dolog, hiszen a lóvágóhid építésének költsége csakugyan a legszegényebb néposztályt sújtaná. A főváros mar néhányszor leszállította a lóhus árát, de kérdés, vájjon nem kellene-e újból felemelni, ha a drága építés megterhelné az előállítás költségeit? Itt minden korona fontos, itt minden korona szerepet játszik s ezért a köz- épitési bizottságnak a legnagyobb lelkiismeretességgel kell majd felülvizsgálnia az előterjesztés számításait. A kocsisoknak annyi a kérésük, hogy alig tudja számon tartani az ember. Hol itt járnak, hol ott s annyi mindenféle követelni valójuk van a fővároson, mintha egyedül ő miattuk állana a városháza. Most — hogy ezúttal csak egy kérésükkel foglalkozzunk — azon iparkodtak és könyörögnek, hogy emeljék fel a kétfogatu bérkocsik taksáját. A főváros rosszul csinálta meg a tarifát, — mondják — mert ez annyira olcsó, hogy nem képesek megélni belőle. Ellenben azt maguk is beismerik, hogy az egyfogatuaknál várakozáson belül sikerült a taxaméter: most sokkal többet keresnek, mint azelőtt, taxi nélkül. De mért kell a közönségnek mindenben a kocsisok követelései szerint igazodniok? Valóban, a kocsisok vannak a közönség kedvéért s örüljünk, hogy ez egyszer véletlenségből a mi érdekünkre hibázott rá a főváros. Ha nem tudnak megélni a kétfogatu bérkocsisok: alakítsák át egyfogatuakká a kocsijaikat, vagy — s ez a legjobb megoldás — szállítsuk le az egyfogatuak taksáját. Nincsen arányosság a két tarifa között — igy mondják a kocsisok — tehát teremtsük meg az arányosságot. Mért kell éppen a kocsisok előnyére arányosságot teremteni? Legyen egyszer már nekünk, a közönségnek is hasznunk az arányosságból s rendezzünk talán tarifaleszállitást a tarifa- emelés helyett. Ezt éppen annyi joggal kérhetjük, mint a bérkocsisok az ellenkezőjét. RIDIKÜL ÉS FINOM BŐRÁRU gyári árban PÄPEK JÓZSEF császári és kir. udv. szállító börárugyártónál, Budapest, VIII., Rákóczi-ut 11 és 15. Telefon 65—39. ALTALANOS RÉSZVÉNYTÁRSASÁG Budapest, V., Károiy-körut 2. szám, a Kossuth Lajus-utca sarkán. Részvénytöke. 6.000,000 K. Elnök: Gróf Károlyi Imre Igazgatósági kiküldött: Báró Fejérváry Imre Tűz-, baleset-, szavatossági, élet- és népbiztositns, betörés-, jég-, üveg- és állatbiztosítás Olcsó díjak! Modernfeltételek! Kartellen kívül! BIZTOSÍTÓ KOVALD fest,tisztíts Gyár es föüzlet: Budapest, TTL, Szövetség-utcza 35-37 Gyűjtőtelepek a székesfőváros minden részében — Képviseletek a vidék legtöbb városában. Telefon 58-45 128-13
