Független Budapest, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1912-04-29 / 17. szám
FÜGGETLEN BUDAPEST a műnél becslési műveletében évi 527.200 K-val látta el, úgy, hogy a Fischer-féle telep megváltásának esetén a fővárosnak a nyers feleslegből az annuitás kifizetése és a szükséges tartalékalap megfelelő dotációja után a főszámvevő becslésének alapul vétele mellett kerek 000.000 K, dr. Hoór becslésének elfogadása esetén pedig kerek 676.000 К tiszta nyereség maradt volna, ami a megváltási ár 3‘9, illetve 4,8%"ának felelne meg. A szerződés szerint való megváltás tehát a Fischer-féle telepnél pénzügyileg előnyösebb volna a fővárosra nézve, mint a Fodorféle telep beváltása, amennyiben ennél a telepnél a megváltáshoz csak 13—15 millió korona kölcsönt kellene a fővárosnak felvennie és e kisébb tőkebefektetés mellett az évi tiszta haszon 3 9 és 4'8% közt volna, mig a Fodor-féle telep beváltásához 27 — 32 millió koronára volna szükség, mely nagyobb befektetés után csak 1—2-2% tiszta haszon volna várható. v_ * Már itt kimutattam tehát, hogy ha a város a villamos vállalatok egyikét meg akarja váltani, úgy csakis a Fischer-féle telep megváltásáról lehet szó, amelynél már az 1909. évi állapot szerint kamaton és törlesztésen felül 3‘9—4'8% tiszta haszon maradt volna a város számára. Ha a székesfőváros most mond fel, akkor a megváltás 1914-ben történhetik meg. Ez további öt évnek megfelelően 5 X 2-5 = 12'5%-kal kisebb megváltási ártöbblet, azonkívül maga a becsár is kisebb, mert a leírások nagyobbak. De maga az üzem is többet jövedelmez azóta, és igy ez a számításom ma már alighanem 6—7°/o tiszta hasznot eredményezne a kamaton és törlesztésen felül, úgy, hogy a megváltásról komolyan lehet beszélni, és minden esetre megokolt belemenni a bitói becsűbe. Ha ez kevesebbel eredményezne mint az előzetes becslések: az eredmény természetesen annyival jobb lesz. Ä hétről. Bárczy polgármester valóban kitűnő beszédet mondott Velencében, a Campanile felavatásakor. Nem az volt a fontos, hogy mit mondott, hanem az, hogy elment és beszélt s fölhívta a figyelmet a magyar fővárosra. S valóban az ország és a főváros érdekében cselekedett, amikor Velence polgármesterét és tanácsát meghívta Budapestre, hiszen mi tisztába vagyunk azzal, hogy nálunk ez nem pusztán udvariassági aktust jelent, hanem egy eleven és meggyőző bizonyítást arról, hogy európai város vagyunk. S itt, ebből az alkalomból lehetetlen meg nem említeni azt, hogy a polgármester ilyen téren annyit tett már Budapest érdekében, amennyit összes elődei együttvéve sem tettek. Bárczy István lelkes agitátor, amikor Budapest érdekeiről van szó s egyetlen egy alkalmat sem mulaszt el, amikor a külföldiek előtt Budapestre irányíthatja a figyelmet. S épen ezért nem kell sajnálni azt a pénzt, amelyet a külföldiek fogadására költünk. Nekünk reklámoznunk kell magunkat, akárcsak egy ismeretlen üzletnek, amely boldogulni akar s megnyugvással tölthet el valamennyiünket az a ludat, hogy olyan ember irányítja ezt a hasznos reklámot, mint Bárczy István. El kellett következnie hát ennek is: a közmunkák tanácsa lemondott arról, hogy elkeresztelje az utcákat. Ezentúl a Magyar Nyelvtudományi Társaságtól fog tanácsot kérni, valahányszor szükség lesz arra, hogy I egy utcának uj nevet adjanak; megszűnnek I tehát azok a furcsa és exotikus nevek, ame- I lyeken valóban mindig az egész ország csu- I dálkozott. Persze, nem túlságosan fontos ez i a lemondás, de egy uj alkalom arra, hogy beszámolhassunk arról az általános anti- pátiáról, amelyet a közmunkatanács élvez. Elmondottuk már sokszor, hogy a közmunka- tanács kerékkötője a fővárosnak, hogy erőszakosan meggátolja a fejlődésében, hiszen erre a szervre már egyáltalán nincs szükség. Rendeltetése már régen lejárt s a fővárosi törvény revíziójában okvetetlenül ott kell lennie a közmunkatanács eltörlésének is. Csak a Margitsziget bérbeadására kell utalnunk, hogy mindenki meggyőződhessék nemcsak szükségtelen, hanem egyenesen káros voltáról: itt is — mint már annyiszor azelőtt — tisztára kijátszotta a fővárost s néhány koronáért odajuttatta a szigetet egy nyerészkedő, de a közönségnek valóságos hasznot nem hajtó pénzcsoport kezére, A főváros vakbelének lehetne nevezni a közmunkatanácsot, ezt a szükségtelen, elavult és káros szervet s csakugyan nincs más hátra, minthogy végre kioperálják a főváros élni és fejlődni akaró testéből. Végre a tanács is észrevette, hogy a kövezet ellen nem ok nélkül vannak panaszok. Utasította az elöljáróságokat, hogy a hivatalos jelentések nyomán rögtön intézkedjenek s a hibákat ezentúl azonnal jelentsék az ütés csatornaépítési ügyosztálynak is. Mindenesetre érdekes, hogy ebbői az utasításból kellett megtudnunk, hogy az elöljáróságok még a hivatalos jelentésekre sem siettek intézkedni. Miképpen hallgathatták meg tehát a magánosok panaszát, a jámbor adófizető polgárokét, ha még a hivatalos jelentésekre is hallgatás volt a válasz ? Annyi azonban bizonyos, hogy ebben az egy dologban már régóta szükség volt a tanács utasítására. Talán egész Európának nincs még egy olyan városa miatt Budapest, ahol ennyire rossz volna a kövezet. Ha kőkockákkal van borítva az úttest, akkor vannak egész négyszögméterek, amelyek besüppedtek, ha pedig aszfalttal akkor olyan lyukak tátonganak rajta, amelyekben esős időben egész szép tavak helyezkednek el. A makadám-utakról pedig jobb nem is szólani. S azután itt vannak még Budapest specialitásai: a felemás járdák, amelyek kiválóan alkalmasak arra, hogy esős időben az aszfalt is tele legyen sárral. Végre azonban a tanács is észrevette, hogy itt valamivel többet kell tenni, mint amennyit az elöljáróságok tettek és reméljük, hogy az ut- és csatornaépítési ügyosztály gondoskodni fog arról, hogy a tanács utasítása ne legyen ismét olyan szó, amely a kerületek pusztáiba hangzik. Itt a tavasz s a kávéházak előtt már kizöldültek és kiviritottak a kertek. A kerületi elöljáróságok kiadták a járdafoglalási engedélyeket s mi — bármennyire szeretjük is a természetet, vagy annak illúzióját mégis némi csudálattal és rosszalással konstatáltuk, hogy az elöljáróságok túlságosan bőkezűen bánnak a közterületekkel. Szinte közmunkatanácsnak képzelik magukat, úgy pazarolják a gyalogjárót: néhol alig marad a kávéházi kertektől annyi hely, amennyin két ember egymás mellett elhaladhat, a természetnek ekkora protekciójára valóban nem lehetnek 3 jogosultak az elöljáróságok. Az utcán járó közönséget inkább zavarják és molesztálják ezek a túlságosan nagy terraszok és végre is a járókelők kényelme a fontosabb, mint a kávéházban ülőké. Éppenséggel nem volna haszontalan, ha egyszer már alaposan revideálnák ezeket a területhasználati engedély eket s megüzennék az elöljáróságoknak, hogy a belső és nagy forgalmi útvonalak helyett inkább a kültelkeken protegálják a természetet. — Sétány és gyógyhely a háztetőn. Budapesten, ebben a mi amerikai módon fejlődő metropolisunkban, hol a rohanó élet nap-nap után nagyobb és nagyobb területet foglal le, valóban örömmel kell üdvözölni a Párisi Nagy Áruház újítását, mely- lyel lehetővé tette, hogy a város közepén, a legforgalmasabb ponton, fenn a háztetőn levő két hatalmas terraszon, tiszta és pormentes levegőben gyógyulást találjon az, akinek erre szüksége van. Az alsó terraszt gyógyhelynek alakították át, hol karlsbadi és marienbadi kúrát lehet tartani. A felső terraszt pedig oly gyönyörű nyári kertté varázsolták, mely sok kirándulóhelylyel vetekszik. Egy étkezőt is rendeztek be, melyet „szolgáld ki magadénak neveztek el, hol olcsó áron a legizletesebb falatokhoz lehet jutni. A szerecsen-utcai oldalról külön lift szállítja fel azokat, kik ezt a helyet választják sétahelynek. Május 1-én nyílik meg a Párisi Nagy Áruház eme csodás újítása, mely remélhetőleg hamarosan a főváros legnépszerűbb intézménye lesz. Amerikai műsor az Apollóban. Hétfőn, kedden és szerdán szenzációs amerikai előadásokat rendez az Apolló színház. Négy nagyszabású amerikai dráma, amerikai aktuális és látványos képek, eredeti amerikai tréfák és humoreszkek egész sorozata kerül bemutatóra a kétórás előadásokban. Az előadások hétköznapokon este 7 órakor kezdődnek s azokra bármely percben be lehet menni. £(fV kfcprM biztosan meg fog győződni,^ , 1 *** hogy legjobb a szabályozható I nyakböségii férfiing. Ajánlja Vértes és Sebestyén | Budapest, Muzeum-körut 15. BACHRUCH A. ezüstárugyára cs.es k:ir. udv.és kamarai s zállító Budapest, IV., Királyi Pál-u. 15. A gyári épület földszinti díszhelyiségében állandó eladás nagyban és kicsinyben legolcsóbban szabott eredeti gyári áron. A mesterdalnokok . . . . Cipőm szép és tökéletes, Kenne járni élvezetes. Mert ba cipőt szerzek, varrók. Rajta KAUCSUK SAROK
