Független Budapest, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1912-04-22 / 16. szám
FÜGGETLEN BUDAPEST 3 az urak. Hol vannak akkor a nagy indit ványozók? Hol vannak akkor azok, akik mindenféle kikötésekkel akarják megkötni a kormány kezét? akkor csönd van s ha szó hangzik, akkor az lágy dallamossággal a főváros méltányosságát furulyázza. De ilyenkor, amikor kórházról van szó, mind hősök ők, mind férfiak s megmutatják a kormánynak, hogy nem olyan könnyű ingyen leiekhez hozzájutni a fővárosban. A közönségtől, a jó naiv közönségtől pedig azt várják, hogy tapssal köszöntse őket, a derék férfiakat, akik olyan szigorúsággal őrködnek a város érdekein. S csupán egyben tévednek, abban az egyben, hogv a közönség is tud már különbségeket tenni s érti már a furulyaszót is, meg a szigorú beszédet is. A felsővezeték jobb: ezt a tanulságot szűrték le a hatóságok képviselői egy legutóbbi közigazgatási bejáráson. A tanulság mindenesetre nagy feltűnést kelt a közönség körében, mert a közönség eddig arról volt meggyőződve, hogy az alsóvezetéké az előny, természetesen akkor, ha a társaság lelkiismeretesen gondozza. Sok vitatkozás volt már a városházán az alsó- és a felsővezetékről, de ha felsővezetéket engedtek is, mindig akadtak sokan, akik konstatáltak, hogy az alsóvezeték hívei. Annál meglepőbb a hatósági képviselőknek ez a programmszerü megnyilatkozása, mert el lehetünk készülve arra, hogy meglehetősen izgalmas harc fog kifejlődni a két rendszer hívei között. Természetes, hogy mind a két vezeték mellett, egész csomó műszaki vélemény fog csoportosulni, ami azonban semmit sem jelent, mert éppen olyan sok és éppen olyan megbízható műszaki vélemény áll az egyik oldalon, mint a másikon. De nem is ez a fontos most. Mi valóban nem akarjuk eldönteni, hogy a két vezeték közül melyik a jobb és a biztonságosabb, de annyi bizonyos, hogy a közönséget mindig arra tanították, hogy az alsó vezetéket tekintse a szebbnek, a jobbnak, a modernebbnek. A közönségben az a tudat él, hogy/а felsővezeték a villamostársaságok érdeke, mert annak sokkal olcsóbb a fenntartása, míg az alsó vezeték jobban szolgálja azokat az esztétikai szempontokat, amelyeknek természetesen szintén figyelembe kell jönniök. A külföldi példákra való kihivatkozásra még igen könnyű a válasz. Budapesten sokkal későbben csinálták meg a villamosvonalakat, mint a külföldön, itt tehát a legmodernebb rendszer szerint létesíthették rögtön a vonalakat. Ezért tehát nem olyan egyszerű a közönséggel elhitetni azt, hogy a felsővezetékes rendszer jobb. A közönség az ellenkezőről van meggyőződve s ha a hatóságok valóban rájöttek arra, hogy a felsővezeték előnyösebb, meglehetős diplomáciai modor is kell hozzá, hogy ezt a közönséggel elhitessék. Sok igaz és hasznos reform bukott meg már a közvélemény hamis vélekedésén s a hatóságok képviselőinek ez a programmszerü megnyilatkozása éppenséggel nem alkalmas arra, hogy valami nagy bizalmat keltsen a közönségben. A Halászbástyát, amely valóban olyan nevezetessége a fővárosnak, hogy csudájára járnak az idegenek, most elakarják ékteleni- teni. Házat építenek elébe, még pedig valódi pesti bérkaszárnyát, amely elfödi, elcsúfítja s tönkreteszi nagyszerű és impozáns hatását. Még jó, hogy valaki észrevette, mi készül s szóbahozla a közgyűlésen is, talán igy sikerül még elérni valamit. De már maga az a tény, hogy ezt a közgyűlésen kellett szóbahozni interpelláció alakjában, hogy sem a magán- épitési bizottságban, sem a tanácsban, sem a közmunkák tanácsában egyetlen ember nem akadt, aki figyelemmel lett volna a Halász- bástyára, ez elszomorító és jellemző. Hát még azokban sincsen figyelem és szeretet Budapest szépségei iránt, akik irányítják a város fejlődését? Még azok sem tudják megbecsülni azt a monumentális szépséget, azt a ragyogó művészetet, amelyet Budapesten a Halászbástya jelent? Budapestnek valóban kevés jóbarátja van. Ahogy szerették és fejlesztették a kormányok ezt a várost azelőtt, most éppen olyan ellenségei. A főváros a legnagyobb antipatiával találkozik odafönn a kormánynál majdnem valamennyi tervével; a fölterjesztéseit eldobják, nem válaszolnak rájuk s olyan világosan, oly félremagvaráz- hatatlanul éreztetik ellenszenvüket, hogy lehetetlenség nem észrevenni. Ilyen körülmények között azt kellene várni, hogy magában a fővárosban fokozottabb mértékben ébred föl a maga iránti szeretet, de ezek az apró, jellemző esetek, mint amilyen e Halászbástya elcsufitása, éppen az ellenkezőt jelentik. Pedig ki kereste Budapestet, ha már magunk sem szeretjük? Merényletet akar elkövetni a »Magyar Aszfalt Részvénytársaság« az Orczy-utca közegészsége ellen. Nem elég, hogy benne élünk egy egészségtelen városban, amelynek egészségügyét csupán nagy anyagi áldozatokkal és páratlan munkával lehet európai nívón tartani, még a gyárak szándékosan ellenére vannak a közönség érdekeinek. Legjobb és legkiáltóbb példa erre a Magyar Aszfalt Részvénytársaság, amely csudálatos lelkiismeretlenséggel mész- kőlisztgyárat akar felállítani az Orczy-uton, egy olyan gyárat, amelyben a munkások organtinnal meg vattával födik el arcukat és szájukat, védekezve a gyilkos por ellen. És ezt a gyárat, amelynek veszedelmessége hasonlít egy kisebbszerü járványhoz, a város lakott részébe akarja becsempészni a Magyar Aszfalt Részvénytársaság. Hogy mennyire tudatos és rosszakaratú a társaság szándéka, semmi sem mutatja jobban, mint hogy nem mert telepengedélyt kérni erre a közveszedelemre, hanem azon a címen akarta becsempészni, hogy meglévő telépét bővíti ki. Szerencse, hogy a környéken lakók idejekorán megtudták ezt a szerencsétlenséget s nyilvánosságra jutott az eset, még mielőtt a kerületi elöljáróság beleegyezett volna a telep kibővítésébe. Most már nincs más hátra, mint szigorúsággal eljárni a gyár ellen, amely annyira semmibe vette a közönség egészségét, hogy határozott szándékkal s. a hatóság félrevezetésével akart merényletet elkövetni ellene. Nem ártana, ha az elöljáróságok valamivel nagyobb gondot fordítanának a gyárakra, mert amit a Magyar Aszfalt Részvénytársaság akart megcsinálni, azt bizonyára megpróbálták már mások is. A Magyar Aszfalt Részvénytársaság nem úttörő, az elöljáróságok tehát helyesen cselekednének, ha egy kis nyomozást indítanának az iránt: kiknek a példáját akarta követni a Magyar Aszfalt? Kiss szerencséje nagy: A most befejezett XXIX. osztálysorsjáték újból fényesen igazolta a fenti szálló igét, mert a 600,000 koronás főnyereményt a 73,395 számú 8/8 sorsjegygyei Kiss Károly és Társa bank r. t. (Budapest Kossuth Lajos-utca 13.) szerencsés vevői nyerték. A legközelebbi osztály- sorsjáték már május 22-én kezdődik, siessen teliét minél előbb sorsjegyét megvenni e szerencsés bankházban. Kérjen ingyen és bérmentve árjegyzéket:: GUTMANN J. és Ш BUDAPEST, VII., Rákóczi-ut 16/F. szám. £öV kKPHpt által biztosan meg fog győződni, **ÍJJ itlJbllul hogy legjobb a szabályozható nyakböségii férfiing. Ajánlja Vértes és Sebestyén Budapest, Muzeum-körut 15. BACHRUCH A. ezüstárugyára cs.és Kir. udv.és kamarai szállító Budapest, IV., Királyi Pál-u. 15. A gyári épület földszinti díszhelyiségében állandó eladás nagyban és kicsinyben legolcsóbban szabott eredeti gyári áron. A mesterdalnokok . . . . ripiíin szép és tökéletes, Kenne Járni élvezetes, Mert hu cipőt szegzek. varrók, Rajta KAUCSUK SAROK
