Független Budapest, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1912-04-01 / 13. szám
2 FÜGGETLEN BUDAPEST A budapesti ragály. A főváros és a bakkarat. A pesti epidémiák legveszedelmesebbike nemsokára a bakkarat lesz. E ragálynak halálozási arányszáma egyre növekvőben van ama öngyilkosságok révén, amelyeknek oka ez a veszedelmes kártyajáték. \ alahány- szor egy pisztolylövés dördül el és egy játékos — aki veszteti — eldobja magától az életet, nagy felindulás zug végig a közvéleményben. Cikkeket Írnak, beszédeket mondanak a bakkarat ellen és egy-két napra a közélet minden szóvivője, szigorú birájává válik ennek a szörnyű fekélynek. Nehány nap múlva azután ismét zavartalanul folyik tovább a játék, amely pénzre és — életre megy. A főváros közgyűlésén már több ízben szóba került a bakkarat és most is egy interpelláció alakjában izzó filippikát tartott a városatyáknak erről a dologról Glücksthal Samu dr., aki tiszteletreméltó szívóssággal folytatja a harcot a bakkarat ellen. Beszédében fején találta a szöget akkor, mikor kíméletlenül leleplezte, hogy a bakkozó kaszinók és társaskörök egyrésze a bűnös játékból húzott jövedelmeket — amelyekhez emberek becsülete és vére tapad — politikai czélra használja fel. Nem titok, hogy kikre célzott az interpelláló. A legszörnvübb játék éppen abban a kerületi kaszinóban folyik, amelv hűbéri alapon van szervezve és amelyben az összes alattvalók hűséget esküdtek Ehrlich G. Gusztávnak. A választási csalások nagymestere, a halottak feltámasztója, a gyámoltalanok gyámolitója: az alkotmányos költségek jórészét a bakkasztalon szedeti be híveitől. Erről persze hallgat a krónika. Es az erzsébetvárosi Caesar teljes joggal hivat- kozhatik arra, hogy az ő kaszinójában is szabad bakkarát játszani, ha a többi kaszinóban is megengedik e játékot. A kerületi klikkek bagolyváraiból a gyilkos bakkasztalt csak úgy lehetne kiküszöbölni, ha a főváros ' közgyűlése egyszer hatalmas manifesztációval megbecstelenitené azokat a kommunális , szereplőket, akik játékbarlanggá aljasitják a maguk polgári köreit. És épen ezért nem oszthatjuk azoknak a nézetét, akik azt tartják, hogy a székesfőváros közgyűlése semmit sem tehet e játékdüh elterjedése ellen, mert hiszen nem a főváros hatáskörébe tartozik a hazárdjáték rnegrcndszabályozása. A községnek az egyesületek ellenőrzése és felügyelete terén beleszólása van a társaskörök életébe és működésébe is, és a bakkarat ügyére annál is inkább lehet a fővárosnak ingerenciája, mert az egyesületek pénzkezelésének a vizsgálata az elöljáróságokra van bízva. Ezen az alapon az elöljáró bármikor megjelenhetik egy-egy kaszinóban és számadást követelhet a hazárdjátékból belolyt jövedelem felhasználása és hovaforditása tekintetében. Az az exkluziv kaszinói felfogás, hogy egy-egy társaskör falain belül mindent szabad csinálni, egyáltalán nem állhat meg és csakis arra van szükség, hogy az ilyen kártyabarlangokra reányomják a nyilvánosság bélyegét, amely esetben ' tiltott szerencsejáték címén megindítható ellenük az eljárás, i örvényes akadálya ennek nincs. Csak akadjon biró, aki a közerkölcs nevében nyilvános játéknak bélyegzi azt, ami a gyakran nagy tömegektől körülvett bakkasztalok körül folyik. És a bakkozásnak egyszerre vége szakadna. Egyébiránt jogilag az is vitatható, vájjon a fővárosnak, amely szabályrendeletileg kihágásokat állapíthat meg, níncs-e jogában a maga területén minden megkülönböztetés nélkül eltiltani a hazárd kártyajátékot. A kormánytól és a törvényhatóságtól, amelyek nálunk még mindig az uri-kaszinó befolyása alatt állanak a társaskörök megrendszabá- lyozását várni nem lehet. Ezért a fővárosra hárul a feladat, hogy e veszedelmes pesti métely ellen a legkíméletlenebb irtóhadjáratot indítsa meg. A hétről. Vágyak, amelyek sohasem teljesülnek. Ezt a címet lehetne adni annak a föl- terjesztésnek, amelyet a közigazgatási bizottság küldött föl a belügyminiszternek a drágaság ügyében. Radikális, pompás érvek vannak ebben a fölterjesztésben s valószínű, hogy a kormánynak még az olvasásakor is borsózik a háta, ha ugyan egyáltalán elolvassa. De nyugodtak vagyunk: nen fogja elolvasni. Amit a főváros kíván, az eleve rossz, az sérti az agráriusok érdekeit, tehát hiábavaló idő, amit olyan kérések olvasására fordítanak, amelyeket úgy sem lehet teljesíteni, De mi, akik érezzük e vágyak fájdalmas igazságát, önkéntelenül arra gondolunk, hogy e sok így egymásután összeállítva és rendszerbe szedve valóságos programra, amely érdemes volna arra, hogy egy párt vallja a magáénak. A városi pártra gondolunk, amelynek gondolata néhányszor már szóbakerült a közgyűlésen, amely a parlamentben szorítaná a kormányt, hogy jogokat adjon a városok lakosságának. Soha párt még akkora közösségben nem volt a lakossággal, mint a a városi párt volna, amely tisztára gazdasági előnyökért venné fel a harcot. De hol késik ez a városi párt? Vájjon a városi párt gyönyörű gondotatát is oda kell iktatnunk befejezésül a drágaságra vonatkozó kívánságainkhoz; a vágyak közé, amelyek sohasem teljesülnek ? Koncessziót igen, de olcsóbb tarifát nem: Vájjon hányán találták kényelmetlennek és tűrhetetlennek azt a néhány lépcsőt, amely a budai sikló állomásához fölvezet? Azt hisszük, aligha voltak annyian az elégedetlenek, hogy a sikló igazgatósága jogosan gondolhatott volna arra, hogy ennek segélyével üzletet fog kötni a fővárossal. Mi szükség van a pályának néhány méterrel való.meg- hosszabiíására, amikor ez a munka hónapokig elfog tartani s azalatt be kell szüntetni az egész közlekedést? E miatt az egy hátrány miatt sem szabad már belemennie a fővárosnak abba, hogy teljesítse a sikló igazgatóságának jámbor, de annál többet jövedelmező kívánságát. De oly világos, olyan tisztán álló a sikló szándéka, hogy a közönséggel semmi szin alatt nem lehet elhitetni, hogy ez az átalakítás az ő érdekében történnék. A sikló koncessziója nyolc esztendő múlva lejár, s amint jobban és jobban fejlődik a Vár, annál jobb üzlet a sikló, amely nyolc év múlva átmegy a főváros tulajdonába. Ennek szeretné elejét venni az igazgatóság s ezért rántotta elő pályájavitási tervét, mint valami rozsdás kardot, amelyet esztendők óta tartott a hüvelyében. Rosszul tette. Fényes napvilágnál rántotta elő s mindenki látja rajta a rozsdát, és a közönség kárára cselekednék a főváros, ha szóba állana a sikló igazgatóságával. Nyolc esztendő nem olyan nagy idő, hogy addig ne tudnánk várni, különösen akkor, mikor a főváros nyolc év múlva feltétlenül le fogja szállítani a sikló túlságosan magas tarifáját. Erre a tarifa leszállításra már régen szükség van s ha a főváros belemegy abba, amit a sikló igazgatósága akar, akkor azért fogjuk uj koncesszióhoz juttatni a siklót, hogy ne legyen olcsóbb. Egészen bizonyos, hogy a közönség szívesebben megy az állomásig néhány lépcsőt, ha tudja, hogy nyolc esztendő múlva annyi fillérrel fog olcsóbban feljutni a Várba, ahány lépcsőre lép az állomásig. Mulató a kis tanácshoz. Goór Lajosné, születeti Wabitsch Lujza bizonyára a kis tanácshoz fogja címezni Nagymező-utcai mulatóját. A kis tanács volt az, amely nem törődött sem a magánépitési bizottság, sem a közmunkatanács véleményével és egyszerűen engedélyezte' azokat a terveket, amelyeket az előző hatóságok tűzveszélyesnek bélyegeztek. Még jó, hogy az érdekeltek tudomást szereztek erről az engedélyről, és megfellebbezhették a kis tanács mulatóját, még mielőtt veszélyeztette volna a Nagymező-utca környékét. De eliez a kis tanácsi engedélyezéshez nem ezért van szavunk. Bár nem helyeselhetjük, hogy a tanács a bizottság meghallgatása nélkül oszt engedélyeket — ami megsértése az autonómiának és a bizottság jogainak — mégis ebben az ügyben az a fontos, hogy a közmunkatanácsnak újra alkalma lesz beleavatkozni a főváros közigazgatásába. Régtől valljuk azt a meggyőződésünket, hogy a közmunka- tanács káros és elavult szervezet, hívatlan és illetéktelen bírálója és sokszor kerékkötője a főváros cselekedeteinek. Hasonló véleményen van a közmunkatanácsról a főváros is. De a városházán hiába van ellenszenv a közmunkatanács ellen, ha állandóan okot adnak arra, hogy a közmunkatanács képviselje a közönség álláspontját. A bódék dolgában a közmunkatanács volt az, amely egyre sürgette a várost elcsúfító tákolmányok eltávolítását s most újra a közmunkatanács az, amelyhez megfellebbezték a Nagymező-utcai tűzvészéi vés mulató engedélyezését. Természetes, hogy a közmunkatanács a közönség álláspontjára fog helyezkedni s megsemmisíti a kis tanács titokban hozott határozatát, — hiszen ezzel újra ! azt fogja bizonyítani, hogy nem fölösleges, hogy szükség van rá, mert a városházán könnyelműen hozzák a határozatokat. Szóval újra az történik, hogy a városházáról népszerűsítik a közmunkatanácsot. Tökéletes munkát! Az országos statisztikai hivatal közzétette azokat az adatokat, amelyeket az 1910-iki népszámláson szerzett Budapest fejlődéséről. Három különösen érdekes része van a statisztikai hivatal megállapításának. Az egyik a magyarság óriási haladásáról szól és azt bizonyítja, hogy Budapest néhány évtized alatt ízig-vérik magyar várossá lett. A főváros nemzetiségei közül csak a 78.000 németet lehet számba venni, akik közül aránylag legtöbben Óbudán laknak, ahol 22 százalékát teszik a lakosságnak. Nem említve most azt, hogy éppen itt van a legtöbb analfabéta is: a statisztikai hivatal némi hibát követett el, amikor nem mutatta ki, hogy ebből a 78.000 németből mennyi az ausztriai s a birodalmi német. Tudomásunk szerint ilyen német vagy 40.000 lakik Budapesten — legnagyobbrészt gyári alkalmazott úgy hogy a magyarság hódításának sokkal nagyobb arányúnak kell lennie, mint ahogyan a statisztikai hivatal kimutatja. A másik érdekes adat a vallásokról szóló kimutatás. Népszámlálás- ról-népszámlálásra az volt a tapasztalat, hogy a római katolikusok és evangélikusok arányszáma néhány tized százalékkal fogy s a zsidó vallásuaké két-három százalékkal emelkedik. Most pedig a zsidók szaporodásának arányszáma ugyanaz, mint tizévvel ezelőtt. A harmadik megfigyelés a születések számának ÁLTALÁNOS BIZTOSÍTÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG giidapest, V., Károiy-körut 2. szám, a Kossuth Lajos-utca sarkán. Részvénytőke : 6.000,000 K. Elnök : Gróf Károlyi Imre Igazgatósági kiküldött: Báró Fejérváry Imre Txíz-, baleset-, szavatossági, élet- és népbiztositás, betörés-, jég-, üveg- és állatbiztosítás Olcsó díjak! Modernfeltételek! Kartellen kívül! РКГвТ TIÖ^TITí Gyár és főüzlet: fi Я у В 19на R I R ■ Budapest, VIL, Szövetség-utcza 37. Gyűjtőtelepek a székesfőváros minden részében — Képviseletek a vidék nagyobb városaiban. Telelőn 58—45.
