Független Budapest, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1912-03-25 / 12. szám
VII. évfolyam 1912. március 26. 12. szám. FÜGGETLEN BUDAPEST Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap □ A Budapesti függetlenségi és 48-as párt, U valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek 3E3II OS Xj J -AMindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők V., Visegrádi-utcza 40. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 169—38 Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre ... ... ..............- — 10 korona. Fé l évre ... ........................ — — 5 Fő szerkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS. Felelős szerkesztő; B. VIRAGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Visegrádi-utcza 40. Már megint politizálnak. A főváros és a kormányválság. A székesfőváros közgyűlésének uralkodóvá lett pártja a koalíciós kormányzat alatt azt a helyes elvet mondotta ki és követte többkevesebb következetességgel, bogy a városházán nem politizálunk. Igaz, hogy ez az elv némi ellentétben áll a törvényhatóságoknak azzal a jogával, hogy fontos országos ügyekhez hozzászólhat és a kormányhoz és törvényhozáshoz fel is irhát, vagyis, hogy a közjog értelmében a főváros igenis politizálhat: Ámde a kommunális ügyek zavartalan menete, a közgyűlés drága idejének kizárólag a fővárosi kérdésekre való igénybevétele, a községi teendők helyes ellátása és a fővárosnak politikai nézeteltérésektől meg nem háborított kormányzata érdekében tényleg célszerűnek bizonyult a politika kirekesztése a városházáról, még akkor is, ha annakidején a jelszó megvalósítása annyit jelentett csak, hogy a fővárosi demokrata-párt távoltartotta magát a nemzeti mozgalmaktól és mindattól, ami a legtávolabbról is a koalíciós uralom megerősítésére szolgálhatott. Azóta, ugylátszik, nagyot fordult a demokrata városatyák nézete a politika kérdésében. Most egyszeribe nagyon sürgős lett nekik a politizálás. Most arról van szó, hogy egy mondvacsinált kormánypárti mozgalmat erősítsen a főváros a maga presztízsével, hogy egy bukott hatvanhetes kormánynak segítségére siessen a kormányhatalom, visszanyerése érdekében. És ime, ugyanaz a főváros, amelynek nem volt szabad" politizálni akkor, amikor a megsértett és veszélyeztetett nemzeti jogok védelmére kellett volna sietni: ezt a segítséget most meghozza a bukott kormánynak, odakölcsönözvén a fővárosi közvélemény nagy erejét a miniszteri hatalom visszaszerzésére irányuló erőlködéshez. Ha ez nem politizálás, hátakkor micsoda? íme, a főváros kerületi klikkvezérei a veszély pillanatában összebújnak és egy lehetetlenül kusza álláspont kieirkalmazásával a kormány önkéntes mentőiül csapnak fel, amelyet az a baleset ért, hogy megbukott. Ürügyül a klikkvezéreknek erre a kormányíámogaló kirohanásra az szolgál, hogy az általános, egyenlő választójog dolgában akarnak állást foglalni. De hát akkor minek az ördögbe külön mani- fesztáció? Miért nem csatlakozik a főváros ahoz a hatalmas országos mozgalomhoz, amely a választójogot most akarja kivivni. Minek a különvélemény? Miért a külön sorakozás? A felelet igazán könnyű. A klikkeknek nem a választójog kell, amely egyúttal az ő kommunális egyeduralmuknak is a végét jelentené, hanem a kormány megmaradása, a Khuen-kormány visszatérése : annak a kormánynak a maradása, amely alapjában a fővárosi klikkektől hagyta magát vezettetni, amely minden fővárosi üzlethez áment mondott, amelytől a klikkek zavartalanul üzhet.ték- füzhették apró-cseprő játékaikat, amely a törzsfőrémuralom zavartalanságát garantálta, amellyel a barátságos jóviszony teljesen biztosítva volt. Ennek a kormánynak, és nem a választójognak a feje fájt a klikk-uraknak és a választójog álarca alatt is felénk vigyorog a klikkvezérek uralomra sóvár ábrázata. 0, a virilista és inkompatibilis többség nagyon jól érzi magát a mai választójog mellett a városházán és nem bolond, hogy a polgárságnak és az országnak segítsen kikaparni egy olyan választójogot, amely a községi élet terén is a klikkek alkonyát, a vezérek és benfentesek hatalmának végét és annak a kommunális elvnek a bukását jelentené, amelyet a német úgy fejez ki, hogy : leben und leben lassen, de amely magyar kommunális sajtóhibával ekként Íródik: «Aleben und Aleben lassen!» Igen, ez a törekvés; a klikkuralom megszűnésétől való félelem, a hatvanhetes kormány imádata, a küzdő ellenzék meggyön- gitése rejlik a főváros urainak körmönfont politizálása mögött, amely nyakaiéként okoskodással hirdeti a választójogot, de megmenti a kormányt, amely a választójognak az útjában áll. Hát ebből a politikából a főváros polgársága nem kér. A polgárságnak egyre megy, hogy Khuen-Héderváry gróf ur hatvanhetes kormányának élén visszatér-e a miniszter- elnöki palotába vagy sem. De az nem mindegy, hogy végre megszűnjék az a rettenetes állapot, hogy a községi választásokon holtak feltámasztásával, nemlétezők leszavaztásával, a polgárság akaratának meghamisításával mindig az uralkodó klikkek maradjanak többségben. Mi azt látjuk, hogy a főváros e mostani politizálása ismét nem egyéb, mint annak a kormánynak nyújtott segítség, amely a fővárosi klikkek garázdálkodását összetett kezekkel tűri. A klikkvezér urak Khuen-Héderváry mellé állanak ma, hogy holnap bekasszál- ják támogatásuk árát holmi sertésszállási és más üzletek jóváhagyása alakjában. Ez a politika lehet klikkérdek, de nem fővárosi érdek, nem a polgárság érdeke. És akik ezt a hajánál előráncigált politizálást végezik, beszélhetnek a klikkek nevében, de nem támaszkodhatnak és nem hivatkozhatnak Budapest polgárságának a közérzületére, mert ez a polgárság semmit sem óhajt jobban, mint azt, hogy a tegnap még nem politizált, ma azonban ismét politizáló klikkeket a nyakáról lerázza. Ezt a polgárságot egészen hidegen hagyja az, hogy olyan kormányférfiu kicseppen a halálomból, aki a klikkfőnökök barátja. A polgárságnak csak egy politika kell: az, amely a városházáról kipusztitja a törzsfőnökök rémuralmát! Ezzel a politikával jöjjön Vázsonyi és mellette lesz az egész polgárság! Ä városháza és az Erzsébet- sugárút. A fővárosi középitési bizottság túlnyomó nagy többséggel elvetette a tanács városépítési ügyosztályának tervezetét az uj városháza építésére és az Erzsébet-sugárút megnyitására vonatkozólag. A bizottság határozata szenzáció erejével hatott, melynek megértéséhez nem elegendő az ügy fontossága, a tárgyalt kérdés nagy hordereje. Itt szimptomatikus jelentőségű állásfoglalás történt. Megesett ugyanis az, hogy a szakemberekből álló bizottság, melynek tárgyilagossága minden kétségen felül áll, szembeszállóit egy tervvel, amely hirtelenül befejezett tények elé akarta állítani a fővárost egy roppant nagy horderejű városszabályozási kérdésben. Szó sincs róla : sem az Erzsébetsugárút, sem a központi városháza építése nem mai keletű. Már hosszú esztendők óta egyik legnagyobb problémája Budapest kialakulásának. Számos terv, tanulmány, czikk és előadás foglalkozott mindkét kérdéssel. És most hirtelen bedobnak a közvéleménybe egy tervet, amely az uj sugárutat, a városházát, sőt még ennél sokkal többet egy csapással akar megoldani. A terv a Belváros gerincét a Dunáig átszabályozza; a Deák tértől a Bazilikáig követ nem hagy kövön; a Sugárúton kívül még egy nagy utat akar nyitni: a Dob-utcától a Váczi-utés Andrássy-ut torkolatáig; rengeteg I milliókkal telkeket vásároltat és eladat; transzformálja Budapestnek egész látóképét: és azt imputálják a közvéleménynek, hogy ezt a tervet máról hónapra vegye be és a főváros hivatott fórumainak azt szuggerálják hogy rövid idő alatt fogadja el. Hiszen még a legkiválóbb szakembernek is lehetetlen volt az alatt az egy hét alatt, amely a terv publikálása és a középitési bizottság ülése között lefolyt alaposan megismerkednie ezzel a nagyszabású, elágazó, gyökeres szabályozási tervvel, mely egy csapásra megcsinálja az uj sugárutat, átszabályozza a Károlv- kaszárnya területét, leborotválja a házakat a Deák-tértől a Bnzilikáig és helyükbe egy át- járós városházát akar látesiteni beláthatatlan költségekkel. Mert annyit minden laikus is meg tud ítélni, hogy ennek a rengeteg telektömbnek a megvásárlása nem volna lehetséges abban az árban, amint azt a terv kon- templálja, amely vételárként azt az értéket veszi fel, amelyért a telektulajdonosok legnagyobb része maga vette meg az illető objektumokat, ügy hogy ki van zárva eleve, BORSZÉKI a természetes szénsavdus ásványvizek királya! Elsőrendű gyógy- és iiditőviz ! Megrendelhető: A magyar ásványvíz forgalmi és kiviteli r.-t.-nál. Telefon 162—84. Budapest, V., Teréz-körut 22.
