Független Budapest, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1912-03-18 / 11. szám

Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap □ Ä Budapesti függetlenségi és 48-as párt, □ valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek HIVATALOS L.AP JA. Magjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre .... ................................ 10 korona. Fé l évre .................................................. 5 Főszerkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS. Felelős szerkesztő; B. VIRAGH GBZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Visegrádi-utcza 40. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a lap tulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők V., Visegrádi-utcza 40. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 169 — 38 Polónyi alkonya. Nagyon sokan vannak ebben a város­ban és az egész országban is, akik roppantul örülnek azon, hogy Polónyi Géza, a magyar közéletnek ez a mindig előtérben állott alakja, egyre jobban kikopik a hatalomból, befolyás­ból és szereplésből. Hogy sok ellensége van, hogy bukása nagyon sokaknak gyönyörűség, hogy üldözésében kíméletlenek : értjük. Ő sem dolgozott sohasem keztyüs kézzel, kíméletet ellenfeleivel szemben nem ismert. Talán egyenesen ő volt megalapítója annak a speciálisan magyar közéleti harcmodornak, mely a személyek egyéni gyengéit aknázta ki ellenfeleinek buktatására, mely belegázol az emberek legbensőbb ügyeibe: az ember­vadászat nemtelen sportjának ő volt a meg­teremtője és most csak az erkölcsi világrend igazságszolgáltatása, ha a vadászból üldözött vad lesz. Az emberi gyengeségek közé tar­tozik, hogy mindenki örül, amikor a hóhért akasztják/ Mindezek pedig abból az ötletből tolul­nak a toliunkra, hogy Polónyi Gézát a város­házán már egyáltalán nem akarják végig­hallgatni és hogy a saját vérei: a Sasok is kiütötték kezéből a vezéri pálcát. Elkövet­kezett a perc, amelyben Polónyi, a kommu­nális élet egykor féltett vezére, a minden­ható városatya, a közgyűlés diktátora, aki nélkül a városházán semmi nem ment, aki­nek vétója nagy kérdéseket dugába döntött, piacetje lehetetlen ügyeket diadalra segitett: hogy ez a Polónyi nem tud magának a köz­gyűlés termében meghallgatást biztosítani. Ellenségei és ellenfelei, akiknek tábora egész tenger a közgyűlés padsoraiban, céltudatosan, következetesen, szemmelláthatólag meg­beszélt terv szerint nem engedik szóhoz jutni és bármennyi a mondanivalója, bármily nagyszerű szónok és erős, kemény legény még öreg napjaira is, Polónyi Géza megszűnt a főváros kommunális éleiében faklor lenni. Senki sem kérdezi meg, senki sem hallgat rá, 6 már nem oszt és nem szoroz Buda­pesten. Sorsát, igaz, maga idézte elő s a harcos, aki folyton támad, kénytelen eltűrni, ha alul marad. És mégis minden agresszivitása, harc­modorának kíméletlensége, egyéniségének diabolikus hatása, működésének robbantó jellege, gyűlöletének féktelensége és a harc­ban való irgalmatlansága mellett is, amelyek­nek Polónyi ellenségeinek légióit tulajdonít­hatja, nem tudunk örülni. Mert nem lehet tagadni, hogy nagy, hatalmas intellektus, erős gyakorlati érzék, sok tapasztalat, ten­gernyi tudás szorul le vele a kommunális küzdőtérről, és bizonyos, hogy fővárosunk közélete egy erős, nagy egyéniség munkájával lett szegényebbé. Nem vagyunk oly gazdagok intellektuális értékekben, hogy a Polónvi-féle kalibereket pazarló módjára tétlenségre kár­hoztathassuk. És valljuk, hogy a városházá­ból való kiszorítása nemcsak a saját maga vesztesége, de kára és vesztesége a város­nak is, amelynek fejlődésében, naggyá- válásában az ő kezének is jutott szerep. Legyünk igazságosak és a gyűlölet magasan tornyosuló hullámai közölt is ne veszítsük el teljesen a tárgyilagos bírálat fonalát. És hogy az őszinteségben még tovább menjünk, ki kell mondani, hogy Pölónyit kommunális kivégeztetésében ugyanaz teszi némileg szimpatikussá, ami ellene a nagy gyűlöletet felidézte, hogy t. i. az ő ellenségei ugyanolyan kíméletlenséggel, ugyanazokkal az eszközökkel, mondhatnám polónyiás kegyet­lenséggel vetették reá magukat, mint ahogyan 6 cselekedte mindenha. A sok apró törpe, kiknek szavazata csak számit, de sulival nem bir, aki egy-egy nagy, befolyásos vezér árnyékában és kegye folytán került be a köz­gyűlés termébe, vad kegyetlenséggel veti magát a magános, párt nélkül álló, a maga izoláltságában is nagyszerűen verekedő gyű­lölt ellenségre, és valóban nem esztétikai gyönyörűség a kopók seregének vad roha­nását látni, rikoltozó csaholását hallani. A Polónyi kiüldözése bármily igazságos lenne is, erkölcsi értékét veszíti és anti- patikussá válik azzal, hogy ismét csak a sok kicsi győzött le egy nagyot. Ne ujjongjunk tehát a győzelmen. Az ellenséget kiüldözhetik, de a kommunális élet ezzel sem lesz gazdagabb. Nem nyereség a fővárosnak az, ha Polónyi Gézát végleg kiszorítják a közgyűlésből. Ezt az igazságot ki kell mondani, ha nem is népszerű ! A főváros pénzügyei. Bizonyos rendszerességgel visszaíérőleg fel­merül a lapokban az a hir, hogy a székesfővá­rosnak elfogyott a pénze, már meg van szo­rulva, mert elköltötte a francia és angol mil­liókat és most már igazán nincs egy garasa sem, úgy, hogy megint adósságcsinálásra van utalva. É napokban pláne azt olvashattuk, hogy a szegény tékozló főváros annyira megszorult, hogy zálogházba kell vinnie a tulajdonát ké­pező városi villamosvasúti részvényeit. A fővárosnak ez a rettentő megszorult- sága igazán szivfacsaró, mert végre igazán nem tréfadolog, hogy Budapestnek ekkora anyagi gondokkal kell küzdenie. S a nagy bajt csupán az enyhíti, hogy a péniiyyi kalamilás mese, amelyet vagy rosszakaratú, vagy naiv hirhor- dozók találtak ki az emberek riasztására, mi­nekutána minden egyéb támadási anyaguk a főváros ellen elfogyott. Igaz, senki sem tagadja, hogy a főváros a kölcsönpénzeknek vége felé jár. De ez a tény semmi egyebet nem jelent, mint azt, hogy a főváros a kölcsönpénzeket arra a célra fordította, amelyekre felvette, hogy tehát ezek az összegek programmszerü rendel­tetésükre felhasználtattak. Talán azért vette fel a főváros a londoni 50 milliót és a párisi 100 milliót, hogy betegye a takarékpénztárba és többet fizessen érte kamatban, mint amennyit a betétekért kap? Hát takarékbetétgyüjtő inté­zet e Budapest székesfővárosa, hogy kölcsönbe­vett pénzekkel, takarékbetétkönyvekből csi­náljon magának könyvtárat. Persze, hogy elfogytak a kölcsönbevett milliók, mert hiszen az volt a céljuk, hogy elfogyjanak, hogy se­gítségükkel a főváros építkezzék, iskolát léte­sítsen, gázgyárat csináljon és más egyéb, rész­letesen megtervelt beruházásokat alkosson. Ugyan mi hiba van abban, ha a főváros végre­hajtja programmszerüen a beruházási progra­mot, melynek minden egyes pontja a közgyűlés által elfogadtatott és a közvélemény állal is helyeseltetett. Ezt a programmot kell megvalósí­tania a fővárosnak a kölcsönpénzekből, mely kimondottan beruházó kölcsön, előre megál­lapított részletes programm szerint, melyet épen a felhasznált kölcsönösszegekből fokról-fokra megvalósított a főváros. Ez a beruházási kam­pány teljesen az előirányzat szerint folyik. Egyetlen egy olyan nagyobb kiadás volt, amely nem szerepelt az eredeti tervekben, t. i. a vá­rosi villamos vasút részvényeinek a megvásár­lása. Ezzel azonban olyan vagyonértéket szer­zett magának a főváros, amely már ma is — az árfolyamemelkedés révén — nyereséget jelent a székesfővárosnak. A fővárosnak ez a részvénybirtoka ma csaknem egymillió koro­nával ér már többet, mint amennyibe került a városnak. Ez az üzlet tehát minden egyéb­től eltekintve már csak ezért is kitűnőnek bi­zonyult és a főváros pénzügyi helyzetét ez a részvényvásárlás nem ronthatta meg, sőt ellen­kezőleg, javította, mert általa a háztartás gaz­dagodott. Mi történt tehát a székesfővárosnál, ami­ből a kommunális financiák magántudósai egy­szeribe a községi háztartás romlását, a fővárosi gazdálkodás hibás voltát, Budapest pénzügyi helyzetének komollyá válását diagnosztizálják ? Semmi sem történt. Elfogyott a pénz? Jó, elfogyott, de nem a levegőbe szórták, nem ve­szett el, hanem az előirt munkálatokra váltó­RIDIKÜL ÉS FINOM BŐRÁRU gyári árban PAPEK JÓZSEF császári és kir. udv. szállító börárugyártónál, Budapest, VIII., Rákóczi-ut 11 és 15. ■;■■■= Telefon 65—39. ■ BORSZÉKI a természetes szénsavdus ásványvizek királya! Elsőrendű gyógy- és üditőviz ! Megrendelhető : A magyar ásványvíz forgalmi és kiviteli r.-t.-nál. Telefon 162—84. Budapest, V., Teréz-körut 22.

Next

/
Thumbnails
Contents