Független Budapest, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1912-03-11 / 10. szám

FÜGGETLEN BUDAPEST 2 politikai elvi álláspontra helyezkedve expo­nálták magukat egy igen drága ajánlat mellett. A városi ruhaszállitások körül a leg­utóbbi időkig egy elavult rendszer divott, amelynek hátrányai nemcsak a városi szol­gák és altisztek ruháinak Ízléstelenségében nyertek kifejezést, de a pályázati feltételek is akként voltak megállapítva, hogy olyan nagymennyiségű anyagpazarlásnak engedtek helvet, mely a mai modern technikával ellen­tétben áll. Legutóbb aztán a főváros ruhá­zati bizottsága Kriszháber Leó indítványára a pályázati feltételeket revízió alá vette és elhatározta, hogy az összes ruházati'anyago­kat közvetlenül maga szerzi be hazai gyáro­soktól, hogy ezzel is a fogyasztást a magyar iparnak biztosítsa és az eddig e téren elő­fordult visszaéléseket megszüntesse. Meg­honosította a bizottság azt a rendszert, hogy ezután ne csak a varratási munkára Írjanak ki pályázatot, hanem a ruhához felhasználandó anyagok mértékmennyiségét is a pályázók által kölcsönös verseny utján állapította meg, és ezzel tette lehetetlenné azt, hogy az egyes ruhadarabokra több anyag szolgáltassák ki, mint amennyi éppen szükséges. A bizott­ság határozatba hozta azt is, hogy a sapka - szükségletei ezentúl nem a szabóvállalkozó­nak, hanem a sapkaiparosnak adja, ennek a tönk szélére jutott iparnak nem védelme, hanem megmentése érdekében. Elhatározta a bizottság az összes ruhák modernizálását és e célból több erre hivatott iparos szellemi segítségét vette igénybe. Ezek alapján irta ki elsősorban a magyar posztó és vászon­ipar keretébe illő anyagbeszerzési, amelyben az összes hazai gyárosok részlvettek és az előbbi szállításokhoz képest rendkívül kedvező eredményt ért el. E szállításban oroszlán- részhez jutott a gácsi posztógyár, a nagy­szebeni Scherer-posztógyár, a kamgarn-szö vetekbenatrencséni Thiebergien-gyár, vászon­anyagokban a Kiinger Henrik cég és a kassai m. kir. ipariskola szövőmühelve. Biztosítva lévén a ruhákhoz szükségelt nyersanyag, a főváros tanácsa pályázatot hirdetett az altisztek és szolgák részére szük­séges munkák és sapkák szállítására. A pályá­zat összértéke körülbelül 3.10.000 korona. Erre a feladatra a szabószállitók közül mind­össze négyen pályáztak, nevezetesen: a Rosenthal H. utóda cég, a Spitz Bernát cég, a budapesti Szabóiparosok hitel- és termelő- szövetkezete és Csurgai női szabó-iparos, ez azonban csupán a női munkásruhákra. A sapkákra pedig Hartmann, Steiner Adolf, Steiner Zsigmond és Jelűnek sapkaiparosok és az előbb felsorolt szabószállitók pályáztak. Jellemző, hogy Budapest nagyszámú egven- ruhaszállitó cégei közül mindössze hárman mertek erre a szállításra vállalkozni, ami azt bizonyítja, hogy az uj tervezet rendkívül szigorú feltételeket állított fel és ebből eredő leg súlyos követelményeket támasztott a vál­lalkozókkal szemben. Az ajánlatokat a főváros­nak állandó ruhabizottmánya lárgvalta E bizottság tagjai: Török György polgári szabó, Kriszháber Leó egyenruha-szállító, Ledermann Mór poszlókereskedő és Hermann Ödön kárpitos. A beadott pályázatoknak a a tanácsi ügyosztály által megállapított vég­összegei a következők: Rosenthal (férfi és női ruhák) 308.541‘84 К Spitz Bernát (férfi és női ruhák) 315.979-56 „ Szabóiparosokfférfiés nőiruhák) 316.05744 „ Kellékekre : Spitz Bernát... ._. ... ... — ___ 4821'40 К Rosenthal ... ... ... ... —■ — 4930'83 „ Szabóiparosok .... ... ... ... ... 561140 „ A női ruhák különvéve: Rosenthal ... ... ... ... ... ... il.528'70 К Spitz Bernát... ... ... ... ... ... 12.509 76 „ Csurgai ... ... ... — ... —_ ... 15.029'64 „ Szabóiparosok ... ... ... ... 15.38322 „ Szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy a pályázók által felállított végösszegek sokkalta nagyobb eltéréseket mutatnak. Sapkákban: Jelűnek Ede: 15.476.— Hartmann: 15.557.46 Steiner Zsigmond: 16374.45 Stein r Adolf: 17 024.62 A szabóknak erre vonatkozó ajánlatait nem vette a bizottság figyelembe. A pályá­zatok fölötti döntés előtt Kriszháber azt a helyes javaslatot tette, hogy tekintettel arra, hogy e nehéz és a pályázók részéről nagy kockázattal járó munkákra mindössze 3 szabócég vállalkozott és a 3 vállalkozó az uj ruhaneműk stilizálásának előkészítésével és rendkívül becses szaktudással, nagy szellemi munkával és anyagi áldozattal járó segéd­kezet nyújtott a bizottságnak; tekintettel továbbá, hogy évek óta a főváros ruhaszál- lilása körül mindig nagy kellemetlenségek és felebbezések voltak: honorálni kívánja az összes pályázókat, olyképen, hogy mind három céget részesíti a szállításban. Oroszlán- részét a munkának a szabóiparosoknak kí­vánja juttatni dacára, hogy a pályázók között végösszegben a legdrágábbak, kisebb részét pedig a Rosenthal utóda és a Spitz Bernát cégnek, azok közül a tételek közül, ahol ők a legolcsóbbak. A tételek csoportosítása alap ján Kriszháber azt kívánja, hogy a Szabóiparosoknak 222.31207 l\. a Rosenthal H. ut, cégnek 83.050.59 „ és a Spitz Bernát cégnek 4.330 50 ,, értékű munka adassék ki, mert ezen elosz­tásnál kielégíteni véli nemcsak az általános áramlatot, hanem az egyes pályázókat is rs hosszú évek óta ez lenne az első eset, amikor egy ruha-pályázat méltatlanság és keserűség nélkül bonyolittatnék le. E javaslattal szemben a bizottság másik három tagja úgy döntött, hogy az összes férfi- I i и ha és kellékszükség lelet a szaoóiparosoknak, a női ruhákat a Rosenthal H. cégnek adja ki. E döntés után Kriszháber kijelentette a bi- ' zottságban, hogy a döntést helytelennek, mél­tánytalannak és igazságtalannak, a főnáros szempontjából pedig határozottan károsnak tartja miért is a maga részéről kénytelen a konzekvenciái levonni és bizottsági tagsá­géiról lemond. A bizottság döntését ő lelki- ismeretével összegyeztetni nem tudja, külön véleményét fenntartja és a további tárgya- I lásokban részt venni nem óhajt. Kriszháber távozása után a bizottság a sapkák dolgában akként döntött, hogy a sapkák szállításával a Hartmann céget bízta meg, jóllehet más megbízható cég olcsóbb ajánlatot tett. A tényállás ismertetése után most már fönntartás nélkül rámutatunk azokra a szem­pontokra, amelyek ezt a bizottságot dönté­sében vezették és irányították. Mindenek­előtt a bizottság tagjairól akarunk megem­lékezni. Török György, a belvárosi régi pat­ríciusok egy különben igen tiszteletreméltó alakja: barátja és belvárosi bizottsági tag- társa Vikár Bélának a Szabóiparosok hitel- és termelőszövetkezete elnökének. Ledermann Mór, Károly-körű ti posztókereskedő, nagy­bani szál lilája a Szabóiparosok hitel- és termelő szövetkezeiének. Hermann Ödön kárpitosmester ugyancsak belvárosi bizottsági tag, mint ilyen barátja és szűkebb kollegája Vikár Bélának. Hermannak a szükséges szak­értelme sincsen meg. Hogy ezt a bizottságot nem objektiv szem­pontok és nem a főváros érdekei vezették döntésében, az minden kétségen felül áll Az a régi rákfenéje a fővárosnak, amelv az érdekszövetségek ki pusztít hatatlanságában leli magyarázatát, valóságyai tombol a jelen esetben. A protekció, a nepotizmus, az egy­más érdekének előretolása és a főváros ér­dekének negligálása teljes meztelenségében áll előttünk. A inkompatibilitás fertőjébe sülyedt városatyák szemérmetlenül portálják egy ha- hasonló helyzetben levő társukat a sulvos közterhek alatt görnyedező magánvállalkozók sérelmére és a főváros kárára. Jó szerencse, hogy a bizottság döntése nem végérvényes Az utolsó szót ugyanis nem ez a konventi- kulum, hanem a közgyűlés fogja kimondani amely elé ez az ügy a mellőzött pályázók felebbezése folytán kerülni fog. És teljesen ki­zártnak tartjuk, hogy a közgyűlés erre az immo­rális döntésre ráüsse a jóváhagyás pecsétjét. Es tűnjék fel bármennyire is furcsának és érthetetlennek, bizonyítani fogjuk az aláb­biakban. hogy csúnya kortes-szolgálatok jutalma ez a döntés. E döntés mögött ott settenkedik Ehrlich G. Gusztáv Mefisztó- alakja, aki hűséges és a választásoknál min­denre kapható közegei iránt békés időkben is hálásnak mutatkozik. Á Szabóiparosok hitel- és termelő szövetkezetében Vikár Béla a látható fej ugyan, a vezetősége azonban Ehrlich G. Gusztáv kreatúráiból áll. Ezek : Utlmann Jákó, Adler Lipót, Adler Viktor, stb. akiket a főváros VII. kerülete a törzsfőnök elszánt híveinek ismer. Ezek azok a kerületi kishatalmasságok, akik a FII. kerületi ..szabó- gárdá"-t alkotják, mely meg nem törik ugyan, de szívesen eladja magát. E két utóbbiról ÁLTALÁNOS BIZTOSÍTÓ BÉSZVÉNYTARSASAG Budapest, V., Károiy-körut 2. szám, a Kossuth Lajos-utca sarkán. Részvénytőke : 6.000,000 K. Elnök : Gróf Károlyi Imre Igazgatósági kiküldött: Báró Fejérváry Imre Tűz-, baleset-, szavatossági, élet- és népbiztositás, betörés-, jég-, üveg- és állatbiztosítás Olcsó díjak! Modernfeltételek! Kartellen kivül! KOVÁID fest,tisztíts Gyűjtőtelepek a székesfőváros minden részében Gyár es föüzlei: Budapest, VII., Szöyetség-utcza 37. Képviseletek a vidék nagyobb városaiban. Telefon 5S—45,

Next

/
Thumbnails
Contents