Független Budapest, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-15 / 2. szám
FÜGGETLEN BUDAPEST Budapest székesfőváros egyetemes erdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap □ A Budapesti függetlenségi és 48-as párt. □ valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek X3E JL йJ? L О S LAFJA. VII. évfolyam ______________________________ 1912. január 15._________________________________________-• szanb Ma gjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre ........................ — ... 10 korona. Fé l évre ...................................... ... 5 Főszerkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS. Felelős szerkesztő: B. VIRAGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Wesselényi-utcza 41. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők VII., Wesselényi-utcza 41. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 88—98 Villamosok háborúja. Az akkumulátorokban felgyülemlett villamos energia néha kikitör és eget ostromol, kiváltképpen ha avatatlan kéz kezeli a villamos gépeket. A közúti vasút, mely méltán jegyeztethetné he cégét hajótörési részvény- társaságnak, uj vezért kapott, aki hivatalos ténykedését azzal kezdi meg, hogy visszalövöldöz a kritikusokra. Pedig Sándor Pál, amikor a felelősségteljes, nehéz támadásokra egyenesen ingerlő állást átvette, leszámolhatott azzal, hogy terhes örökségbe lép. Tudhatta, hogy roppant nagy bajok vannak a közúti körül, hogy a közönség elkeseredése a vállalat ellen tetőfokát érte el és hogy a székesfővárosnak végre erélyesen hozzá kell látnia a közúti megrendszabályozásához. Olyan jó üzletembertől, amilyennek Sándor Pál magát tartja, elvárhatja a közvélemény, hogy számot vetett a helyzettel és vagy komolyan orvosolni akarja a bajokat, vagy nyugodtan tűri a kalamitásokért neki kijáró szemrehányásokat. Ám a közüli uj vezére nem igy tesz5 hanem felül a magas paripára és onnan akar békefeltételeket diktálni a fővárosnak, kezében a szerződés lángpallosával. Bocsánat, igy nem alkuszunk! igenis jogállamban vagyunk és a szerződés szentsége mindkét félre kötelező. De a szerződés kötelességeket ir elő, amelyeket a közúti ősidőkből fogva lábbal tiport. Vájjon azt véli a közüli lellerős, ambíciótól és az erő érzetétől duzzadó uj vezére, hogy a szerződésben vállalt kötelezettségek elévültek, mert a közúti azokat soha sem telj esitet te ? Az a magas hang, melylyel a vezérigazgató ur kritikusainak felel, az a büszke póz, melylyel a bírálatot hadüzenetnek minősiti, erre enged következtetni. Ám nagyon téved Sándor Pál ur, ha azl hiszi, hogy itt lovagi tornáról van szó, amelynek megnyeréséhez egyéb nem kell, mint a mindennapi reggeli vivő- és lövőgyakorlat és az olyasféle legyőzhetetlen csökönyösség, mely az energia leplébe burkoltan minden észszerű és okos tanács elől ridegen elzárkózik. Ha úgy fogja fel a dolgot, akkor tudja meg, hogy a vitézi tornában ellenfele az egész fővárosi közönség, az az agyonnyomo- ritott, a közlekedési mizériáktól felzaklatott, az utcasarkokon melegben-fagyban megvárakoztatott, a kocsik piszkától megundorodott, a kalauzok komiszságaitól vérig sértett egész pesti nép, amely türelmes mint a birka, de amely egy szép napon türelmét vesztve fel fogja bontani az utcákon a most már Sándor Pál-féle rozoga alkotmányokat. Vájjon az az ambíciója Sándor Pálnak, hogy az ő neve kerüljön annak az átoknak a közepébe, amely ugylátszik fogott a Jelűnek nevével szemben? Hiszen tudhatja, hogy a Jelűnek név Pesten fogalom, az ellenség, a gyűlöletes fensőbb hatalom fogalma, amelylyel a pesti gyermekek az átok, a rossz, a veszedelem fogalmát kapcsolják össze. Hiszi-e Sándor Pál, hogy egy milliós város lakosságának nevében ok nélkül, érdemetlenül fakadt-e ez a gyűlölet a közúti ellen, melyet eddig a Jelűnek nevével, holnap már a Sándor Páléval fognak azonosítani? Az uj vezérigazgató egyéniségében mindig volt valami szokatlanul nobilis vonás. Ha érvényesülni engedi Sándor Pál egyéniségének ezt a jobbik felét csak egy pillanatra is, rögtön beismeri majd, hogy igaza van a kritikusoknak, hogy szörnyű, szinte végzetes kötelességek hárulnak reá, amelyeket semmi esetre nem teljesíthet ugv, hogy 6 is az asztalra csap öklével, amikor a feldühödt, agyonsanyargatott és megkínzott közönség csapkodja öklével az asztalt. Nekünk, nekem, neked, a pesti népnek van joga csapkodni az asztalt öklünkkel, mi adtunk mindent a közútinak: koncessziót, vagyont, tartalékot, palotákat, értékpapírokat. Ami filléreinkből rakódott össze az a 150 millió, melynek kezelőjévé most lett Sándor Pál. Mi követeljük, hogy legyen végre rend a közútinál, hogy a kocsik legyenek tiszták, a menetrendet tartsák be, a vonatok ne akadjanak minden percben, a kalauzok ne komisz- kodjanak és ha mi idegeskedünk, ha a mi türelmünk elfogyott, ha mi ordítunk és csapkodjuk az asztalt: ehez nekünk, a pesti közönségnek jogunk van. De Sándor Pálnak nincs joga velünk kiabálni, sem azzal, aki értünk száll síkra, aki a szája csupán ennek a sok százezer dühöngő, szitkozódó, agyongyötört embernek, mely visszaadja a nép érzését, kifejezi elégedetlenségét. Sándor Pál ur hát ne kiabáljon, hanem huzza meg magát vezérigazgatói termeibe és tanakodjék azon, hogy miként segítsen a bajokon. De amig nem segített, addig nagyon rosszul áll neki a hangos, fennhéjázó kiabálás. A villamos vonatvezetőt csak több heti tanulás és levizs- gázás után állítják a motoroskocsi gépéhez. Ez a tanulási idő az igazgató urakra is kötelező és Sándor Pál ne szakitsa meg tanulását erélyességi rohamoktól inspirált vivógyakor- latokkal. Kár az időért. Azalatt talán nehány vonalzavart lehetne elintézni. Bizalomra pedig ne aspiráljon a közúti, akárki álljon is az élén. Ez a vállalat eljátszotta régen a közönség bizalmát. Aki éveken át bűnözött, kötelességét elhanyagolta, az nem kívánhatja, hogy bizalommal legyünk iránta. A probléma ma már igazán egyszerű. A főváros szigorúan, a legnagyobb kíméletlenséggel gyakorolja a szerződésben kikötött felügyeleti jogát és vegye igénybe a bírságolás eszközét. Uj vonalra pedig ne adjon engedélyt, bármikép csapdossa is Sándor Pál az asztalt. A villamvasuti hálózat fejlesztésére van a főváros kezében alkalmas instrumentum : a Városi vasút. Állítsa be a főváros ezt a vállalatot közlekedési politikájába és csináljon a közútival tabula rasat. Lueger Bécsben megmutatta, hogyan lehet renitens részvény- társaságokat kötelességeik teljesítésére szorítani. Ez egyszer megfogja tanulni Sándor Pál, hogy sem kemény fej, sem lovagias póz, sem nagy hang nem használ. Itt, ebben a kérdésben nem fog felülkerekedni. Vagy parírozni fog a Közúti a fővárosnak, vagy el fog tipor- tatni. Biegen oder brechen! amint az üzleti világ nyelvén mondják. Ha Sándor Pál páros viaskodásra hívja ki Budapest lakosságát, ez állni fogja a viadalt. És lehet-e kétséges, hogy ki fog alul maradni? Közélelmezésünk. Ha volt még kétség aziránt, hogy ebben a városban miért dühöng az élelmiszeruzsora és miért oly rémes a nyomorúság, úgy ezt a kétséget a kereskedelmi miniszternek az a leirata, amelylyel a fővárosba vasúton érkező élelmiszerekre fiz százalékos díjkedvezményt engedélyez, teljesen eloszlatta. A miniszternek a leirata a maga teljes meztelenségében állitja elénk azt a tényt, amelyet valószinüleg sokan sejtettünk, de kevesen tudtunk, hogy BORSZÉKI a természetes szénsavdus ásványvizek királya! Elsőrendű gyógy- és üditőviz ! ............. ■ Me grendelhető : A magyar ásványvíz forgalmi és kiviteli r.-t.-nál. Telefon 162—84. Budapest, V., Szabadság-tér 10.
