Független Budapest, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1912-02-12 / 6. szám

2 FÜGGETLEN BUDAPEST kedési hatalom nélkül a jövőben egy kraj­cár községi pénzt sem szabad áldozni a fe­lekezeti hitoktatásra. És különösen olyan irányban kell az ingerenciát gyakorolni, hogy a községi iskolában a hittanói a ne legyen alkalom a klerikális propa­ganda iizésére, kongregációs agitációra, ifjú leíkeknek, az egyoldalii felekezeti szükkeblüséggel leendő megtöltésére. Hiába ■ titkoljuk is kényelemszeretetből és a dolog kényes természetére való tekintetből: a tapasztalat mutatja, hogy a főváros iskoláiban a hitoktatók részé­ről klerikális kutmérgezés folyik rendsze­resen. A főváros megvásárolja drága pénzen a felekezeti békét, de a főváros pénzével fizetett katechéta egyebet sem tesz. mint ápolja a felekezeti türelmet­lenséget. Kongregációs lélekfogdosás, melynek költségeit közpénzekből fedezik: igy fest ez a felekezeti békesség a fő­város iskoláiban! Ennek végre meg kell szűnnie. Da- ! rázsfészekbe nyúlunk — jól tudjuk — de végre is valahol és egyszer meg­kezdeni a dolgok megjavítását. Legyen annyi bátorság és férfiasság a főváros vezetőköreiben, hogy egymásnak oda­mondogassuk az igazat akkor is: ha az igazság fáj. Mert ugyan sokkal kényel­mesebb a jó viszonyt egymás «vallási érzületének» respektálását, a felekezeti türelmességet közpénzekkel megvásárolni és kenegetni, de gondoljuk meg, hogy a főváros kiizködő, a megélhetés gond­jaitól agyongyötört lakosságának egyszer végre eszébe juthat számon kérni, hogy az ő keserves adófilléreit miért pazarol­ják a felekezeti béke luxusára, amely egy képzelt előny, egy nem létező érték. 'A polgárságnak legkisebb gondja a fe­lekezeti háború, a létért való küzdelem­ben verejtékező lakosság szépen megfér egymás mellett valláskülönbség nélkül, vagy ellenére és a felekezeti háborúság, amelynek elhárítására évenkmt százez­rekkel kell adóznia, az ő szemében épen annyira az urak huncutsága, mint a po­litika. Fizessék meg a mulatság árát a papok és hitközségi elnökök és egyéb egyházi vezérférliak! RIDIKÜL ÉS FINOM BŐRÁRU gyári árban PAPEK JÓZSEF császári és kir. utív. szállító börárugyártónáí, ^Budapest, VIII., Rákóczi-ut II és 15. : Telefon 65—39. ===== Az autotaxi. Végre hát megvan a kilátás arra, hogy még ebben az esztendőben autotaxik fognak végigszáguldani a főváros utcáin. Soká tar­tott, amig idáig jutottunk, sok akadályt, sok intrikát, sok meggyanusitást és kellemetlen­séget kellett leküzdeni, amig határozott formát ölthetett az autotaxi eszméje. Külö­nösen a rendszám-adományozás kérdése volt az a kemény dió, amelyet bizony csak nagy- nehezen sikerült feltörni. Nincs okunk titkolni, hogy nem vagyunk elragadtatva a megoldás módjától, de bele­nyugszunk, mert elvégre is az a fontos, hogy végre autotaxi-közlekedés legyen. A budapesti bérkocsisokról köztudomású, hogy nézeteiknek az utassal szemben túlsá­gosan érthető módon és hangon szoktak kifejezést adni és az isten mentsen meg mindenkit, hogy egy budapesti bérkocsissal valamelyes differenciája támadjon. A buda­pesti bérkocsis, durva, goromba, szitkozódó és olyan brutális kifejezéseket használ, amelyek bizony a büntetőtörvénynek az az utcai közbotrányról, vagy szemérem elleni vétségről szóló részébe ütköznek. Egy szóval egy könnyüt sem ejtettünk volna, ha a bér­kocsisoknak autotaxi rendszámot nem adtak volna, de viszont nem bánjuk, hogy 60 auto­mobil bérkocsi jut a részükre. Mert elvégre is, minden szimpátián, vagy antipátián túl van egy magasabb szempont is, amely ebben a kérdésben minden elfogulatlan embert kell, hogy vezéreljen. A bérkocsi-iparosok végtére is ennek a városnak lakói, adófizetői, polgárai s ez magában véve elegendő ok arra, hogv a hatóság, amikor kenyérkérdésről van szó, megvédje az ipart és az iparüzőt a tönk elől. Végeredményében a kár úgyis a fővárost érné, amely, ha egyebet nem is, adóalanyokat mindenesetre veszítene. Az az ankét, amely e napokban az auto­taxi ügyében megállapodásra jutott, tisztázta mindazokat a kérdéseket, amelyektől az autó­rendszámoknak a bérkocsiiparosok részére való engedélyezése füg ölt. Az ankéten elnöklő alpolgármester kijelentette azt is, hogy a főváros egy vállalkozónak is engedélyez majd rendszámokat. Ez igen helyes, igen üdvös és a közönség szempontjából igen szerencsés gondolat, de nekünk van ehhez mondani­valónk. Úgy tudjuk, hogy ez a vállalkozó a Mnnlc és Davidsolm cég lesz, amelynek egyik tagja, Műnk Péter ur főintézője az omnibusz-vállalatnak is. Szóval, ha a kombi­náció nem csak, az autó bérkocsik egyT része az omnibusz vállalat kezébe kerülg — akár közvetve, akár közvetlenül. Közismert tény, hogy a főváros mostanában különösen be­hatóan foglalkozik az omnibusz-vállalat szer­ződésének revíziójával, sőt attól sem idegen­kednék, hogy a vállalatot megváltsa. Gondolt-e a főváros arra, hogy az omnibuszvállalatnak adandó rendszámokért a társaság a főváros­nak ellenszolgáltatást nyújtson? Úgy hisszük, hogy ez a jogadományozás annyi előnnyel és oly nagy anyagi haszonnal jár, amelynek ellenében a főváros minden skrupulus nélkül a maga, illetve az összpolgárság részére mélyreható ellenszolgáltatásokat követelhet. Ebben az ügyben különben annyi min­denféle érdek, annyi mindenféle összeköttetés tagozódik és ütközik össze, hogy ember legyen a talpán, aki kiismeri magát ebben az érdek-labirintusban. Biztos tudomásunk van arról is, hogy egy itteni gummiiigynök, aki, hogy kisded játékait könnyebben és eredményesebben végezhesse, hirtelen bér­kocsi-iparosnak csapott fel, nagy összegről szóló proviziós levelet kapott egy francia gyártól arra az esetre, ha az autók szállítá­sát a gyár nyerné el. Ez az ember, aki e miatt a bérkocsi ipartársulat békéjét majd­nem feldúlta, természetesen minden lehetőt elkövet a francia gyár, illetve a proviziós levél érdekében. Mindezt csak azért hoztuk fel, hogy az illetékes hatóságok figyelmét felhívjuk az ilyen és hasonló machinációkra, amelyeknek, ha sikerülnek, mindenkor a főváros, illetve az érdekelt iparosok adják meg az árát. Az autotaxi jó üzlet, s akárki kap megbízást a kocsik szállítására, meg fogja találni a száma­dását. De az már mégis kissé erős dolog volna, hogy ezt a számadást olyan össze­gekkel, még pedig tekintélyes összegekkel kombinálják, amelyből egyes kijárók meg­gazdagodhatnak, de a köz károsulna. A hétről. Az árubódék, ha nem is a legújabb, de mindenesetre a legfigyelemreméltóbb nyava­lyák egyike ebben a városban. Akárhol le­bontanak egy házat, az érdekelt kereskedők azt kérik a várostól, engedje meg nekik, hogy közterületen úgynevezett ideiglenes áru­bódét emelhessenek, amelybe azután beköl­töznek és ott ragadnak. Az árubódé min­denkor „ideiglenes“ és mégis mind inkor vég- leges7 legalább mi nem emlékezünk még egv esetre sem, hogy egy ilyen „ideiglenes“ árubódét az engedélyidő lejárta után le is bontottak volna. Bizonyság erre az is, hogy a bódék száma gombamódra szaporodik. A Szervitatér például a maga egészében áru- bódékkal van beépítve, legújabban a Nép­színház előtt emeltek egyet, hogy a kis rókusi g w ÁLTALÁNOS ПММША Biztosító # эдииммиидвшяяУ ,f RÉSZVÉNYTÁRSASÁG Budapest, V., Károiy-körut 2. szám, a Kossuth Lajos-utca sarkán. Részvénytőke: 6.000,000 K. Elnök: Gróf Károlyi Imre Igazgatósági kiküldött: Báró Fejérváry Imre Tűz-, baleset-, szavatossági, élet- és népbiztositás, betörés-, .jég-, üveg- és állatbiztosítás Olcsó díjak ! Modernfeltételek ! Kartellen kiviil ! Я SZÉN, KOKSZ ÜSS.“ SALAMON JAKAB ÉsT Telefon számok: 73 FEST,TISZTIT! Gyűjtőtelepek a székesfőváros minden részében Gyár és fóüzlet: Budapest, TTL, Szövetség-utcza 37. Képviseletek a vidék nagyobb városaiban. Telefon 5S—45,

Next

/
Thumbnails
Contents