Független Budapest, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1912-06-10 / 23. szám
VII. évfolyam 1912. junius 10. 23. szám. Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap □ A Budapesti függetlenségi és 48-as párt, □ valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre .......... ... ... ... 10 korona. Fé l évre................ ... ... ... ... 5 Fő szerkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő; B. VIRÄGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Visegrádi-utcza 40. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a lap- tulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők V., Visegrádi-utcza 40. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 169—3S. Ä főváros és a politika. Két hónappal ezelőtt a Khuen Héderváry- kormány bukófélben volt. Politikája csődöt mondott, mert a kormány és pártja szívósan elhárította magától a demokratikus választójog megalkotását. És akkor a főváros közgyűlése segítségére sietett a kormánynak és a rezolu- ciós politikát alkotmányunk megmentése gyanánt üdvözölte. Ma pedig, amikor a képviselőházban cs.endŐTSzurony és rendőrkard lett úrrá,amikor elnöki kijelentések törvényt alkotnak, amikor a parlamenti ellenzéket karhatalom távolítja el a tanácskozásoktól: a főváros két hét előtti alkotmányvédői roppant csendesen meglapulnak és nem sietnek hatalmas megnyüatko zással a törvény és alkotmány oltalmára. Négy hét előtt, amikor a kormányt kellett támogatni: akkor igenis politizált a főváros. Ma, amikor az alkotmány mellé való állás a kormány elleni állásfoglalást jelentene: a főváros ismét elóráneigálja a régi hazugságot, hogy nem politizál. Hát miért politizált nyolc hét előtt? Miért politizál általában mindig akkor, amikor a megszorult kormány mellé kell állania és miért nem politizál sohasem akkor, amikor a nemzet ügyének támogatásával szembe kerülne a kormánnyal? Vájjon méltó-e a főváros hatalmához, politikai érettségéhez, kultúrájához, hogy mindig csak a legátlátszóbb pártpolitikára kapható, de szemet huny, amikor becsületes állásfoglalás a vezető urakra nézve kényelmetlen. Hát lehet-e irányadó a főváros, mint törvényhatóság, politikai magatartására nézve, hogy Vázsonyi Vilmosnak ezúttal nem tetszik a parlamenti erőszak és az elnöki önkény, a csendőr- és rendőruralom ellen sikra szál- lani, mert egyéni személyes okai vannak reá, amelyek nem tartoznak a fővárosra. Vájjon Budapest törvényhatósága függővé teheti-e a maga politikai állásfoglalását attól, hogy Vázsonyi haragszik a szociálistákra és Justh Gyulára? Lehet-e ez irányadó szempont abban, hogy a főváros helyesli-e avagy rosszalja a mai muszka állapotokat, amikor rendőrlegények kapkodják ki az emberek kezéből nyílt utca során az újságokat? Mi közöm nekem, neked, bármely fővárosi polgárnak ahhoz, hogy Vázsonyi most, pillanatnyilag, ezidőszerint haragszik az általános választójogra csak azért, mert mások merik sürgetni. Nem, ez a szempont, a Vázsonyi Vilmos magángusztusa igazán nem lehet irányadó arra, hogy Budapest székesfőváros törvényhatósága szótlanul nézze és hallgatásával megpecsételje a hatalom őrjöngését, amely pirosra festette a főváros járdáit az utca népének vérével, amely kézlegyintéssel törvényeket dekretál, amely a magyar székesfővárosból muszka várost csinál, ahol szuronyok és rendőrrevolverek között végzi a lakosság napi teendőit, csak azért, hogy egy politikai párt a kormányhatalmat kezéből ki ne ejtse. A Vázsonyi politikai magatartása Budapestre nézve egyáltalán nem lehet mértékadó. Az, aki a november 18-át elitélte, ellene a legnagyobb szenvedélylyel kikelt, a Perczel Dezső zsebkendőjét történelmünk szégyenfoltjának hirdette: most se nem látja, se nem hallja a junius 4 ikét. Neki a mai Tisza István, aki megcsinálta, ami nem sikerült november 18-án, nem közveszélyes, nem alkotmánytipró, ő most azon elmélkedik, hogy a Justh Gyula és az Apponvi választójoga nem lehet oly őszinte, mint a Vázsonvié, mert Vázsonyi hat év, 8 hó, 15 nap és 3 órával régebben követeli a választójogi reformot, mint amazok. Pedig ma nem arról van szó, hogy mily sokáig követelte a választójogot, hanem hogy most küzd-e érte. Mert higyje el nekünk Vázsonyi Vilmos: erre a választójogra az ország népének nem kevésbbé van ma szüksége csak azért, mert végre ezt a szükséget Apponyi is belátta. Valaminthogy a választójogi reform hasznossága nem lehet rosszabbá azáltal, mert már az eddigi ellenfelek is behódoltak neki. Hiába magyarázgat Vázsonyi, hiába hasogatja a szőrszálakat akkor, amikor az ország lázban ég: az ő mai absztinenciája tisztára személyes indokokból fakad és soha le nem mossa magáról a vádat, hogy távoltartotta magát a legnagyobb veszedelem idején az erőszak és alkotmánysértés elleni küzdelemtől. Hasztalan lapul meg és próbál csendes maradni: a nemzet előhívja öt kényelmes, puha izoláltságából és számonkéri tőle : hol van Vázsonyi, amikor a népjogokért öldösik az utcán a népet és rendőrpribékek hurcolják a parlamentből a nemzet képviselőit ? Ez a meglapulás, ez a hallgatás lehet a Vázsongi politikája a mai szomorú időkben, de nem lehet az ország székesfővárosának a politikája. Budapest törvényhatósága nem bújhat el, nem dughatja fejét a homokba. A székesfővárosnak meg kell nyilatkoznia. Annak a tapsviharnak, amely két hónappa- ezelőtt elhangzott a közgyűlésen az alkotl mány védelmében, amikor ez az alkotmány- védelem kormánymentést jelentett, most is végig kell zugnia a Városháza díszes csarnokában, amikor igazán veszélyben az alkotmány, oly veszedelemben, aminőt az abszolút korszak óta nem élt meg ez az ország és a minőhöz képest a darabont korszak valóságos közjogi paradicsom volt, csendőr- és katonai rémuralom nélkül, egyoldaíulag csonka parlament által oktrojált törvények nélkül! És ha Vázsonyi akkor ott volt az alkotmányvédők táborában, ma azonban meglapul és bujkál: úgy engedje meg, hogy az akkori Vázsonyi! tekintsük becsületesnek, hazafinak, férfiasnak és bátornak. A mai Vázsonyi csak egy duzzogó, hiúságában sértett, kicsinyes önzését, egyéni apró ambíciót a közügy és az ország érdeke fölé helyező fővárosi klikkfőnök, aki a maga törzsfőnöki hatalmával reá akarja tukmálni az egész fővárosra a maga sziv-és vérnélküli politikai közönyösségét. Az igazi férfiak, az önzetlenek, bátrak, ma az Országház kávéházban gyülekeznek és örök szégyene a demokrata vezérnek, hogy ilyenkor az Abbázia kávéház ablakában páholyból nézi a nemzet vergődését és vicceket farag, amikor odakünn csendorszurony villan! Telekpocsékolás. Már több Ízben kikeltünk az ellen, hogy a főváros a maga telkeit mindenféle boldogboldogtalan célnak rendelkezésre bocsájtja, évtizedekre lemondva arról, hogy a telket szükség esetén a saját céljaira használhassa. Különösen a sportpályák számára adogat oda a főváros nagy és drága területeket minden anyagi haszon nélkül. Egyre-másra jelentkeznek a sportegyesületek, nagy kiterjedésű fővárosi területeket kérve sportpályául. Es a főváros valamennyinek ingyen — nehány arany, mint a tulajdonjog elismerésének ténye ellenében — értékes nagy telkeket enged át „bérbe“. így kapott óriási sportpályát a Ferencvárosi Tornaegylet, a Magyar Testgyakorlók Köre, a Budai Tornaegylet és most egy újabb ilyen sportterület céljára kért telket a Népligetben a Tisztviselők Ház- épilő Egylete. Az ügyosztály és a pénzügyi bizottság az eddigi gyakorlathoz híven a kérelem teljesítését javasolja és az ügy legközelebb a közgyűlés elé kerül. Eszünk ágában sincs a testedzés és a szabadban való tornászati gyakorlatok és versenyek ellen kikelni, sőt örömmel üdvözöljük, hogy ifjúságunk a testi erő és ügyesség fejlesztésére utóbbi időben oly nagy gondot fordít. Bár nem hallgathatjuk el azt az aggodalmat, hogy a labdarúgás terén egyre fokozódó valóságos téboly köízoktatási szempontból nem lehet üdvös, mert tapasztalataink szerint a folytonos versenyek és a sportolás az ifjúságot teljesen elvonja a tanulástól. Itt is ГГ -r-f T a természetes szénsavdus ásványvizek királya! 13 Elsőrendű gyógy- és üditőviz ! ^^^===== Megrendelhető: A magyar ásványvíz forgalmi és kiviteli r.-t.-nál. Telefon 162—84. Budapest, V., Teréz-körut 22.
