Független Budapest, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1912-06-03 / 22. szám

2 FÜGETGLEN BUDAPEST személyes vonatkozásainak és- nehézsé­geinek nem szabad a kormányt vissza­tartania attól, hogy a legrövidebb idő alatt betöltse ezt az állást. Ez egyaránt érdeke a fővárosnak és az államhatalomnak. A főváros kölcsöne. Bárczy István a tőle megszokott gyor­sasággal és energiával nyélbe ütötte a főváros függő-kölcsönét. Gyors egymásutánban fel­hatalmazást eszközölt ki a közgyűléstől a kölcsön megkötésére, tárgyalt és megkötötte a kölcsönt. A közzétett kommünikék adatai­ból kitűnői eg a kölcsön igen előnyös. 41/2-7„-os pénztárjegyek ellenében, melyeknek fele francra, másik fele dollárra szól 99'60°/o os árfolyam mellett mintegy 50 millió koronára szól a kölcsön, mely egy év múlva fizetendő vissza a pénztárjegyek beváltásával. Budapest székesfőváros tehát mint a nemzetközi hitel faktora megjelenik a párisi és a londoni tőzsdék árjegyzőlapjain, és ezzel szemben az amerikai dollárok és francia frankok eljönnek hozzánk, hogy fővárosunk beruházásait velük folytassuk. Éltben a pénzszük esztendőben, amikor a külföldi tőke teljesen visszahúzódott tőlünk, a főváros az egyetlen tényező, amely idegen tőkét importálni tudott. Ha van valami, ami a fővárosi kölcsön dolgában kihívja a kritikát, úgy ez a kölcsö 1- ről szóló publikációk nagyon is szűkszavú volta. A közvélemény nem tudja hány aján­lat volt és kiktől, nem lehet tehát módjában megítélni vájjon a főváros tényleg a legked­vezőbb ajánlatot fogadta el. Ezért el lehet várni a polgármestertől, hogy részletesen jelentést fog tenni a kölcsöntranzakció összes fázisairól. Magának a kölcsönnek minemüsé- gét sem lehet egész pontosan megállapítani, mert hiszen nem tudjuk, hogy a valuta átvál­tása folytán a fővárosra nézve hogyan fog alakulni a számadás. Sok függ e részben attól is, hogy. a jövő évben, amikor a pénz­tárjegyeket a székesfőváros frankokban és dollárokban visszafizeti majd, müven lesz e valutók árfolyama. A függő-kölcsön felvételének módját: a pénztárjegyek kibocsájtását már volt alkalmunk méltatni és a kölcsön feltételeinek nyilvánosságra hozatala nem módosítja ezt a jó véleményt. Nem szabad kicsinyein; azt sem, hogy a nagy külföldi bankcégek előkelő klientélája. amelynek körében a pénztár­jegyek kétségkívül el fognak helyeztetni, Budapestről, mint nagy hitelképes emporium- rol log tudomást szerezni, aminthogy általában nagyon örvendetes tény, hogy a székes- főváros hitele mára külföldön is ily előnyösen appreciattatik. A Magyar Bank és Kereske­delmi Részvénytársaság, amely ezt a kitűnő összeköttetést a külfölddel fővárosunknak meg­szerezte, ezzel maradandó érdemekre tett szert Budapest kommunális hitele körül. A kölcsön értéke rövid idő múlva, való­színűleg már e hó közepén a fővárosnak rendeltetésére fog állani. És minthogy a beruházások az év folyamán fokonként igény­lik a pénzt, a milliók a pénzintézeteknél fog na к gvümölcsözőleg kihelyeztetni, úgy, hogy az ezen a réven befolyó kamatok még csök­kenteni fogják a kölcsön árát. A polgármester tehát ezúttal is mint körültekintő és ügyes financier mutatta be magát, és ha az ellenőrzés és kritika szem­pontjából a felhatalmazás talán kissé túllőtt a célon, másrészt tagadhatatlan, hogy a pol­gármesterre ruházott teljes cselekvés sza­badsága gyakorlatban lényegesen hozzájárult az üdvös eredményhez. Budapest székesfővárosa tehát ismét el van látva pénzzel és energikusan folytathatja beruházási műveleteinek végrehajtását. Óhajt­juk, hogy a tekintélyes összegű pénzkészlet ne ragadja el a vezetőséget újabb, előre nem látott költekezésre. Ne feledjük el: a nagy pénzt egy év múlva vissza kell fizetni és ki tudja, hogy mily feltételek mellett tudunk akkor újabb adósságot csinálni! A hétről. Végre elhatározták, hogy parcellázni fogják az Egyetem-utcai gróf Károlyi-palota telkét. A középitési bizottság már hozzájárult ahhoz a parcellázási tervhez, amelyet a tulaj­donos benyújtott s igy nem telik bele sok idő, megkezdődik a csákányok munkája az Egye tem utcában. Vannak, akik kitörő örömmel üdvözlik ezt a régóta várt szabályozást, mint minden olyan tervei, amely régi házakat tüntet el Budapest utcáiról. Mi magunk is azok közé tartozunk, akik hívei vagyunk a város újra­építésének, mégis a Károlyi-palota lebontása előtt bi/onyos szomorúságnak kell elfognia az embert. Az ilyen ódon, nemes stilusu paloták díszére válnak a városnak; szint, hangulatot adnak az utcának, amelyben van­nak, úgy, hogy nagy veszteség az eltűnésük. Természetes, hogy a modern városfejlődés azt kívánja, hogy ez a palota eltűnjék a föld színéről. Azt az óriási telket, amelyen elterül, utcáknak kell keresztülszelniök s olyan há­zaknak kell épülniük rajtuk, amelyek meg­felelnek annak az óriási értéknek, amelyet ez a telek képvisel. Aki szereti ezt a várost és kívánja egészséges fejlődését, az örömmel üdvözli ezt a parcellázási tervet, de ilyenkor mégis lehetetlen nem sajnálni az ilyen paloták különös, ódon szépségeit. Csak Bécs jut az eszünkbe; ahol egymás mellett állanak az ilyen finom, régi paloták, diadalmasan mutatva a város fényes múltját. Nekünk kevés mű­vészi emlékünk van a múltból, hiszen alig volt városi múltúnk s épen azért fáj egy kicsit, amikor az ilyen építészeti emlékeket is kikezdi a csákány. De meg kell adnunk magunkat a sorsnak: így kívánja a város érdeke. A múlt, amely más városokban nemes szépségű paloták alakjában pompázik az utcá­kon, nálunk most alakul. Mi vagyunk az ősök ebben a városban s most építjük azokat az emlékeket, amelyeket egy évszázad múlva már tisztelni fognak ké^ei utódaink. Százezer ember volt két napon ke­resztül az uj állatkertben. Ennvi látogatóra, ennyi érdeklődőre valóban még azok sem számítottak, akik a legvérmesebb reménveket fűzték Budapestnek e legújabb intézményéhez. Százezer ember: ez olyan eredmény,' amelyre büszke lehet a főváros, mert ez a tulajdon­képpeni kritikája az uj állatkertnek. Azok az elismerő szavak, amelyekkel a sajtó adózott ennek a fényes intézménynek, odacsallák a közönséget, még pedig soha nem remélt tö­megben, de az a fontos, hogy a közönség — nagyon meg volt elégedve. Mintha egészen eltűntek volna azok a szavak, amelyekkel a fővárost és annak intézményeit szokták illetni. Mintha nem lett volna más, csak jó, csak kedves, csak dicsérő szó: a közönség ami)ira el volt ragadtatva, hogy nem tudott mást mondani. S hogy mennyire igy volt, azt semmi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az em­berek valósággal tódulnak ki az állatkertbe. Egyik beszélte a másiknak s ma már nincsen egyetlen ember sem Pesten, aki ne tudná, hogy az uj állatkert a főváros legszebb és legtökéletesebb alkotása. Megtörténtek végre a középiskolai| vá­lasztások, nemsokára jönnek az elemi is- kolaiak s ezzel aztán vége az eddig dívott rendszernek. Az uj szervezési szabályrendelet értelmében ezután a megbízottakat fogják választani, ami persze épenséggel nem zárja ki a protekciót, de mégis megszünteti azt az anomáliát, hogy a megbízottak hosszú eszten­dőkön keresztül sanyarú fizetéssel szolgálják a várost. Azt hisszük, már maga ez az utohó választás is megelégedést fog kelteni, mert talán még sohasem történt akkora gondos­kodás arra nézve, hogy valóban érdemesek kerüljenek be a megválasztottak közé. Hogy milyen állapotok vannak a városházán, azt legpontosabban az érdekeltek közt lehet meg­állapítani, már pedig a tanítók egyhangúlag azt konstatálják a közoktatási ügyosztály uj vezetéséről, hogy — szigorú és igazságos. Természetesen maguk között, hiszen ki ne panaszkodnék az idegennek? Mindig jól esik egv kis panaszkodás, de amikor az érdekeltek maguk között vannak, akkor sok olyat is el­ismernek, amit nem tesznek meg mások előtt. És ez szolgál a közoktatási ügyosztály dicsé­retére. Az a korrektség, az a szigorú rend­szerelet, amely ennek az osztálynak vezetését jellemzi, meg fogja hozni a maga gyümölcsét. A főváros büszke lehet az iskoláira. A Halászbástya, Budapest nevezetes­ségeinek legragy ogobbja szerepelt a múlt közgyűlés napirendjén. Abba a válaszba, amelyet Harrer tanácsnok adott Kozma Jenő interpellációjára, nem tudtak belenyugodni az érdekelt budai bizottsági tagok, mert mégis ők látják legjobban, hogy a Toldv Ferenc­* ÁLTALÁNOS fSiiDüMßiMbiztosító # RÉS2VÉNYTARSASÍG Budapest, V., Károiy-körut 2. szám, a Kossuth Lajus-utca sarkán. Részvénytőke: 6.000,000 K. Elnök : Gróf Károlyi Imre Igazgatósági kiküldött: Báró Fejérváry Imre Tíiz-, baleset-, szavatossági, élet- és népbiztositus, betörés^, .jég-, üveg- és ál atbi/.lositás Olcsó díjak! Modernfeltételek.' Kartellen kívül ! \ FEST,TISZTIT! Gyűjtőtelepek a székesfőváros minden részében Gyár és foüzlet: Budapest, VII., Szövetség-utcza 35-‘I? Képviseletek a vidék legtöbb városában. Telefon 58-45 128-13

Next

/
Thumbnails
Contents