Független Budapest, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-04-17 / 16. szám
VI. évfolyam 1911. április 17. 16. szám. Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap. □ A Budapesti függetlenségi és 48-as párt, □ valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára: Egész évre ... _ _ — — Ю korona. Fé l évre ... ... ........................ — 5 Fő szerkesztő: Dr. SOMOGYI LAJOS. Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Szerkesztőség és kiadóhiyatali telefon 119—35 A Polónyi ügy. Bármennyire iparkodnak is a legújabb Polónvi-affért kommunális ügygyé avatni, az objektiv szemlélő nem képes az ügtnek ezt azt oldalát felismerni. A főváros fejlődése és jövője szempontjából a Polónyi Géza vádjait lényegesnek tartani nem lehet. Mert ha igaza is volna abban, hogy a fővárosi bizottsági tagok között a zsidó vallásuak túl nagy számban vannak és még ha igaz volna is, hogy a bizottmányokban a zsidók majoritást képeznek: ez semmi egyéb nem lehel, mint egy statisztikai megállapítás, amely érdekelheti talán az »Alkotmány«-t vagy az »Egyen- lőség«-et vagy más valamely felekezeti lapot, de a fővárosra nézve közömbös. Azt Polónyi sem állítja, hogy a főváros közigazgatása zsidó volna, már pedig a városatyák vallási viszonyai csakis akkor eshetnének a latba, ha a tő- város kormányzatára és közigazgatására reásütnék a maguk felekezeti bélyegét. Magyarán szólva: ha zsidó kommunális politikát csinálnának a városházán, ez ellen éppen úgy tiltakozni kellene, mintha katholikus vagy kálvinista politikát csinálnának. Ez azonban hála Istennek nem történik meg, és igy az egész vita lehet pikáns, jöhet kapóra azoknak, kik a felekezeti viszály magvát akarják elhinteni, de a kommunális élet szempontjából teljesen indifferens. Mi és velünk a főváros polgárságának túlnyomó része, nem törődünk azzal, hogy a városatyák mely hányada szabadkőműves, aminthogy viszont nem érdekel az, hogy közülök hányán tagjai a kongregációknak. Ez a hovatartozás és érzület oly kevéssé jöhet tekintetbe a főváros jközigazga- gatására nézve mint az, hogy valaki egy-egy kaszinónak vagy sport-klubnak a tagja. Valaki lehet kitűnő polgármester, ha szabad- kőműves is, és lehet kiváló városi tisztviselő ha kongregacionista is. Azt még sohasem láttuk, hogy a szabadkőmíves városatyák egy- egy kitűnő tisztviselői az előmeneteltől elzártak volna csak azért, mert jó katholikus és ezzel a Polónyi vádjai a főváros kommunális élete szempontjából semmivé foszlanak. Az ügy másik vonatkozása az, hogy Polónyi a főváros közviszonyairól való kritikáját egy külső fórum: a parlament elé hozta. Mi nem tudunk osztozni azok véleményében, akik ezt főbenjáró bűnnek minősítik. A főváros jelene és jövője igenis országos fontosságú ügy és ha helytelen, beteg és káros irányzatok ütik fel a fejüket, ezt az ország színe előtt szóvá lehet tenni. Az illetékesség kifogását tehát ezúttal nem tartjuk helyénvalónak, mert a főváros elbírja a kritikát az ország színe előtt is. Éppen ennek az álláspontnak a folyománya azonban, hogy az igaztalan vádak visszaveréséről ugyanott kell gondoskodni, ahol azok elhangzottak. És nem győzzük eléggé ismételni, hogy Polónyi kritikáját magában a képviselóházban kell a maga értékére redukálni. A főváros kommunális életének nehány kiváló alakja egyúttal benn ül a képviselőházban is és ezeknek kell tiltakozó szavukat magában a házban felemelniük. Ha ez nem történik meg, ha Polónyi eljárása fölött csak a fővárosi klubokban avagy a városházán törnek pálcát, úgy módot adnak Polónyinak arra, hogy magát az ország házában üldözött vadként mutassa be, akinek a maffia az igazmondásért beveri a fejét. A belvárosi bizottsági tagok állásfoglalásával éppen ezért az ügyet kellőképen elintézve nem tartjuk. Polónyival ott a képviselóházban kell perbe szállani, a fővárosnak igaz pőrét ott kell megnyernie. Ami az ügy elintézését illeti, az a közvéleményre nézve teljesen közömbös. A személyes antagonizmusnak a közéletben sohasem szabad halálos gyűlöletté fajulnia. És éppen ezért Polónyi vak gyűlölete Vázsonyiék ellen csak úgy elítélendő, mint az a kényelmes álláspont, hogy „Polónyival nem állok szóba, mert ő engem megsérteni nem tud“. A személyes momentum teljesen háttérbe szorul a kérdés fontossága mögött. És a strucz- politika még sohasem szült üdvös eredményeket. Polónyit a saját kerületében hiába szavazták le. Sőt eljárását a közgyűlésen is hiába bélyegzik meg, mert ezzel módot nyújtanak neki arra, hogy magát mártírként mutassa he. Tessék vele szemben a parlamentben kimutatni, hogy a főváros mai kormányzatát sem felekezeti, sem szabadkőműves szempontok nem irányítják, hanem tisztára a főváros közérdeke és tessék megmagyarázni a Budapesttel szemben antipathiával viseltető vidéki képviselőknek, hogy az a modern szociális politika, melyet Budapest székesfővárosa inaugurált sem nem felekezeti, sem nem szabadkőműves, hanem ellenkezőleg: ama krisztusi tannak a követése, hogy a gyengéket és elnyomottakat támogassuk és emeljük fel. A népjóléti intézmények megteremtése, az iskolák nagyszerű gondozása, a közegészségügy ápolása, a város modernné tétele: nem egy felekezet érdekében, hanem a lakosság százezreinek jóléte érdekében fekszik és akár baptisták vagy nazarénusok, szabadkőművesek vagy kongregációsok csinálják meg e nagyszerű alkotásokat, ezekért hála és elismerés, nem pedig gáncs illeti meg őket. Ha a főváros e hatalmas fellendülésében nem örvendezhet Polónyi Géza közreműködésének, ez nem a székes- főváros baja. Szívesen látnák őt a nagy munkában harcostársul és nem a fővároson múlik, ha Polónyi nem az alkotást, hanem a rombolást és kerékkötést választotta hivatásául. Mindezeket az igazságokat azonban tessék az ország színe előtt Polónyinak odavágni. A fővárosnak vele szemben, aki most a Coriolánus szerepében tetszeleg magának, annyira igaza van, hogy ez az igazság a legnagyobb nyilvánosságot kibírja. Panama-hajszolás. Már ismét panamáról rebesgetnek, írnak és kiabálnak a köztisztaság szabadalmazott felügyelői, akik minden évben egyszer purifi- kátori ihlettel neki esnek a közélet tisztításának. Csodálatos mohósággal reávetik magukat egy pályázati ügyre, amely még eldöntve nincs, amelyet azonban alkalmasnak találnak arra, hogy vele a maguk tisztaságát és pártatlanságát világgá kiáltsák. Arról van szó, hogy a Sárosfürdő végrehajtóbizottsága a fürdő kőműves- és betonmunkáira beérkezett pályázati ajánlatok közül nem a legolcsóbbat, hanem egy 133 ezer koronával drágább ajánlatot fogadott el. A győztes ajánlat benyújtói pedig fővárosi bizottsági tagok, tehát hamar készen a vád, hogy itt panama, korrupció forog fenn. Mi az inkompatibilitást nem ekképpen, véletlenül, egy-egy eset kapcsán perhorresz- káljuk és követeljük annak legszigorúbb kiirtását. Aki ilyen üzleti viszonyba kerülhet a községgel, aki abba a helyzetbe juthat, hogy a fővároson keresni akar: az ne legyen városatya. Éppen ez erősen hangoztatott és mindenkor propagált álláspontunkból kifolyólag most sem helyeselhetjük azt, hogy egy „MARS” Ivándi keserüviz elsőrendű hashajtó-szer felnőttek-----— és gyermekek részére. 0.35,0.7 és 1 literes palaczkokban 36,44,48 fillér. Megrendelhető: a Magyar ásványvíz Forgalmi és Kiviteli r. t.-nál, Budapest. Telefon 162-84.
