Független Budapest, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-03-06 / 10. szám
VI. évfolyam 1911. március 7. 10 szám. Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő väros-poiitikai es társadalmi lap. □ A Budapesti függetlenségi és 48-as párt, □ valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek 3HE I VATAL О S ЬАЗPJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre ... .......... ... ... — 10 korona. Fé l évre ... ... ............................... 5 » Főszerk esztő : Dr. SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRAGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 119—3 » A kisipar jövője. A technika nagy haladása világszerte fellendítette a gyáripart és ennek következménye, hogy a kézműiparosság mindenütt pusztulásnak indul. Nálunk is megindult ez a folyamat és a kisiparos helyzete talán sehol a világon nem olyan sanyarú, mint Magyarországon. A nagy ipar-államokban hatalmas társadalmi mozgalmak indultak meg a kisipar és kiskereskedelem megmentésére és megerősítésére és ez az úgynevezett „Mittelstandsbewegung“ a kispolgárság konzerválása érdekében az állam nagymérvű beavatkozását tudta kivívni. Sajnos, ilyen mozgalom nálunk nincsen. De még egy másik körülmény is a külföldön jótékonyan hat a pusztuló kisiparos szempontjából. Az, hogy az igen nagyszámú gyári üzemekben az önállóságát elvesztett kisiparos munkavezetői vagy egyéb jól megfizetett állásokban tud elhélyezkedni, mig nálunk a kisipar pusztulásának csak első fázisa megy végbe: az iparos tönkremegy, anélkül azonban, hogy magának a gyáriparban megfelelő munkakört tudna találni. Világos ezeknél fogva, hogy ha valahol szükséges és jogos a kisiparnak állami eszközökkel való támogatása,úgy nálunk fokozottabb mértékben az. Kossuth Ferenc volt az első kereskedelemügyi miniszter, aki ezt felismerte és a kisiparnak az addiginál jóval nagyobb mértékben való segélyezésével törekedett a nemzeti szempontból is igen fontos iparos- rélegnek talpraállitására. Addigi kormányaink igen egyoldalú iparfejlesztési politikát folytattak, mert minden gondjukat és erejüket kizárólag uj gyárak létesítésére fordították, a kisipart ellenben meghagyták az állam mostohagyermekének. Kossuth Ferenc üdvös kezdeményezései folytatja most a jelenlegi kereskedelemügyi miniszter, aki a múlt héten az ország összes kereskedelmi kamaráival e tárgyban értekezletet tartott. A kereskedelmi és iparkamaráknak e közvetlen bevonása a miniszter iparpolitikájának előkészítésébe örvendetes, mert ez azt mutatja, hogy a kereskedelmi kormány az ipar és kereskedelem önkormányzatának a jövőben tágabb érvényesülési teret akar juttatni. Specialiter Budapest székesfővárosában igen fontos az, hogy a kisipar boldoguljon és fejlődhessék. A fővárosi polgárság jelentékeny része kisiparos és ezeknek elproletarizálódása : kulturális, gazdasági és nem utolsó sorban fiskális szempontból igen nagy kár volna. Viszont tény az is, hogy éppen a fővárosi kisipar az, amely a természetes gazdasági rend folytán önállóságát leginkább megóvhatja. Ugyanis kis- és középipar — a gyáripar bármely haladása mellett is — megáll hat abban a körben, ahol nem tömegprodukcióról, hanem az egyéni ízlés, különös ügyesség, a speciális tudás érvényesítéséről van szó. Az oly iparágak, amelyekben ezek a tulajdonságok érvényesülnek, fenn fognak maradni, és ezeket a gyáripar uniformizáló termelése soha ki nem szoríthatja. A férfi és női ruházati ipar számos ága, a műasztalos-, kápiíos-, szobrász-, festő-, mázoló-, könyvkötő-, díszítő-iparágak és egyéb hasonlók, amelyekben a mester invenciója és képessége egyéni produktumokat tud — mint régente mondták — „remekbe“ csinálni, sikeresen fogják megállani a gyáripar ostromát, ha megfelelő állami támogatással gondoskodunk ezeknek fenmaradásáról. Már pedig a főváros fejlettebb igényei és fényűzőbb életmódja mellett éppen Budapest ezeknek a fejlettebb iparágaknak a tulajdonképeni talaja. Amidőn tehát Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter a kamarák értekezletén azt a programmatikus kijelentést tette, hogy a kisipar állami gondozása legelsősorban ezekre az iparágakra fog kiterjedni, ezzel implicite kifejezte azt, hogy iparpolitikájában Budapest kisiparának elsőrendű szerepet szánt. Egy rövid cikk keretét mennyire túlszárnyalná, ha kimerítően felakarnók sorolni mindazokat a bajokat és félszegségeket, amelyek fővárosi kisipar stagnációját okozzák. Az értekezleten a kamarák képviselői a kérdést nagy hozzáértéssel tárgyalták, és csak sajnálhatjuk, hogy a budapesti kamara ebben a tanácskozmányban nem vitte a vezető szót. Annál is inkább, mert hiszen a fővárosi kisipar boldogulásának előfeltételei részben eltérők a vidéki kisipar igényeitől. Nagyjában persze a fővárosi kisiparra nézve is állanak azok, amiket a vidéki kamarák vezetői, mint a kisipar bajait felhozták. így kétségtelen, hogy Budapesten is sokat szenvednek az iparosok a tanoncképzés ki nem elégítő volta miatt. Egyik legfontosabb problémája kisiparunknak a fővárosban a hitel kérdése. A szövetkezeti intézmény nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mert a hitelszövetkezetek tudvalevőleg leplezett uzsoráskodást folytattak és megérdemelt sorsuk csakhamar elérte őket. A nagy- és középbankok a kisiparosnak üzemi hitelt nem igen nyújtanak, úgy, hogy a szószoros értelmében áll az, hogy a kisiparosnak az ország fővárosában nincs hitele. A termelő- és árúcsarnok szövetkezetek nem válnak be azért, mert egyrészt az igazgatási költségek igen nagyok, másrészt az árúk értékesítésében teljesen hiányzik az üzleti szellem. A hitel kérdését másképen megoldani lehetetlen, mint a számlakövetelések leszámítolásának állandó rendszeres szervezésével. Ebben az irányban folynak ugyan kísérletezések magánvállalkozások részéről, amelyek azonban — nézetünk szerint — nem felelnek meg a kisipar érdekének. Itt volna elsősorban helye a kormányhatóság jótékony beavatkozásának. Sokkal fontosabb ez a kérdés, mint akármilyen egyéb segélyezés. A kereskedelmi miniszter kisipari politikájának megszervezésében a kamarákat segítőtársakul hívta fel. Vajha sikerülne vállvetett munkásságuknak a magyar politika ez elsőrendű fontosságú kérdését üdvösen megoldani. D. D. S. G. Ez a négy betű egy osztrák társaság nevét jelenti, amelyet magyarul Dunagőz- hajózási társaságnak neveznek. Az osztrák vállalat hosszú évtizedek óta fényes üzleteket csinál Magyarországon, de még ma is csak annyira kizárólag osztrák, mi t volt anno dacumal. Soha a magyar közgazdasági érdé keket nem szolgálta és nyoma sincs annak, hogy igazgatásában a magyar érdek szóhoz juthatott volna. Pedig üzletének túlnyomó része Magyarországon bonyolódik le, mert hiszen a Duna legnagyobb szakaszában hazánkon folyik végig. Van ugyan Budapesten egy üzletigazgatósága, amelyet azonban Bécsből dirigálnak, amely önálló hatáskörrel és intézkedési joggal felruházva nincsen és amely egyszerűen osztrák expozitura a magyar fővárosban. Budapest székesfővárosa nagyban járult jjMÄRS’’ Ivándi keseriiviz elsőrendű hashajtó-szer felnőttek == és gyermekek részére. 0.35,0.7 és I literes palaczkokban 36,44,48 fillér. Megrendelhető: a Magyar ásványvíz Forgalmi és Kiviteli r. t.-nál, Budapest. Telefon I62-334.
