Független Budapest, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-10-09 / 40. szám
1911. október í). 40. szám. VI. évfolyam Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap. □ A Budapesti függetlenségi és 48-as párt, U valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest töhbször is. Előfizetési ára : Főszerkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS. Felelős szerkesztő: B. VIRAGH GÉZA. Egész évre Fél évre ... 10 korona. 5 Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, VII., Wesselényi-utcza 41. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők VII.. Wesselényi-utcza 41. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 88—98 Ä kormány és a főváros. Az „Egyetértés" vasárnapi száma azt a feltűnést keltő értesülést közli, hogy a kormány a fővárosi tisztviselők fizetésrendezését csak úgy hajlandó jóváhagyni, ha a székesfőváros közgyűlése bizalmat szavaz a kormánynak. A törvényhatóságok sorából, amelyek felsőbb utasításra hasonló kormány- párti állásfoglalást határoztak el, ne hiányozzék a székesfőváros sem, és ezért a kormány arra az erőszakos útra lép, hogy jóváhagyási jogkörével politikai célokra visszaél. Minket azonban, akik a székesfőváros ügyeit nem politikai, hanem hommunális szempontokból tárgyaljuk, a kormánynak ez a kétségbeesett lépése nem a kérdés politikai vonatkozásainál fogva érdekel, hanem csak arról az oldaláról, hogy ismét egy tünetet szolgáltat ahhoz a ténymegállapításhoz, hogy ez a kormány a főváros érdekeivel lépten-nyomon szembehelyezkedik és minden alkalmat megragad arra, hogy a fővárossal szemben táplált ellenszenvét kifejezésre juttassa. Sajátságos felfogása a kormányhatóság felügyeleti jogkörének és a végrehajtó hatalom viszonyának az autonómiához, amely mindig bizonyos árhoz, vagy ellenszolgáltatáshoz fűzi a közgyűlési határozatok jóváhagyását. Az ilyen junktimos politika a tővárossal szemben ennél a kormánynál már nem uj dolog. Tudvalevő, hogy az angyalföldi telekvásár jóváhagyását is a belügyminiszter attól tette függővé, hogy a főváros vásárolja meg a Hieronvmi-féle telkeket, ami tényleg meg is történt. Most pedig — ha az „Egyetértés'1 értesülése e tényeknek megfelel, amiben kételked ni nincsokunk, annál kevésbbé, mert a mi információnk is teljesen fedik ezt az értesülést — a főváros alkalmazottainak fizetés- és státusrendezése fejében a kormány bizalmi nyilatkozatot kivan a fővárostól. Szinte monstruózus gondolat az efféle Junktim. Hiszen a fizetésrendezéshez a kormány egy fillérrel sem járul hozzá, ő reá nézve ez áldozatot nem jelent, a kormány semmiféle szolgál tatást nem nyújt ebben a székesfővárosnak: mi az tehát, amiért ellenérték gyanánt politikai bizalom szállítását követeli ? Egv közjogi funkció, még pedig olyan amely nemcsak joga, hanem kötelessége a kormánynak, minthogy a jóváhagyást a kormányhatóság csakis érdemben helytálló okok miatt tagadhatja meg. De mégmonstruózusabb a kormánynak ez az eljárása azáltal, hogy egy olyan objektumot választ ki magának politikai tőke kikovácsolására, amely eminenter szociális vonatkozású, és amelytől a főváros nehány ezer alkalmazottjának a jóléte és boldogulása, sorsának javítása függ. Vájjon miféle összefüggés van a tisztviselők magasabb fizetése és a közgyűlés politikai állásfoglalása között? És szabad-e ezt a nem létező összefüggést presszionálás utján létrehozni? Nem-e teljes joggal mondhatja bárki, hogy a kormány a tanács anyagi érdekeltségét a fizetésrendezés- bén arra használja fel, hogy ezt a tiszteletreméltó testületet reákényszeritse a neki kedvező politikai állásfoglalás demonstrálására? Még politikailag is szerencsétlen gondolat a kormánytól ez a junktim. Mert ugyan micsoda erkölcsi ériéke van és milyen értéket tulajdoníthat a közvélemény az efféle kierőszakolt, kialkudott és jóváhagyással megfizetett bizalmi nyilatkozatnak? Legjobb esetben is mit láthat, mire következtethet az ilyen bizalmi nyilatkozatból a közvélemény? Semmiesetre sem azt, hogy a főváros közgyűlése el van ragadtatva a mai kormánynak a működésétől, hanem inkább tápot nyújt annak a felfogásnak, hogy a vidéki törvényhatóságok obstrukció- ellenes határozatai hasonló presszióval lettek kierőszakolva. A kérdés politikai oldalától pedig eltekintve, azért kell szembeszállni az ilyen túlkapásaival a kormánynak, mert a főváros érdekei szenvednek ez autokratikus és semmivel sem indokolható eljárás által. Ennél a kormánynál rendszerré vált, hogy a főváros legfontosabb ügyét hosszú időn át a minisztériumban hevertetik, nem törődve azzal, hogy a huza-vonából a fővárosnak nagy kára származik. Nem hallatlan-e például, hogy a kormány a községi takarékpénztár tervezetét két esztendőnél hosszabb idő óta heverted? A lipótvárosi telkek árlejtés utján történt eladását sem intézte el a kormányhatóság közel két év óta, amiből a fővárosnak effektive igen nagy anyagi kára támadt, mert a régi vevők a vásárlástól visszaléptek, uj árlejtést pedig a főváros nem irhát ki. Az elintézetlenül heverő ügyek sorában tudjuk továbbá a gázgyárak szervezéséről szőlő szabályrendeletet, ami pedig annyival súlyosabban esik a latba, mert a gázgyárak már december óta községi kezelésben vannak és ez a nagy, fontos üzem most alapjában véve jogilag megállapított pragmatika hijánszükölködik. Ezeken kívül is se szeri se száma azoknak a közgyűlési határozatoknak, amelyek a belügyminisztériumban várják az elintézést, úgy hogy a székesfővárosnak egy egészen uj evidenciát kellett rendszeresíteni: a jóváhagyásra felterjesztett ügyek nyilvántartását. Pedig a székesfővárosnak módjában volna ez ellen orvoslást keresni, mert hiszen a törvény szerint a kormányhatósági jóváhagyás kérdése a felterjesztéstől számított 30 napon belül elintézendő. Ebben az irányban történt is már a múlt esztendő vége felé felszólalás, amelynek azonban praktikus foganatja nem lett. A tanács — bizonyára opportunizmusból— nem bolygatja a kérdést, a közgyűlés pedig sokkal indifferensebb, semhogy a kormánvt kötelességének a teljesítésére felhívná. így aztán nem csoda, ha a kormány — törvény ellenére és indokolatlanul — késlekedik a hozzá felterjesztett ügyek elintézésével. A tisztviselők a fizetésrendezéshez csak úgy juthatnak el, ha a közgyűlés lesz oly szives a kormánynak bizalmat szavazni. Nem valószínű ugyan, hogy e bizalomliferálás ellen a közgyűlés remonstráljon, de mégis előfordulhatott, hogy a tisztviselők sorsát a belügyminiszter egy egészen idegen körülménytől tette függővé. Ez ellen pedig magának a főváros tisztviselői karának kell a legerélyesebben síkra szállani. A tisztviselői kar a maga szorgalmával, kötelességteljesitésével rászolgált a fizetésrendezésre. Ezt tehát még ahhoz a feltételhez fűzni, hogy a közgyűlés leboruljon a kormány nagysága előtl : olyan exotikus gondolat, amely csak a papiros-alkotmány és papiros-autonómia országában születhetett meg. A fővárosi közönség fegyelmezetlensége. Régi nóta, hogy a pesti embernél fegyelmezetlenebb csak kevés akad a föld hátán. A hatósági közeg tekintélye itt nálunk a legcsekélyebb, a rendőrségnek sehol oly kemény munkája nincs mint itt, mert mindenki a maga esze szerint akar cselekedni ott is, ahol a közérdek bizonyos felsőbb rendbe való beleilleszkedést követel az egyéntől. Jellemző „MARS” Ivándi keserüviz elsőrendű hashajtó-szer felnőttek == és gyermekek részére. 0.35,0.7 és 1 literes palaczkokban 36,44,48 fillér. Megrendelhető: a Magyar ásványvíz Forgalmi és Kiviteli r. t.-nál, Budapest. Telefon 162-84.
