Független Budapest, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-10-02 / 39. szám
VI. évfolyam 1911. október 2. 39. szám. Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap. U A Budapesti függetlenségi és 48-as párt, и valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek HIVATALOS LAPJA. Magjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Főszerkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS. Előfizetési ára: Felelős szerkesztő: B. VIRAGH GÉZA. Egész évre ...................................... 10 korona. Fé l évre ... ....................................... 5 , Sz erkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Wesselényi-utcza 41. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők VII., Wesselényi-utcza 41. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 88—98 Kerületek uj beosztása. Néhány lapban olvashattuk, hogy a székesfőváros tanácsa a jövő esztendőben megelőzőleg élni fog azzal a jogával, hogy a főváros közigazgatási kerületeit szaporítsa. Mi is úgy értesülünk, hogy ebben az irányban tanulmányozás és tanácskozás folyik. A kérdés igen nagy horderejű és megérdemli, hogy vele komolyan és behatóan foglalkozzunk. Maga az új kerületi beosztás, helyesebben a kerületek számának szaporodása feltétlenül szükséges. Ez nem lehet vitás. A kerületek mai beosztása mellett lehetetlenség egy-egy elöljáróságnak, intenzive ellátni a reá bízott hatáskört, mert az egyes közigazgatási kerületek túlnagyok. Ne feledjük el, hogy a főváros lakossága a ma érvényben lévő kerületi beosztás megtörténte óta legalább is megháromszorozódott, hogy tehát átlag egy-egy kerület lélekszáma is — talán az egy Belváros kivételével — háromszorosára emelkedett. Ezenkívül valamennyi kerület a perifériák nagyarányú kiépítése folytán rendkívül megnövekedett területben is, úgy, hogy nemcsak népesebbek, hanem nagyobbak is lettek a kerületek. Az Erzsébetváros, a Józsefváros, a Terézváros lakossága egyenként felér egy- egy nagy németországi város lakosságával. Valamennyinek lélekszáma meghaladja a 150.000-et. Vájjon lehetséges-e helyes, gyors, megbízható, minden igényt kielégítő közigazgatás ily rengeteg kerületekben egy egységes központból? A fővárosi közigazgatás intenzivebbé csakis megfelelő decentralizálás mellett lehetséges, vagyis a közigazgatási kerületek számát lényegesen szaporítani kell. Ha a kerületenként való lakosságot ötvenezerben állapítjuk meg, úgy a fővárosnak mintegy 18 kerületének kellene lennie. Feltétlenül több kerületté hasítandó az kerület, melynek mai területén egy egészen új városrész : a lágymányosi negyed támadt. A Lipótvárostketté kell hasítani a Lipótkörúti mai kültelek új kerületté való alakításával. A Terézvárosnak a Aréna-úton kívül eső részét, az Erzsébetvárosnak a Rotten- biller utcán kívül eső vidékeit, a Józsefvárosnak a Nagy-Köruton kívüli részét a Ferencvárosnak a Haller-utcán túli részeit külön- külön kerületekké kell átalakítani. Már ez hat új kerületet jelentene. Mint látható, a kerületek szaporítása és új beosztása feltétlenül szükséges. Más kérdés azonban, hogy ez az új beosztás most a közelgő községi választásokra való tekintettel, tehát ötletszerüleg és egy bizonyos célazttal történjék-e meg? A magunk részéről ezt nem helyeselhetjük. Egy oly nagy reform- munka, aminő a főváros közigazgatási kerületeinek átszervezése, nem végezhető máról- holnapra és az ily reformot nem szabad párttusák és választási huncutságok labdájává tenni. Tessék elképzelni, hogy mily tülekedés indulna meg az egyes kerületekben, ha a jövő évi választás már az új kerületek szerint történnék. A befolyásos és benfentes kommunális hatalmasságok a kerületek beosztását a saját kortes- és kottériabeli érdekeik szerint akarnák megcsinálni és a főelv nem a helyes és arányos elosztás, hanem holmi választási technikai szempont lenne, a minek ismét csak a székesfőváros közigazgatása adná meg az árát. Ettől el is tekintve nagyon is kérdéses, vájjon egy ilyen egészen új választási beosztást — mert hiszen új közigazgatási kerület egyúttal új községi választási kerületet jelentene — lehet-e és szabad-e a törvényhatósági bizottság fele részére nézve életbeléptetni. Tudvalevőleg a jövő évben a bizottsági tagok fele kerül új választás alá és nem volna helyes, ha ugyan a jog szempontjából egyáltalán megengedett — hogy egy ilyen választási reformot — mert hatásában az új kerületi beosztás ilyenül is jelentkeznék. A megválasztandó testületnek egyelőre csak egy részére alkalmaznánk. Ezáltal beállana az a furcsa eset, hogy a régi bizottsági tagok tulajdonképen már nem is létező kerületek képviselői gyanánt foglalnának helyet, és a törvényhatósági bizottság fele része a régi tiz kerület, másik fele pedig az új 16 vagy 18 kerület mandatáriusaként ülne a közgyűlés termében. Nem mondjuk, hogy ez önmagában valami nagy szerencsétlenség volna, de mindenesetre alkalmul szolgálna különféle inkonvenienciákra, annál is inkább,mert tudjuk, hogy a gyakorlatban jelenleg a közgyűlés kialakulása a kerületi kottériák szerint történik, és az új kerületi beosztás folytán feltétlenül új tömörülések és alakulatok fognak napvilágot látni, amelyek a régiekkel szemben bizonyos antagonizmusban lesznekE megfontolás alapján határozottan ellenezni kell azt, hogy az áj kerületi beosztás most incidentaliter, a községi választásokra való tekintettel történjék meg. Véle- nyünk szerint a kerületek szükséges új beosztását akkor kell majd keresztülvinni, amikor a fővárosi törvény gyökeres revíziója elkészül az új községi választási renddel együtt. A kerületek átszervezése csakis ez organikus reform keretében történhetik helyesen. Toldozás foldozásból ezen a téren igazán nem kérünk. A főváros és a drágaság. Régen felismerték mindenfelé, hogy az egyre fokozódó drágaság ellen sikerrel csakis a hatóság veheti fel a harcot. A fogyasztóközönség szervezetlensége mellett ki van szolgáltatva a drágaság okozóinak és magára hagyatva nem tud védekezni e baj ellen. Az államok közgazdasági politikája a magas vámokkal és állatbehozatali tilalmakkal nemcsak nem mérsékelte a folytonos drágulás folyamatát, hanem egyenesen előidézője volt az élelmiszerdrágaságnak és főoka még ma is. Sajátságos, hogy az államnak ezzel a mostoha magatartásával szemben a közvélemény mindenütt a községtől várja a segítséget. Mintha nem volna az állam kötelessége, hogy a maga részéről is gondoskodjék polgárainak boldogulásáról, mintha csakis a községre hárulna e szociális feladat! És nálunk ez a sajátságos felfogás még fokozottabb mérvben uralkodik, mert a közvélemény szinte legalizálja azt az agrárius politikát, amely a magas gabona- és husvámok eszközével a kenyér és hús árát annyira megdrágítja, felülvén annak a szép frázisnak, hogy mezőgazdasági állam vagyunk, tehát a mezőgazdaság boldogulása: nemzeti érdek. Szinte hozzátartozik nálunk a hazafisághoz, hogy az ember helyeselje, rendjén lévőnek találja a rettenetes drágaságot, és jaj annak, aki azt a nézetet meri hangoztatni, hogy a drágaságot nemcsak a kartellek, hanem jórészt a termelők kapzsisága idézi elő. De hát ez a felfogás tényleg meg van nálunk is, és mig az államnak elnézik, hogy a drágaság ellen semmit sem tesz, sőt azt előmozdítja, addig a kommunális hatóságtól elvárjuk azt az ördöngösséget, hogy segítsen „MARS” Ivándi keserüviz elsőrendű hashajtó-szer felnőttek ____ és gyermekek részére. 0.35, 0.7 és 1 literes palaczkokban 36.44,48 fillér. Megrendelhető: a Magyar ásványvíz Forgalmi és Kiviteli r. t.-nál, Budapest. Telefon 162-84.
