Független Budapest, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-09-18 / 37. szám
VI. évfolyam _____ ________________________________1911. szeptember 18.____________________________37. szám. Bu dapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap. □ A Budapesti függetlenségi és 48-as párt, □ valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek HIVATALOS LAPJA. Magjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre ...................................... 10 korona. Fé l évre ... . ................ 5 Fősze rkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS. Felelős szerkesztő: B. VIRAGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők VII., Wesselényi-utcza 41. Budapest, VII., Wesselényi-utcza 41. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 88—98. Élelmiszer-uzsora az egész vonalon. A megélhetés drágasága a fővárosban folytonosan és rohamosan növekszik. Az összes élelmiszerek ára szinte napról-napra drágul és ma már oly árak kerültek felszínre, amelyekről még nehány év előtt álmodni sem mertünk. A fogyasztók százezrei tehetetlenek e drágasággal szemben, amely rendszerint bejelentés nélkül — mint kész eredmény — szakad a közönség nyakába. A fogyasztók nem választhatnak: elsőrendű szükségletről, a táplálkozásról lévén szó, minden árat kénytelenek megadni. Szervezkedésről a fogyasztók részéről szó sem lehet, mert az afféle bojkottok, aminőket például Ausztriában rendeztek, legfeljebb csak pillanatnyi sikert hozhatnak, de a drágítást állandóan fel nem tartóztathatják. Amikor pedig a fogyasztók kétségbeesése odáig fokozódik, hogy — mint Francziaországban most történik — forradalmi jelleget ölt: a hatóság természetszerűen a közrend érdekében a legnagyobb szigorral nyomja el a mozgalmat és az élelmiszer-uzsora ismét csak megerősödve kerül ki a harczból. A fogyasztásnak az önsegély nem használhat. Itt a hatóságnak kell a legnagyobb erélylyel közbelépnie; az államnak, a városnak kell a maga mindenható parancsszavával és intézkedési hatalmával gátat vetni a folyton terjedő élelmiszer-uzsorának. És e helyett mit látunk ? Az államhatalom mindenkori kezelői: a kormányok egyenesen patronizálják az agráriusoknak azt a törekvését, hogy az élelmiszerek ára mentül magasabbra felsrófoltassék. A hivatalos gazdasági politika a maga nagy védővámaival és behozatali tilalmaival okozza elsősorban a gabona és a hús nagy drágaságát. Ahová tekintünk e gazdasági termelés nagy területén : mindenütt a nyerstermények rengeteg áremelkedésével találkozunk, Drága a gabona, tehát drágább a liszt és drágul a belőle sütött kenyér. Végtelennek látszik a husdrágaság is, és az állam maga az, amely megakadályozza, hogy olcsóbb hús behozatalával segítsenek ezen a bajon. Ugyancsak az állam drágította meg mértéktelenül a dohányt és a szeszt, amelyek, ha nem is elsőrendű élet- szükségletek, mégis a közfogyasztás czikkei. És most a főváros lakossága ismét egy nélkülözhetetlen táplálkozási czikk drágulása előtt áll : drágább lesz a tej. Az ellentmondó hírekből, nyilatkozatokból és czáfolatokból annnyit ki lehet hámozni igazság gyanánt, hogy a küszöbön álló tejdrágulást ismét csak a nyerstermelők okozzák. Ugyanis a tejtermelők a most lejáró szállítási szerződéseket csak magasabb árak mellett voltak hajlandók megújítani, amely magasabb árak követelésére egy újonnan alakult vállalat buzdította őket. Meg van állapítva ugyanis, hogy а и Budapesti Általános Tejcsarnok r. t.« az üzleti versenynek ahhoz az eléggé el nem ítélhető módjához fordult, hogy a termelőknek önként magasabb árakat ajánlott fel a tejért, úgy hogy a nagy fővárosi tejvállalatok kénytelenek voltak az uj szerződésekben e magasabb árakat koncze- dálni, hogy a tejet maguknak továbbra is biztosítsák. Hogy a gyakorlatban a legközelebbi jövőben miként fog megnyilvánulni ez a drágítás, azt e percben még bajos megállapítani, minthogy az összes érdekelt nagy vállalatok azt állítják, hogy a tej áiát felemelni nem fogják. Ennek azonban ellene szól az a tény, hogy éppen a fentemlitett uj vállalat az utóbbi időben a fűszeresekkel és más viszonteladókkal kötött szerződése szerint a viszontelárusitónak 28 fillérért adja el a tejet, holott ezek két hónappal ezelőtt még 21—22 fillért fizettek a tej literjéért Már most mit tegyen a viszontelárusitó ? Vagy áthárítja a drágítást a fogyasztóra, tehát felemeli a lej árát a fogyasztónak, vagy pedig — és ez lesz a gyakoribb eset, mert mindenütt bekövetkezik, ahol a szegény néprétegek 32—34 fillért egy liter tejért fizetni nem tudnak — pancsolni fogja a tejet, azaz egy literből viz segélyével kettőt csinál. A nagy tejkereskedő vállalatok erősitik, hogy ők a tej árát nem akarják és nem fogják felemelni. Igazságtalanság volna el nem ismerni, hogy nejlány nagy vállalat — élén a „Központi tejcsarnok“-kal — mindig ellene szegült a közönség kizsákmányolását célzó kartelltörekvéseknek és ma is kartellen kívül állanak, amely kartell egy ipartársulat jogi formájába burkolva űzi vígan a tejuzsorát. Csakhogy ez a „Központi tejcsarnok“ is, amely óriási szükségletének egy részét nem saját tagjaitól bizományba szerzi be, hanem idegen uradalmaktól fix árban, és amely most ugyancsak magasabb tejszállítási árakat lesz kénytelen ez utóbbiaknak fizetni: szintén nem fog mást tenni, minthogy szintén felemeli a tej árát. Végeredményben: minden tagadás, tiltakozás és fogadkozás ellenére a szegény budapesti fogyasztóközönségnek a tej drágasága is a nyakába szakad. Es mit tesz e csapással szemben a főváros hatósága ? Semmit. Sőt a czinizmussal határos egykedvűséggel kijelenti a közélelmezési hatóság vezetője, hogy a fővárosnak az árszabályozásra nincsen ingerenciája. Ugyanazt az indolenciát tapasztaljuk üt is, mint amely a péksztrájkot hónapokon át állandósította, és amely tétlenül nézi a húsárak hihetetlen emelkedését. Az ilyen közélelmezési politika, amely passziv szemlélője a fogyasztóközönség nyomorgásának és kiuzsorázásának: valósággal szégyene a fővárosnak, amely a közélelmezési intézményekbe oly sok milliót áldozott. Ennek a közélelmezési gazdálkodásnak pusztító hatásai csak akkor állanak előttünk a maguk teljes szörnyűségében, ha egy kis összehasonlítást teszünk a legfontosabb élelmiszerek mai és nehány év előtti árai között. Pár év előtt a legjobb tej literje 24 fillér volt, most 32 fillér; a zsir kilója 110 fillérbe került, ma 200 fillér; a marhahús kilója 120 fillérről felszökött a mai 240 fillérre; a legjobb fehér kenyér kilója 24 fillér volt, ma 40 fillér; a cukor 68 fillérről 108 fillérre ment fel; a burgonya kilója 6 fillér volt, most 14 fillér; a fehér liszt ára 24 fillérről 40 fillére szökött. íme a legfontosabb élelmiszerek ára ilyen arányban emelkedett. A drágulás átlaga 85%. Honnan teremtse ezt elő a fogyasztóközönség, amelynek jövedelme semmi- esetre sem emelkedett ily arányban csak megközelítőleg is? Akonzekvencia egészen világos. Az életmódnak, a szükségletek kielégítésének megdöbbentően le kellett romlania, az igényeket le kellett fokozni, végeredményben tehát a táplálkozás lett silányabbá, rosszabbá. Van-e az a közegészségi hatóság a világon, amely paralizálni tudná a közélelmezésnek ezt a megromlását ? Ezért kellett a fővárosnak milliós befektetésekkel vásárcsarnokokat, vágóhidakat és egyéb költséges közélelmezési intézményeket létesítenie ? Hiszen rosszabbul már nem élhetünk, mint ahogyan a drágaság miatt élnük kell! Itt radikális változásra van szükség. Azok az apró-cseprő kis expediensek, amelyekkel a székesfőváros az élelmiszerpiac alakulásába bele akart nyúlni és amelyek közül egyikmásik — például a kenyérgyár — kétségtelenül be is vált, nem lehetnek végső állomásai a hatóság közélelmezési politikájának. Itt csak nagyszabású minden térre kiterjedő erélyes és gyors kommunális tevékenység segíthet. A tejellátás kommunális centralizá- sára nézve készen fekszik már egy tervezet huzamos idő óta, de hát elaboraíumokkal és nyomtatott előterjesztésekkel — bármily szépek legyenek is — a drágaságot leküzdeni nem lehet. Az élelmiszeruzsorának meg kell végre szűnnie ebben a városban, mert már mi is közel vagyunk ahhoz, hogy a tűrhetetlen állapotok forradalmi kitörésekbe kergessék az agyonuzsorázott néptömeget. A magyar ipar védelme. A belügyminiszter az autotaxikról szóló fővárosi szabályrendeletet mindez ideig nem hagyta jóvá, ellenben leiratot intézett a főváros tanácsához, amelyben arra hívja fel, hogy az automobilbérkocsik engedélyezésénél „MARS” Ivándi keserüviz elsőrendű hashajtó-szer felnőttek — és gyermekek részére. 0.35,0.7 és í literes palaczkokban 36.44,48 fillér. Megrendelhető: a Magyar ásványvíz Forgalmi és Kiviteli r. t.-nál, Budapest. Telefon 162-84.
