Független Budapest, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-06-06 / 23. szám
2 független Budapest pontjává tegye, De a községi takarékpénztárnak módjában állana az is, bogy kelló tőke rendelkezésre bocsájtásával a főváros környékén konvhakert-gazdaságokat létesítsen. Ez a tevékenység már fontos mező- gazdasági hatásánál fogva bizton számíthatna a földművelésügyi miniszter támogatásira. A községi takarékpénztár ez irányú tevékenységének a közélelmezésre való hatását Folkusházy ekként jellemzi: A községi takarékpénztár ily természetű tevékenysége által élelmiszer-kereskedelmünk legsúlvosabb bajai radikálisan oivosalhatrk lennének. A mai szomorú kép egy csapással megváltoznék. A számos kis, tőkeszegény és _ sajnos — megbízhatatlan exisztenciak he lvébe erős vállalkozó szellem lépne és kereskedelmi világunk legjobbjai a tőkeerős és szolid árusok sorompóba lépnének: vagyis mindazok, akik ma az eléjük tornyosuló nehézségek miatt visszavonulnak; másrészt azokra a szolid elemekre is, amelyek ma a viszonyok konszolidálatlansága folytán csak csekély sikert tudnak felmutatni, a megerősödés és boldogulás korszaka következnék el. Folkusházy szerint a községi takarékpénztár remélhetőleg nemsokára megkezdheti a működését és akkor az intézetnek egy bank- osztálva a közélelmezés és élelmiszer-nagykereskedelem szolgálatába lesz állítható. Mi a magunk részéről nem osztjuk a tanácsnok úr vérmes reményeit Nem hisszük, hogy a községi takarékpénztár alapszabályai a közel jövőbenf elnyerik a kormányhatósági jóváhagyást és még a jóváhagyás esetében is biztosra vehető, hogy a községi takarékpénztár célzott üzletköre lenyeges megszorításokon fog keresztül menni. Azt pedig nem igen látjuk gyakorlatilag megvalósíthatónak, hogv a községi takarékpénztár valamelyik osztálya akár mint élelmiszer-nagykereskedő, akár mint ennek a kereskedelemnek bankárja szerepeljen. Nagyon örülnénk, ha a tanácsnok úr e skrupulusainkat egy részlet s tervezettel el tudná oszlatni. Mi által félünk, hogy községi takarékpénztár nem lehet nagykereskedő, hogy általában a takarékpénztári jelleggel nem fér össze semmiféle árúosztály. Folkusházy tanácsnok maga is érezhette ezt, amikor cikkéhen mindig a községi takarékpénztár »illetve bank«-ról tesz említést. Arra már most is figyelmeztetjük a közélelmezés ügyosztály buzgó vezetőjét, hogy olyan községi takarékpénztárat, amelynek árúosztálya van : egész Európában nem talál. BACHRUCH A. ezüstárugyára cs.és kir.udv.és team arai ® z állító I Budapest, IV., Királyi Pál-u. 15. Í A gyári épület földszinti díszhelyiségében állandó eladás nagyban és kicsinyben legolcsóbban szabott eredeti gyári áron. A hétről. A fővárosi tanítóképző kormányhalósági jóváhagyása igen sürgős, mert a fennálló tanítóképzőkbe már most kell az aspiránsoknak jelentkezniük és így attól tartanak, hogy a fővárosi új intézetbe - ha annak szeptemberben való megnyitása most még bizonytalan — nem lesz elég jelentkező. Nekünk erről az intézetről egészen külön véleményünk van, amelyet most — hogy a kocka eldőlt — kertelés nélkül elmondhatunk. Tagadhatatlan, hogy a székesfőváros pazarlásszámba menő áldozatkészséget tanúsít az iskolaüggyel szemben. Nincs egy ágazata sem a községi életnek, amelyre a székesfőváros az utóbbi években oly összegeket fordított volna, mint a közoktatásügy. Most is nagy számban épülnek iskolák es az iskolák folytonos szaporításának nincs határa. A köz- oktatásügv személyi kiadásai már a 10 millió koronát meghaladják és e költségek növekedése beláthatatlan. Az új iskolákat ismét el kell majd látni tanerőkkel, úgy hogy a tanítószemélyzet létszáma is rohamosan gyarapodik. Vannak sokan, akik egyenesen ebben a létszámszaporításban látják a főváros nagy iskolaügyi tevékenységének tulajdonképeni célját és rúgóját. És tényleg a helyzet ma az, hogy minden okleveles tanerő egyenesen igényt formál arra, hogy a fővárosnál elhelyezést nyerjen, úgy hogy a székesfőváros bízvást mondható a tanszemélyek obligatorius ellátási intézetének. Hogy ez kulturális szempontból előnyös-e, hogy a túlságos tanítói és tanári succrescentia — amelynek előidézője az a meggyőződés, hogy a tanulói pályára lépés pillanatában már szinte biztosítva van a fővárosi ellátás — kívánatos e, azt e helyen nem tesszük szóvá. De hogy pénzügyi szem- ; pontból ez a rémséges költekezés az iskolaügy terén meg fogja magát bőszül ni, az kétséget nem szenved. Hogy minek neveljen ily körülmények között a főváros a saját költségén új tanerőket, amikor ezekben hiány nincs, sőt igen nagy a túlprodukció. azt józan ésszel belátni nem tudjuk. Elég volt már a tanügyi kiadásokból, amelyeket a székesfőváros önként vállalt az államtól. Most még csak az van hátra, hogy a főváros csináljon egyéb kommunális főiskolákat is. Például ugyanolyan joggal lehetne piauzibilissá tenni egy fővárosi filozófiai fakultást, mint a tanítóképzőt, mert hiszen a fővárosnak vannak középiskolái is, amelyek számára tanárokat kell képeznie. Ilyen abszurdumokra visz a túlhajtott kommunális iskolapolitika. A közlekedési bajok orvoslását jelenti be az az előterjesztés, amelyet ajjszékesfőváros közlekedési ügyosztálya dolgozott ki a közúti mizériák megjavításáról. Az előterjesztés teljesen rááll a közúti vasúttársaság ismert védekezésének az alapjára és a mizériákat azzal menti, hogy a forgalom tíz év alatt I rohamosan megnövekedett. A rekriminálásnak most semmi gyakorlati értelme nincs, de azért talán még sem helyénvaló, hogy a mai bajokat szinte vis major gyanánt tüntessük fel. Tizenöt esztendő alatt fokozatos beruházásokkal a forgalmat a természetes fejlődés által igényelt színvonalon sem lehetett volna tartani és ha a közúti-társaság ezt nem tette, hanem üzembefektetések helyett rengeteg összegeket fordított ingatlanszerzésre és házépítésre, valamint egyéb pénzügyi műveletre, úgy a mulasztást feltétlenül meg kell állapítani. És ugyancsak nem állhat meg az, hogy a hatóság mindig eleget tett elen- órzési kötelezettségének. Ha a székesfőváros mindig erélyesen követelte volna a közlekedés tökéletesítését, úgy a mai állapotok, amelyekről hivatalosan bevallják, hogy lehetetlenül rosszak — nem következtek volna be. Nem gáncs okából hozzuk fel ezeket, hanem azért, mert az egész előterjesztés tenorjából úgy látszik, hogy még mindig azzal a bizonyos joviallitással kezelik ezt az igen fontos ügyet, amelynek eredménye lön a mai botrányos állapot. Az előterjesztés ugyanis felsorolja mindazokat a javításokat és beruházásokat, amelyeket a közúti társaság a felzúduló megbotránkozás nyomása alatt újabban megígért. Csakhogy nyoma sincs az előierjesztésben annak, hogy a főváros reászorítja a társaság ot mind e munkálatok siiryös foganatosítására, és hogy gondolkodni akar záros határidőn belül a kocsipark megfelelő kiegészítéséről, az áramfejlesztés szükséges kibővítéséről, és a vágányok megfelelő szaporításáról. A fővárosnak végre a sarkára kell állani. Nem bizhatja a közlekedés megjavítását arra a társaságra, amely üzemének vétkes elhanyagolásában vált bűnössé, hanem folyton ostoroznia és sarkantyúznia kell a vállalaton arra, hogy a mai lehetetlen helyzet radikálisan orvosoltassék. Csak a legutóbbi napokban — a nagy esőzés alkalmával — láttuk, hogy mily megbízhatatlan ez az közlekedés. Órák hosszat szünetelt a forgalom és a közönség nagy megdöbbenéssel konstatálta, hogy az elleniek ellenséges indulata ezt a nagy várost egy óra alatt Mucsává változtatja, ahol az ember az elemek labdájává sülyed. A tanácskozásból és Ígérgetésekből elég volt már. Lássuk végre az új kocsikat. Ha a közúti társaság vaggongyárának van ideje az államvasút számára teherkocsikat gyártani, úgy csinálja meg hamarosan a saját használatára szükséges új kocsikat is, vagy pedig ne pályázzon idegen szállításokra. A közlekedési mizériák tárgyában összehívandó tanácskozás legsürgősebb feladata, hogy a rövid, záros határidőn belül kötelezze a társaságot a szükségesnek felismert pótlások és javítások elvégzésére. A hatósági kenyérgyár másfél évi fennállása óta üdvös eredményt ért el. Az üzem megkezdése óta két ízben leszállította a kenyér árát, aminek némi árszabályozó hatása volt, dacára annak, hogy az óriási kenyérfogyasztás mellett a kenyérgyár napi termelőképesElső magyar borotva-köszörülde ! Az összes finom aczéláruk. Szolingeni borotva 3 K., Svéd 4 K., Angol 5 K., használatra kész, jótállás mellett, haj- és szakállvágógépek, ollók, zsebkések, konyha- és mészáros kések és kertészeti czikkek nagyraktára. Árjegyzék ingyen. Oreszmann Károly, Budapest, VII., Erzsébet-körut 24. sz. KQVALD fest,tisztit». Gyűjtőtelepek a székesfőváros minden részében Gyár es főüzlet: Budapest, VII., Szövetség-utcza 37. Képviseletek a vidék nagyobb városaiban. Telefon 58—
