Független Budapest, 1910 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1910-05-23 / 21. szám
У. évfolyam. 1910. május 23. 21. szám. Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap, □ A Budapesti függetlenségi és 48-as párt, U valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre ..............._....................— Ю korona. Fé l évre..............................- .......... 5 Fősz erkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRAGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 119—85. Az utolsó hét. Még csak néhány nap választ el a képviselőválasztásoktól. A székesfővárosban junius hó 1-én lesznek a választások és azokban a kerületekben, a melyekben több jelölt van, a választási mozgalom már elég élénk. A budapesti választások ezúttal sem különböznek az eddigiektől. Minden kerületben megmozdultak a régi klikkek, hogy a maguk féltve őrzött hatalmát el ne veszítsék. Itt-ott a klikkekkel felveszik a harczot a függetlenségi párt elszánt csapatai, több kerületben azonban az érdekszövetkezetek kardcsapás nélkül maradnak a hatalom birtokában. Elszomorító jelenség az, ha meggondoljuk, hogy ezek a budapesti kerületek az ország legnépesebb és legnagyobb választókerületei, hogy a választók kulturális foka, in- telligencziája, politikai érettsége és gazdasági ereje éppen itt a fővárosban a legnagyobb, és hogy éppen itt kellene dominálnia annak a belátásnak, hogy a közügyek miként való vitele mélyen belevág az egyéni élei minden vonatkozásaiba. Az olyan választási agitáczió, a minő a külföld nagy városaiban szokásos, a hol az egész polgárság minden érdeklődését, idejét és munkáját naponkon át a választás ügye foglalja le, a hol minden egyes ember jól tudja, hogy jelöltjének győzelme vagy bukása, a politika alakulása, a törvényhozás működése, mélyen belevág az 6 egyéni érdekeibe; nálunk sajnos ismeretlen. Itt a polgárok zöme úgy gondolkozik, hogy mit törődöm az ország ügyeivel, mikor magamnak is sok a bajom és küzdenem kell a megélhetésért. És mert a polgárság széles rétegei ily közönynyel vannak az ország ügyei iránt, ezért néhány klikkfönök kevés számú hívével képes irányitó befolyást gyakorolni a közügyekre, és ezt a befolyást úgy a kommunális, valamint a politikai életben, a saját és párthívei anyagi érdekében fruktifikálni. A legritkább eset, hogy a fővárosban az ország- gyűlési választóknak csak a. fele is leszavazzon. Ez is csak a leghevesebb agitáczió és választási küzdelem idején esik meg. A másik fele semmi szin alatt az urna elé nem megy, akármennyire is nógatják. Ennek a közönynek köszönhetik a klikkek azt, hogy uralmuk megdönthetetlennek látszik. Itt Budapesten mindig úgy áll a helyzet, hogy a mindenkori kormányok a mandátumok többségére számíthatnak. Budapesten született meg az a mondás: »szeretném én látni azt a kormányt, melyet én nem támogatok!« Hogy mily politikai elő, mely irány, mily közgazdasági programra van éppen képviselőé a kormányban, az a mi klikkoe- zéreinket egyáltalán nem érdekli, a fődolog az, hogy jé) lábon álljanak a kormányhatalommal, a melytől fakad az áldás és esetleg az üzlet. Jellemző a budapesti klikkek e kormánypártiságára az, hogy mostanában a demokraták is a kormánnyal kaczérkodnak, daczára annak, hogy ez a kormány alig leplezhető módon ellensége az általános, egyenlő és titkos választói jognak, a melyre pedig a demokraták felesküdtek. A nem demokrata klikkek pedig kifejezetten a nemzeti munkapárt védő szárnyai alá menekültek. Ezeknek a klikkeknek egészen mindegy, hogy mit akar a kormány; rájuk nézve egészen közömbös, hogy miképpen alakul az országos politika. Ök a maguk kisded kommunális jáitékaikai és üzleteiket zavartalanul akarják űzni és erre a célra mindig alkalmasnak bizonyult a kormányok jóindulata. Minden a mi jó és becses, a mi áldás fakad a kommunális életben: kezdve az adókivetéstől, konczessziőkon, telepengedélyeken át a telek- vásárlásokig és telekeladásokig, ezen vonatkozás áll a mindenkori kormányhatalommal és ezt tudva, klikkek mindig kormánypártiak. A kommunális életben érvényesülnek a magánérdekeik, az országos politikában pedig hozzá simulnak ahhoz a hatalomhoz, a mely a magánérdekek ez érvényesülése előtt szemet huny, Ekként lesz irányadóvá a fővárosban minden téren a „kéz kezet mos“ bölcsessége és az egész közélet ekként válik néhány érdekszövetség magánügyévé. Ne áltassuk magunkat, hogy ezeken az állapotokon a mostani választás lényeges változást fog előidézni. Egy-két kerületben a függetlenségi párt talán kibuktatja és kiveri a klikkeket, de nagyjában az erőviszonyok eddigi képe alig fog változást szenvedni. Minden marad a régiben és a törzsfőnökök tovább próbálnak majd garázdálkodni ama bizonyos szentekként, a kiknek mindig maguk felé hajlik a keze. De azért a függetlenségi pártnak a küzdelme azokban a kerületekben, a hol szívós és kitartó munkával sikerült a független polgárságot egy táborba sorompóba állítani, szolgáljon például az egész fővárosban és minden kerületben legyen a függetlenségi párt az a jegeczedési központ, a mely köré a becsületes polgárság — mely nem tekinti a politikát és a közügyeket üzletnek — tömörüljön. A klikkek érdekszövetségével szemben a függetlenségi párt képviseli az elvek tisztaságát és a közélet becsületességét. Az, a mi az 1. kerületben már sikerüli és а VII. kerületben már útban van: a becsületes, önzetlen politika feliilkerekedése öntsön reményi és bizalmai a többi kerületek függetlenségi érzelmű polgárságába is és akkor előbb-utóbb mindenüti sikerül a panamistákat és a ku- fárokat a közélel teréről leszorítani. Hatóság és korteskedés. Az Erzsébetvárosban magasra csapnak a választási küzdelem hullámai. Elkeseredett küzdelem folyik az Ehrlich-klikk ellen és az agitáczió valósággal amerikai jelleget öltött. Ehrlichék etetését, itatását, vesztegetését és preszionálását a függetlenségi pártiak ötletességgel és leleményességgel tudják ellensúlyozni és szívós, lelkes munkájuk oly nagy bódítást tett a VII-ik kerületben, hogy a mindenható törzsfőnök erősen inogni érzi lába alatt a talajt. Ezért rég bevált módszeréhez folyamodik és a halott és nem létező választók felvonultatásától kezdve a hatósági beavatkozásig miden eszközt igénybe vesz, hogy a függetlenségi párt agitáczióját paralizálja. Ennek a harczmodornak jellemző esete a következő: Vasárnap reggelre a VII-ik kerület ut- czáin egy nagy sárga plakát jelent meg fekete nyomással, a mely találó módon per- sziflálja Ehrlich G. Gusztávék közéleti ténykedését. A humoros plakátnak ez volt a szö- vege: NEPEMHEZ! Hallgassátok meg nagynevű jelöltünk: Méltóságos MÁRKUS JÓZSEF barátom nyug. főpolgármester vasárnapi programmbeszédjét. ígérjük: Az általános, egyenlő és titkos választójogot. (Ha Tisza István gróf követelni fogja) Pártatlan adókivetést. (Ki éljen úgy?!) Az Erzsébet-sugárut kiépitését. (Ha a klikk kereshet rajta) Olcsó jeget. (Majd ha fagy) Olcsó és jó villamos közlekedést. (Ha Józsi már nem lesz villamos direktor) Kamatmentes kölcsönt. (28%-os jutalék mellett az Én bankomból) Kereskedelmi és ipari érdekek védelmét. (Államsegélyt a vaskereskedelmi r.-t.-nak és újabb szubvencziót a kályhagyárnak) Uj síremléket. (A leszavazó halottaknak) Mi nem küzdünk ideálokért. (Csak a magunk zsebéért) Támogatni fogjuk haláláig a munkapártot. (Miként támogattuk a koalíciót, mig az volt kormányon) Olvashatatlan aláírás törzsfónök. Ennek a falragasznak óriási hatása volt. Mindenütt nagy csoportok olvasták és jót mulattak Éhrlieh kifigurázásán. A törzsfőnök — ha nem is tud franciául — jól tudja, hogy a nevetségesség öl, és éktelen dühbe gurult. Vasárnap lévén, semmit sem tehetett,
