Független Budapest, 1910 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1910-04-11 / 15. szám

Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap.

□ A Budapesti függetlenségi és 48-as párt, □ valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek

HIVATALOS LAPJA.

Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is.

Előfizetési ára:

Egész évre ....................................... 10 korona.

Fél évre .............................................. 5

Kó

ros jelenségek.

A választási harcz előrevetett árnyékában igen bajos megrajzolni a jövendő parlament képét. A kormány ugyan az egész országban szervezi táborát és a küldöttségjárás javában dühöng, a kormány szócsövei pedig a legrózsásabb helyzetet festik a nemzeti munkapárt térfoglalásáról. Ám a kinek alkalma van a vidék hangulatát közelebbről megfigyelni, az tisztában van avval, hogy a Khuen Tisza-íéle perverz szövetkezés nem fog az általuk kívánt eredménynyel járni, mert már ma is kizártnak látszik, hogy a nemzeti munkapárt mint többség kerüljön be az uj parlamentbe. Közéletünk valóságos szégyene, hogy a legfontosabb elvi kérdésben: a választójog kérdésében teljesen ellentétes állásponton állóka kormányhatalom kedvéért egy vizen evezhetnek. Itt egy rettenetes becsapás készül az ország bőrére, mert Tisza István a maga maradi álláspontját a nemzeti munkapártban diadalra fogja juttatni a választások után és aKhuenisták és Lukácsisták — kik ma a választójog jelszavával maszla- golják a választókat — már ma el vannak reá készülve, hogy behódolnak gróf Tisza Istvánnak. Ma azért maradnak még a választójog alapján, mert e nélkül egyébként gyűlöletes bécsi politikájuk számára a minden kormányt támogató lebzselők hadán kívül senkire sem számíthatnának. A választójog ma oly népszerű, hogy Tisza István grófot körutazásaiban mindenütt kődobás és záptojás fogadja és csak szuronyfedezet mellett tudja fanatikus tirádáit az általános választójog ellen elmondani. A kormány ellenben Tisza István személyi híveinek kétségtelenül igen nagy táborát nem nélkülözheti és ez az oka annak, hogy nem száll szembe nyíltan Tisza István grófnak a kormány egyik legfontosabb programmpontja ellen irányuló agitácziójával.

Közben pedig oly szánalmas látványnak vagyunk szemtanúi, hogy a gyászos drabont- korszak leggyászosabb alakja : Krisló/fy József Aradon diszbevonulást rendez a nélkül, hogy a fejét bevernék. Tisztában lehetünk vele, hogy ezt a bevonulást azt általános választójog lelkes hívei tüntetésképen rendezték Tisza István ellen. De mégis elszomorító, hogy alig néhány évvel a nemzeti ellentállás után, az alkotmány ellen intézett bécsi merényletnek legkifejezettebb exponense Messiásként ünnepeltetheti magát jó hazafiaktól. Mely rettenetes felfordulása a viszonyoknak, mely.elvadulása a politikai erkölcsöknek!

És mily szomorú látványt nyújt az egyes kerületekben a függetlenségi pártok testvér- harcza. Nem beteges tünet-e, hogy tisztán függetlenségi érzelmű kerületekbe nemzeti munkapárti jelölt be meri tenni a lábát csak azért, mert számit a két függetlenségi párt torzsalkodására és erőik egymás állal való felemésztésére? A Kossuth-párt egyik érdemes alelnöke kipróbált, régi harczosa a függetlenségi eszméknek: Barabás Béla eddigi kerületében fel sem lép, mert elkedvetlenítették az ellene intézett személyes támadások. Ő, a kinek a múlt választáson három mandátuma volt, most szülővárosában Tisza István gróf

Főszerkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A.

ellen kénytelen felvenni az ádáz harczot, ugyanakkor, a mikor a sötétből előbujkáló nemzeti munkapárti nullák sáskarajként lepik el a választókerületeket.

Az elvtelenség orgiákat ül. Politikai becsület, következetesség, programmhüség : egyéni tülekedés, személyi szempontok, sértett hiúság labdáivá válnak. A nemzeti munkapárt erkölcstelenségének pestises levegője bomlasztó hatással van mindenre. Maguk, a kisszámú demokraták is kapkodnak jobbra- balra. Egyrészük már belépett a nemzeti munkapártba, a melyek létrehozása körül Vázsonyi tevékenyen bábáskodott a függetlenségi párt ellen intézett személyes támadásaival. Nyugodtan tűrte, hogy legszemélyesebb hívei kaczérkodjanak az uj kormánnyal, sőt egyik demokrata képviselőtársa az ő tudtával és előzetes beleegyezésével — mandátumbiztositás czéljából — belépett a kormány pártjába. Azóta alig múlt el néhány hét és a demokrata Napoleon ismét fordult egy nagyot. Nehány nap óta vehemensen támadja a kormányt és a nemzeti munkapártot. Hol van itt az elvhüség? Hol a következetesség? Vázsonyiék egész czinikusan hirdetik most, hogy azért ádáz a gyűlöletük a kormány ellen, mert az egyik demokrata képviselő- jelölt: kormánypárti ellenjelöltet kapott a földmivelésügyi miniszter személyében. Vázsonyi tehát szörnyen fenyegetőzik és dühöng, nekimegy a kormánynak, a mely az ő pro- grammpontját: az általános választójogot hozza, és a kikben tegnap még gyönyörködött, azokat ma már utálja.

Ez elszomorító pálfordulások, elvtelen- ségek közepette a polgárságnak csak egy bizonyos iránytűje lehet. Mindenki, kinek szivén fekszik a függetlenségi elvek: az egyedüli nemzeti politika sorsa, minden melléktekintet nélkül, nem nézve sem jobbra, sem balra, a függetlenségi jelölt mellé sorakozzék. A főváros VII. kerülete szép példáját mutatta a testvéri egyetértésnek és annak, hogy a legfőbb, a legszentebb: az elv, a programm, a melyet diadalra kell vinni, minden személyes melléktekintet nélkül. A beteges tünetek, a vigasztalan látványok sorozatában a VII. kerületi függetlenségi párt egysége valóban felemelő és vigasztaló. Vajha ennek a szép példának mentül számosabb követője akadna széles ez országban!

A mikor a hóhért akasztják.

— A kamarai választások. —

A klikkek a legutóbbi kamarai választásoknál tudvalevőleg csúfos vereséget szenvedtek. Az egyesült Ehrlich-Vázsonyi lista a kereskedőknél kibukott és areformpárt jelöltjei kerültek ki győztesen a választási harczból. Nagy lön erre a riadalom a klikkek táborában, a mely a kereskedelmi- és iparkamarát emberemlékezet óta a maga domíniumának tekinti és a kamarai tagságot megbízható klikkembereknek szokta adományozni kortesjutalom gyanánt. Ezúttal egyszerűen az történt, hogy a kereskedők ügyes és mozgékony szervezettel le tudták verni a klikkek lomha vezéreit, a kik most is abban bizakodtak, hogy

Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők VII., Rottenbiller-utcza 5/A.

Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 119—35.

a kamarai választások iránt érdeklődés nincsen és a maguk mindig készenlétben tartott néhány száz voksával a saját képükre tudják megalkotni a kamarát. Ez azonban most nem igy történt és a legkisebb szervezkedés elegendő volt ahhoz, hogy az elbizakodott klikkuralmat megtörhessék.

A vereséget szenvedett törzsfőnökök — mihelyt meglepetésükből felocsúdtak — rögtön ahhoz az eszközhöz folyamodtak, a melyet velük szemben a legyőzött kisebbségek szoktak volt alkalmazni. Hirtelen rájöttek, hogy a választás nem folyt le szabályszerűen és kisütötték, hogy tiz szavazóczédulával több volt az urnában mint a hány szavazó a választási jegyzőkönyv szerint leszavazott. Ők — a választási visszaélések és csalások nagymesterei — keserves jajgatásban törtek ki, hogy sus-kus történt, ők — a nagy életre- keltők, a kik a halottakat szokták feltámasztani és leszavaztatni — egyszeribe a választások tisztaságáért kezdenek hevülni. A klikkek — melyek uralmukat a legraffináltabb választási szédelgéseknek köszönték mindig és köszönik ma is — a választási rend becsületességéért kezdenek hevülni: mihelyt a választáson kisebbségben maradnak. A halottak, nemlétezők, siketnémák : valamennyien kifogástalan szavazat, a mikor őket segítették nyeregbe. De menten hamis a választás, ha nem az ő érdekükben dőlt el. A hóhér szörnyen jajgat, a mikor őt akasztják és jámbor szemforgatással szörnyüködik a rettenetes jogtalanságon, mely vele megesett.

A csataterv hamarosan készen volt. Egyszerűen megtámadják a választásokat. Erre a czélra igen alkalmas fórum volt a kamarai választásokat intéző székesfővárosi bizottság, a melyben természetesen csupa klikkember ül. Ez a kupaktanácsa a törzsfőnököknek megállapította, hogy a választás érrvénytelen, mert az urnákban tízzel több szavazólap volt, mint a mennyi szavazó a választási jegyzőkönyv szerint leszavazott. Hiába hangoztatja ezzel szemben a győztes reformpárt azt a plauzibilis tényt, hogy a választási aktus gyorsasága mellett nehány szavazó neve nem volt a jegyzőkönyvbe felvehető; hiába igazolja a választás kifogástalanságát az, hogy a választási aktus lezárásakor a klikkekhez tartozó elnök és maga a választásoknál közbenjárt hatósági személy — egy székesfővárosi tanácsnok — megállapították a választások korrektségét és kifogástalan menetet: mihelyt kiderült, hogy a klikk elbukott, nyomban szabálytalanná lett a választás. A klikkemberekből álló székesfővárosi bizottság a kereskedelmi miniszternek a választás megsemmisítését hozza javaslatba.

Valóban megbotránkoztató az a látvány, hogy a lejárt törzsfönökök miként ragaszkodnak a polgárság megnyilatkozott akaratával szemben a korhadt alapokon nyugvó hatalmukhoz. Most a kereskedelmi miniszternél akarják befolyásukat érvényesíteni az ellen, hogy a budapesti kereskedelmi- és iparkamara uj elemekkel felfrissüljön. Nem tudjuk, vájjon lesz-e sikere erőlködésüknek. De annyit tudunk, hogy a kereskedelmi miniszter — ha csak nem akarja a pártatlan-