Független Budapest, 1910 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1910-03-12 / 12. szám
У. évfolyam. 1910. márczius 21. 12. szám. Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit □ Ä Budapesti függetle: valamint az összes fővárosi fii H X VA. T ^ X-s О felölelő város-politikai es társadalmi lap, íségi és 48-as párt, U ^getlenségi pártszervezetek b X3 O" A.B Magjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára: Egész évre .......... ... ................ 10 korona. Fé l évre................ ... ................- 5 „ Fő szerkesztő: Dr. SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRAGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a lap- tulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 119—35. Tisza István a fővárosról. Az általános választójog valamennyi ellensége találkát adott egymásnak a fővárosi Vigadóban. A legheterogénebb elemek egyesültek a választójog elleni akczióra és ott találtuk a főrendezők élén annak a függetlenségi pártnak nehány politikusát, a melynek programmjá- ban az általános választói jog évtizedek óta benne foglaltatik. Ezek az urak — úgy látszik — aranyhidnak tekintik ezt az akcziót a »nemzeti munkapárt« felé, a hová gondolkodásuk és szivük őket vonzza. Csak menjenek bátran, mielőtt a pártjuk őket kitessékelné. Persze nem maradhatott el a találkáról Tisza István gróf sem, a ki daczára politikai baklövéseinek, az ország egy részének valósággal a rajongással körülvett bálványa és a ki most azt a hivatást érzi magában, hogy végigjárja az országot, körülhordozza a választójog elleni hadjárat véres kardját. A geszti gróf, a ki politikai és közgazdasági múltjában a legteljesebb balsikerekre tekinthet vissza, és a kinek köztudomás szerint két balkeze van, most is csodálatos szerencsével és politikai tapintattal kifundálta, hogy miként lehet a saját pártját szétrobbantani. Khuen-Héderváry miniszter- elnök programmjában, és igy a »Nemzeti Munkapárt« programmjában is benne foglaltatik az általános választói jog. Tisza István gróf az egyik balkezével viaskodik a »Nemzeti Mmkapárt« érdekében. a másik balkezével azonban ugyanakkor lehetetlenné teszi a pártprogramra érvényesülését. A függetlenségi politika szempontjából Tisza István lelkének ez a meg- hasonlása éppen nem elszomorító. Khuen és Tisza gróf urak csinálják ki maguk között, vájjon helyénvaló-e, hogy egy párt kötelékében állva, a legfontosabb kérdésben homlokegyenest ellenkező irányban dolgozzanak. Tisza István végtelen fanatizmusa, a mely siketté és vakká teszi minden ellenvéleménynyel szemben: ezuttaj sem tagadja meg magát és a választójog ellen indított szenvedélyes hadjárata ezt a hajthatatlan politikust ismét a sztikkeblüség és rövidlátás gáncsnélküli lovagjaként mutatja. Tisza István hiven önmagához, ezúttal is a magyar junker eleddig ismeretlen alakját viszi a politikai élet küzdőterére. Neki a legnagyobb magyar erény az, ha valakin megérzik a föld szaga. Neki minden a -falu. Erkölcs, jóérzés, hazafi- ság: csak a falun terem. Csoda-e hát, ha az általános választói jog elleni küzdelmébe is beviszi ezt a motívumot ? A főváros kellő közepén, a főváros tulajdonát képező díszteremben kijelenti, hogy a választói jog kérdésében a tóvárosi ember nem lehet illetékes, mert nincs még benne kifejlődve az érzék a történelmi hagyományok és az igaz nemzeti szükségletek iránt. És a főváros leszólása közben egészen stilszerü, hogy Tisza István gróf megtagadja a fővárosi sajtó illetékességét is a választói jogkérdésében ; mert szerinte a budapesti sajtót is túlnyomórészt fővárosi emberek csinálják. A szenvedélyes gróf itt ugyan elvetette kissé a sulykot, mert ha végigjár a tóvárosi lapok szerkesztőségein, egészen bizonyosan alig találna ott fővárosi születésű és iskolázottsági! munkatársakat, hanem jórészt olyanokat, a kiknek bölcsője az általa istenitett vidéken ringott. Tisza István felfogása a fővárosról nem eredeti és nem uj. Már nálánál kisebb mtelligencziáju és képességű férfiak is vallották, hogy a főváros nem lehet nemzeti érzésű, mert városi forgalom és élet kiöli az emberekből a nemzeti lelket. E régi és közkeletű frázis minden lehető alkalommal visszatér, a mikor az uralkodó földbirtokos-osztály egyeduralmát valahonnan veszély fenyegeti. Hogy miért legyen csak a földesur igazi ur és miért nem a gyáros és a kereskedő ; hogy miért álljon hazahság dolgában a földet túró szántóvető elébb mint a főváros talaját megmunkáló napszámos : azt józan észszel felérni nem lehet. Hogy Tisza István haragszik a fővárosra, az elvégre nem csoda, mert éppen Budapest volt az, a mely az 1905. évi választásokon sok kerületben elbuktatta a régi szabadelvű jelölteket. De ez még nem jogositja fel arra, hogy olyan igazságtalan bírálatot gyakoroljon a főváros felett, a mely még az ő ismeretes túlzásai közül is kirí a maga egyoldalúságával. De a főváros megtanulhatja ebből a kiszólásból is, hogy mit várhat Tisza Istvántól. Valóban megfejthetetlen rejtély, hogy éppen azok a fővárosi elemek, a melyek Tisza szemében veszedelme a nemzeti érzületnek és a kikkel a magyar junker fővezér bevallottan szembehelyezkedik : miért rajongnak oly hö szerelemmel Tisza István iránt és miért tartjeik őt a magyar Messiásnak? A minthogy az is megfejthetetlen rejtély, hogy miként akadhat az országban ember, a ki ezt a szűk látókörű, az elmúlt idők oligarchikus világnézletén merengő maradi polikust szabadelvű férfiúnak képzeli? Ám tessék csak összehasonlítani Tisza István felfogását a fővárosról egy Wekerle Sándor, egy Kossuth Ferencz modern európai politikájával, mely minden ízében a főváros fellendítését szolgálta és akkor látni fogják a szabadelvtiségért rajongó budapesti polgárok, hogy melyik politika a szabadelvűbb : az-e, a mely a magyar politika legfőbb kellékévé a bagaria-szagot teszi, avagy az, a melyik a modern városi lét feltételeinek megteremtésével és ápolásával a szocziális boldogulás útjára akarta vezetni ennek az országnak dolgozó és szenvedő népét. Tisza István gróf nemzeti munkájából igazán nem kér a nemzet. Mert az nem lehet nemzeti munka, ha megakadályozzuk, hogy a nemzeti jogoktól mentül több embernek jusson része! Ä főváros és a Közúti vasút. Bárczy István polgármester a múlt héten bizalmas értekezletet hivott egybe, a melyen a Közúti vasúttársaság elnöke ismertette vállalatának ajánlatát. Ez az ajánlat számol a fővárosnak azzal a szándékával, hogy a közúti közlekedésre nagyobb befolyást akar nyerni, és ezt olykép gondolja megvalósíthatónak, hogy 25,000 darab részvényt a főváros vásároljon meg. Az ajánlat felett vita nem történt, de több tekintélyes városatya a sajtóban
