Független Budapest, 1910 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1910-03-08 / 10. szám
У. évfolyam. 1910. márczius N. 10. szám. Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap. U A Budapesti függetlenségi és 48-as part. U valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek HIVATALOS JL JA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Főszerkesztő: Dr. SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRAGH GÉZA Egész évre Fél évre ... 10 korona. 5 Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágli Géza czimére küldendők VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 119—35. A Gregersen féle telekügy. — A Bérezv-Vázsonyi affér. — A főváros legutóbbi közgyűlésén nagy vitára szolgáltatott okot, a tanácsnak a Greger- sen-féle telekügyben tett előterjesztése. Ez általunk már többször ismertetett kérdésben a tanács azt javasolta, hogy a főváros a kérdéses telkeket ölenként 80 koronával váltsa vissza, A tanácsi inditványnval szemben Reichsfeld Izor dr. bizottsági tag halasztó indítványt adott be azzal, hogy az ügyre vonatkozó összes anteakták döntés előtt a közgyűlés elé terjesztessenek. Vázsonyi Vilmos pedig azt akarta kimondatni, hogy a közgyűlés utasítsa el Gregersen ék követelését és indítsa meg szerződésszegés czimén a pert Gregersenék ellen a telkek visszabocsátása iránt. Ebből az ügyből éles kontroverzia támadt a polgármester és Vázsonyi között. A polgár- mester a kérdés jogi oldalára fektette a súlyt és ama meggyőződését hangoztatta, hogy a jelenleg sokkal nagyobb értékű telekért a főváros károsodása nélkül lehet megadni a □ ölenkénti 80 koronás árat. Vázsonyi erre szokott szenvedélyes modorában nekitámadt a polgármesternek, a kivel szemben az ügy erkölcsi oldalát óhajtotta kidomborítani. Mint minden esetben, a hol magánosok üzleti érdekei forognak szóban, felmerül az érdekeltség gyanúja, úgy most is holmi mellék- tekintetek gyanúja röpködött a levegőben. A polgármester és a tanács meggyőződésének és eljárásának korrektségéhez szó nem férhet. Elhisszük, sőt magunk is sejtjük, hogy ez esetben sem zörög a haraszt szél nélkül, csakhogy a panamát minden valószínűség ott kell keresni a városatya urak régi klikkjeiben, melyek egyenes folytatásai azoknak a régi panamázó érdekszövetségeknek, melyek annak idején a főváros telkeit pajtáskodásból, atyafiságoskodásból és zsebérdekből potomáron vesztegették az ilyen Gregersen-féle soha meg nem épülő ipartelepeknek. Vázsonyi ur a Gregersenék barátait ott keresse a maga szövetségesei és kommuniális városatyakollégái sorában, de tartózkodjék az olyan polémiától, mely a polgármester intakt egyéniségét és a tanács korrektségét — bár burkoltan — kétségbe vonják. A polgármester egyéni intaktságáról mindenki, a ki ismeri a viszonyokat, meg van győződve. Nem szívesen teszszük szóvá ezt a dolgot, de azért az igazság érdekében egyszer reá kell mutatni, hogy Bárczy István, a ki hatalmas konczep- czióval óriási transakeziókat vitt keresztül rövid idő alatt, a melyeknél rengeteg milliókról volt szó, ezeket a műveleteket úgy vitte és viszi keresztül, hogy ő maga szegény ember maradt. A beavatottak jól tudják, hogy a polgármesternek a legutóbb megszavazott reprezentácziós pótlékra anyagi okokból roppant szüksége van. Egy polgármester, a ki szembeszáll a házbéruzsorával és sok-sok millióra rugó kommunális építkezéseket visz keresztül; egy polgármester, a ki megtörve a fővárosi nagy pénzhatalmasságok vasgyiirü- jét, félszáz millió kölcsönt tud kieszközölni Londonban: módját ejthette volna csak annak, hogy ne kelljen anyagi gondokkal küzdenie és ne szoruljon reá járandóságának rendkívüli felemelésére. Ezzel a polgármesterrel szemben az erkölcsi szempontot kidomborítani nemcsak felesleges, nemcsak igazság- tálán, de ezenfelül még ízléstelen is. A közgyűlés a halasztó indítványt telte magáévá és Vázsonyi javaslatát elutasította. A mi felfogásunk szerint a főváros a port Gregersenék ellen a siker reményével indíthatná meg. Mindazonáltal helyes volt, hogy a közgyűlés nem hamarkodta el a dolgot. A per megindításának kérdését a jogügyi bizottságnak és a tiszti ügyészségnek alaposan meg kellene vitatnia, mert pervesztés esetén nemcsak anyagi károsodás érhetné a fővárost, hanem ez egyúttal ártana a főváros presztízsének is, minthogy a szerződéshüségbe vetett bizalmat alaposan megingatná. És azért, mert a polgármester jogi felfogása ezzel számol, igazán nem szolgált reá Vázsonyi személyeskedő támadására. Bárczy Istvánnal szemben mindenféle inszinuácziónak el kell némulnia és a tanács intaktsága is kizárja, hogy bármely állásfoglalásának egyéb indokot imputáljanak, mint a főváros közérdekét. A jégkérdés. Hála Istennek, ilyen is van már Budapesten. A jéghiány oly mérveket öltött, hogy a főváros közélelmezésében máris kellemetlen zavarok állottak be. A hentesek drágították a zsir árát a jéghiányra való hivatkozással, a fogyasztók nem kapnak elengendő tejet és biztosra vehető, hogy legközelebb már a mészárosok is újból fel fogják srófolni a húsárakat. Ez élelmezési mizériákon kiviil a közegészségügyi szempontok is sürgetik a jéghiány mentül hamarabb való megszüntetését, mielőtt még a melegebb időszak beáll. A fővárosban veszedelmes mérvben dühöng a kiütéses tífusz, és attól kell tartani, hogy a nyári forróság a betegség terjedését elő fogja mozdítani, úgy hogy a jéghiány még keservesen megboszulhatja magát. A veszedelemmelszemben a székesfőváros részéről — sajnos — nem látjuk azt az óvatosságot és erélyes cselekvést, a minőt ez a dolog megkívánna. A hatósági jéggyár eszméje elejtetett, azért mert nyárig állítólag amugysem lehetne felállítani az uj hatósági jéggyárat. Ehhez az indokoláshoz sok szó fér, mert, minden szakember megegyezik abban, hogy gyors munkával 2—3 hónap alatt üzembe helyezhető a müjéggyár. A tanács ehelyett holmi kisegítő intézkedésekkel akar a bajon segíteni, többek között azt tervezi, hogy a közvágóhidi jéggyárat kibóvitteti akként, hogy naponta 90—100 métermázsával többet termeljen. Ámde a természetes jég teljes hiánya mellett és a jégvermek teljes kiürülése folytán ez a mennyiség korántsem elegendő arra, hogy a főváros lakosságát megmentse a jéghiány veszedelmeitől. Ezért a főváros kötelessége minden lehető módon oda törekedni, hogy magánvállalkozás utján pótolható legyen a hiány. A jégkartell, a jég árát felemelte 1 korona 40 fillérről egyelőre három koronára. Minthogy a kartell által termelt mennyiség még a felét sem elégíti ki a főváros jégszükségletének, egészen bizonyos, hogy a meleg idők beálltáig a kartell még legalább 100°/0-kal fogja felemeltetni a jég árát. Ilyen auspiczi- umokkái nézünk a forró évszak elé és valóban nem értjük a székesfőváros lanyhaságát, a melvlyel ezt a dolgot kezeli. Most felmerült egy életrevaló eszme, a mely alkalmasnak látszik e veszedelem kiküszöbölésére. Arról van szó, hogy az érdekelt jégfogyasztók részvénytársasági alapon egy nagy jéggyárat létesítenek, a mely a nyári időszak folyamán 100.000 métermázsa jeget tudna produkálni. Minthogy a jégüzlet a változó időjárás szeszélyeitől függ, világos, hogy a vállalkozók részéről a jéggyár felállítása nagy koczkázattal jár, másrészt pedig a jéggyár rögtönös felépítése és berendezése a rendesnél nagyobb befektetési költséget igényel. Tekintettel a vállalkozás közhasznú czéljára, az alapítók kérni fogják a fővárostól, hogy az uj jéggyár részére adjon ingyen telket és a lehető legmérsékeltebb áron vizet. Ezzel a kedvezménynyel szemben a részvénytársaság kötelezné magát arra, hogy az uj jéggyárat junius 1-én már üzembe helyezi és hogy a nyári idény alatt 100.000 métermázsa jeget bocsát a fogyasztás rendelkezésére. Azonkívül kötelezi magát az új gyár arra, hogy a jég métermázsáját az egész idény alatt a mostani bárom koronás árban szállítja, hogy továbbá a jövő esztendőben ugyanilyen mennyiségű termelés mellett a jég
