Független Budapest, 1910 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1910-02-28 / 9. szám
У. évfolyam. ШЮ. február 28. ___________________________________ 9. szám. Budapest s zékesfőváros egyetemes erdekeit felölelő város-politikai es társadalmi lap. □ A Budapesti függetlenségi és 4 8-as part. U valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek HIVATALOS LAPJA. togjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre ................ - ... Ю korona. Eé l évre ... ... ... ......... .......... 5 » Fősz erkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRAGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 119—3Ö. A ..városi párt". Irta : Dr. Szebeny Antal orsz. képv. A lapokban olvasunk egy uj párt alakulásáról; a lapok »városi párU-nak nevezik, de hivatalos tudósítás sehol sem jelent meg, a melyből hitelesen megállapíthatnánk a párt nevét, programmját és azt, vájjon ehhez a tárgyhoz való tartozandóság kizárja-e más politikai párthoz való tartozást, avagy programmpontjai olyanok-e, melyek beilleszthetők a meglevő politikai pártok keretébe is, így tehát találgatásra és arra vagyunk utalva, hogy a meglevő híradásokból következtessünk a »városi párt« lényegére. Legelsőnek azt kívánnám leszegezni, hogy a »városi párU-nak legerősebben hangoztatott programmpontja: аг általános és egyenlő választói jog egyik pártnak sem kizárólagos programmpontja, mert hisz a Justh-párton kívül — a mely ezt programm- jának élére tűzi ki — a többi pártban is lehetnek és bizonyára vannak is hívei az általJnos választói jognak; sőt a »városi párt« avval is megelégednék, ha csak a városokban valósul meg a választói jog, tehát ebben a mérsékelt kiterjedésében konzervatívabb, mint a Juslh-párt programmja; ellentétben azonban lényegileg ezzel sincs. Lnnék a »városi párt«-nak további, illetve második czélja volna a szabadelvű demokratikus kormányzat és a szocziális haladás biztosítása. Ez a kívánság annyira általánosságban van tartva, hogy szinte nehéz kihámozni belőle, mire czéloz. Ma, a törvény előtti jogegyenlőség korában, a választói jog kiterjesztése, sőt általánosítása iránti törekvések mellett más haladás, mint a szó igazi értelmében vett szabadelvű és demokratikus haladás, nem is képzelhető. A ki ennek ellenkezőjét állítaná, az kísértetektől fél, hisz még az egyház is, melynek működését klerikaliz- musnak szokás nevezni, alapjától fogva demokratikus, s ma jobban mint valaha folytatja a demokratizáló irányt. Bizonyítja ezt a Katholikus Népszövetségben és a keresztény szocializmusban való munkálkodása. Ennek a második pontnak a tartalmát ugylátszik az az értekezlet volt hivatva me'g- adni, mely valamelyik újság szombati híradása szerint az Országos Kaszinó egyik termében 30 szocziológus és pedagógus részvételével tartatott. Ez az értekezlet elemi iskolákatjsürget, az elemi iskolának nyolcz osztályra való kiterjesztését és azt kívánja, hogy megfelelő tanítói sze- mélyzetálljon rendelkezésre, továbbképző iskolák állíttassanak fel, az ipari iskolák fejlesztesse- nek, bizonyos állásokra a polgári iskola is képesítsen, hogy a gyermekek tényleg járjanak az iskolába stb. Hát mindez minekünk már régi programmunk. Túlnyomó része meg van már abban az expozéban, melyet Bárczy István polgármester még mint a tanügyi osztály vezetője, egy terjedelmes könyv formájában kiadott. Törekedtünk is ezek megvalósítására, éppen az 6 irányítása mellett szaporodtak is elemi és polgári iskoláink, annyira, amennyire költséggel birtuk, sőt talán még azon túl is. Csak el kell olvasni a főváros 23 iskolaszékének jegyzőkönyveit, miről szólnak ezek? Sürgetik az uj elemi iskoláknak, gazdasági és háztartási iskoláknak felállítását, ez utóbbi érdekében pedig első sorban azt, hogy a tanköteles gyermekek minden évben Írassanak össze abból a őzéiből, hogy megállapíthassuk a be nem iskolázott gyermeket. Mindezt sürgetjük folytonosan és állandóan, történik is sok, de hányszor kaptunk szemrehányást amiatt, hogy ebben a főváros pénzügyi erejét nem vesszük figyelembe és túlköltekezünk. A polgári leányiskola -teljesen megfelel feladatának. Az onnét kikerülő növendékek jelentékeny száma már ennél a képesítettségénél fogva biztos kenyérkeresetre talál. De a fiu-polgári iskola — amig az négy osztályos marad — gyökeret verni nem fog azért, mert az elméleti képesítése nem elég, főleg pedig nem ad jogot az önkéntességhez, szak- képzettséget pedig egyáltalában nem nyújt. ügy tudom ilyenek a viszonyok hazánk többi városaiban is, a fejlesztésre való törekvés mindenhol meg van s mindazt, a mi ezen programmpontban foglaltatik, régi kívánsága minden városi politikának. A »városi párt« azonkívül az agrár-kon- zervativ irányzattal szemben a kereskedelem, az ipar és egyáltalában a dolgozó polgárság érdekeit kívánja erőteljesebben felkarolni. Iparos, kereskedő és gyári és kézműipari segédmunkás képezi a nagyvárosok és kiválóképen a mi fővárosunk lakossának a zömét, s bizony nem közömbös előttünk ezeknek a sorsa. De azért annyira szembeállítani ezen két érdeket: a fővárosi lakosság és mező- gazdasági vidékek érdekét, nem tudnám, mert ez a két érdek nem ellentétre, hanem egymás megértésére van utalva. Ha a mezőgazdának jól foly a sora és pénze van, azt ő a kereskedőnek, iparosnak juttatja, a fölöslegét pedig takarékpénztárba teszi s ez által támogatja az ipart és kereskedelmet Nem képzelek nálunk ipari és kereskedelmi föllendülést mezőgazdasági föllendülés nélkül. Azokat a feltételehet kell megvalósítanunk, melyek mind a két érdekkört szolgálják s ezért azt vártam volna, hogy ennél a pontnál a »városi párt« az önálló vámterületet és a magyar jegybankot fogja követelni. E részben a gyér adatok teljesen tájékozatlanul hagynak bennünket. Pedig ha van intézmény, a mely a városokat és első sorban a fővárost erőre, virágzásra s a magyar nemzeti öntudat fejlesztésére képesíti, ez a külön vámterület és az önálló bank intézménye s ezt kell legelőször követelnünk. így látom én ezt a pártalakulást. Kizárólagosságra jogot nem támaszthat, sem nem mondhatja, hogy elvei bármelyik pártkeretbe beilleszthetők nem volnának. Ez idő szerint úgy látszik, hogy a Nemzeti Munkapárt hívei látják legszívesebben ezt a pártalakulást, de azt sem lehet mondani, hogy megalapítói tisztán munkapártiak. A jövő titka, hogy mire jutnak. Én ebben a formában és ily vázlatos programra melleit mint uj politikai pártnak, sikert nem jósolok, sőt politikai pártnak egyáltalán nem tartom, hanem a városok szövetségének, a mi szintén ismét más elbírálás alá esik. Hogyan törődnek nálunk a kereskedelemmel? A Belvárosban az építkezés nagy arányokban indult meg legközelebb. A régi párisi ház helyén már épül a Belvárosi takarék- pénztár fényes palotája; nemsokára lebontják a Harisbazárt és a Pesti Hazai Takarékpénztár palotája részére is lebontják azt a hatalmas háztömböt, mely a Gize’la-tér, Váczi- utcza és Türr István-utczák között terül el. Azonkívül több nagy bérház is épül. Mindezek az építkezések sok kereskedőt tesznek hajléktalanná, a kiknek üzlete évtizedek óta a Belvárosban van és a kiket vevőközönségük a Belvároshoz köt. Eddig a hajléktalanná vált kereskedők úgy segítettek magukon, hogy a különböző tereken ideiglenesen épült áru- csarnokokban béreltek helyiségeket. így a párisi házból kitelepített üzlettulajdonosok a Kigyótéri és Városháztéri bazárokban nyertek elhelyezést. A főváros látván e bazárok helyiségeinek nagy kelendőségét, gondolt egyet és elhatározta, hogy az ilyen bazárokat ezentúl maga fogja felépittetni és bérbeadni, a miből még szép haszna is lehet. Ez az elhatározás dicséretes lett volna, ha csak ;izt czélozta volna, hogy az üzlethelyiségekből kilakoltatott kereskedők ne tétessenek ki magángazdálkodók zsarolásainak, hanem a fővárostól kapjanak méltányos feltételek melleit ideiglenes helyiséget. Annakidején, a mikor a fővárosnál ez a terv felmerült, mi magunk voltunk azok, a kik melegen üdvözöltük a polgármester ez elhatározását, mert azt hittük, hogy ezzel a székesfőváros eleget tesz a kereskedelem és ipar párlolása iránti kötelességeinek. Most azonban sajnosán be kell ismernünk, hogy e feltevésünkben csalódtunk. A fővárosi bürokratikus ezopf ezúttal is károsan érezteti a maga átkát. A kérdést átutalták a mérnök1
