Független Budapest, 1910 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1910-02-08 / 6. szám

2 FÜGGETLEN BUDAPEST Ä főváros angol kölcsöne. Londonból érkező' jelentések szerint a fővárosi kölcsönre hirdetett aláírási felhívás kudarczczal végződött. A kibocsátási felhívásra jegyzések kellő mennyiségben nem érkeztek és a kölcsönkötvények a tőzsdén 2%"os dísz- ázsióval jegyeztetnek. A kölcsönt átvevőlondoni intézetek 95%-os árfolyammal bocsájtottak aláírásra a kötvényeket és az angol tőkések­nek ezen az árfolyamon a kötvények nem kellettek. Ami elvégre nem csoda, ha tekin­tetbe vesszük, hogy a főváros kötvényeinek a tőzsdei árfolyama nálunk is csak 92% körül mozog. A londoni aláírási felhívás e kudarczából nálunk egyesek máris messzemenő következ­tetéseket vonnak le a főváros pénzügyi poli­tikájának helytelenségére. Csak nehezen lep­lezett kárörömmel hirdetik, hogy ime igy jár az a polgármester, a ki kimegy a külföldre kölcsönért, a helyett hogy itten nyúzná le a főváros bőrét a helybeli pénzintézetek kartellje által. Hát ez a »kudarcz« a fővárosra nézve egyáltalán nem kudarcz, hanem ellenkezőleg siker. Mert jelenti azt, hogy a polgármester­nek sikerült oly kitűnő feltételeket elérni az angol bankcsoportnál, a melyek mellett a londoni bankárokra az üzlet nem volt fényes. A fővárosra nézve azonban az üzlet éppen ezért bizonyult fényesnek. Egyébiránt kizá­rólag a londoni bankárokra tartozik az, vájjon tudnak-e ők ezen az üzletén 4% árfolyam- nyereséget elérni vagy sem. Hogy az angol tőkés közönség juttat-e ekkorra nyereséget az átvevő és kibocsátó intézeteknek, az tisztára az 6 dolguk, a mit a fővárosra egyáltalán nem tartozik. Viszont bizonyos, hogy a főváros nagyon rossz üzletet csinált volna, ha itthon 89%-on vesztegette volna ezeket a kötvényeit még akkor is, ha az átvevő budapesti inté­zetek az egész összegeteltudtákvolna helyezni, a mi reájuk nézve lehetett volna jó üzlet, de a fővárosnak 272°/<ros árfolyamveszteséget jelentett volna az angol kölcsönnel szemben. A kérdés már most az, vájjon lehet-e számítani a fővárosnak az ügyek ez állása mellett továbbra is az illető londoni bank­csoportra? A polgármester eredetileg abban a jogos reményben élt, hogy a még hátralevő, mintegy 240 milliónyi beruházási szükséglet is Londonban hasonló feltételek mellett fedez­hető lesz. E vérmes remény egyelőre szét­oszlottnak tekinthető, bár nincs kizárva, hogy a londoni bankcsoport a kötvényeket szabad kézből el tudja majd helyezni klientélája körében, a mi — tekintettel az angol piacz rendkívüli felvevő képességére — valószínű­nek látszik. De még ez esetben is el lehetünk rá készülve, hogy hosszabb idő fog eltelni addig, a mig a főváros további kölcsönszük- séglete ennél a csoportnál kielégülést nyer­het. Ily előzmények után a külföldön egye­bütt sem igen fog akadni kedvező feltételek mellett pályázó a főváros kölcsönére. El kell tehát készülnünk arra, hogy a kölcsön bel­földi elhelyezésének szükségességével számol­junk. Erre nézve a legutóbbi események a községi kölcsönüzlet terén elég biztató kilá­tást nyújtanak. Éppen a napokban sikerült Fiume városának 903/8% mellett a budapesti kartellált nagy kibocsátó-intézetekből kölcsönt kapnia. A pénzbőség állandóságát előfeltéte­lezve, semmi ok sincs arra, hogy a székes- főváros mért ne kapjon 1 — lV2°/o-kal olcsóbb kölcsönt, mint az ország egy kisebb városa. Annyi bizonyos, hogy a tőváros magát többé megsarczoltatni senkitől sem engedi. És a budapesti intézetek nagy tévedésben vannak ha azt hiszik, hogy a londoni bankcsoport rosznak bizonyult üzlete a fővárost kényszer- helyzetbe hozza. Végső esetben Budapest meg fogja tenni azt, a mit egy Ízben már megtett, hogy tudniillik saját maga fogja alá­írásra kibocsájtani a kötvényeit. A folyó év­ben újabb kölcsönre a fővárosnak szüksége nem lesz, a jövő esztendőben pedig előre­láthatóan már működni fog a községi taka­rékpénztár, a mely egészen jól szerepelhet majd e kibocsátási műveletnél. Ausztriában éppen az imént láttuk, hogy a pénzügyminisz­ter a bankcsoportok megkerülésével 150 millió korona járadékot a postatakarékpénztár utján tudott elhelyezni közvetlenül. A főváros 240 milliónyi szükséglete eloszlik vagy tiz esz­tendőre. Miért ne tudna Budapest székes- fővárosa évente 25—30 millió kötvényt el­helyezni a nagyszámú vidéki pénzintézet és ezeknek klientélája körében, a mikor a főváros kötvénye elsőrendű szekuritás és a mellett igen tisztességes kamatozást is nyújt? Egész bizonyos, hogy a kibocsájtási árfolyam- nyereség ellenében fog akadni akárhány magyarországi pénzintézet, a mely néhány százezernyi fővárosi kötvényt szívesen átvesz. »A helyzet tehát egyáltalán nem sivár és arról szólni sem lehet, hogy a „londoni balsiker“ után a főváros most már teljesen ki volna szolgáltatva a fővárosi nagy pénzintézetek kénye-kedvének. TÖRLEY fenyegető veszedelmet és e veszedelemmel szemben az alkotmányt megvédeni törekszik. Egyetértés áll fenn a két párt között továbbá a választójog kérdésében is, a melyre nézve mindkét párt biztosítani akarja a magyarság hegemóniáját. Végül pedig a gazdasági füg­getlenség kivívásában szintén mindkét párt egyetért. Kossuth Ferencz szózata remélhetőleg nem talál majd siket fülekre. Az utóbbi na­pok eseményei, a régi 67-es tábor agresszív előnyomulása felkeltette minden igaz függet­lenségi politikusban az egyesülés szükségének érzetét. A közös veszedelem láttára az azonos elvi alapon álló és csak személyi tekintetek által elválasztott bajtársak ismét össze akar­nak fogni és most már bevallottan csak azon fordul meg a dolog, vájjon melyik párt kezdje meg a kibékülést. Vájjon a Justli-párt menjen-e a Kossuth-párthoz, vagy megfor­dítva. Elvi ellentétek a két függetlenségi párt között többé nincsenek. Éppen ezért a mel­lékes személyi szempontoknak el kell íiémul- niok, az egyéni érzékenységnek el kell tűn­nie és mindenki rendelje alá a maga felfo­gását a közös érdeknek, a mely nem egyéb, mint az, hogy a nemzetietlen 67-es politika ne vonulhasson be győzedelmesen az ország házába. Külön-külön táborban harczolva a függetlenségi pártok hatalmas erejüket köny- nyen felemészthetik az egymás ellen való torzsalkodásban, mig összefogva, egyesülve a függetlenségi párt lebirhatatlan erőt jelent, a mely elsöpörné az elföldelt 67-esek feltá­madási kísérletét. Kossuth Ferencz szava meghallgatásra fog találni. Annál is inkább, mert az egész ország akarja az egyesülést. »A Budapesti függetlenségi párt« ezt az óhaját már nyoma­tékosan kifejezésre juttatta és az egész ország hangulata ugyanezt az óhajt visszhangozza. A két függetlenségipárt elváltán nem léphet a választók elé, mert azt semmiféle becsü­letes magyar ember be nem veszi, hogy a képviselők, a kik egyet akarnak, egyet érez­nek, elkülönítve két táborban szolgálják az ország függetlenségét. A két párt egyesülése lesz a legcsattanóbb válasz a 67-es akna­munkára, a mely össze akarja boronálni a függetlenségipárt minden nyílt és titkos ellenségét. Kossuth a függetlenségi pártok egyesüléséről. Pestvármegye közgyűlésén, a mely egy­hangú manifeszláczióval tüntetett a Khuen- Hederváry kormány ellen, Kossuth Ferencz rövid, de nagyhatású beszédben rámutatott a két függetlensegi párt egyesülésének a szük­ségességére. Ő is abból indul ki, hogy ezek­ben a nehéz időkben nem azt kell keresni, a mi a két pártot elválasztja, hanem azt, a miben egyetértenek. Már pedig a legfőbb dolgokban mindkét párt teljesen megegyezik. Mindkét párt egyaránt látja az alkotmányt VÁRANDÓS ANYAK erősítő és az erősítéssel egyidejűleg üdítő szert találnak a SCOTT-féle csukamájolaj EMULSIÓ-ban Gyors és erőteljes hatása meglep és gyö­nyörködtet mindenkit. Bevétele kellemes, emész­tése könnyű. Egy kísérlet meg fogja Önt győzni, hogy az Ön esetében is mily jótékony hatású. Szoptatás esetében a Scott-féle Emulsió elejét veszi a bágyadlságnak, bő­ségesen biztosítja a tejet és ró­zsás és virágzó arczuvá teszi a gyermeket. A SCOTT-féle EMULSIÓ a legkiválóbb. Egy eredeti üveg ára 2 К 50 НИ. Kapható minden gyógytárban. Az Emulsió vásár­lásánál a SCOTT- ile módszer véd­jegyét — a halászt — kérjük П gye­iéin b'e venni. яERDÉLYI ES TARSáX@E!=

Next

/
Thumbnails
Contents