Független Budapest, 1910 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1910-12-19 / 51. szám

V. évfolyam 1910. deczember 19. 51. szám. FÜGGETLEN Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap. □ A Budapesti függetlenségi és 48-as párt, □ valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden hétiün, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre _ _ —...................... 10 korona. Fé l évre ... ... ................. .......... 5 Fő szerkesztő: Dr. SOMOGYI LAJOS. Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a lap­tulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők VII.. Rottenbiller-utcza 5/A. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 119—85. Ä parlament és a husdrágaság. A képviselőház most tárgyalja a szerb kereskedelmi szerződést és ez alkalommal természetszerűen sok szó folyik a husdrága- ságról. Az ország egész népességére valósá­gos átokként nehezedik a husdrágaság és a városok, amelyeknek lakossága fokozott mér­tékben szenved e hajban, már huzamosabb idő óta mozgalmat indítottak e társadalmi csapás ellen. A mozgalom élén Budapest székes fővárosa halad, amely tudvalevőleg a szert) határ megnyitását követelte a kor­mánytól és a törvényhozástól. jüs amikor az országnak a megélhetésért küzködő népe felveszi a harczot a husdrágaság ellen, a magyar képviselőház ezt a nagy kérdést egyedül és kizárólag az állattenyésztés szem­pontjából vizsgálja és az egész vitán az a vezérlő gondolat vonul végig, hogy husdrá­gaság nincs is és ha van: ez a husdrágaság feltétlenül érdeke az országnak. A vita har­madik napján még egyetlen egy szónok sem akadt, aki a fogyasztóközönség szempontjából tárgyalta volna a kérdést. A hon atyái, — mintha minden közösséget elvesztettek volna a nép széles rétegeivel — egyszerűen nem vesznek tudomást arról, hogy ma már a hús­fogyasztás csak a jobbmóduak előjoga. És nem elég, hogy tagadják a husdrágaságot, a tetejébe még bosszút is akarnak állani Buda­pest székesfővároson, mert hangot mert adni a közvélemény ama meggyőződésének, hogy az agráriusok husuzsorája ellen végre is valamiképen cselekedni kell. Ezért a vak­merőségéért most a képviselőházban elverik a port a fővároson és ama bizonyos czigánv- okoskodással azt hirdetik, hogy husdrágaság ugyan nincs, de ennek a drágaságnak az oka maga a főváros, amely mindenféle dijakkal és illetékekkel túlságosan megdrágítja a húst. Igaz ugyan, hogy ezek az illetékek évek óta nem emeltettek és a hús ára öt éven belül mégis 40%-kal lett nagyobb, de azért a nagybirtokos agrárius urak mégis a fővá­rost állítják oda bűnbaknak. És nincs, aki a képviselőházban a husuzsora szószólóival a harczot felvenné. Újabb időben az az elszo­morító látvány tárul a szemeink elé, hogy olyan politikusok is, akiket születési tradiczió és politikai meggyőződésük a városi érdekek az ipar és a kereskedelem híveivé predesz­tinálna, szintén a nagybirtokos urak csatló­saivá szegődtek és most leghangosabban követelik a sanyargatott mezőgazdaság állami támogatását. Viszont azok, akiknek hivatása és kötelessége volna a főváros érdekeiért síkra szállni, akár kényelemszeretetből, akár indolencziából mélységesen hallgatnak, ahe­lyett, hogy a husuzsorások szemébe vágnák: hogy a főváros dolgozó polgársága nem hagyja magát tovább a nagybirtokos uraktól kifosztani. Egyedül Szterényi József érezte azt a be­csületbeli kötelességet, hogy budapesti város­atya létére védelmébe vegye a székesfővárost a husdrágaság ügyében tanúsított magatartá­sáért, amelyet az agráriusok nem átallották hazafiatlannak bélyegezni. A képviselőházban uralomrajutott áramlatnak közepette ez a férfias és bátor hang szinte meglepő. Nyilvánvaló lett tehát,.hogy a képviselő­ház és az ország fővárosa között oly [mélyre­ható ellentétek forognak fenn az állam szo­ciális és gazdasági kötelességei tekintetében, amelyeket szavakkal és érvekkel kiegyenlí­teni nem lehet. A fővárosnak végig kell majd küzdenie a harczot ezzel az áramlattal, amely az ország szive ellen kicsinyes gyűlölködéssel van eltelve. A székesfőváros nem politizál, de a közügyekkel abban az irányban foglalkozik ezentúl is, hogy lakosságának megélhetése és boldogulása lehetővé tétessék. A husdrágaság ezzel ellentétben áll s a főváros nem fog nyugodni addig, amig nem találja meg a mó­dokat és eszközöket, hogy ezen a bajon se­gítsen. Ha a törekvésében szembe kerül a a kormánnyal vagy a törvényhozással, ez nem fogja útjában megállítani. A hazafiatlanság vád­ját pedig a husuzsorásoktói mindig kompli- mentumnak fogja tekinteni. Ä főváros kölcsöne. A gázgyárak átvétele folytán sürgőssé vált függő kölcsön hamarosan létrejött. A fő­városi nagy pénzintézetek előzékenyen föl­ajánlották szolgálataikat a fővárosnak, amely 40 millió korona folyószámlakölcsönt vett igénybe. Ez a kölcsön 1911. évi május 31-ig fizetendő vissza, amiből kiderül, hogy a szé­kesfőváros eddig a terminusig újabb kölcsön- kötvény-müveletet szándékozik keresztülvinni. Akadt most is gáncsoskodó és elégedet­len elegendő számban, aki fennakadt azon, hogy a főváros — amely pedig a legjobb adós — a bankkamatlábat 1%-al meghaladó kamat ellenében elégítse ki hitelszükségletét. Ezek azzal érvelnek, hogy a nyílt pénzpiaczon elsőrendű váltókat bankkamatlábon alul lehet leszámítolhatni, már pedig a főváros bonitása kiállja az összehasonlítást bármely elsőrendű váltóval. A kritikusoknak nincs igazuk, mert egészen más elbírálás alá esik a kereskedelmi forgalom tárgyát képező váltó, amely minden perczben értékesíthető, múlt a fővárosnak fix terminusra nyújtott hitel, amelynek tőke­összege a határidőn belül föl nem mondható, amelyet tehát a hitelező a visszafizetés per- czéig teljesen kivont a forgalomból. A fő­város a tekintélyes összegnek ezt az immo- bilizálását fizeti meg a folyószámlakölcsön magasabb kamatlábával. Tekintetbe veendő továbbá a kölcsönösszeg sürgőssége, átmeneti jellege és az a körülmény, hogy semmiféle szekuritás külön nem szolgál alapjául; sem kötvények, sem jelzálog, sem más egyéb. Minthogy pedig a főváros stornódij nélkül bármikor előbb is visszafizetheti a kölcsönt, ez lehetővé teszi, hogy bármikor — ha a pénzviszonyok megengedik — kedvezőbb köt- vénykölcsönné konvertálhassa ezt az adós­ságot. Az is örvendetes jelenség ennél a köl­csönnél, hogy a budapesti piacz egymagában képes volt, idegen segítség nélkül, ilyen nagy összegű kölcsönt folyósítani. A műveletben résztvesznek az összes nagyobb budapesti pénzintézetek, ami kedvező auspiczium a fővárosi pénzvilág jövendő együttműködésére. Eddig tudvalevőleg bizonyos intézetek és cso­portok riválisok gyanánt állottak egymással szemben és emlékezetes, hogy a múlt évi 20 milliós folyószámlakölcsön nagy versengés tárgya volt. Éz a verseny most — úgy lát­szik — megszűnt, ami azonban a fővárosra nem lehet hátrányos. Mert egymással szem­ben állva, az egyes intézetek és csoportok a város nagyobb összegű hiteligényét a saját erejükből úgy sem voltak képesek kielégíteni, hanem külföldi, idegen segélyre szorultak, aminthogy a Magyar Bank 20 milliós folyó- számla-kölcsöne a múlt évben tudvalevőleg franczia tőkéből nyert fedezetet. A külföldi konkurrenczia igénybevétele pedig mindig nyitva áll a fővárosnak, az együttműködő budapesti pénzintézetekkel szemben is. A folyószámlakölcsön tehát úgy a főváros szempontjából, valamint a budapesti pénz- piacz helyreállított szolidaritása szempontjából csak örvendetesnek mondható és szaporítja a főváros pénzügyi vezetésének az addigi kölcsönmüvelelek ügyes keresztülvitelével szerzett érdemeit. A hétről. A gázüzemet a főváros deczember 15-én tényleg birtokba vette. Az átadás ünnepélyes formaságok között ment végbe, amelyekben külsőleg is kifejezésre jutott ennek a kor­szakalkotó eseménynek nagy jelentősége. A lélekemelő ünnepségen csupa megelégedett arczczal találkoztunk és a szemekből ki lehe­tett olvasni az örömöt és reménykedést. A város urai büszke megelégedéssel jöttek az uj vagyont átvenni, a gázgyár alkalmazottai és munkásai bizalommal fogadták az uj gazdát és a gáztársaság érdekeltjeinek viselkedéséből kiérzett, hogy ezúttal ők is a város polgá­rainak érzik magukat, kiket büszkeséggel tölt el az a tudat, hogy a hatalmas művekben ezentúl a főváros az ur. A minden póztól és nagyképűségtől mentes átadási ünnepségen érezni lehetett, hogy itt nem üzletről van szó, amelynél nyerő és kárvallott állanak „MARS” Ivándi keserüviz elsőrendű hashajtó-szer felnőttek = és gyermekek részére. 0.35,0.7 és 1 literes palaczkokban 36,44,48 fillér. Megrendelhető: a Magyar ásványvíz Forgalmi és Kiviteli r. t.-nál, Budapest. Telefon 162-84.

Next

/
Thumbnails
Contents