Független Budapest, 1910 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1910-10-17 / 42. szám
V. évfolyam 1910. október 17. 4:2. szám. FÜGGETLEN BUDAPEST Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap, □ Ä Budapesti függetlenségi és 48~as párt, □ valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek HIVATAL О S L.AFJA. M tgjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : ^ .{ész évre ... _ ... ... ... — Ю korona. 4 évre ... ... ................. — — 5 Fősz erkesztő . Dr. SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRÄGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 119—35. A főváros mint vállalkozó. Budapest székesfővárosai megindult azon az utón, amely a közczélu üzemek városi tulajdonba vételéhez vezet. Ezt a czélt különböző alakulatokkal valósítja meg; részint külön részvénytársaságok formájában: mint a vásárpénztárnál; részint közvetlenül fővárosi hatósági kezelésben: mint a kenyérgyárnál. De mindig azonos az alapgondolat és a ten- denczia. A község reáteszi a kezét mindazokra a közczélu üzemekre, amelyeknek működése a lakosság egészének fontos szükségleteit elégiti ki. Czélja pedig a várositás- nak egyfelől az, hogy a magánvállalkozás túlkapásai az összességgel szemben megszün- tettessenek, másfelől pedig hogy a főváros uj bevételi forrásokhoz jusson. Mindkét czél jogosult és a kommunalizálás előreláthatólag az egész vonalon diadalmaskodni fog, habár némely téren a városi üzem létesítése nagy akadályokba ütközik, mint például a közlekedés terén. Eddig megvalósult a községi kezelés a szemétfuvarozásnál, a marha- és sertésvásár- pénztárnál, a kenyérgyárnál, a kórházak élelmezésénél és az eredmény mindenütt úgy az összesség, valamint a jövedelmezőség szempontjából teljesen kielégítő. Most van folyamatban a legnagyobb községi üzem: a gázmüvek várositása, amely a közvilágítás kommunalizálásának csak egyik része. A főváros tudvalevőleg a villamvilágitás ellátását is magához akarja ragadni és e czélból egy községi villamossági telep létesítése van tervbe véve. Mostanában egyes jelenségekből itt-ott azt következtetik, hogy a főváros a »Budapesti Általános Villamossági Társaság«-gal akar valamelyes szorosabb kapcsolatot létesíteni. Nem hisszük azonban, hogy ez a kommunalizálás elvének megcsorbításával fog létrejönni, mert ha valahol, úgy a villamosvilá- gitási vállalatokkal szemben van kiszolgáltatva a publikum a legkíméletlenebb kiuzsoráztatás- nak. Erre nézve jellemző, hogy a vállalatok öt és hat fillérért szállítják az áramot a magán- fogyasztóknak amikor egyes nagy kávéházaknak 2V2 fillérért szolgáltatják a világítást, persze még ezen redukált ár mellett is busás nyereséggel Az árammérés önkénykedéseiről pedig valóságos rémhistóriák keringenek és a fogyasztók sohasem tudhatják, hogy az árammérő-órák szeszélye és a vállalatok kapzsisága mity árakat fognak diktálni. Ugyanazok az indokok, amelyek a gáz- világitás községivé tételére vezettek, sürgetik a víllamosvilágitás kommunalizálúsát. A községi villamostelep melleit aztán hadd lássák majd az uzsorázó magánvállalatok, hogy miként boldogulnak. A közvilágítás terén a főváros még azzal is biztosítani akarja a maga uralmát, hogy döntő befolyást szerez magának az Auer-társaság légszesz-felszere- lési üzletére. A főváros mint vállalkozó szerepel majd a fürdő-iigy terén is. Az Artézi-fürdő építése már folyamatban van, és Budán hatalmas fürdőtelep fog létesülni a Rudas- és Sárosfürdők helyén. Nagyon kérdéses, hogy ez a sok milliónyi befektetés jövedelmező lesz-e, de azért a főváros helyesen cselekszik, hogy ezekkel az építkezésekkel lerakja az alapjait Budapest fürdővárosának. A közlekedés terén a kommunalizálási elv keresztülvitele egyelőre még igen nagy akadályokba ütközik annálfogva, hogy a Közuti- és Városi társaságok szerződései hosszú időre szólanak és hogy ezeknek a vállalatoknak a megváltása oly óriási tőkéket igényelne, amelyek mellett erre gondolni sem lehet. Ellenben különböző módozatok kínálkoznak arra, hogy a főváros valamelyes formában ezen üzletek részesévé váljon és azok üzempolitikájára befolyást gyakoroljon. Ebben az irányban az akták még korántsem sincsenek lezárva. Az omnibusz-közlekedési társaság, valamint a svábhegyi fogaskerekü-vasut valószínű megváltása a közlekedésügy kommunalizálásának első étápjai lesznek. A főváros tehát minden téren törekszik a közczélu üzemeket a maga hatalmába keríteni és ebben a törekvésében számíthat a polgárság támogatására, amely felismerte, hogy a nehéz életviszonyok között a főváros előnyösebben és kevesebb önzéssel fogja kiszolgálni a lakosság érdekeit, mint a nyerészkedő magánvállalatok rideg kiuzsorázó üzlet- politikája. És igy a főváros nemcsak jelentékeny jövedelmi forrásokhoz jut a községi üzemek révén, hanem még a közérdeknek is mérhetetlen szolgálatot tesz. Nemcsak vállalkozó tehát, hanem egyúttal jóttevő. Egy vitás szubvenczió. — A főváros és a Leszámitolóbank. — A közraktárakat bérlő »Magyar leszámítoló- és pénzváltóbank« a fővárossal kötött szerződés értelmében a fővárostól 100.000 kor. évi szubvencziót kap mindaddig, amig a közraktárak jövedelme 5°/0-ot és a bank összes vállalatainak jövedelme 8°/p-ot el nem ér. A bank ezt a szubvencziót eddig tényleg élvezte is, de 1909-ben nézeteltérés merült fel a szubvenczió körül. Ugyanis az az albizottság — a mely a szerződés rendelkezéseinek betartására felügyel — úgy találta, hogy a bank 1909. évi mérlegében egy 884.000 koronás veszteségtétel foglaltatik, amelyet a bank a „Vinea“ társaság részvényein szenvedett. Miután ezek a részvények 1910 évvel vannak felülbélyegezve, a bizottság ezt a veszteségtételt az 1909. év terhére nem hajlandó elismerni. E tétel nélkül pedig a 8°/0-os nyereség kikerül. Ennélfogva az albizottság nézete szerint a banknak az 1909. évre szubvenczió nem jár. A főváros pénzügyi bizottsága most foglalkozott ezzel a kérdéssel, de nyilván húzódozott attól, hogy a vitát eldöntse, mert illetéktelennek mondotta ki magát az ügyben és azt a tanácsnak visszaadja azzal a kérelemmel, hogy vagy az áilandó bizottság által, vagy szakértők bevonásával vizsgáltassa felül a bank számadását. A pénzügyi bizottság, a melyben kiváló pénzintézeti szakférfiak ülnek, nyilván nem akarta magára venni azt az ódiumot, hogy a Leszámitolóbank javára döntsön, ne hogy annak a vádnak tegye ki magát, hogy a fővárost 100.000 koronával rövidítette meg. Viszont a hozzáértő szakférfiak előtt tisztán kell állania annak, hogy a szerződés érteimében a Leszámitolóbanknak ez a 100.000 korona kijár és hogy az albizottság álláspontja ebben a kérdésben jogilag nem áll meg. A fővárosnak ugyanis nincs meg az a joga, hogy a bank mérlegét érdemben felülvizsgálja és annak egyes tételeit elfogadja vagy visszautasítsa. A Leszámitolóbank nyilvános számadásra kötelezett vállalat. Mérlegét a helyesség szempontjából a felügyelő-bizottság megvizsgálja, a közgyűlés jóváhagyja és a czégbiróság tudomásul veszi. Ebben a mérlegben milliós tételek szerepelnek, milliónyi nyereség van beállítva ; elképzelhető-e józan észszel, hogy a főváros 100 000 koronája kedvéért egy olyan régi, szolid és tekintélyes intézet, — mint aminő a Leszámitolóbank — kisebb nyereséget fog kitüntetni? Hiszen a fővárosi nagy pénzintézetek között folyó nagy versengések mellett, minden bank arra törekszik, hogy mentül nagyobb nyereséget mutasson ki és mentül nagyobb osztalékot fizessen, mert hitelét, hírét, poziczióját ezzel jelentékenyen növelheti. A szóban forgó 884.000 korona veszteség nélkül a bank legalább is 1%-kal nagyobb osztalékot fizethetett volna, ami a bank részvényeinek árfolyamértékét legalább Vo-ével emelné, úgy, hogy ez az árfolyam-többlet vagy 6—8 millió nyereséget jelentene a részvényeseknek, köztük persze annak az igazgatóságnak is a javára, amely a vitás mérleget megállapította. Avagy e veszteség nélkül a tartalékalap ezzel az ösz- szeggel növelhető lett volna, ami a bank fényes anyagi helyzetének további megerősödését jelenlené. Képzelhető-e, hogy a főváros potom 100.000 koronájáért ez előnyök bármelyikéről a bank lemondana ? Hiszen a Leszámitolóbank több milliós nyereségével szemben ez a 100.000 korona valóban elenyésző csekélység, oly csekélység, amelyért ugyancsak nem fogja a bank mérlegét 800.000 koronával kedvezőtlenebbnek feltüntetni. Azt pedig egyáltalán nem értjük, hogy az albizottság miért nem akarja elismerni ezt a veszteséget az 1909. év terhére. Ha ez a veszteség a »Vinea« részvények tulajdonából 1909-ben állott elő — aminthogy a Leszámitolóbank és a fiumei Forgalmi bank KOVALD fest,tisztit* Gyár es foüzlet: Budapest, VII., Szövetség-utcza 37. Gyűjtőtelepek a székesfőváros minden részében — Képviseletek a vidék nagyobb városaiban. Telefon 58—45,
