Független Budapest, 1910 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1910-09-19 / 38. szám

11)10. szeptember 11).

38 szám.

V. évfolyam

Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap.

U Ä Budapesti függetlenségi és 48-as párt, U valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek

HIVATALOS L.A.F JA.

Ssg jelenik minilen hétfőn, a szükséghez képest többször is.

, Előfizetési árt) :

Egész évre ....................................— 10 korona.

Fé

l évre .....................................- — 5

Főszerkesztő: Dr. SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. YIRÁGH GÉZA.

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A.

Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a lap- tulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők VII., Rottenbüler-utcza 5/A.

Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 119—85

A polgármester indítványa.

Még egy-két nap, és az a lázas munka, mely a nyári szünet alatt csendben, zajtalanul folyt a városi hivatalokban, külsőleg is kifejezést fog nyerni a törvényhatóság közgyűlésén. Az egyes ügyosztályok a közgyűlés elé tartozó munkálataikkal elkészültek, és a viszonyok is akként alakultak, hogy a közgyűlésre nem csupán ezeknek a feladatoknak az elvégzésé vár, hanem aktuálissá lettek olyan kérdések, melyek nyugalmas, veszélytelen időben csak jóval később kerültek volna napirendre. így a fenyegető kolera-veszedelemre való tekintettel a polgármester — úgy tudjuk — már a legelső közgyűlésen indítványt fog tenni, hogy a koleraidőben rendkívül veszedelmesnek bizonyult lakásínség enyhítésére határozza el a közgyűlés, hogy 3000 kis lakást magába foglaló uj házakat épittet és az erre vonatkozó költség fedezetéről haladék nélkül gondoskodjék.

Ezzel az egyetlen kérdéssel különösen érdemes bővebben is foglalkozni. Jól tudjuk, hogy a hatósági építkezés mily hatalmas és szívós ellentállással találkozott a közgyűlés virilista tagjai részéről, akik a hatósági építkezéstől a maguk kizárólagos uralmuk rombadőlését féltették és megérezték, hogy annak a rettenetes lakásnyomoruságnak és lakásuzsorának, — mely téren Budapest a világ összes városai között vezető helyen áll — egyedül és kizárólag a hatósági építkezés fog gátat vetni. A közgyűlés háziurainak minden néven nevezendő ellenzése daczára is győzött ez a szoczi- ális sükséglet és ma már nincs a fővárosnak egyetlen lakója, akiben nem élne az a tudat, hogy a megkezdett hatósági építési akczió rendszeres folytatásával közel van az az idő, amikor a lakásügy terén is normális viszonyok fognak uralkodni Budapesten.

Most egyszerre háromezer kislakásra vonatkozó inditványnyal lép a polgár- mester a közgyűlés elé. Szivünk minden melegségével üdvözöljük érte a polgár- mestert, mert, hogy nálunk Budapesten a lakásnyomoruság mellett mily elrettentő viszonyok tapasztalhatók a tömeglakások terén, arról borzalmasan sivár képet festett csak legutóbb a pénzügyi bizottság ülésén Vázsonyi Vilmos. Huszan-har- minczan egy szűk ablaknélküli odúban kuporodnak össze éjszakánként és ezek a bűzös, nyomorúságos tömeglakások

valóságos fészkei, melegágyai minden járványnak, kóros veszedelemnek. Ezeket a tömeglakásokat kell felszabadítani, ezektől kell megtisztítani a fővárost és akkor a közegészségügy terén is aránytalanul többet tettünk, mint amennyit az összes óvintézkedések szigorú keresztülvitelével elérhetünk.

A polgármester indítványának elfogadását biztosra vehetjük. Derék, becsületes szocziális érzékre valló indítvány, melylyel egyszerre két nagyfontosságu ügyön lendítünk. Egyik szempont sem rendelhető alá a másiknak, egyaránt nagy horderejű a lakásnyomoruság megszüntetése és a közegészségügy megjavítása. A jó dologgal szemben kicsinyes skrupulusaink sincsenek. Nem nézzük, hogy miért áll elő az indítványával a polgármester, csak a tényt magát látjuk. És minden elfogulatlan, a város lakosságának érdekét szivén viselő egyénből ez a tény csak az örömnek, az elismerésnek az érzését válthatja ki,

A husbojkott.*)

Az életszükségleti czikkek drágasága a fogyasztó közönség egyes köreiben idónkint fölvett egy-egv olyan eszmét, amely alkalmasnak látszik arra, hogy a drágaság kérdését egyszerűen megoldja, s amelyet épen ezért széles körökben örömmel fogadnak, hogy aztán a népszerűség utján elindulva, csakhamar a sikertelenség homályába vissza- sülyedjen.

Ilyen diágaságorvosló és divatos eszme volt csak egy-két év előtt a külföldön is, nálunk is a közös konyha eszméje, amelynek üdvös voltát még szakmüvekben is beigazolták, de amire a gyakorlati élet csakhamar rácáfolt, mert a közös munka részben természetellenes volt, amennyiben ellenkezett az évezredes társadalmi berendezkedésekkel és nem számolt sem az egyéni Ízlés külön- ködéseivel, sem az emberi gyarlóságokkal, részben a közös konyha nem bizonyult egyébnek, mint a vendéglő, avagy kifőzés impraktikus deformációjának.

Újabban amerikai példa után indulva Németországban, majd Ausztriában, sőt legutóbb Budapesten is az az eszme merült föl, hogy a fogyasztó közönség a vásárlástól való tartózkodással kényszerítse a husiparosokat, hogy az eladási árakat leszállítsák.

A cél, amennyiben t. i. az indokolatlanul magas húsárak leszállítására törekednek, csak helyeselhető, a kivitel módja azonban, ahogyan ezt a czélt elérni akarják, a siker szempontjából tarthatatlan.

Az első kérdés ugyanis az, hogy az illető fogyasztó piaczon, ahol ezek a bojkott- kisérletek fölmerültek, a hús kicsinyben árai

*) A „Városi Szemle“ legutóbbi számából vesz- szük át ezt a czikket érdekességénél fogva, és azért, mert teljesen fedi már korábban kifejtett álláspontunkat e kérdésben.

indokoltan drágák-e, vagyis, hogy a kicsiny- beni eladás árai arányban vannak-e a marha-, illetve a nagybani huskereskedelem áraival. Mert igenlő esetben a detailkefeskedelem a bojkott támadásával szemben, ha károsodással kénytelen is azt eltűrni, engedni nem fog, mert nem engedhet, s végeredményben a bojkolt mozgalom eredmény nélkül és erkölcsi veszteséggel lesz kénytelen leszerelni.

A másik és komolyabb eset, hogy a fogyasztók bojkottmozgalma a detailkereske- delem indokolatlan árdrágításával szemben lép föl. Az ilyen mozgalom komoly, igazolt alappal bir és azért megfelelő mód és eszközök mellett üdvös eredményt is érhet el.

Addig azonban, a mig a bojkottmozgalom csupán odáig terjed, hogy a mozgalom résztvevői mintegy ki akarják bőjtölni a detail- kereskedőket, komoly sikert aligha fognak elérni, mert a munkálkodó emberi szervezet a legfontosabb táplálékokat hosszabb ideig károsodás nélkül nem nélkülözheti, másrészt a megszokás hatalma kisebb árkülönbözeteken csakhamar tulteszi magát s igy a hus- iparosok pillanatnyi, kisebb árengedménye a mozgatom erejét könnyen megtörheti.

S e tekintetben a mozgalom oly irányú expediense, mint pl. a kremsi mozgalomról olvashattuk, hogy t. i. a fogyasztók Bécsből hozzatták a húst, nem bizonyulhat czélszerü- nek, mert az ilyen kisebb, alkalmi huskülde- ményeknek aránylag nagy költségei nem olcsóbbithatják a hús árát, hanem ellenkezőleg alkalmasak arra, hogy az indokolatlanul magas helyi árakat igazolják.

A közvetítő kereskedelem, illetve a most szóbanforgó esetben a mészárosok esetleges indokolatlan ár műveleteivel szemben egyedül hathatós fegyver a szövetkezeti, vagy esetleg hatósági versenyvállalat létesítése.

Az ilyen versenyvállalatnak azonban minél nagyobb üzemkeretben kell létesülnie, mert igy annál sikeresebben képes ellensúlyozni azokat a természetszerűen nagyobb üzemi költségeket és hasonló üzemi hátrányokat, amelyekkel a magánkézben vezetett üzem üzleti előnyeivel szemben számolnia kell.

A nagyobb keretű üzem pl. a húsiparban módot nyújt arra, hogy a melléktermékek, mint a vér, belek, csont, bőr, szőr, faggyú, szalonna annál kedvezőbben értékesíttessenek, úgy, hogy a melléktermékeken szerzett nagyobb üzleti haszon csökkenti, illetve mentesiti a húst az üzemi költségek terheitől, másrészt a nagyobb üzem mellett a marha beszerzése és annak földolgozása is kétségkívül sokkal előnyösebben eszközölhető, mintha a vállalat a marhaszükségletét darabonkint szerzi be és dolgozza föl.

Minél nagyobb üzemkeretben fog tehát a szövetkezet, avagy a hatóság mészárszéki vállalata működni, annál jobban fog a hozzáfűzött reményeknek megfelelni s annál inkább lesz módjában a húst a fogyasztók számára a lehető legolcsóbb áron árusítani.

A husbojkott tehát csakis ilyen megoldás mellett fog czélhoz vezetni és csakis ilyen közérdekű intézménytől kívánható az a nagyobb erkölcsi erő, hogy a kínálkozó alkalom nyújtotta indokolatlan üzleti haszonról le-