Független Budapest, 1910 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1910-01-24 / 4. szám

2 FÜGGETLEN BUDAPEST Ennek a hangulatnak és meggyőződés­nek a kifejezője lett az az értekezlet, a melyet a budapesti függetlenségi pártkörök és szer­vezetek központjának: a budapesti függet­lenségi pártnak ügy vezető elnöke, dr. Plutthy György hivott össze e hó 27-éré csütörtökre. Ezen az értekezleten a függetlenségi pártok és szervezetek kiküldöttei minden képviselői befolyás nélkül dönteni fognak a lelett, hogy a budapesti függetlenségi körök és szerve­zetek követelik az országos függetlenségi pár­tok egyesüléséi, ezeket a partszakadásban nem követi és a választásokon csakis oly jelöltet támogatnak, a ki az■ egységes füg­getlenségi és TV-as párt hívének vallja ma­gát. Erre az értekezletre a párt képviselő­tagjai nem hivatnak meg. Budapest független polgársága nem hajlandó a politikát egyes képviselők személyes ügyének tekinteni és ezért a képviselők vagy déferálnak a polgár­ság akaraíának vagy pedig tűrni lesznek kénytelenek, hogy a polgárságnak akarata szükség esetén az ő félretolásukkal is érvé nvesül jön. Az idők sokkal komolyabbak, semhogy kanapépörökre fecséreljük az erőnket! Spekuláczió a főváros bőrére. Lapunk múlt számaiban rámutattunk arra, hogy a spekuláczió miként iparkodik magá­nak hasznot kovácsolni a főváros kummuna lizáló politikájából. Azóla a közlekedési- és világítási közüzemek részvény-árfolyamának felszöktetése — bár sokkal lassúbb tempóban, — de mégis szemmelláthatólag tovább folyik, a mi nyilvánvalókig meg fogja nehezíteni akár a villamvilágitási vállalatok megváltását, akár pedig azt, hogy a főváros megváltás vagy részvényszerzés utján a közlekedési vállalatok vezetésében magának befolyást biztosítson. Most egy másik téren kell észlelnünk a főváros rovására való spekuláczió megbot­ránkoztató jelenségét A fóváios tudniillik nagyarányú telekpolitika inaugurálására mutat hajlandóságot, de alig hogy ezt a tervet meg- neszelték, máris rohamosan szöktetik fel a kültelkeken a telkek árát. Mostanában a fő­város állítólag az Angyalföldön fekvő nagyobb telek töm hőt akar megszerezni, a mely eddig értékesíthető nem volt, de a melyért most hir szerini óriási árat kérnek. Nem tudjuk mi igaz ebből a dologból, de annyit látunk, hogy az egesz vonalon szemérmetlen játék folyik arra, hogy a fővárostól illetéktelen hasznot sajtoljanak ki élelmes spekulánsok. IJa e törekvések közül bármelyik is sikert éi ne el, úgy a jövőre nézve az a várositási politika, a mely a főváros háztartásának újabb bevételi forrásokat akar biztosítani, éppen pénzügyi szempontokon szenvedne hajótörést, mei t abba lehetetlenség belemenni, hogy ér­teken leiül sózzanak a főváros nyakába, telket, vasutat, villamosgyárat és tudj’ Isten még mi mindent. Éppen azért itt volna az ideje, hogy a polgármester autentikus és határozott kije­lentéseket tegyen a spekulácziokkal kapcso­latos kérdésekre nézve és megértesse a fő­város bőrére spekuláló urakkal, hogy semmi esetre sem fog nagyobb árat fizetni a meg­váltandó vagy megvásárlandó értékekért, mint a milyen valóságos becsüknek megfelel. A főváros megváltásokba és vásárlásokba belemegy, ha az neki pénzügyileg előnyös, de tévednek azok, a kik azt hiszik, hogy a megváltás és vásárlás a tővárosnak önczél, a melyet bármily áron, bármekkora ráfize­téssel is megvalósít. az az ajtó, a mely a komoly betegségeket bebocsájtja, de a SCOTT-féle csukamájolaj EMULSIÓ becsukja az ajtót, még mielőtt a betegség oda beférkőzhetne. A SCOTT-féle EMULSIÓ A tisztaságával, emészthetőségével és gyógyító erejével nagy hir­1рЯ) névre tett szert й 'fir Orvosok, szülésznők, szülők Éljjg és betegek ajánlják mindennemű torok- és mellbajoknál, mint az egészség megbízható támaszát. Az Emulsió vásár­lásánál а SCOTT- féle módszer véd­jegyét — a halászt — kérjük figye­lembe venni. A SCOTT-féle EMULSIÓ a legkiválóbb. Egy eredeti üveg ára 2 К 50 fill. Kapható minden gyógytárban A hétről. Helyettes tanácsnokok. Az imént le­zajlott tisztujitás folyamán ismét előtérbe lépett az a régi igazság, hogy sok az eszkimó és kevés a fóka. Több tanácsjegyző nem tudott tanácsnokká előlépni, daczára annak, hogy erre őket mindenki méltónak ismeri, csak azért, mert nem volt hárommal több tanácsnoki állás üresedésben Viszont egész csomó fogalmazó sem léphetett elő tanács­jegyzővé annak ellenére, hogy eddigi szolgá latukkal erre bőven érdemeket szereztek. Nyilvánvaló tehát, hogy a méltányosság azt követeli, hogy valamiképen helyet teremtse­nek az elólépésükben meggátolt érdemes tisztviselőknek. Erre nézve több terv merült fel, igv legutóbb az, hogy válaszszanak min­den ügyosztályba egy helyettes tanácsnokot. Ezek a legöregebb tanácsjegyzőkből kerülné­nek ki és az egyes ügyosztályokban helyette sitenék az osztályvezető tanácsnokot. Fizeté­sük ezer koronával haladná meg az első osztályú tanácsjegyzők javadalmazását. Itt tehát arról van szó. hogy a tanácsnoki és tanácsjegyzői állás közé uj állást szervezze­nek. Az ötlet nem mondható szerencsésnek, mert mindig veszedelmes dolog személyekre való tekintettel szervezeti reformokat életbe léptetni. Ha az öreg tanácsjegyzőket jutal­mazni akarja a főváros, úgy a mai szerve­zeti szabályok megváltoztatása nélkül tessék ezeknek az ezer koronákat személyi pótlé-, jogczimén engedélyezni. De semmi szükség arra, hogy uj állásokat kreáljanak, a mivel csak a bürokratikus szervezetet még nehéz­kesebbé tennék. Egyáltalán nem vagyunk barátai a folytonos szervezeti változtatások­nak, mert ennek soha vége nem lesz, ha egyszer megindulunk ezen az utón. Ma kilencz tanácsjegyző és egyanennyi fogalmazó elő- lépéséhez akarjuk megteremteni a lehetőséget uj állások szervezésével, öt esztendő múlva ismét lesz egész csomó oly tisztviselő, a. ki megérdemelné az előlépési, de üresedés hiá­nyában nem juthat hozzá. Akkor majd ismét állások szaporításával fognának segíteni a bajon? Ha a főváros adminisztrácziója meg­kívánja, hogy nagyobb számú főbb tisztviselő működjék, ám tessék az ügyosztályokat szapo­rítani, azok élére uj tanácsnokokat válasz­tani és az igy megüresedő tanácsjegyzői állá­sokra régi fogalmazókat megválasztani. Az adminisztráczió érdekében szervezendő uj állásokat senki sem fogja ellenezni, de az ellen igenis jogos kifogás emelhető, hogy nem az egyes állásokra kerestetnek emberek, hanem egyes emberek érdekében alkottatnak meg állások. Ä Rókus-kórházbeli állapotoki ól tárt elénk igen siralmas képet Vaszilievits János alpolgármester a pénzügyi bizottság legutóbbi ülésén. Az alpolgármester leleplezetlenül vá­zolta a főváros e legfőbb kórházának az állapotait, a melyek — bármily szörnyűsége­sek — valójában senkit sem leptek meg. Valósággal csodaszámba megy, hogy e régi, avult épületben Müller Kálmán tanár igaz gató hogyan tudott a higiénia követelményei­nek csak félig megfelelő állapotokat terem­teni, mert a hely oly szűk és modern kór­háznak oly alkalmatlan, hogy ez egyenesen szégyenére válik a fővárosnak. Most a kór­ház közelében a főváros egy épületet akar megvásárolni, mert magában a kórházban sem a konyhák, sem az alorvosok számára nincsen hely. Ez az expediens persze nem fog segíteni a bajon. Itt más segítség nin­csen, mint az uj Rókus-kórház gyors meg­építése. A nagy beruházási programúiban benne foglaltatik az uj központi kórház léte­sítése, de sajnos ez nincsen a legsürgősebb alkotások közé felvéve. Pedig alig tudunk ennél sürgősebb szükségletet. Már most is naponta számos jelentkező beteget kell hely hiánya miatt visszautasítani a kórházakból és a főváros lakosságának folytonos szapo­rodása ezt a hiányt mind veszedelmesebbé teszi. Tovább nézni tétlenül e szörnyűséges állapotokat nem lehet. Az uj kórház építése és berendezése amúgy is esztendőket fog igénybe venni. Ezt a dolgot tehát halogatni nem szabad. A főváros polgármestere -— saját kijelentése szerint — kölcsönpénzt bár mikor kaphat, tehát a pénzkérdés nehézséget nem okoz. Csak erős akarat kell és legrövi­debb idő alatt hozzá lehetne fogni az uj Rókus-kórház megvalósításához. A polgár- mester vegye erélyesen a kezébe ezt az ügyet és akkor a megoldás nem fog sokáig késni. Részeges iskolásgyerekek. Megdöb­bentő felfedezést tett a rendőrség az el­múlt napokban. A külvárosi iskolákban gyakrabban megtörtént, hogy elemi iskolás fiuk ittasan jöttek a tanórákra. Az iskolaszék erről jelentést tett a rendőrségnek, a mely kinyomozott egy csomó korcsmát, a hol 8 — 10 éves iskolásgyermekek állandóan megfordul­tak és szeszes italokat élveztek. A rendőrség a korcsmárosokat természetesen példásan meg fogja büntetni, ám ezzel a dolog koránt sincsen elintézve. Ijesztő perspektívát nyújt a leggyengébb korban lévő e gyermekek részegeskedése. És hogy ez nem elszigetelten álló eset, hanem általános kóros jelenség, azt bizonyítja, hogy a belügyminiszter már két évvel ezelőtt elrendelte a gyermekek iszákos­sá gára vonatkozó adatoknak az iskolákban való gyűjtését. A múlt évi londoni nemzet­közi alkoholellenes kongresszuson Dr. Dóczi Imre, a magyarországi kiküldött megdöbbentő adatokat közölt e statisztikák alapján az is- kolásgyermekek részegeskedéséről es akko­riban a magyar sajtó egy része hevesen tá­madta az illető kiküldötteit. A tények saj­nosán igazolták az efféle adatgyűjtések szük­ségességét és most, hogy a székesfővá­rosban is eklatánssá vált az iskolásgyermekek hasonló iszákossága, a főváros tanácsára, mint a községi tanítás legfőbb vezetőjére há­rul e kóros jelenség elleni küzdelem súlyos Ä % T ^ ТЧ jp4 TH T Л / T ]Г"1 /"4 гуч i -pv i porosz szón- és koksz nagykereskedők >2 L К DLL Y1 tb 1A R b А Я ü

Next

/
Thumbnails
Contents