Független Budapest, 1910 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1910-07-19 / 29. szám
arányú közmunkálatoknak, a hatalmas alkotásoknak, a községi háztartás még soha annyira rendben nem volt, mint most? A midőn visszapillantunk a lefolyt cziklus eredményeire, nem lehet szem elől téveszteni egy jelenséget, a melyet némelyek ugyan egészségtelennek találnak, mi azonban örvendetesnek látunk. Ez pedig az a tény, hogy a polgár- mester és a tanács tekintélye és kezdeményező ereje lényegesen megnövekedett, a mi első sorban azoknak a sikereknek tulajdonítandó, a melyeket a főváros kormányzatának vezetői fel tudnak mutatni. Sokkal szívesebben látjuk, ha a bürokratikus formák mellőzésével és a közgyűlés, minden áron való beavatkozásának elkerülésével, székesfővárosunk a modern haladás útjára jut, mint ha a közgyűlés jogkörének szőrszálhasogató respektálása mellett Budapest tovább is a tespedés, a maradiság, a czopf fővárosa lenne. ______ Háziurak szervezkedése. Ä szegény, elnyomott szenvedő háziurak rengeteg bajban vannak. Nem nyúzhatják le eléggé zavartalanul a lakók bőrét. A lakás- nyomoruság valósággal forradalmi állapotokat idézett már fel és a külvárosok lakói itt is, ott is védekezni próbálnak a folytonos házbéremelés ellen. Láttuk, hogy egész rendszeres bojkottokat rendeznek egyes bérkaszárnyák kiuzsorázott páriái, minekutána az erőszakos ablakbeverések és ostromok a szüntelen stájgerolást meg nem akasztották. Ezzel a védekezéssel szemben a tömeglakások uzsorás bérbeadói nem igen boldogulhattak mert a bírói eljárás annyi lakóval szemben kissé hosszadalmas. Ezért az egyoldalú háziuri érdekek szervezete — valami háztulajdonos-egyesület — a háziurakat gyűlésre hívta egybe, a melyen drákói rendszabályok foganatba vételét határozták el a renitens lakókkal szemben. Az ülésen mindössze 160 háztulajdonos vett részt, látnivaló tehát, hogy a háziuraknak csak elenyésző kis töredéke kapható az ilyen dicstelen szereplésre. Az igazság és erkölcs ellen való, hogy az amugyis erősek, a kik diktátorai a szegény kiuzsorázott lakóknak, szervezkedéssel még jobban megnöveljék a maguk túlerejét. De különben ez a szervezkedés már eső után köpenyeget jelent, mert a nagymérvű építkezés folytán — hála Istennek — nincs távol az az idő, a mikor lesz elegendő üres lakás és az efféle lakásuzsorások egészségtelen odúira már nem lesz rászorulva a szegény nép. Csak szervezkedjenek a jó urak még továbbá és még nagyobb kiszipolyozásra! A lakáskinálat megnövekedése ki fogja szabadítani karmaik közül azokat a szegény embereket, a kik messze künn az ördög háta megett, sáros, poros, piszkos udvarra nyíló, egészségtelen szobáért évi 300—500 korona házbért fizetnek. A jó háziurak azt is elhatározták, hogy a sajtót informálni fogják a maguk igazáról. Hát ezzel ne fáradozzanak! Éppen a sajtó volt az, a mely feltárta a lehetetlen lakás- viszonyokat és a mely a budapesti tömeglakásokba a humanizmus fáklyájával bevilágított. Ezt a sajtót ugyan hiába próbálja _2 _________________________________________ FÜG GETLEN BUDAPEST meggyőzni a háziurak díszes társasága a maga igazáról. A jog, meg az erkölcs fogalmai szerint uzsorás az, a ki embertársának szorultságát a saját maga meggazdagodására aknázza ki. A budapesti háziurak még a Shyllocknál is rosszabbak, mert ez a nemes férfiú áldozatának egészséges testéből kívánta a húst, de a pesti lakásuzsorás a maga nyomorúságos vackában elébb beteggé, gyengévé teszi az áldozatát és az ekként nyomorulttá vált Jakóknak szívja ki a vérét. Az uj lakbérszabályzat — mint a tapasztalat mutatja — nem segített ezen a bajon, Az uzsoráskodás vígan folyik tovább. Talán érdemes volna az ilyen folytonosan házbért srófoló háztulajdonosokkal szemben a büntető bíróság segítségét kikérni, mert a folytonos stájgerolás, a mely a lakáshiány állal okozott kényszerűségre támaszkodik, minden kellékét a büntetennő uzsorának magában foglalja. Jó volna egy ily bérkaszárnya lakóinak erre a czélra egyöntetűen szervezkedni és egy szép napon egyszerre száz uzsorafeljelentést beadni a bérbeadó ellen. Csak példát kellene egyszer statuálni s bizonyára el menne a kedve a háztulajdonosoknak a folytonos lakbérsrófolástól. Amiként a bojkottnak is volt valamelyes sikere, akként az efféle tömeg- mozgalomtól is lehetne eredményt elvárni a lakók javára. A takszaméter ellen. Évekig tartó huza-vona után a közgyűlés kimondotta, a taxaméter kötelező alkalmazását a bérkocsikon. A kérdés hosszú időn át volt tanulmány tárgya; az ügy minden irányban alaposan elő volt készítve. A taxaméterre való áttérés szükségességéről az a lehetetlen állapot győzte meg a közvéleményt, a mely fővárosunkban a bérkocsik tekintetében uralkodik. Az egy- és kétfogatu kocsisok túlkövetelései előfordulnak ugyan más nagyvárosokban is, de oly rendszeres zsarolást, a minőt Budapesten fejtenek ki a bérkocsisok, sehol a világon nem találni. Szinte ki van zárva, hogy egy pesti fiakkeres vagy komfortáblis meg legyen elégedve az utas díjazásával. Mindig morog és káromkodik és ez még a jobbik eset, mert rendszerint előre kikérdezi az utast, hogy hová kíván menni és mit fizet? Ünnepnapokon vagy kivételes alkalmakkor pedig egyenesen fantasztikus árakat követelnek, és szóba se állanak azzal, a ki azonnal meg nem adja a kért összeget. Hogy ez a visszaélés városunk idegenforgalmának mennyire árt, arról statisztikai kimutatást készíteni nem lehet, de tény, hogy az itt megfordult idegenek mind megjegyzik maguknak, hogy Magyarország fővárosában a bérkocsisok megsarcolták őket. Az emberek kényelemszeretetből futni hagyják a zsaroló kocsist és igy a rendőrségnek csak a legritkább esetben van módja az üzelmek megtorlására. Egyetlen eszköze e baj orvoslásának a taxaméter alkalmazásának kötelezettsége, bár még ez sem használ feltétlenül, ha a megsarczolt utas nem veszi igénybe a hatóság segítségét. A bérkocsitulajdonosok a leghevesebb ellenállást fejtették ki a taxaméter bevezetése ellen, és ennek tulajdonítandó, hogy ez a kérdés oly hosszú időn át nem tudott dűlőre jutni. Pedig a taxaméter már minden nagy városban alkalmazásban van és most már nem kísérletezésről van szó, hanem a külföldön széliében bevált intézmény egyszerű meghonosításáról. A bérkocsis-ipartestület harczba vitte minden érvét, mozgósította minden összeköttetését, de a közgyűlés ezek ellenére a taxaméter mellett foglalt állást. Mindenütt a világon a bérkocsitulajdonosok az összes fórumok egyhangú döntését respektálnák, de nem úgy, mint nálunk, a hol még a legveszettebb ügynek is akad szószólója. A közgyűlés határozatát megfelebbezték a belügyminiszterhez és van bátorságuk a közvélemény egyhangú megnyilatkozásával szemben a miniszterelnöknél, mint belügyminiszternél deputácziózni a taxaméter-szabályrendelet jóváhagyásának megtagadása érdekében. Azt hozzák fel, hogy ez az intézmény még nincs eléggé kipróbálva és hogy nekik átmeneti időt kell engedélyezni; holott mindenki, a ki külföldön járt, jól tudja, hogy a taxaméter világszerte már évek óta bevált. A belügyminiszter az ilyenkor szokásos választ adta a deputácziónak, kijelentvén, hogy alapos megfontolás és tanulmány tárgyává fogja tenni az ügyet. Nem kételkedünk benne, hogy a miniszter döntése a közönség érdekét és nem nehány fiakkeres és komfortábli tulajdonos érdekét fogja érvényre juttatni. Rosszul állna ennek a fővárosnak a dolga, ha a magánérdek a kormányhatóságnál a közérdekkel szemben pártfogásra találhatna. Az egész deputáczióban nem a bérkocsisok fellépése a legvisszatetszőbb. Ezek 'az emberek elvégre a maguk üzletének csor- bittatlanságát óhajtják és ez emberileg érthető. De mit szóljunk ahhoz, hogy a közgyűlés kijelentett akaratával szemben két befolyásos városatya száll síkra a bérkocsi- tulajdonosok önző érdekei mellett. Az egyik pláne Budapest főpolgármestere volt, a kinek tehát kétszeresen volna kötelessége kizárólag a közérdek szemmeltartása. Márkus József országgyűlési képviselői minőségben vitte a deputácziót a miniszterelnökhöz. A másik városatya, a ki a kocsisok mentorává csapott fel: Dr. Reichs féld Izor. Nem tudjuk, hogy ügyvédi- vagy városatyai, vagy talán mindkét minőségében szerepelt a bérkocsis-küldöttség vezetője gyanánt. Az ügyvéd mindenesetre összeütközésbe került a városatyával, a kinek kötelessége a nagyközönség érdekére figyelemmel lenni. Furcsa és dicstelen, ha az üzletüket féltő és utasaikat továbbra is nyúzni akaró bérkocsisok közelebb feküsznek a városatya urak szivéhez, mint a főváros kocsiközlekedésének megbízhatósága az idegenforgalom előmozdítása, a nagyközönség érdekeinek jogos védelme. ______________ A hétről. A főváros építkezései. A székesfőváros tekintélyes számú uj bérházat és igen sok kislakást adott ki bérbe augusztus hó elsejére. A legutóbbi időben a lakatosmunkások bér- harcza folytán nagyon kérdésessé vált, vájjon erre a terminusra elkészülnek-e a lakások. Ez esetben sok száz család a bérnegyed kezdetén hajlék nélkül maradna, a minek elképzelhetetlen következményei volnának, mert a fővárosban — melynek nincs most elegendő szükséglakása sem ily eselre — az utczán kellene
