Független Budapest, 1910 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1910-07-12 / 28. szám

a végső kétségbeesés fegyvereivel küzdő lakóknak a maguk igazat kivivni és a ház- tulajdonosokkal, — illetve többnyire úgynevezett főbérlőkkel, a lakásuzsora e legveszedelmesebb alakjaival — szerződést kötni, mely biztosítja őket némi időre további stájgerolás ellen. Jellemző, hogy e szerződések majdnem mind arra kötelezik a bérbeadókat, hogy a házakban szükséges javításokat elvégeztessék. Jellemző, hogy még ily természetes kötelességeket is, melyeknek teljesítésére a bérbeadó hatóságilag is kötelezhető volna, kénytelenek a lakók az önsegély eszközeivel kierőszakolni.

Csakhogy a lakósztrájkok e szórványos sikerei nem oldják meg azt a szörnyű problémát, hogy mi történjék a fővárosban hajlék nélkül maradó lakókkal. Pedig augusztus 1-én sok száz család maradhat lakás nélkül. Nagy azoknak a száma, a kik ellen a bíróság kilakoltatási Ítéletet hozott és még nagyobb azoknak a tömege, a kik a székesfőváros uj bérházaiban béreltek lakást a jövő bérnegyedre. Minthogy azonban az építőiparos munkások folyamatban levő sztrájkja miatt ezek a fővárosi bérházak augusztus 1-éig el nem készülhetnek, félő, hogy azok a lakosok, kik e házakba akarnak költözni, künn rekednek az utczán. Bárczy István polgármester dicséretes módon közvetíteni próbálja a mesterek és munkások között a békét, deezideig, — midőn e sorokat Írjuk — csak a munkásokban van hajlandóság a munka újból való felvételére, mig a mesterek elhatáro zása még függőben van. Nézetünk szerint a salus rei publicae elvénél fogva a polgármester bátran elvégeztetheti a hátralévő munkát a munkások csoportjaival, ha a mesterek munkásaikkal legalább a fővárosi bérházakra nézve hirtelen békét nem kötnek. De még ez esetben is aligha lesznek készen az új bérnegyed kezdetéig a fővárosi bérházak, úgy hogy most a székes- fővárosra — nemcsak, mint bérbeadóra — de mint a községre hárul az a súlyos feladat, hogy lakossága egy részének pillanatnyi hajléktalanságát megszüntesse. Erre nézve már történtek kezdő lépések egyik másik iskola- épület ideiglenesen lakásokká való átalakításával. Ugylátszik, a főváros kénytelen lesz erre az útra lépnie, mert egyéb szükség- lakások nem állanak rendelkezésre.

Remélhető, hogy a lakásnyomöruság e szomorúan nagy mérve a közel jövőben véget ér. Nagyszámú uj bérház van építés alatt és novemberre előreláthatólag sok uj lakás áj 1 a lakáskeresők rendelkezésére. Igaz, hogy a nagytömegek számára való olcsó lakásoki ól a magános építkezés nem igen gondoskodott, és úgy látszik e tekintetben a székesfőváros kénytelen lesz megkezdett épitőakcziójának erélyes folytatására. Budapest hovatovább a lakásnyomor tipikus városává növi ki magát. Lehetetlen, hogy annyi jóakarat, oly éber szocziális érzék mellett, mely polgármesterünket és a közgyűlés egy részét áthatja, a székesfőváros e szégyenfoltját a maga erejével ki ne küszöbölhesse. Csak ne tessék a virilistákkal és háziurakkal törődni!

2 ___________________________

Ä közélelmezés javítása.

Kevés dologról Írnak és beszélnek annyit mináiunk, mint a közélelmezés bajairól és ezek orvosszereiről. Először is a nagy drágaság az, a mely sújtja a főváros lakosságát, másodszor pedig a hihetetlen méreteket öltött élelmiszerhamisitás okoz fejtörést nemcsak a főváros urainak, hanem mindazoknak, a kik szocziálpolitikával foglalkoznak. A székesfővárosban kétségtelenül meg van a jóakarat arra, hogy ezen a téren a viszonyokon javítson, de meg kell vallani, hogy az akaraton túl nem igen jutottunk el. Pikáns felfedézést tett e részben a főváros legutóbbi közgyűlésén Reichenfeld Izor dr. bizottsági tag, a ki a főváros zárószámadásában kimutatott felesleget feszegette. Kisütötte ugyanis azt. hogy a zárószámadás szerint nem kevesebb mint 5b3.000 korona többlet a közélelmezés rovására állott elő. A felesleg a szarvasmarha-közvágóhidi és vásári üzemnél

257.000 koronát, a vásárcsarnoki üzemnél

171.000 koronát és a sertés-köz vágóhídi üzemnél 113.000 koronát tesz ki. A bizottsági tag már most azzal a plauzibilis indit- vánvnyal áll elő, hogy az ilyen fölösleg arra a czélra fordítandó, a melyből előállott. Indítványa ekként szólott: »Mondja ki a közgyűlés, hogy a jövőben mutatkozó zár- számadási fölöslegből megfelelő rész a közélelmezés javítása és olcsóbbá tétele, illetve, erre alkalmas intézmények életbeléptetése czéljaira fordittassék.«

Érdekes illusztrácziója az indítványnak a szakértő bizottsági tagok által történt az a megállapítás, hogy Bécsben 25—30°/o-kal olcsóbb a közélelmezés, a minek egyik oka az, hogy nálunk a városi intézmények sokkal nagyobb dijakat szednek, mint Bécsben. Az indítvány — bármennyire üdvös is — törvényes okoknál fogva elfogadható nem volt, mert Body 1 ivadar dr. tanácsnok kimutatta, a fővárosi törvény szerint a zárószámadási felesleg mindenkor a következő költségelőirányzatba fedezetként beállítandó. Az indítványozó erre indítványát visszavonta azzal a fenntartással, hogy a költségvetés tárgyalásakor fog ebben az irányban előterjesztést tenni.

Nézetünk szerint a felvetett eszme nagvon is megszívlelendő és a költségvetés keretében mód is nyílik arra, hogy ez a félmilliónál nagyobb összeg a közélelmezés javítására fordittassék. Ugyanis a felesleget be kell állítani fedezetként a költségvetésbe, de viszont a közélelmezés intézményeire szánt dotácziót a megfelelő összeggel növelni lehet. A főváros fináncziáinak kedvezővé alakulását — a mi önmagában igen örvendetes tény — minden hozzáértő előre megjövendölte, itt van hát az ideje annak, hogy a nagyobb bevételek fokozottan nagyobb szocziális tevékenységre serkentsék a fővárost. A legkívánatosabb czél pedig ebben az irányban közélelmezésünk mai gyarló állapotának a megja vitása. Elvárjuk a székes- főváros közélelmezési ügyosztályának érdemes vezetőjétől, hogy a felvetett eszmét magáévá fogja tenni.

FUGGETLEN BUDAPEST

__________

Ä h

étről.

A jóváhagyott kamarai választások.

A legutóbbi kamarai választáson az Ehrlich- klikk csúfos vereséget szenvedett, amennyiben a kereskedelmi osztályban az alig nehány nap alatt szervezkedett reform-párt jelöltjei győztek. Ehrlich sehogy sem tudott bele- nyugodni abba, hogy kreatúrái kicseppentek a kamarából, a mely eddig mindig a klikkek engedelmes expoziturája volt. A farkas elkezdett ordítani, hogy a bárányok megették.

A választási csalások atyamestere panaszra szaladt, hogy a választások nem folytak le szabályszerűen. A kamarai választásokellenőr- zésére kirendelt fővárosi bizottság, mely — természetesen — a klikkek embereiből áll, sietett is Ehrlich sebeire balzsamot csepegtetni és mert a kisebbség győzött, hát a választást szabálytalannak ismerte fel. Az ügy ilyeténképen a kereskedelmi miniszter elé került és Ehrlich — nem hiába támogatója minden kormánynak — most már azt hitte, hogy a választás megsemmisítése bizonyos. De ez egyszer alaposan csalódott a nagy választási stratéga. Hieronymi felülvizsgálván az ügyet, úgy találta, hogy a választás törvényesen és szabályosan ment végbe és elkövette azt a hihetetlen vakmerőségei, hogy nem teljesítvén Ehrlich kívánságát, jóváhagyta a kamarai választásokat. Ehrlich kiváló kommercziális szakemberei most hát kívül rekedtek a kamarán, a hol tágasabb és a hol megdőlt a német igazság: »Ehrlich währt am längsten!«

A Vérmező. Ott terjeszkedik Budán, a legszebb helyen és útjában áll a budai kevés számú sik területek e legnagyobbika kiépülésének. A kaszárnyákat már rég kitelepítettük a fővárosból, a katonai gyakorló helyek messze künn a perifériákon terülnek el, de azért a katonai kincstár még mindig rajta tartja kezét a Vérmezőn, mintha az jogos tulajdona volna. Pedig köztudomású, hogy a katonai kincstár a Vérmezőt jogtalanul foglalta el és igy a hosszú évtizedes birtoklás révén sem szerezhette meg tulajdonul. A főváros legutolsó közgyűlésén dr. Baránszky Gyula bizottsági tag tette szóvá a Vérmező dolgát abból az ötletből, hogy a katonai kincstár a Hungária-körút sarkán laktanya kibővítése céljából telket akar vásárolni a fővárostól. Baránszky felvetette azt a figyelemreméltó eszmét, hogy valahányszor a katonai hatóság telekvételekkel fordul a fővároshoz, ez legyen mindig figyelemmel arra, hogy a telekkérdést iparkodjék a Vérmező visszaszerzésére felhasználni. A bizottsági tag azt hiszi, hogy a katonai hatóság szívesen fog engedményeket tenni a Vérmezőt illetőleg uzurpáll jogokból, ha azt látja, hogv a főváros nehézségeket csinál neki. Nézete szerint a kívánt telkeket minden alkalommal a Vérmező egy-egy részének átengedése ellenében kellene a katonai kincstárnak odaadni. Baránszky eszméje meg- érdemli, hogy vele a tanács behatóan foglalkozzék.

Szinházügyek a közgyűlésen. A székes- főváros mindig nagy áldozatkészséget tanúsított, a mikor arról volt szó, hogy a főváros szinházügyét fejlessze és támogassa. Ennek az áldozatkészségének már néhányszor megadta az árát és tudvalévő, hogy különösen a Népszínház mennyi pénzébe került a fővárosnak. A közgyűlés nemes kötelességének tartja, hogy a szinházügyét, mint a kultúra egyik tényezőjét, ha kell, anyagi segélyben részesítse és minden szinháztervet tőle telhetőleg előmozdítson. A legutóbbi közgyűlésen is két színház ügye került eldöntésre. Az egyik a Márkus Dezsó-féle színház telekügye volt. A fővárostól a lisza Kálmán-téren létesítendő színház czéljaira 3000 négyszögméter ingyen telket kér a tervező. A közgyűlés a kérelmet teljesítette, ismét abból az indokból, hogy minden uj színház a kultúrát szolgálja. Egy szónok, Oláh Dezső ugyan más véleményen