Független Budapest, 1910 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1910-06-06 / 23. szám

2

FÜGGETLEN BUDAPEST

mi iránt 1908. év végéig nyilatkozik, kötelesek vagyunk a szerződést felhívására azonnal megkötni, mert különben eladónak jogában áll a foglalót elveszettnek tekinteni s a telekkel szabadon rendel- kczni.

Sepsi István ur 1909. évi február hóban arról értesített bennünket, hogy a szerződés rövid időn belül megköthető lesz, miért is a szükségelt pénzt tartsuk készletben.

Mindezen állításunkat az eredeti okmányokkal igazolhatjuk.

Azóta hiába várjuk Sepsi István ur újabb felszólítását s a hozzá intézett kérdéseinkre is kitérő választ nyertünk.

Az ügynek ezen gyanús állapotában érdeklődni kezdettünk a parczellázás keresztülvitelének akadályai iránt s meggyőződtünk arról, hogy a tulajdonos illetve megbízottja a telkeknek időközben beállott áremelkedése folytán a kérdéses telkeket nem velünk akarja megvétetni, kik erre az alkut és a szerződést formaliter megkötöttük és szabályszerüleg le is foglalóztuk, hanem szerzett jogainknak kijátszásával a nekünk már eladott telkeket bizonyára busásabb haszon mellett У1649/909 számú beadványában a székes fővárosnak kínálja megvételre s ezen okból a mi parczellázási ügyünk végérvényes elintézése is, késik.

Tekintetes Tanács ! Nem hisszük, hog}r a tek. tanácsnak ezen ügynek előzményeiről tudomása lenne s ezért kötelességünknek tartjuk a tényállásról felvilágosítani, de ezek alapján kizártnak tartjuk hogy a tek. Tanács ha mindjárt saját érdekeinek ellenére is hozzájáruljon egy oly ügylet megkötéséhez, a mely a tulajdonos számos kis exisztencia érdekeinek rovására s a szerzett jogos igényeknek kijátszása mellett olykép akar érvényre juttatni, hogy a tek. Tanács hatáskörébe tartozó parczellázási kérvényét nyerészkedési vágyainak kielégítése czél- jából ujabbi kérelmével tárgytalanná iparkodik tenni. A fővárosnak nem lehet czélja, hogy olyan területet, mely már a magánfelek által lejegyezte- tett, hol tehát a magánépitkezés már biztosítva van, csak azért, hogy egy spekuláns többet nyerhessen s csak azért, hogy a telket raktáron tartsa, elvonja a mag'ánépitkezéstől a jogos és szerződéses magánérdekek rovására és a főváros polgárainak károsítására. Megjegyzendő, hogy a fővárosnak ezentájon 500 hold földje van.

Bízva a, tekintetes Tanács igazságérzetében, oda terjed alázatos kérelmünk miszerint a tulajdonos a vétel iránt tett ajánlatával elutasítani s a 207134/908 sz. a levő parczellázás iránti kérvényt pedig sürgősen elintézni kegyeskedjék.

Kiváló tisztelettel

a vételre szerződött felek nevében : Aláírások.

Budapest székesfőváros Tekintetes Tanácsának

Helyben.

Kösös kérvénye a gróf Andrásy Géza tulajdonát képező 1895/990 hrsz. ingatlanokra elővételi joggal bíró vevőknek mint jogközösségi csoportnak.

207134/908 illetve

91649/909 számokhoz.

E beadványból kiderül, hogy a kérdéses telektömb egyáltalán nem oly parlagon heverő terület, mely a székesfőváros fejlődésének útjában áll. Ezekre a telkekre vannak reflek- tánsok, a kik beépítési kötelezettséggel hajlandók megvenni a telkeket a tulajdonostól. A fővárosnak nem lehet hivatása, most spekulánsképpen beékelni magát az eladó és a vevők közé azért, bog}’ keressen az üzleten. Ez nem lehet hatósági telekpolitika, mert az eféle üzérkedés nem méltó a fővároshoz. A kérdéses telkek megvétele a főváros részéről csak abban az esetben volna indokolt, hogy ha e telektömb útját állaná a főváros zugió felé való fejlődésének és kiépülésének az által, hogy senki a telkeket építés czéljából megszerezni nem akarja. Ez az esel azonban fenn nem forogván, egyáltalán nincs ok arra, hogy a főváros másfél millió koronán telkeket vegyen ugyanakkor, a mikor számtalan, tulajdonát képezett telket potomárban különféle jelentkezőknek elkótyavetyélt és még most is bőkezűen adogatja nagyértékü telkét, úgynevezett iparfejlesztési szempontokból.

A fővárosnak e telkekre szüksége egyáltalán nincs. Ne lépjen fel hát a magánvállalkozás versenytársává a telekvásárlásoknál, mei t ezzel csak szaporítja és növeli azt a telekspekulációt, a mely főként gátja az extenziv fejlődésnek és a mely ellen való védekezés czéljából határozta el magát a székesfőváros a telekpolitikára. Ha minden telektulajdonos abban a reményben él, hogy a főváros adott alkalomnál méregdrágán megveszi a telkét: úgy nem lesz bolond a telket magán vállalkozónak eladni, hanem vár vele szépen, a mig a város urainak megfájdul a foga az ő telkére.

Éppen ezért ennek a telekvásárlásnak jeti ejönnie nem szabad és a közgyűlésben lesz táláig annyi józanság, hogy nem engedi a székesfővárost telekspekulánssá degradálni.

A VII. kerületi választás kulisszái mögül.

— A pénz és az árulás győzelme. —

A fővárosi képviselőválasztások közül a közvélemény általános érdeklődése a VII. kerületi választás körül konczentrálódoít. Ennek a választásnak eredménye izgatja leginkább a lelkeket s a választások mikénti lezajlása dolgában több fogadás köttetett a VII. kerületi eredményre, mint a többi fővárosi kerületre együttvéve. A magyarázata ennek kézenfekvő. Ebben a kerületben van a klikknek a főfészke, ebben a kerületben »ur a maga szemétdombján« a hires és hírhedt Ehrlich G. Gusztáv, ez a fővárosnak legkorrumpáltabb, leginkább leigázott kerülete, ez a kerület mintaiskolája a választási csalásoknak és visszaéléseknek és végül: ebben a kerületben szervezkedett legerősebben a polgárság, hogy lerázza magáról a klikket, véget vessen Ehrlich mesterségesen csinált hatalmának, megszüntesse a konup- cziót és átvegye uralmát az az irányzat, mely a közélet tisztaságát, a magánérdek kipuszti- tását és becsületes szocziális intézmények megteremtését tüzle ki feladatául.

A polgárságnak ez az öntudatos, függetlenségi érzelmű tábora Lányi Mór nevével ment bele a választási küzdelembe. A heteken át tartó választási harcz Lányinak valóságos diadalutja volt. A hol látták, a hol hallották: bizalom és rokonszenv szeretetté és ragaszkodássá vált és minden elfogultság nélkül ( konstatálható, hogy a VII. kerületnek nincs ma népszerűbb embere Lányi Mórnál. Lányi- nak kiváló egyénisége, nagy és mély tudása, tiszta jelleme, becsületes múltja és vasenergiája : fanatikusokat teremtett a kerületben, kik megváltójukat látták és ünnepelték benne utón útfélen. Mellette csoportosult a kerület nagy és erős egységes függetlenségi pártja, a kereskedők és iparosok számtalan szervezete, a kisexistencziák egész légiója: mindez együttvéve oly hatalmas tábor, mely a VII. kerületi választók tekintélyes többségét adja. És Lányi mégis elbukott. Elbukott, mert győzött vele szemben a pénz és az árulás. Arról a hallatlan erőszakról, melyet a hivatalos apparátus a munkapárti jelölt érdekében kifejtett — most nem beszélünk. A terrorizmusnak, a megfélemlítésnek annyi előttünk ismert eseteivel sem akarunk most foglalkozni. Elmúlt heti számunkban minderre már rámutattunk és lesz még errői szó e lapokban is, az illetékes halóság előtt is. Mert mindezek daczára győzött volna a függetlenségi párt, ha — nyomorult hitvány lelkek, pénzért árulást nem követnek el. Sivár és elszomorító e tény, de annyira aljas, hogy legenyhébb büntetése a nyilvános megbélyegzés. Ezt meg is cselekesszük.

A Garai-téri piaczi árusok körülbelül négyszáz szavazót számlálnak. Ezek konzor- cziummá alakultak jogtanácsosuk vezetése alatt, és miután heteken át agitáltak és korteskedtek Lányi érdekében : a választás előtt 24 órával anyagi előnyökért átsomfordáltak Ehrlich táborába. Az efféle komiszságok nem ritkák a választások történetében, és némi- képen menthető, ha ágiólszakadt szegény emberek adják el testüket, lelkűket. De szinte páratlanul áll a választási történetek annale- seiben, hogy képzelt, intelligens, diplomás emberek álljanak hitvány zsebérdekért az ilyen konzorcziumok élére, és a nekik szub- ordinált nyomorult kisexistencziák zsírjából hizlalják fel magukat. Ha a választási törvények paraprafusait alkalmaznák ezekkel szemben : nem menekülhetnének a börtön elől. j^s a Lányi-párt le fog számolni velük. Le fog számolni velük: nem azért, mert anyagiak mozgatták őket, hanem mert árulást követlek el.

A hétről.

Egyházpolitika a Városházán. Ilajduvármegye közgyűlése állást foglalt a papijavak szekularizácziója mellett és erre vonatkozó feliratát támogatás végett megküldötte a székesfővárosnak is. A jogügyi bizottság foglalkozván ez átirattal, elhatározta, hogy

azt irattárija téteti. A sajtó egy része ez esetből kifolyólag nekiront a székesfővárosnak és mint ilyenkor mindig szokás, klerikális hajlandósággal gyanúsítja meg. Pedig itt igazán csak arról van szó, hogy a székes- főváros nem akar állást foglalni ebben az egyáltalán nem időszerű hajánál fogva eló- ránczigált kérdésben. A törvényhatóság politikai jogköre nem arra való, hogy oda nem tartozó, éppen nem aktuális nagy elvi kérdésekben akadémikus állásfoglalásra késztessék a székesfőváros. Van úgyis elég politikai izü kérdés, mely állandóan belejátszik a közgyűlés működésébe. Minek a politikát még ily nagy, de nem aktuális kérdések bevonásával szaporítani, a mikor annyi a végezni valója a közgyűlésnek a saját portánkon. Igazán nincs helye annak, hogy az egyház- politika legvitatottabb problémáját: az egyház és állam közötti viszonyt a városatyák és kerületi klikkek áltál próbáljuk megoldani. Akár hive valaki a szekularizácziónak. akár nem, csak helyeselheti, ha a székesfőváros nem avatkozik ebbe az őt egyáltalán nem érintő kérdésbe.

A községi gázmüvek most már gyors lépésben haladnak a megvalósulás felé. A gázbizottság elfogadta Heltai Ferencz vezér- igazgató nagyszabású előterjesztését az uj gázgyár építésére vonatkozólag. Ezen az ülésen az igazgató, a ki most épült fel hosszabb betegségéből, a községi gázgyárak rehabilitása ellen felhangzott aggályokat beható számításokkal eloszlatta, kimutatván, hogy a várható jövedelmezőség már 1911. évben jóval nagyobb lesz, mint a hogyan azt ő előterjesztésében előirányozta. Most még csak a Tisza Kálmán- téri telkek megváltási árának vitás kérdése vár megoldásra, melynek bekövetkezte után a megváltási és várositási kampány utjából az összes akadályok el lesznek hárítva. Rövid időn belül tehát székesfővárosunk a többi modern világváros mintájára saját maga fog a közvilágításról gondoskodni és ezt a fontos üzemet saját kezelésében fogja ellátni. Óhajtandó volna, hogy addig a villam világítás várositásának a kérdése is dűlőre jusson, a mi tudvalevőleg vagy a már meglévő magánvállalatok várositása, vagy pedig uj községi villamostelepek létesítése utján fog megtörténni.

A röpülőverseny^ek javában folynak és Budapestre terelik jelenleg a világ figyelmét. Maga a verseny fényes sikerű, minthogy a világ összez hires röpülőemberei találkát adtak egymásnak a magyar székesfővárosban. Az idegenforgalom eddig — sajnos — nem nagy és szomorúsággal kell látnunk, menynyire kívül esünk a nemzetközi utasjárás útvonalából. Lehet, hogy a reklám és^propa- ganda a külföldön nem volt megfelelő, a mit már a versenv tervének felmerülésekor mint aggályt emlegettünk. A rendezés ellen a sajtóban sok kifogás esik, de, véleményünk szerint ezek a kritikusok nem igazságosak és nem méltányosak. Elvégre az egész Aeroklub, mely a mitinget rendezi, alig néhány hónapos “és maga az aviatika hazánkban teljesen uj. A fődolog, hogy a közönség pénzéért roppant élvezetes látványt kap, a versenyzők fáradságát hatalmas dijakkal jutalmazzák és hogy az emberi röpülés szempontjából előreláthatólag több fontos uj eredmény fog itt Budapesten megszületni. Az apróbb fogyatékosságok miatt kár mindjárt az egész nagyszerű vállalkozást leszólni és objektiv szemmel nézve a lesújtó kritikákat: el kell ismerni, hogy több bennünk a saját magunk szokásos