Független Budapest, 1909 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1909-05-08 / 20. szám
PL évfolyam. 1909. május 8. 20. szám. Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap, Budapesti íiiggetlenségi és 48-as pártkörök HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre ... ... ... ..................... 10 korona. Fé l évre ... ... ... ... ... ... ... 5 Főszerkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRÄGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a lap- tulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők VII., Rottenbiller-utcza 5/A. ! Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 119—35. A budapesti gázkérdés. — A középitési ügyosztály előterjesztése. — A székesfőváros illetékes ügyosztálya a tanácsi utasításnak megfelelően »előterjesztés« formájában adta ki terjedelmes jelentését, melvben a franczia és az osztrák ajánlat összehasonlitására vonatkozó számításainak eredményeit ismerteti. Ezzel az ügyosztályi előterjesztéssel, a gázkérdés megoldása hatalmas lépéssel közeledik a végleges döntés felé. Ez az előterjesztés lesz ugyanis az alapja és úgyszólván kiindulási pontja azoknak az érdemi tárgyalásoknak, melyeket a gázkérdés megoldása dolgában a közgyűlés által kiküldött 30-as bizottság hétfőn fog megkezdeni és a mely tárgyalások három napra vannak preli mi nálva, előreláthatólag azért, mert a tárgyalások végeredménye lesz az a javaslat, mely a közgyűlés már egy Ízben elfoglalt egyhangú álláspontjának fog megfelelni. Az ügyosztályi előterjesztés maga igen alapos, sok munkát igényelt, szigorúan tárgyilagos munka, melyért az ügyosztályt feltétlen elismerés illeti meg. Nem vagyunk elfogultak, a személykultusz sem a kenyerünk és talán éppen rólunk tudja mindenki, hogy a tanácsnak— mely mindenkor a klikkek járszalagján vezettette és vezetteti magát jórészt ma is — nem vagyunk a legjobb barátai. De az igazsághoz híven el kell ismernünk a középitési ügyosztály jelentéséről, a mely a sajtóban szenvedélyes támadások czéltáblája volt, hogy objektiv, minden előzetes állásfoglalástól mentes munkálat, a mely a gázkérdés alapos megismeréséhez közelebb hoz. Az előterjesztésről megjelent kritikák ugyan számolási hibát fedeztek fel a munkálat számadatai közt, holott ezek csupán értelemzavaró leirási- és sajtóhibák, melyek azonban nem változtatnak a lényegen, mert a végeredményt nem befolyásolják. így kiderítették a bírálók, hogy kimaradt a számításból az építendő uj gázgyár befektetésének évi amortizácziója. Ez 1-7 millió koronával billenti meg az arányt az osztrák ajánlat és a franczia ajánlat között. Minthogy azonban az ügyosztály számításai szerint a franczia ajánlat kerek 50 millió koronával jobb az osztrák ajánlatnál, ennek a tévedésnek az ügyosztály részéről utólag történt önkéntes korrigálása csak azt eredményezi, hogy most már nem az egész 50 millió koronával, hanem 48'3 millió koronával kedvezőbb a franczia ajánlat. Úgy hiszzük, hogy ez nem befolyásolhatja a döntést a két ajánlat fölött. A másik nehézményezett számítása az ügyosztálynak az volt, hogy a házi kezelésnél az utczai lámpások óránkinti fogyasztását 141 literben vette fel, holott a gáztársasági és a Iranczia ajánlat átszámításánál 125 liter óránkinti fogyasztást vett alapul. A két ajánlat egymáshoz való viszonya tehát egyáltalán nem változik e tétel folytán, hanem csakis a házi kezelésnek ténybeli előnyére van kihatással. Különben ennek a számadatnak meg van a maga históriája. Tiz évvel ezelőtt, a mikor az Auer-égőket az utczai világításban általánosan bevezették, daczára ez égők sokkal kisebb fogyasztásának, megmaradt fogyasztási egységül az a gázmennyiség, a mennyit addig a pille-lángok fogyasztottak. Ezek óránkinti gázfogyasztása ugyanis 141 literben volt megállapítva és az Auer-égők használatbavétele óta — tehát 10 éven át — ugyané fogyasztás után fizetett a székesfőváros, holott tényleg az Auer-égők óránkinti fogyasztása legfeljebb 120 liter. (Berlinben az utczai Auer-lámpások 120. Lipcsében 100, Bécsben 120 liter gázt fogyasztanak óránkint). Mostanában a gázkérdéssel való alapos foglalkozás közben rájött a középitési ügyosztály arra, hogy a tényleges 120 liter helyett, 141 liter óránkénti gázfogyasztás után fizet a főváros 10 év óta. Ezért pesszimisztikus számítással az előterjesztés 141 liter helyett 125 litert vett alapul ugv a franczia, mint az osztrák ajánlatnál. Az a tévedés, hogy házi kezelésnél pedig a számítás alapjául meghagyta a 141 litert, nem szolgálhat sem az osztrák ajánlat javára, sem a franczia ajánlat hátrányára a két ajánlat egymásközti összehasonlításával. Az előterjesztés ellen felhangzó kritikák tehát nem ingathatják meg azt a tényt, hogy a fővárosra nézve leghelyesebb a házi kezelés. Másodsorban kedvező a fővárosra nézve a franczia ajánlat, mig legterhesebb az osztrák ajánlat elfogadása volna. Semmiféle oly számitási hibát az előterjesztés ellen kimutatni nem tudtak, a melynek fenforgása ezt a végső konklúziót megingatni képes volna. E számítások végeredményét az előterjesztés szószerint ekként összegezi: »Összegezve már most az egész 48 év eredményeit, a következő végeredményekre jutunk: 1911. évtől 1958. évig a gázüzem tisztán eredményez: 1. házi kezelésben....................... 290,868.540 K-t, 2. az Általános osztrák-magyar légszesztársulatajánl a fővárosnak . . . 138,452.003 K-t, a magánfogyasztóknak . . . . , 89,141.518 „ összesen : . 227,593.521 K-t, 3. A franczia ajánlat ajánl a fővárosnak . . . 144,560.456 K-t, a magánfogyasztóknak . . . . , 131,219.063 „ összesen: . 275,779.519 K-t. Ezekből az adatokból megállapítható, hogy a főváros az Általános osztrák-magyar légszesztársulat ajánlatának elfogadásával 63,275.019 K, a franczia ajánlat elfogadásával pedig 15,089.021 К tiszta jövedelemről mondana le.« Az előterjesztés kiemeli még a franczia ajánlat előnyéül, hogy a magánvilágitási gáz árát az évek folyamán lényegesen csökkenti az egész közönség számára, holott az osztrák ajánlat csak a kisfogyasztóknak konczedál csekélyebb mérvű és problematikus árcsökkentést. Ezenkívül a franczia ajánlat szerint a szerződés tartama alatt is megvan a fővárosnak a báramlási joga, a mennyiben a 20-ik, 30-ik és 40-ik években a gázgyárakat saját birtokába veheti csekélynek mondható kártalanítási összeg ellenében. Viszont az osztrák ajánlat 48 évre felmondhafatlanul megkötné a főváros önrendelkezési jogát a gázgyárakra nézve. Az ügyosztály előterjesztése a következő javaslattal végződik: »Méltóztassék az Általános osztrák-magyar légszesztársulatnak fennálló közvilágítási szerződésének meghosszabbítása, valaminíGeorges Rouleau és Eugene Fontaine által a gázüzemnek vállalatba adása iránt tett ajánlatait azzal a javaslattal terjeszteni a főváros törvény- hatósági bizottságának t. közgyűlése elé, hogy mindkét ajánlatot mellőzve, a gázgyáraknak megváltását és a gázüzemnek házilagos kezelésbe vételét kimondó 94-7/908. kgy. szánni határozatát továbbra is feniartani méltóztassék«. Minthogy az előterjesztés kifogásolt számításai lényegileg meg nem czáfoltattak, nem foroghat fenn kétség aziránt, hogy a légszesz- világitás kérdéseinek megoldására kiküldött nagybizottság tanácskozásának és döntésének alapjául ezt az előterjesztést elfogadja. Abban a nem várt esetben pedig, ha a nagybizottság a közgyűlésnek már egyizben egyhangúlag magáévá tett álláspontjával szemben mégis a megváltás ellen foglalna állást, nem lehet kétséges, hogy az a mindenképpen előnyösebb francia ajánlat mellett szólna. A községi választások. A folyó év őszén lesznek a községi választások — ha ugyan lesznek. Egyre inkább tartja magát ugyanis az a hir, amelyet hetekkel ezelőtt mi közöltünk először, és amely arról szól, hogy a belügyminiszter a klikkek uralmát törvényhozási intézkedéssel meg akarja hosszabbilani akként, hogy a városatyák most lejáró mandátuma automatice meghosszabbit- tatnék. Persze, a politikai viszonyok alakulásától függ, vájjon ez a terv valóra válik-e; és vájjon a mostani belügyminiszternek módja lesz-e még ebbeli minőségében ezt az eszméjét a törvényhozással megvalósíttatni? Arra már alig van remény, hogy őszig a fővárosi
