Független Budapest, 1909 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1909-04-27 / 18. szám

1У. évfolyam. 1909. április 27. 18. szám.

Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap,

Budapesti függetlenségi és 48-as pártkörök HIVATALOS LAPJA.

Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők VII., Rottenbiller-ulcza 5/A.

Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 119—35.

Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is.

Előfizetési ára:

Egész évre ... ... ... ... ... ... 10 korona.

Fél évre ... ... _ ... ... ... — 5

Főszerkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A.

A kormány és a főváros.

A koaliczió ellenségei is elismerik, hogy a kormány lemondása a mai viszonyok között nagy káraira van az országnak. De talán senkinek sincs oka a kormány lemondását oly mélyen fájlalni, mint a fővárosnak. Évtizedeken át, a mindenkori kormányok a politikai szimpátiák vagy antipátiák szerint bántak el mindennel és mindenkivel. Hiveiket jutalmazták, elleneseiket büntették. A most lemondott kormány volt az első, a mely szakitott ezzel a megtorlási politikával és nem aszerint éreztette hatalmát vagy kegyét, a mint ellenféllel vagy baráttal állott szemben. Legnyilvánvalóbb bizonyítéka ennek a kormány magatartása a fővárossal szemben.

Még emlékezetes, hiszen csak nemrég történt a szemeink előtt, hogy a nagy átalakulás, mely a függetlenségi pártot tette meg többséggé az egész országban, legnehezebben és leglassabban éppen az ország fővárosában ment végbe. Hogy ennek a ténynek mik az okai, annak fejtegetése messzire vinne, elég arra utalni, hogy a régi szabadelvű- párti klikkek legnehezebben bevehető várai voltak a régi rendnek. Láttuk a nemzeti kormány három éves uralma alatt, hogy a fővárosi törvényhatóságminden lehető alkalmat megragadott arra, hogy a kormánynyal és annak egyes tagjaival ellenszenvét megéreztesse. A csekély számú függetlenségi érzelmű bizottsági tagoknak állandóan elkeseredett küzdelmet kellett folytatni, csakhogy megakadályozzák a főváros kormányzatának a régi megszokott mederben való továbbfolytatását és hogy valamely módon érvényre juttassák a főváros kormányzatában is azt a nemzeti szellemet és azt a becsületességet, a mely a nemzeti kormány és különösen függetlenségi párti tagjainak működését kitüntette. Amíg a demokraták kis csoportja a régi kerületi klikkekkel az azóta megszakadt vadházasságban élt, a főváros törvényhatóságának minden közgyűlése szembehelyezkedés volt a kormány minden törekvésével. Szinte kirítt a tenden- czia, hogy a főváros klikkjei megbontsák az egész nemzetet-betöltő összhangot. Kicsinyes gáncs, személyeskedő kritika, minden áron való ellenzékeskedés: ezekben merült ki a közgyűlés állásfoglalása a kormány ellen.

Ez a méltatlan hajsza azonban nem inditotta arra a kormányt, hogy a főváros

érdekein megtorolja a politikai ellenségek folytonos kellemetlenkedéseit. A legalaptalanabb támadások, a legigaztalanabb állásfoglalások közepette sem feledkezett meg a kormány egy pillanatra sem arról, hogy Budapest az ország szive és hogy ennek a fővárosnak élnie és boldogulnia kell, ha méltatlan városatyák többsége intézi is az ügyeit. Es a kormány rövid három esztendei uralma alatt tényleg annyit tett Budapestért, amennyit ily rövid időszakban soha előtte kormány még nem tett. Igazán nem szükséges részletezni ezeket a hasznos tényeket, hiszen mindenki ismeri őket.

A főváros pénzügyeinek rendbejötté, a megingott pénzügyi egyezmény helyreállítása, a krónikus dehczit kiküszöbölése tudvalevőleg egyenesen a főváros fejlesztéséről szóló törvénynek köszönhető. A főváros pénzügyeinek minden ismerője tisztában van vele, hogy az e törvényben biztosított nagy financziális kedvezmények nélkül a fővárosi közterhek leg- nagyobb mérvű emelésével sem lehetett volna elérni a dehczit állandó kiküszöbölését. Pedig mennyi gáncsok, mennyi alattomos gyanúsításnak volt kitéve a kormány éppen e javaslatból kifolyólag, és éppen fővárosi körök részéről, a kik jobban gyűlölték a kormányt, mint a hogy a gondjaikra bízott várost szerették. Lígyancsak nagy horderejű alkotása a kormánynak még pedig elsősorban Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszternek a főváros körüli helyi érdekű vasutaknak villamos üzemre való átalakítása, a mely a modern közlekedés erős kötelékeivel fűzi a fővároshoz a környékbeli helységeket és ezzel alapját rakja le Nagy- Budapestnek, a mely ily politika továbbfolytatása mellett már sokáig nem várat magára. A lakáskérdés ügyét is ez a kormány veszi legelőször erélyesen a kezébe, a munkáslakás-épitési akczió megindításával, melynél közel húsz millió korona áldozattal a főváros legalsóbb néprétegének emberséges lakásokat biztosit. Nincs e helyütt terünk arra, hogy vázoljuk azt a részletmunkát, a melyet a lemondó kormány tagjai a maguk tár- czája körében a főváros érdekében végeztek. Budapest kisiparosai a megmondhatói annak, hogy még soha senkitől oly szeretetteljes támogatásban nem részesültek, mint Kossuth Ferencz részéről. A tisztviselők anyagi és szocziális érdekeinek méltánylása és kielégítése szintén visz- szahat a főváros viszonyaira, a mely fővárosban a tisztviselői kar túlnyomó része lakik.

Ennek a szünetet nem ismerő munkának meg is volt az a hatalmas hóditó ereje, hogy lassan-lassan elnémította a rosszakaratú vádaskodást és később megnyerte a maga eszméinek a jóhiszemüeket, a kik el nem zárkózva a tények kényszerítő ereje alól, meggyőződtek a kormány intenczióinak becsületességéről. A megtért jóhiszemtiek száma egyre növekvőben van és a függetlenségi párt nagy vonzóereje kihat immár azokra is, a kik a nagy átalakulás kezdetén idegenül állottak e párt törekvéseivel szemben, de a kiket a praktikus alkotás korszaka meggyőzött arról, hogy a függetlenségi politika nem fellengző, az egeket ostromló fantazmagória, hanem reális valóság, a mely behatol az állami és ^ társadalmi élet legrejtettebb zugába. És ha egy pillanatra, éppen a jelen perczben úgy is látszik, mintha a függetlenségi párt ez alkotó tevékenységétől az ellenséges hatalmak túlsúlyra vergődése folytán ideig- óráig eltávolodnék: minden magyar embernek erős a bizalma, hogy vezérének, Kossuth Ferencznek államférfiul intuicziója meg fogja találni a kibontakozás leghelyesebb útját. Óhajtjuk ezt nemcsak mint magyar emberek és függetlenségi pártiak, hanem mint ennek a magyar fővárosnak fiai is, a kik ennél a kormánynál tudják a legjobb kezekben az ország szivének ! a sorsát.

A községi választások

A sok tervezgetésnek és reménykedésnek, a mely a fővárosi községi választói rend megjavítása körül folyt, most hirtelen véget vet egy prózai tény: a főváros közgyűlése megválasztja az összeíró küldöttségeket, a melyeknek hivatása a községi választók névjegyzékének az összeállítása.

A kinek halvány sejtelme van arról, hogy a községi választások közismert és közmondásos hunczutságai már az összeírásnál kezdődnek, az tisztában van az összeiró- küldöttségek megalakításának fontosságával is. Régi tapasztalat, hogy a fővárosban a választások sorsa úgyszólván már a névjegyzékek összeállításánál ei van döntve, mert az összeíró küldöttségeket monopolizáló klikkek nemcsak a szerencsét, hanem magukat a lajstromokat is akként korrigálják, a mint ez az érdekeiknek megfelel. Ezért nagyon fontos, hogy az összeiró-küldöttségekben ne csupán ezek a klikkek foglaljanak helyet, hanem a polgárság minden rétegének és érdekeinek képviselői és szószólói is olt legyenek.

Sajnos, ez az elv most sem érvényesült az összeíró küldöttségek megalakításánál. A tanács, mely az „összeiró-küldöttség“ megalakítása tárgyában a közgyűlésnek tesz javaslatot, a régi uzus szerint ismét csak a klikkek vezető embereit hallgatta meg, és ezek véleménye alapján állapította meg az