Független Budapest, 1909 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1909-04-14 / 16. szám
FÜGGETLEN BUDAPEST 3 nyait A franczia ajánlat szerint ingyen jut a főváros a budai és józsefvárosi gyár több milliót érő telkeihez; és kedvezőbb a város haszonrészesedése; mely a manapság egyedül elfogadható cooperativ rendszeren alapszik és pedig úgy, hogy a város a tiszta nyereség 65%-át kapja, a közönség igazságosabb ármérséklésben részesüls főelőnye a francziaajánlat- nak, hogy a főváros már a 20. 30. és W. évben visszanyeri önrendelkezési jogát. Hátránya a franczia ajánlatnak, hogy nem elég precziz a nyereség megállapítása s a fővárosnak erre gyakorolható ellenőrzése. A pénzt részben a főváros garantálja s az Tömillió jutalék nem garantáltatik. A két utóbbit nem tartja előadó aggályosnak, hanem csupán tárgyilagosság okából említi. Az osztrák ajánlat minden irányban határozott s az első 11 évben nagyobb kedvezményt biztosit a fogyasztóknak. A tőkét a vállalat adja s a 800.000 korona részesedést garantálja. Hátrányai ezen ajánlatnak azok, melyeket a franczia ajánlat előnyeiül tüntetett fel, de a legnagyobb hibája, a mely lehetetlenné teszi, hogy tárgyaltassék az, hogy k8 évre kívánja lebilincselni a fővárost. Ezt oly képtelen feltételnek tartja előadó, a mely az egész ajánlat értékét lerontja. Ezek után a házi kezeléses gázgyár mikénti szervezésére nézve tett értékes megjegyzéseket az előadó. Ismertette a fiumei, nagyváradi, temesvári, debreczeni és szolnoki városi világítási vállalatok szervezetét s oda konkludál, hogy a székesfővárosnak is függetlenítenie kell ezt az üzemet a városi ad- minisztrácziótól. Szerinte kereskedelmi alapon, a jelenlegi tisztikar átvételével kell szervezni a vállalatot, mint külön bejegyzett czéget; az igazgatóságot és felügyelő-bizottságot a közgyűlés választja hozzáértőkből s nem törzsfőnökökből; az igazgatóságba pedig nem csak fővárosi bizottsági tagok, hanem esetleg mások is beválaszthatok legyenek. Dr. Ripka azzal végezte előadását, hogy feltétlenül bízik a gázgyárak megváltásában s reméli, hogy a közgyűlési többség hü marad első egyhangú határozatához. A nagy figyelemmel hallgatott előadást a jelenlévők nagy tetszéssel fogadták. Az előadáshoz hozzászólt Forbáth Imre dr., a ki kifejtette, hogy mikor 48 esztendős szerződést kérnek, lehetetlen az ajánlat elbírálásánál az első 11 évre szorítkozni, különösen mikor az osztrák ajánlat a fogyasztó közönségnek adott összes kedvezményeit ép az első tiz évre concentrálja és e tiz év után minden további árcsökkentést teljesen kizár, a mi az ajánlatnak szintén egyik kiáltó igazságtalansága. Rámutat azonkívül arra, hogy az osztrák ajánlat nemcsak a publikumot, hanem a fővárost is úgyszólván teljesen kizárja az üzlet javulása révén biztosan elvárható nagyobb nyereségekből, a mi a városnak 100 milliót felülmúló megkárosítását vonhatja maga után. Ehhez hozzáadva a 48 éves felmondhatat- lan szerződés időt, érthető az előadónak konklúziója, hogy ezt az ajánlatot tárgyalni nem lehet. Egyebekben csatlakozik Ripka dr. véleményéhez a házi kezelés előnyösebb voltát illetőleg. Kajlinger Mihály vízvezetéki igazgató ellene van minden ajánlatnak és a vízvezeték példájával igazolja, hogy a házi kezelés ily közérdekű üzemeknél a legjobban megfelel. Platthy Györgv dr. nem lát fennforogni semmi akadályt a gázgyáraknak házi kezelésbe való átvétele dolgában. A főváros a mostani kipróbált hivatalnoki kart a maga egészében átveheti és a gázgyár vezetését tisztán kereskedelmi alapon a városi admi- nisztrácziótól függetlenül úgy szervezheti, a hogy az legjobban megfelel. Meg van győződve róla, hogy ezáltal a város egy újabb bő jövedelmi forráshoz fog jutni. Hegedűs János dr. elnök megköszönte az előadónak és a hozzászólóknak tanulságos fejtegetéseit és ezzel az ülést bezárta. Ä községi takarékpénztár. A községi szocziálpolitika terén ismét egy nagy lépést tettünk előre. A főváros közgyűlése mintegy három évvel ezelőtt elhatározta, hogy községi takarékpénztárat létesít a külföldi városok mintájára. A takarékpénztár rendeltetése egyfelől, hogy a kisembereket olcsó hitelhez segítse, másfelől, hogy a lakosság széles rétegeit a betétek lehető legnagyobb kamatozásával takarékosságra és tőkegyűjtésre serkentse, végül pedig, hogy a takarékpénztári töbletből eredő jövedelmet szocziális alkotások létesítésére fordítsa. A községi takarékpénztár alapszabálytervezetét a főváros pénzügyi ügyosztálya most tette közzé; és e tervezetből megelégedéssel látjuk, hogy szerzői: Bódy Tivadar tanácsnok és Márkus Jenő dr. tanácsjegyző át vannak hatva a községi takarékpénztári intézmény szocziális missziójának tudatától és hogy el tudták kerülni azt a közelfekvő veszedelmet, mely a hasonló intézmények szervezetében túlságos bürokratizmust okoz. Ez pedig valóban nehéz feladat. Egyrészt számolni kell azzal a ténynyel, hogy a főváros az őt terhelő anyagi felelősség mellett semmiféle koczkázatot nem vállalhat, a mi a községi takarékpénztár bankszerü tevékenységét természetszerűen nehézkessé és bürokratikussá teszi. Másrészt azonban a hihatalos nehézkességet el kellett kerülni nemcsak azért, mert minden bankszerü tevékenység a pillanatnyi konjunktúrák rög- tönös kihasználását előfeltételezi, hanem főleg azért is, mert ezáltal illuzóriussá válnék a községi takarékpénztár jótékony és szocziális funkcziója. A pénzügyi ügyosztály alapszabály-tervezete ezt a nehéz középutat szerencsésen megtalálta és a tervezet alkalmas keretül kínálkozik a gyakorlatban való helyes működésre. A takarékpénztár szocziális hivatása elsősorban a tiszta nyereség hovaforditásában nyilatkozik meg. E tekintetben a tervezet akként rendelkezik, hogy az üzleti nyereség mindaddig fel nem használható, a mig a tartalékalap a betétek 5%-át el nem éri. Ha a tartalékalap ezt a határt elérte, úgy az üzleti nyereség fele közhasznú és jótékony községi czélokra fordítandó, a melyek a szegény, kereső néposztálynak boldogulását elősegíthetik. Ha a tartalékalap a betétállomány 10%-át éri el, akkor az évi üzleti nyereség 3/4 része fordítandó e szocziális czélokra. A takarékpénztár szocziális rendeltetése még abban is kifejezésre jut, hogy a munkás- és cselédosztály 2000 koronáig terjedő betétei után magasabb kamatot fog fizetni. A községi takarékpénztár szervei ezek volnának: A legfőbb ellenőrző- és felügyeleti hatóság a közgyűlés. A közvetlen irányítás és vezetés egy 20 tagú választmány dolga. A választmány kebeléből hat tagú igazgatóság küldetik ki az ügyek és teendők közvetlen ellátása czéljából, mely igazgatóság végrehajtó szerve az ügyvezető igazgató. Azonkívül 6 tagú felügyelő-bizottság működnék. Ugv a választmány, valamint a felügyelőbizottság tagjai felerészben a törvényhatósági bizottság tagjai közül, felerészben pedig a tanácstagok közül választatik három esztendőre. A választmány és a felügyelő-bizottság tagjaira nézve a tervezet szigorú összeférhetetlenségi szabályokat állapit meg. A takarékpénztár élén a polgármester vagy helyettese áll hivatalból, úgy hogy a főváros első tisztviselője volna a községi takarékpénztárnak legfőbb vezetője. A tervezet szerint a takarékpénztár felölelné a következő üzletágakat: betét-, értékpapír-, váltó-leszámitolás-, lombard- és jelzálogüzlet. Kizáratik ellenben ipari-, kereskedelmi- és forgalmi vállalatok alapítása, a saját számlára való tőzsdeüzlet, a kézi zálogüzlet és az ígérvény- és részletiv-üzlet. Ez üzletágak közül a jelzálogüzletet a takarék- pénztár mobilitása érdekében kizárandónak tartjuk már csak annál fogva is, mert a jel- zálog-kölcsönök nyújtása az e téren uralkodó nagy verseny folytán semmiféle szocziális érdeknek nem szolgál, ellenben elvonná a takarékpénztár által kezelt tőkéket a kisemberek részére szükséges személyi-hiteltől. Viszont felveendőnek tartanók a kézi-zálog- üzletet, mert a jelenleg működő zálogüzlet- vállalatok — élükön magával az álammal — igen terhes kölcsönökkel elégítik ki a legszegényebb néposztályok pillanatnyi hitel- szükségletét. A községi takarékpénztár a tervezet szerint a főváros hitelszükségletének kielégítésében is közreműködnék és e téren való tevékenysége igen üdvös eredményeket produkálhat. A jelenleg bankvállalatok zsebébe folyó tekintélyes emisszionális nyereségek megmaradhatnának a fővárosnak és emellett a községi takarékpénztár idővel bizonyára kiterjedt klientélájánál igen előnyösen helyezhetné el a főváros kölcsönkötvényeit. Kétségtelen, hogy a tervezett takarék- pénztár nagy konkurrencziát okozna a budapesti pénzintézeteknek és már csak ennélfogva is áldásos működést fejthet ki úgy a betétek megfelelő kamatozása, valamint az olcsó hitelnyújtás terén. E verseny szabadságának megóvása érdekében feltétlenül kimondandónak véljük, hogy a községi takarék- pénztár semmiféle pénzintézeti kartellszerii megállapodáshoz nem csatlakozhatik. Azállami vasmüvek példáján láttuk, hogy a fiskális érdek gyakran csatlakozásra bírja a közczélü üzemeket a kiaknázó tendencziáju kartellek- hez. Ettől a főváros községi takarékpénztárát . minden körülmények között meg kell óvni. Éppen a takarékpénztár várható nagy konkur- rencziája arra fogja indítani a főváros köz- gyülésén nagy számban ülő bankhatalmasságokat, hogy a községi takarékpénztár létesítése elé a legnagyobb akadályokat gördítsék. A virilista gazdálkodás átka ezúttal is ott lebeg az üdvös terv fölött. Legyünk elkészülve arra, hogy a szocziális érzésű városatyáknak nagy harczot kell megvivniok a takarék- pénztárért. Reméljük és elvárjuk, hogy a virilisták és inkompatibilisek ezúttal is vereséget fognak szenvedni és hogy a községi takarékpénztár, a melyet már három év óta szüntelenül sürgetünk, hamarosan létesülni is fog.
