Független Budapest, 1909 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1909-04-05 / 14. szám
V. évfolyam. 1909. április 5. 14. szám. FÜGGETLEN BUDAPES Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap. Budapesti függetlenségi és 48-as pártkörök HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára Egész évre Fél évre .. 10 korona. 5 Főszerkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRAGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Mindennemű, levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők VII., Rottenbiller-ulcza 5/A. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 119—85. Budapest kereskedelme. A városligeti iparcsarnokban most folyik a Tavaszi vásár, Úzt az ifjú intézményt ne- hánv évvel ezelőtt honosította meg egy pár lelkes fővárosi kereskedő és a vásár eredménye évről-évre kielégítőbb. A vásár nem puszta kiállítás, a mely bemutatja a hazai ipar fejlettségét és versenyképességét, hanem egyúttal mintatár, melynek alapján az ide tóduló idegen kereskedők megrendeléseiket a magyar ezikkekből megteszik. A jelenlegi vásárra tömegesen jöttek mindenfelől kereskedők és a magyar résztvevők már eddig is sok és értékes uj üzleti összeköttetésre tettek szert a vásár folytán. tíz az intézmény azonban nemcsak ke- j reskedőinkre nézve, hanem a magyar iparosságra is áldásos hatással jár. Ugyanis a külföldi kereskedők személyes megjelenése megismert ti ezekkel a magyar iparczikkeket és a rendelésnek legnagyobb része specziális magyar ipari termékekre vonatkozik. Ebből látható, hogy a legerősebb iparfejlesztő tényező a kereskedelem, a mely összeköttetései révén kivitelre juttatja a magyar kéz és a magyar szorgalom munkáját. A Tavaszi vásár tehat. ha ilyen méretekben fejlődik tovább, iparunk legfontosabb export-fejlesztő eszközévé valhat, a mely az állami iparfejlesztés és a társadalom iparpártolása mellé méltán sorakozik. Közgazdasági szempontból a Tavaszi vásár eredménye üdvös tanulságul szolgálhat kereskedőinknek és iparosainknak, mert megtanítja őket arra, hogy minden közgazdasági politikánál, ankétezésnél, kormánynál való peticzionálásnál többet ér az érdekelteknek praktikus cselekvése és munkája. Sajnos, a mi iparunkat és kereskedelmünket nem lehet megkímélni attól a szemrehányástól, hogy I minden áldást felülről várnak, és igen nagy a száma azoknak az iparosoknak, a kik állami vagy egyébb hatósági szubvenczió nélkül az ipar megerősödését el sem tudják képzelni. A Tavaszi vásár, a mely eddig hatósági beavatkozás és támogatás nélkül is oly szép sikert tudott aiatni, fényes bizonysága az önsegélv j nagy hatalmának és az a pár kitartó kereskedő, a ki vissza nem riadva a kezdet nehéz- j ségeiiől, ez intézmény magvát elvetette és a kikelt csemetét gondosan ápolja, a társadalmi öntevékenység terén úttörőként szerepel. Azonban az általános közgazdasági érdeken kívül a Tavaszi vásárnak még egy specziális helyi jelentősége is van. Fővárosunk földrajzi fekvésénél fogva minden más városnál inkább alkalmas arra. hogy góczpontul szolgáljon a Kelet és Nyugat találkozásának. | Ez a jelentősége a vásári ak már az idén is kidomborodik az idegenforgalom pillanatnyi tekintélyes emelkedésében. Nagyszámú külföldi kereskedőnek megjelenése az év bizonyos részében, nemcsak a pillanatnyi haszon- ! nal jár, a melyet az idegennek fogyasztása és költekezése idéz elő, hanem ennél is sokkal fontosabb az, hogy ezek a külföldi kereskedők a mi ipari és kereskedelmi czikkemk- nek hazájukban piaczot teremtenek ezáltal állandóan, az anyagi haszon vágyától sarkalva, városunk iránt az érdeklődést felkeltik. A Tavaszi vásár tehát Budapest idegenforgalma szempontjából oly hathatós emeltyűnek fog bizonyulni, :i melvlyel semmiféle propaganda és ismertetés a versenyt fel nem veheti. Yrég 1 magára az országra nézve is nem kicsin}lendő a Tavaszi vásár nagy hordereje. Minden egyes résztvevője a vásárnak iparkodik legjobb és legversenyképesebb áruját kiállítani és ezáltal a magyar vidék iparosainak és kereskedőinek Ízlésére és tapasztalatára igen termékenyitőleg, hat. A kis méretekben és kevés számú kereskedő által rendezett vásár eszerint megérdemli, hogy úgy az állam, valamint a főváros igen nagy mérvű támogatásban részesítse. Ez a támogatás leginkább arra szolgáljon, hogy a vásár megtartásáról a külföldön nagyszabású agitáczió révén tudomást szerezzenek. Az efféle propaganda tudvalevőleg igen költséges, de a vásár eddigi rohamosan növekvő eredménye biztosíték arra nézve, hogy ez a be fektetés busásan meghozná a maga gyümölcsét. A vásárral egyidejűleg rendezett budapesti kirakatverseny szintén fkellemes meglepetést szerzett nemcsak az idegeneknek, hanem a budapesti közönségnek is. A versenyben résztvevő czégek nagy része oly ízlést és ügyességet fejt ki az üzleti propaganda e legfontosabb fegyverének kezelésében, a mely a külföldi világvárosok mögött semmivel sem marad hátra. Minden soviniz mus és lokálpatriotizmus nélkül és a külföldi példák alapos ismeretével állítjuk, hogy a budapesti kirakatverseny helybeli kereskedőinket az európai fővárosok magaslatán mutatja be. Ez az intézmény is, habár csak helyi jelentősége van, megérdemli, hogy ál- landósittassék, mert a nemes verseny az ambicziókat föléleszti, az Ízlést kiműveli és egyúttal a közönséggel is megismerteti már a külső képből azokat a czégeket, a melyek bizalmára leginkább érdemesek. A Tavaszi vásár és a kirakatverseny minden szónoklásnál többet ér, mert praktikus cselekedet és munka mezején mutatja be a budapesti kereskedő- és iparosvilágot. A gázkérdés. A székesfőváros törvényhatósági bizottsága a múlt esztendőben egyhangúlag elhatározta, hogy a jelenlegi légszesztársulattal fennálló szerződését felmondja és a gázgyárakat beváltja. Ezzel a légszeszkérdés tulajdonképen elintézettnek is lett volna tekinthető, ha a főváros ezzel a határozatával egyidejűleg elfogadta volna a légszesz-bizottságban tett azt a javaslatot is, hogy a légszesziizlet- nek továbbra is vállalati kezelésbe való átengedésére ajánlatot többé egyáltalában el ne fogadjon. Ez a javaslat azonban határozattá nem emelkedett és igy előre volt látható, hogy a légszeszügy a közgyűlésnek idézett határozatával még befejezve nincsen és hogy még sok szó fog esni róla a végleges döntés előtt. Előre volt látható az is, hogy a légszesz- üzletnek jelenlegi engedményese a közönség széles köreiben az utolsó időben kétségtelenül megnyilvánult ellenszenvet a házi kezelés ellen arra fogja felhasználni, hogy uj ajánlatot nyújtson be a légszeszgyárnak továbbra is terjedő megtartását illetőleg. Ez az ajánlat még' ez év elején tényleg be is érkezett és az eddig fennálló állapothoz képest különböző olyan változtatásokat hoz javaslatba, melyek kétségtelenül javulást jelentenek a mostani helyzethez képest, mely azáltal, hogy a várost nemcsak hogy kizárja a légszeszüzletből eredő nyereségben való legkisebb részesedésből is, még a közvilá- gilást sem adja ingyen, hanem a fővárosnak ezért még közel fél millió koronái kell fizetni. De nemcsak a légszeszgyárak jelenlegi engedményese adott be ajánlatot a légszesz- üzlet további megtartására, hanem beérkezett egy másik ajánlat is, melyet egy előkelő franczia pénzcsoport és a párisi gázgyárak igazgatóságának tagiai, valamint egy 8 gázüzemet fentartó nagytársulat garantálnak. Minthogy ez az ajánlat jóval később érkezett mint a jelenlegi gáztársulat ajánlata, már előre is fel volt tételezhető, hogy ez nagyobb előnyöket fog biztosítani a városnak és közönségnek, mert hiszen az ajánlat benyújtói tisztában lehettek azzal, hogy egy rosszabb ajánlattal az eddigi társulattal szemben a legcsekélyebb kilátásuk sincsen a sikerre. A sikert pedig a franczia csoport úgy látszik komolyan ambiczionálja, mert különben nem tett volna le saját jószántából 2 millió korona biztosítékot a székesfőváros pénztárába. A főváros tehát most már háromféle megoldás között választhat. Fentarthatja már meghozott határozatát a beváltás, illetve házi kezelés melleit. Elfogadhatja az osztrák társulat ajánlatát vagy pedig elfogadhatja a franczia ajánlatot is. Hogy helyes irányban dönthessünk, szükségessé válik, hogy mindhárom megoldás értékére nézve tisztán lássunk. Igen helyes dolgot müveit tehát a székesfőváros közönsége érdekében a Magyar Mérnök- és Építész Egylet, midőn újból napirendjére tűzte a budapesti gázkérdés tárgyalását és szakszerű számítások alapján ismerteti a különböző megoldások pénzbeli értékét. Az első előadást erről a kérdésről Kqjlinger Mihály vízvezetéki igazgató tartotta szombat este, és előadásának tartalma annyira közérdekű, hogy azt kötelességünknek tartjuk a következőkben közelebbről ismertetni. Ivajlinger Mihály szembeállította először a gázgyár ajánlata értelmében a főváros hatóságának kiszolgáltatott értékeket a gáztársulat által követelt megtérítések értékével és a szembeállításból arra az eredményre jutóit, hogy Budapest székesfőváros az ingyenes közvilágítás és a 750 drb ivlámpa- világitáson felül kap évente 1911-ben ____ 17 0.186 koronát 1917 ben ... ___ 767 445 » 1920-ban ... ... 590.792 » 1926-ban ... ... 443.160 » 1940-ben ... ... 278.607 >> 1946-ban ... ... 180.597 1958-ban ____ 7. 651 » Ebből a táblázatból az tűnik ki, hogy a főváros készpénzrészesedése a gázgyár nyereségében az első évtizedben ieliilemel- kedik a fél millió koronán, azontúl azonban állandóan csökken és a szerződés vége felé
