Független Budapest, 1909 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1909-01-12 / 2. szám

FÜGGETLEN BUDlPKST

nék és a gyakorlatban a kartellált önálló bank a bankközösség hatásával járna. Csakhogy ez az ellenvetés ügyeimen kívül hagyja azl. hogy az önálló bank létesítésének legfőbb indoka: a hitelügy önállósága és autonómiája az ilyen kartell mellett is teljesen meg volna. A magyar bank maga szabná meg hitelpolitikájának az irányát, a kölcsönöket saját gazdasági helyzetünk igényeihez mérten folyósítaná vagy tagadná meg és egyáltalán az osztrák gazdasági érdekektől függetlenittetnék a jegybank hitelpolitikája- Már pedig a bank önállóságának ez a legfőbb és legfontosabb előnye. A kamatláb megállapitásába pedig ugyanannyi beleszólása volna a magyar bankiak, mint az osztráknak, a mennyiben íz egyforma kamatláb mindig a két bank cözös egyetértéssel állapítaná meg. Az ly eljárás mellett a kamatláb alakulásáén mindenesetre sokkal inkább szólhat- íánk bele, mint manapság, a mikor a íözös jegybank kamatpolitikáját elsősorban az osztrák részvényesek és igy közvetve az osztrák gazdasági érdekek izempontja határozzák meg.

És ezen felül ne feledjük el, hogy i kartellbankot nem mint végleges ala- uilatot tekinti a függetlenségi-párt, hanem ítmeneti állapotnak a magyar pénz- és íitelügy teljes és csorbítatlan önállósága elé. A kartellált bankok szabadalmainak dötartama alatt a készfizetés tényleges elvétele megvalósítható és azután a hszázsió veszedelme, a melyet ma sokan i falra festenek, nem lesz többé aka- lálya az önálló bank teljesen független nüködésének. A kereskedelmi szerződé- ek lejárata után az egész ország közvéleményének megnyilatkozott akaratához lépest át kell térnünk az önálló vám- erületre, a mely időpontban pénzügyünk inállósága feltétlenül szükséges lesz.

V égeredményben tehát az önálló :artellált jegybank mint üdvös és czél- zerü átmenet jelentkezik az önálló vám- erületre. Azt pedig senki sem vonhatja :étségbe, hogy a szerződéses viszony aza szálai mellett a létesítendő magyar egybank óriási haladás pénzügyi függetlenségünk megteremtése télé. A jegy- iánk kizárólag magyar lesz, szervezete, ezetése saját ügyeinkhez képest fog legalakittatni és ez a magyar szerve- et magyar pénzügyi politikát fog csi- ál.ni;

A függetlenségi-párt minden hive "hát törhetetlen akarattal fogja támo- atni vezérét és a párt vezérkarát az nálló bank kiküzdésének nehéz munkáiban, Ocsárlás, kicsinylés ne ámitsa el z embereket: inkább önálló jegybank artellel, mint osztrák-magyar nevű sült sztrák közös jegybank.

Hajsza az adóreform ellen.

Az a politikai ellenzéki mozgalom, amelyet az adóreform sérelmes intézkedésének az ürügye alatt a kormány és a koaliczió ellen néhány notórius ó-szabadelvű egyesülés indított meg, és a melyről múlt számunkban részletesen kimutattuk, hogy nem gazdasági, hanem politikai okokból fakad, rengeteg nagy reklámmal, agitáczióval gvülésezéssel és kommünikézéssel végre eljutott odáig, bogy a fővárosban egy moustre-gyülést tartson, melynek időpontja még bizonytalan. A mozgalomnak indokolatlanságát mutatja az, hogy az adóreformjavaslatoküak a pénzügyi bizottság által elfogadott és időközben közzétett szövege szerint a sérelmeknek kürtőit rendelkezéseknek legnagyobb része kiküszöbölletett, és a kereskedő- és iparososztály óhajai teljesítettek. Hogy mily rosszhiszemű volt a mozgalom legfőbb mozgatóinak : a kereskedelmi kamaráknak állásfoglalása ebben a dologban az kitűnik az elfogadott szörny első olvasásakor. A kamarák közös értekezletükről a lapoknak beküldött kommünikéje azt a vádat emelte a miniszterelnök ellen, hogy ő a kereskedelem- és ipar képviselőivel megállapított módosításokat a pénzügyi bizottságnak elő sem terjesztette. Most azután kiderül a pénzügyi bizottság által elfogadott szövegből, hogy Wekerle Sándor a megígért módositá- sokat e javaslatokon tényleg megtette, úgy hogy a kereskedelem és ipar hangoztatott kívánságai túlnyomórészt máris honoráltattak. Hogy ez szó szerint igy van, azt bizonyítja egy oly lapnak a beismerése, a mely az adóreform elleni hajszában elejétől fogva vezetett, de a mely most kénytelen elismerni, hogy Wekerle a kereskedelem és ipar érdekében megígért módosításokat tényleg megtette. A »Magyar Kereskedők Lapja«, leközölvén a pénzügyi bizottságnak jelentésében foglalt módosításokat igy ir:

»A fenlközölt 45 pontot véve alapul, kon- s tatái haljuk, hogy a kereskedőket és iparosokat leginkább érdeklő általános kereset- adóra vonatkozó (i pontban egybefoglalt módosítások nagyrészben tényleg keresz- iühntettek«.

Hogy ezekulán mit akar az egész akczió, és miért iparkodik harczba vinni az iparosokat és kereskedőket, azt igazán bajos volna megérteni, ha az ember nem tudná, hogy itt egy ellenzéki politikai mozgalomról van szó, a mely az adóreformnak, mint minden adótörvénynek, népszerűtlenségét fel akarja használni az iparosok és kereskedők, valamint általában a városi lakosság ellenzéki tüntetésbe való beugratására. Objektív alapon az adóreform elleni hajsza nem volna folytatható. Most már csak megtévesztő jelszavakkal akarják a mozgalomban a lelket tartani.

így utolsó kifogásul azt hangoztatják a gyűlések előadói és a czikkek írói, hogv a keresetadó maximális kontingensét a kereskedelem- és ipar elleni ellenszenvből nem akarja megállapítani a pénzügyminiszter. Sérelemként említik, hogy a földadónál Wekerle nem ellenezte a maximális kontingens megállapítását, holott a keresetadóra nézve a kontingensről hallani nem akar. E vád igaz- ságtalansága is nyilvánvaló. Először is az j államkincstár megállapíthat egy maximális határt oly adónemnél, a mely 74 milliót hoz évente, de nem mondhat le egy 28 milliós jövedelmi forrás növeléséről! Azután mega keresetadó alapja sokkalta nagyobb változásnak van alávetve, mint a föld hozadéka. Uj I

gyárak, uj üzletek, uj ipartelepek keletkeznek, a melyek a keresetet mind roppant módon fokozzák ; maga az üzleti konjunktúra változásai is óriási eltolódásokat okozhat a keresetadó alapjában. Mindezeken felül pedig a nem fundált jövedelem természete is sok- kat nagyobb expanzivitást enged, mint a földnek állandó, de szükebb keretek közt váltakozó hozadéka Ezek azok az indokok, a melyek a pénzügyminisztert helyesen vezérelték, a mikor a keresetadó maximális határának megállapításától tartózkodott. Ez nem sérelme az egyes adóköteleseknek és egyáltalán nem szolgáltat bizonyítékot arra, hogy az adóreform igazságtalan kedvezéseket tartalmaz a földbirtokra nézve, a kereskedelem és ipar rovására.

Már az eddigi jelekből is látható, hogy a nagv garral és még nagyobb lármával megindított mozgalom nem képes mozgósítani a lakosság széles rétegeit, és előre megjósolhatjuk, hogy a fővárosi mostre-gyülés sem lesz egyéb, mint egy csomó notóriusan a légi letűnt korszakot visszasirató személyiség kísérlete arra, hogy a kormány ellen hangulatot csináljon. Legfeljebb nehány, minden áron szerepelni akaró iparos és kereskedő fogja élvezetlel olvasni a nevét a gyűlésen jelenvolt »notabilitások« listájában.

Ismét a lakásínség.

Folyton írunk, olvasunk és beszélünk a tarthatatlan budapesti lakásviszonyokról. Vagy három esztendő óta, a mikor a rohamos stáj- gerolás megkezdődött és a tipikus házbér- uzsora budapesti speczialitássá lön, a mikor a lakók elkeseredése szinte forradalmi jelenetekre vezetett: elmélkedünk és tanácskozunk. Azóta a pesti lakó, a magyar ember közismert egykedvűségével hagyja magát tovább nyúzni. A szalma lángja, mely házak, ablakok bombázására, egyes házbér-uzsorá- sok bojkottálására ösztökélte: lelohadt és fatális beletörődéssel nyuzatja magáról a tizedik bőrt. Az állam ez évek során erélyes, czéltudatos lakáspolitikát inaugurált és megtett minden tőle telhetőt, hogy a lakásnvo- moruságon enyhítsen A helyi érdekű vas- utaknak villamos üzemre való átalakításával a kormány a környék olcsóbb lakásait akarja a szegényebb sorsú néposztálynak hozzáférhetőbbé tenni, a munkáslakások nagyarányú létesítésével pedig sok ezer családnak fog egészséges, olcsó és kényelmes hajlékot teremteni.

Ellenben a főváros semmit sem tesz. Még mindig egész csomó üres telke van, a melyeket nem épített he nagy bérházakkal. A lakáskérdés még mindig csak kérdés, a melyet állítólag tanulmányoznak, de amelynek a megoldásához egy lépéssel sem jutottunk közeíébb. Ha valaki hébe-hóba szóvá teszi a dolgot, rögtön hallhatunk általános fejtegetéseket az építkezés pangásáról és e pangás okairól, a pénzpiacz kedzezőtlen helyzetéről, az építkezési hitel hiányáról és a jövő zenéjéről, a mely gyönyörű akkordokban csendül meg a fülünkben. Addig pedig vígan grasszálnak a túlzsúfolt lakások, a háziurak és házmesterek, a stájgerolások és az ágvrajárók szomorú gárdájának a folytonos növekedése szomorú dalt énekel fővárosi hatóságunk szocziális érzékéről és bölcsesé- géről. Terv nincs és ha valamely részről felmerül ; a nagy kölcsön megkötése utánra halasztják. Szörnyű, mi mindent akarnak