Független Budapest, 1909 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1909-03-30 / 13. szám

IV. évfolyam.______________________________________________1909. márczius 30.____________ 13. szám.

Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap,

Budapesti függetlenségi és 48-as pártkörök HIVATALOS LAPJA.

Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is.

Előfizetési ára :

Egész évre ... ... - — 10 korona.

Fél évre ... ... ... ... — — — 5

Főszerkesztő: Dr. SOMOGYI LAJOS

Felelős szerkesztő: B. VIRAGH GBZA

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A.

Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a lap- tulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők VII., Rottenbiller-utcza 5/A.

Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 119—35.

A lakásépítési programm.

A mikor néhány hete a polgármester a szoeziális ügyek intézésére külön osztályt szervezett, azt az óhajunkat fejeztük ki, hogy az uj osztály ne sokat tanulmányozzon, hanem lásson rögtön munkához és elsősorban segitsen a lakásnyomort enyhíteni. Ez az óhajunk örvendetes teljesedést nyert hanta rosan. A polgármester eleget téve a február hó 17-iki közgyűlés utasításának, a legrövidebb idő alatt elkészítette előterjesztését a fővárosi lakásviszonyok javítása tárgyában és a főváros közgyűlésének még ezen a héten módja lesz a leghatalmasabb hatósági akczió kérdésében határozni, melyet a székesfőváros eddigelé szoeziális téren folyamaiba tett. A polgármesteri előterjesztés nagyszabású építési programmot tartalmaz, a melynek keresztülvitele — barát és ellenfél egybehangzó nézete szerint — a budapesti lakásnyomor megszüntetését nagyban elősegítené.

A programm nem toldozgatás-foldozga- tással akarja máról-holnapra a lakásínséget elviselhetőbbé tenni, hanem nagy elhatározással és bőkezűséggel, melynek csakis a főváros pénzügyi helyzete szab határt, évek hosszú sorára megállapítja a hatósági építkezések mérvét és sorrendjét és radikálisan belemarkol a tarthatatlan lakásviszonyokba. Mégis legfontosabb, jelentőségre nézve a legközvetlenebb hatású része az egész programúinak az a terv, hogy már a jövő esztendőben, 1910-ben az összes építendő lakások egy harmada — összesen közel 2000 uj lakás és közel 1000 ember számára való szükséglakás — elkészülne. Köztudomású, hogy a lakás- viszonyok a tűrhetetlen lakásdrágaság folytán egészen tarthatatlanokká lettek és hogy ennélfogva a segítségnek gyorsan kell jönnie. Az épitési programm szerint két év múlva már oly nagy számú hatósági lakás állana rendelkezésre, a mely pótolná a mai rendkívüli lakáshiányt és ennek következtében a lakbérek folytonos felszöktetésének is végre gátat vetne, igen dicséretes része az egész programúinak továbbá az, hogy a legszegényebb néposztályok számára való hajlékról a legsürgősebben gondoskodni kiván, a menyiben három szükségbarakkot, három ba- rakkterem-telepet, egy népszállót és két népotthont — összesen 2 millió 300.000 korona költséggel a legsürgősebben létesítendő épületek közé sorozza és ezeket is már a jövő évben akarja megteremteni. Ezeken kivül 1910-ben még felépítendő a programm szerint 10 bérház összesen ezer kis lakással 6 millió korona épitési költséggel, 16 ház összesen 510 lakással fővárosi alkalmazottak részére 10 millió korona költséggel, 5 bérház 160 nagyobb lakással 3 millió 300000 korona költséggel és végül 23 iskola- és óvodaépület összesen 10 millió korona költséggel. A jövő esztendőben tehát a főváros 63 épületet épitene.

Az egész programm szerint háromezer kislakás, 1600 fővárosi alkalmazottak részére való lakás, 500 nagyobb bérlakás és 90 iskola- és óvodaépület volna építendő, együttvéve 95 millió korona épitési költséggel. Ebből kislakások 18 millió, fővárosi alkalmazottak részére való lakások 30 millió, a nagyobb

bérlakások 10 millió, az iskolák és ovodák 32 mdlió koronát igényelnek. A legnagyobb két tétel tehát a fővárosi alkalmazottak részére, valamint az iskolák és ovodák épité- tésére vétetnek igénybe.

Már az egész építési programm tekintetbe vételénei zajos kételyek merültek fel az iránt, vájjon a főváros saját alkalmazottai részére ily horribilis költségekkel épitsen-e 1600 lakást. Mert bárha jogos is az a törekvés, hogy elsősorban a saját alkalmazottainak akar megfelelő lakást biztosítani a székesfőváros, még sem indokolható, hogy a rengeteg költségnek csaknem egyharmadát kizárólag erre a czélra fordítsák. Ezek a tisztviselő lakások is a nagyobb lakások kategóriájába tartoznak és nem lehet jogosultnak elfogadni, hogy egészen külön kategóriát hasit ki a főváros az adófizető polgárság e csekély töredéke javára. A főváros egész lakásépítő akczióját csakis az abnormis viszonyok folytán beállott általános lakásínség teszi indokolttá, a sürgős szükség fenforog az egész lakosságra nézve, nem helyes tehát egy külön osztályt, hogy úgy mondjuk kasztot alakítani, a melynek javára közpénzekből rengeteg milliókkal külön házakat építünk. Nézetünk szerint helyesebb volna ezt a 30 milliót is kis lakások építésére fordítani, a mivel ötezer kis lakást vagy legalább háromezer középnagyságú lakást lehetne épiteni a lakosság minden rétege számára. Ha azonban az intelligensebb osztályok lakásszükségletét akarjuk enyhíteni, akkor a 30 millión bérlakásokat kellene épiteni, úgy hogy ez az 1600 lakás ne csupán a fővárosi alkalmazottaknak, hanem bárkinek is javára váljék. Ebben a felfogásban van a pénzügyi bizottság tekintélyes része is, a mely méltán kifogásolta a fővárosi alkalmazottak számára beállított rengeteg költséget. De még ha belemegyünk is a külön privilegizált lakások építésébe, az már semmiképpen sem helyeselhető, hogy a legsürgősebb építkezések sorában — a melyek a jövő esztendőben foga- natositandók — éppen ezeket a nagyobb és drágábban kiállított lakásokat vegyük fel a legnagyobb összeggel. Mindenesetre sokkal sürgősebb ennél a kis lakások mentül nagyobb számban való felépítése és ezért radikális segítség csak az volna, ha ezen a 10 millió koronán is kis lakásokat építenénk már a jövő évben. Az iskolák és ovodák kérdésében ugyanez az álláspontunk. És sokkal jobban szeretnénk, ha az e czélra a jövő esztendőre beállított 10 millión szintén bérlakások épülnének.

Ez eltérő véleményünk daczára is azonban készséggel elismerjük, hogy a polgár- mester épitési programmja a főváros fejlődésének nagyszerű perspektívát nyit, és szívesebben belemennénk a programm változatlan keresztülvitelébe, mintsem hogy e nagy fontosságú akczió huza-vonát szenvedjen. A nézetek lehetnek eltérők, a czél azonban egy: meg kell menteni a főváros polgárságát a lakásnyomortól. És mert a polgár- mester programmja ezt a czélt becsületesen és erélyesen szolgálja, őszinte örömmel üdvözöljük a főváros első tisztviselőjét ebben a derék munkájában, a melynek mindnyájunk üdvére és örömére a legszebb sikert kívánjuk.

Hódit a függetlenségi-párt.

Kossuth Eerencz, a függetlenségi-párt vezére, az országos függetlenségi-párt kültagjai sorába felvételre ajánlja Hűvös József udvari tanácsost. Ez az egyszerű tagajánlás több oknál fogva megérdemli a legnagyobb figyelmet. Első sorban szimptomatikus jelentősége van annak, hogy a függetlenségi-párt eszméi és törekvései oly hódító erejűek, hogy azoknak ebben az országban hova-tovább senki sem tud ellentái 1 ni és hogy éppen az eszme e nagy hatalmánál fogva hamarabb, a mint remélni lehetett, be fog teljesedni a pártvezér látnoki jóslata, mely szerint valamikor az egész ország a függetlenségi táborban fog egyesülni. Mert ne kicsinyeljük azt, ha a közélet ily exponált férfiai, a kik egy emberöltőt töltöttek el a közösügyes politika kultuszában, férfikoruk delén, tapasztalatokkal gazdagon, érett, megfontolt elmével megtérnek az igazság útjára és belátják, hogy ennek az országnak boldogsága, a nemzetneK üdve csakis a függetlenségi politika segélyével valósítható meg. Könnyű és olcsó szórakozás az ilyen megtérésnek egyébb okokat imputálni, a melyeket a gúny és a rosszakarat a függetlenségi-párt többsége mivoltából és nagy erejéből merit. Mert még ha reá is állunk arra az igaztalan alapra, hogy nem az eszme és a programm győzedelmes ereje hódítja a maga bűvkörébe az embereket és hogy a megtért ellenfelek csak a hatalomnak hódolnak meg: vájjon nem világos beismerése ez annak, hogy a jelen és a jövő egyedül a függetlenségi-párté és hogy a közélet terén mozgó férfiak a maguk sorsát ehhez a jelenhez és jövőhöz kénytelenek hozzá fűzni?

Ámde nemcsak mint a párt és programm hóditó erejének bizonyítéka fontos a mostani tagavatás, hanem más szempontból is. Hűvös József a főváros kommunális életében vezető szerepet játszik. Az egyik hatalmas kerületnek, a Józsefvárosnak községi ügyekben egyik vezére és szavának súlyával, egyéniségének tekintélyével a főváros kormányzatában évek óta fontos tényező. Hisszük, hogy a függetlenségi-párt kebelébe lépve, ennek eszméit, törekvéseit és politikáját teljesen és igazán magáévá fogja tenni és értük síkra fog szállni mindenütt, minden minőségben és így a főváros közgyűlési termében is. Ezzel pedig a függetlenségi törekvéseknek a tábora a városházán hatalmasan megnövekszik. Hiába találták ki ravaszul a „nem politizálunk“ jelszavát, a függetlenségi bizottsági tagok érzülete minden községi és helyi pártkereten és tekinteten keresztül utat tör magának és a főváros ügyeinek vitelébe beleplántálni törekszik azt a hazafias és nemzeti szellemet, a melynek őszinte és igaz harezosa csak az lehet, a ki felesküdött a nemzeti önállóság és függetlenség lobogójára. Tudjuk, hogy az a nagy átalakulás, mely széles ez országban máról- holnapra a függetlenségi-pártot példa nélkül álló többséggé avatta, a fővárosban csak lassú ütemben tud végbemenni. A letűnt szabadelvű rendszernek éppen a főváros volt a legerősebb vára, a nagy városok természetrajzánál fogva a kozmopolitikus szellem itt vert legmélyebben gyökeret, a mihez hozzájárult még az is, hogy a helyi érdekszövetsé-