Független Budapest, 1909 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1909-03-23 / 12. szám

2 FÜGGETLEN BUDAPEST. kezébe kerül. A fogyasztók millióinak az ér­dekével senki sem törődik, annak a hátából akár szíjat is szabad hasítani. A budapesti nagy drágaság keletkezésé­nek ez a hű története. És a főváros, nem hogy üdvös, szocziális politikával enyhítené az egész közgazdasági élet helytelen szerve­zéséből eredő nyavalyát, de sőt bár nem tudatosan és szándékosan — közélelmezési intézményeivel még maga is hozzájárult a drágaság emeléséhez. A vásárcsarnokok, a vágóhidak, a vásárpénztár egytől-egyik drá­gították a főváros közélelmezését és bizony­bizony, keservesen megfizeti ennek a város­nak a lakossága azt a dicsőséget, hogy a fő­város látványosságai között a hébe-korba ide­vetődő idegeneknek a gyönyörű vágóhíddal tudunk eldicsekedni. Számos Ízben kifejtettük már, hogy a drágaság megtörését a törvény- hatóság mai szervezete mellett remélni nem lehet. A virilista gazdálkodás alapvető tulaj­donsága, hogy a város ügyeit egyes érdek- csoportok zsebe szerint irányítja. A hol annyi a háziúr, ott nem vájják ki a házbéruzsorás szemét, és a hol beleszólása van a felgazda­godott pékmesternek, ott nem sürgethetik az olcsóbb zsemlyét. A várostól tehát nem vár­hatjuk a drágaság megszüntetését. Komoly és czéltudatos akcziót a drágaság egvre terjedő rákfenéje ellen eddig csakis a jelenlegi kormány tett folyamatba. A lakás- nyomoruság enyhítését a főváros környék­beli vasutainak villamos üzemre való átalakí­tását rendelte el, valamint nagyarányú mun- kásháztelek építésébe fogott. A munkásházak építését egyáltalán az egész országban nagy erélylyel és czéltudatosan folytatja. Az épí­tési tevékenység előmozdítása végett törek­szik olcsóbb téglák gyártását biztosítani, meg­üzenvén a harczot a kiszipolyozott tégla­kar telinek. Minthogy pedig a háztartás egyik legfontosabb szükségleti czikkének, mely egyszersmint az iparnak legfontosabb segéd­anyaga: a kőszénnek ára a bányák kartell- szerü összejátszása okából folyton növekedik, a kormány az állami kőszénbányák nagy­arányú fejlesztését határozta el és erre nézve erélyes kézzel meg is tette a szükséges intéz­kedéseket. A drágaság ellen az egész vonalon ekkép felvett harcz azonban nem látszik a maguk ér­dekében veszélyeztetett kenyér-, hús-, lakás-, kőszén- és egyébb uzsorásoknak, a kik eddigi rengeteg üzleti hasznukat veszélyeztetve lát­ják. Uton-utfélen, czikkekben, beszédekben felüti a fejét a rosszakaratú gyanúsítás, a mely a kormány üdvös, szocziális törekvései­ben meg nem engedett indító okokat szima­tol. A panama-szaglálás vidáman felvirágzik és a kormánynak nincs egy lépése sem, a mely ne találkoznék a gáncsoskodók elége­detlenségével és rágalmaival. A háttérben pedig el nem leplezhető módon ott ülnek a különböző uzsorások és fosztogatók, mint a kormány elleneseinek a mozgatói. A kartell- 1 о vágok a drágaság legfőbb előidézői ügyes kézzel intézik a hajszát. A rengeteg haszon van veszélyeztetve, ezért oly hangos a lármá­juk és elkeseredett a bírálatuk. És éppen azért, mert a professzionátus drágaságcsinálók kezében van a főváros kommunális életének a vezetése, a székes- fővárostól hatékony segítséget a drágaság ellen nem várhatunk. Csakis a kormány és a törvényhozás czéltudatos és erélyes fel­lépése fog véget vetni a lakosság folytonos j fosztogatásának. Az az ellenzék, a melylyel a kormány ezirányu politikája találkozik, nem fog senkit sem megtéveszteni a kritikusok valódi önző rugói iránt és éppen ezért szív­ből óhajtja a kartell-uzsorások kivételével az egész nemzet, hogy a kormánynak a drága­ság ellen irányuló szocziális politikája az eddigi irányban és az eddigi mederben folyik tovább. Az aszfaltváros. Nincs a kontinensnek még egy városa, mely oly remek fekvéssel és oly gyönyörű természeti szépségekkel ékeskednék, mint a mi fővárosunk. Az idegenek szemében ez teszi Budapestet oly becsessé és a mi a fő­város hírét megalapítja: az a hatalmas, jósá­gos természet. A Duna az ő remek látképé­vel, a Margit-szigettel és a Gellért-heggyel, nem emberi kéz műve és a budai hegyek erdőkoszoruzta lejtőit és völgyeit a budapesti specziális rombolási düh még hál’ístennek nem tudta a maga természetes bájából kifor­gatni. Viszont tulon-tul meglátszik az emberi kéz pusztítása a Városligeten, a melynek az volna a rendeltetése, hogy a pesti oldal la­kosságának üdülőhelye legyen. Ámde a Város­ligetet a városi kultúra és czivilizáció egyre jobban megfosztja a jellegétől. Egy csomó nagy épület borítja az amúgy sem igen nagy területet, a melyről a régi terebélyes fák mind­inkább kivesznek, hogy mesterséges virág­ágyaknak és »ne nyúlj hozzám «-pázsitnak engedjék át a teret. Szó sincs róla, a szem­nek díszes látványt nyújtanak a szép szim- metriás virágágyak és a rövidre lenvirott zöld pázsit. Csakhogy a ligetnek az volna a hivatása, hogy benne fesztelenül járhasson- kelhessen a napi munkában elfáradt lakos­ság, hogy benne a gyermekek feszélyezés nélkül futkározhassanak, játszadozhassanak és hogy a nép leheverhessen lombos fáinak tövében a puha gyepre. így van ez Bécsben is a Práterben, melynek népies jellegét nem tudja kiirtani sem a hires kocsikorzó, sem az előkelő világ egyéb szórakozása. A ligetet valamikor, nem is oly régen még »Város­erdődnek nevesték. Nem véletlenség, hogy ez az elnevezése kiveszett fáival együtt. Most meg az állatkertet zárják el a kő zönség elől vagy egy esztendőre. Ismét egy- gycl kevesebb azoknak a gyér helyeknek száma, a hol a pesti közönség a fák árnyé­kában huzódhatik meg. Magában a városban a parkok és sétaterek száma csekély. A ré­giek sorából kiveszett az egykor oly szép Széchényi-tér hatalmas ákáczfáival és az Erzsébet-tér is évről-évre hullatja el százados fáit. Ez a sétatér is átalakult diszkertté, mes­terséges virágágyakkal, exotikus, délszaki cserepes növényekkel és mentül kisebb moz­gási szabadsággal. Az uj parkok pedig egye­nesen nélkülözik a fák árnyatadó koronáit. A Szabadság-tér csenevész kis fáival, minden inkább, mint park. A Parlament előtti hatal­mas térség parkozása is fák nélkül ment végbe. Mindenütt óriási sik területek, melye­ken a nap forró sugarai akadálytalanul ömöl­nek végig. Ivözbül pedig rengeteg aszfalt- tengerek, a melyekbe forró nyári napokon belesüpped a czipősarok. Ez a csodás természeti szépségekkel megáldott város szinte lázas sietséggel irtja ki a maga falai közül a természetet hogv 1 végtelen aszfalt-tengerré alakítsa át az egész Xfíirnct lí'e min/Jannolr лí41 imádás az oka. A főváros parkjait egy nagy tekintélynek örvendő kertészeti igazgató in­tézi, a ki szörnyű ellensége lehet a fáknak, melveket mindenütt, a hol csak lehet, ki- pusztit. () azt mondja ugyan, hogy csak a kihalásnak induló fákat vágatja ki, de azért mégis sajátságos dolog, hogy mindenütt ép most pusztulnak el a régi, szép fák a város utairól és tereiről. A Városligeti-fasor mahol­nap csak nevében fog a múltra emlékez­tetni, mert a Fasor-okból semmi sem maradt meg. Az Andrássy-ut külső részének fáit ugyanígy vagdosták ki egymás után és már kezdünk a Muzeum-kert szép fáiért is resz­ketni. Csakhogy ebben a parkban a hires kertészeti igazgató nem ur. Itt nem vágathat ki fákat és csodálatos módon itt nem is pusztulnak ki az öreg fák. Érthetetlen ambiczió egy fő-fő kerté­szeti szakembertől, hogy abban látja életének czélját, hogy kopár aszfalt-pusztaságokat vará­zsoljon a főváros közterületére, amelyeket csak hébe-hóba szakit meg egy pár mester­ségesen kiczirkalmazott virágágy. Szamárköhögés könnyen elmúlik a SCOTT-féle Emulsio hasz­nálata folytán. Orvosok, bábák és szülök bizo­nyítják ezt ezer és ezer levélben. A SCOTT féle Emulsio segít azért, inert elsőrangú al­katrészei és az eredeti SCOTT- féle eljárás kiváló szerré teszik, sőt tápereje is elsőrangú. Már az első adagtól csodálatosan javul az általános egészség. Egy eredeti üveg ára 2 К 50 fii. Kapható minden gyógytárban. Függetlenségi pártélet Budapesten. Kossuth Lajos emlékezete. А VII. kerületi füg­getlenségi és 48-as pártkor márezius 20-án szom­baton, Kossuth Lajos halálának évfordulóján testü­letilegkivonult Kossuth Lajos sírjához Földiák Gyula, dr. Ladányi Miksa és B. Virágh Géza vezetése mel­lett, és letette a sirra a pártkör hatalmas koszorúját. A sírnál Csengery Erzsiké szavalt igen nagy hatással. А VII. kerületi függetlenségi és 43 as pártkor 1909. évi márezius hó 28-án. vasárnap délután 6 órakor tartja a körhelyiségben (VII., Almássy-tér 17.) negyedik rendes évi közgyűlését a közetkező napi renddel: 1. Elnöki megnyitó. 2. Jelentés a pártkor lefolyt évi működéséről. 3. Pénztári jelentés és az 1909. évi költségvetés előterjesztése. 4. A választ­mánynak és a tisztikarnak felmentvénye fölötti hatá­rozathozatal. 5. Tisztikar választása. 6. Választmány választása. 7. Indítványok, felebbezések és esetleges interpellácziók. A közgyűlést este 8 órakor lakoma követi. A lakoma-részvételi jegy ára 3 korona. Je­gyek legkésőbb márezius hó 26-ig, péntek estig vált­hatók, mindennap este 6 —8 óra között a kör helyi­ségében. Follért Károly ünneplése. Arról a meleg ünnep­lésről, melyben Follért Károlyt, a magyar kir. posta és távirda vezérigazgtóját kinevezése alkalmából a VII. kerületi függetlenségi és 48-as pártkör része­sítette, bőven és részletesen beszámolt a napisajtó. Őszinte örömmel regisztráljuk mi is, hogy ez az ünneplés egyike volt a legszívesebb, legmelegebb ünnepléseknek, melyet intimmé, fesztelenné tett az a körülmény, hogy a pártkör Follért-oi, mint régi tagját ünnepelte. Follért kíséretében a pártkör meghívására megjelentek csaknem az összes főigazgatók, Fótiért legmeghittebb munkatársai is, a kik kivették részü­ket abból a nagy elismerésből, melylyel a magyar posta kitűnő viíághirüségének adóztak. A díszes vendégsereg sorában voltak még: Barabás Béla, gróf Batthyány Tivadar és Sághy Gyula orsz. kép­viselők, az országos függetlenségi párt alelnökei is, kik az országos függetlenségi párt nevében köszön­tötték Foltéit Károlyt. Follért Károly kifejezést adott ragaszkodásának a párt eszméi és törekvései iránt és ez a nyilatkozata még bensőbbé és szoro­sabbá tette azt a kapcsot, mely őt a párthoz és a pártot hozzá fűzte. Az Emulsio vásár­lásánál a SCOTT- féle módszer véd­jegyét — a halászt — kérjük figye­lembe venni.

Next

/
Thumbnails
Contents