Független Budapest, 1909 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-12 / 2. szám
IV. évfolyam. 1909. .január 12. Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap, Budapesti függetlenségi és 4S-as pártkörök HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára . Egész évre ... ... _i_...................... 10 korona. Eé l évre ... ... ... .................. — 5 Fő szerkesztő: Dr. SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRAGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a lap- tulajdonos B. Virágli Géza czimcrc küldendők VII., Rotlenbillcr-ulcza 5/A. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 119—35. Ä kartellbank. A jegybank kérdése a függetlenségipárt erélyes és szüntelen sürgetése következtében a legaktuálisabb politikai kérdéssé vált. A párt vezérei a párttal egyértelmüleg ragaszkodnak a függetlenségi programul e kiemelkedő pontjához. És hiába hangoztatják a 67-es pártok sajtóban, gyűléseken, röpiratok- ban, hogy a jegybank kérdését nem gazdasági megfontolásból állította előtérbe a függetlenségi párt, hanem tisztára politikai jelszó gyanánt: a valóság megfordítva az, hogy ma már az egész országban párt- és véleménykülönbség nélkül mindenki meg van arról győződve, hogy gazdasági és pénzügyi szempontból az önálló jegybankra szükség van. És a kik még most is a bankközösség lnveivül vallják magukat, ezt nem gazdasági- és pénzügyi okok miatt, hanem tisztára abból a politikai megfontolásból teszik, hogy a jegybank kettéválasztását az osztrákok nem akarják konczedálni. Egy Ízben, a hetvenes évek közepén már megtörött az önálló jegybank felállításának a terve, az osztrákok ellenzésén. Ebből, valamint az Ausztriában jelenleg is megnyilvánuló ellentállásból a bankközösség mellett kovácsolnak fegyvert a kiskittiek és opportunisták. Pedig van-e annál jogosultabb és helyesebb opportunizmus, mint az, a mely az ország gazdasági- és pénzügyi érdekeit tartva szem előtt, gazdasági függetlenségünk e legfontosabb előfeltételét: a pénz- és hitelügy önállóságát akarja megvalósítani? Ma egészen mások a politikai erőviszonyok, mint voltak a 70-es évek közepén. Ma az ország tulnyomó- lag nagy része a függetlenségi-párt táborában áll, tehát komolvan akarja a párt egyik legfőbb követelményét: az önálló jegybankot. Minthogy pedig a bank felállítására kétségtelen és még osztrák részről sem kifogásolt jogunk van, meglehetősen mellékes, hogy akarja-e az osztrák parlament vagy sem a magyar jegybankot. Legfeljebb arról lehet szó, hogy az osztrák parlament a külön választott osztrák jegybanknak minő szabadalmat hajlandó megadni, a mihez nekünk tulajdonképen kevés a közünk, A jegybank önállóságának első idejére átmenetként sokan, sőt a kiszivái- gott hírek szerint Kossuth Ferenoz, a függetlenségi-párt vezére maga is úgynevezett kartellbank létesítését óhajtja. Ez abban állana, hogy a magyar jegy bank felállittatik, egész külön szervezettel, saját alaptőkével, bankjegytedezettel, igazgatóságga^sajátbankjegyekkel.Mmt- hogy azonban sok szakember attól tart, hogy pénzünk értékállandósága a fizetési mérleg passzivitása folytán veszélyeztetve van. ezt az aggodalmat azzal honorálnák, hogy az osztrák bankkal az uj magyar bank szerződéses viszonyba lépne. E szerződés, úgynevezett kartell legléi^egesebb része abból állana, hogy a két bank egymás bankjegyeit, a melyek mindkét államban kölcsönösen fizetési eszközül elismertetnének, kölcsönösen beváltják és hogy a két bank kamatpolitikája teljesen azonos, vagyis a kamatláb mindkét intézetnél mindig ugyanaz le- gyen. A magyar bankjegy diszázsiójá- nak ezzel eleje vétetnék, minthogy Ausztriában teljes összegű fizetési eszközül deklaráltatnék A kartellbank e terve ellen máris a legkülönfélébb kifogásokat és az egész terv ócsárlását hangoztatják a bankközösség hívei. így azt mondják, hogy a kartell folytán meg lenne kötve a magyar bank kamatpolitikája, úgy hogy ezáltal pénzügyi önállóságunk illuziórussá válKrónika. Közgyűlés. Komédia 3 részben. Előadja: A törvényhatósági bizottság. I. Expoziczió. Színhely: a pipatórium. Mosolygó ábráza- lok. A kik az uj esztendőben még nem látták egymást, meleg kézszoritással sietnek egymás üdvözlésére. Az arczokon mosoly, a szivekben gyülölség tanyázik. A sarkokban sutlogó párok. A pipatóriumbeli suttogás igen jelentős dolog. Ezúttal a Lipótváros városatyái dominálják a helyzetet. Ok maguk terjesztik hírét, hogy »viharos« közgyűlés lesz. Vihar lesz a trágya j körül. A trágya mindig bűzlik. A »Lipótváros« szeme kémlel és a kezekkel magyaráz. Magyarázza, hogy a mi másnál panama, az náluk a legreálisabb üzlet. S a szemek kémlelik a hatást. A hatást, melyei nem maradhat, amikor az érvek olyan súlyosan meggyőzőek. A lipótvárosi hadvezér pedig magára ölti legnyájasabb és legmosolygósabb ábrázatát. Ki tud ennek ellentáltni? Ki akarhat ezzel szembeszállni У Nem telik bele félóra s a Lipótváros derék városatyái elintézték a dolgot. Lecsillapították a maguk által felkorbácsolt vihart. Csak a vezér nyugtalankodik még egy keveset. Mert még jöhetnek sokan olyanok is, kiket meggyőzni már nem lehet, mert nem fut az időből. De a gárda már megnyugodott. A pipatóriummal szemközti társalgóban is élénk suttogás folyik. Itt is bűzlik valami, a minek hatását tompítani kell. Egy gépgyári ajánlat kóvályog a levegőben, egy ajánlat, a melyről az ajánlattevő hivatalosan hirdeti, hogy benyújtotta, de széles e fővárosban nincsen eleven ember, aki azt átvette. Lássék is ez bármenynyire abszurdumnak, ez igy van és igy kell lennie. Az ügy nem ver fel nagy hullámókat, mégis vannak, a kik ebből az esetből a közgyűlésen nagy botrányokat várnak. Ez a két dolog hevíti a közgyűlés előtt a lelkeket. Milyen érdekes ellentétes esetek! Es lázban égnek a városatyák, a mikor a közgyűlés kezdetét veszi s ők elfoglalják helyeiket a közgyűlés nagytermében. II. Tárgyalás. Színhely: a közgyűlési terem. Félig üres padok. A kik a padokban ülnek, unottan társalognak egymással, vagy órájuk lánczát csa- varilják gyűrűs ujjuk körül. Az erzsébetvárosiak utolsó padsorában két városatya ek-mek-steket játszik a padra rajzolt ábrán. Halálos unalom a helyzet szignaturája. Még az újságírók is bevonulnak a büffébe, ők, a legkitűnőbb városházi stratégák, a mely ténykedésük teljességgel kizárja a lehetőségét is annak, hogy egy parányi érdekesség vegyüljön bele az egyhangú, hosszadalmas, üres tanácskozásba. S az események ismét fényesen igazolják őket. Még fél 7-et sem mutat a közgyűlési terem órája, a mikor az egész napirendnek: 103 pontot szőröstül bőröstül, inditványostul-interpellációstul együtt letárgyalták és a városatyák lassacskán kivonulnak a teremből. Lármának, viharnak, botránynak nyoma se volt. Bárczy István polgármester, a magyar Neptun, egy szavával le- csillapitolta a háborogni készülő trágya- és gáztenger hullámait. III. Finálé. Színhely: nincs. Tanulság, morál: van. A közgyűlést nem a közgyűlési teremben, hanem a pipatóriumban kellene megtartani Ez furcsa lenne, de érdekes. Suttogni se legyen szabad, a ki suttogni akar: beszéljen hangosan. Ez meg veszedelmes lehet, de legalább íérfias. Napvilágra vetne dolgokat, melyeket mélységes titok leple föd, melyekről csak suttogni mernek az emberek, mert ha hangosan beszélnének, bevernék a fejüket. Farsangi alakok ezek, nem a közérdek komoly, hivatott képviselői. A mikor a közgyűlési terembe lépnek, álarczot öltenek magukra s azt hiszik, hogy — Kiismerhetetlenek. Pedig-pedig, az álarcz alatt épp úgy ismerik egymást, mint mi álarczczal vagy a nélkül ismerjük — valamennyiüket.
