Független Budapest, 1909 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1909-03-09 / 10. szám

'Y. о V Го i vilin. М.н »9. márczius 9. 10. szám. Budapest székesfőváros egyetemes erdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap. Budapesti függetlenségi és 4S-as partkörök HIVATALOS LAPJA. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a lap- tulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők VII., Rottcnbillcr-ulcza 5/Л. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 110—3"). A beteg Kossuth. Szivszorongva lesi egy egész nemzet, egy egész ország, hogyan fordul egy férfiú állapota. Milliók szeme csüng Kossuth Ferenez betegágyán. Pártos szenvedély elhallgat, ellenvélemény el­csendesül és mindenek egybeforrnak az aggódó kérdésben : hogy van Kossuth Ferenez? A természet kegyetlensége, hogy az akarat ereje, a jellem szilárd­sága gyakran törékeny testbe költözik. Mindnyájan Isten kezében vagyunk, nagyok és kicsinyek, hatalmasok és szegények és a természet vaskezének súlyát érzi érdemes és érdemeden egy­aránt. Es ha mégis nem tudunk meg- nyugodni a végzet rendelésében, a mely betegséget küldött a legegészségesebb lélek és jellem hüvelyére: zugolodásunk a kétségbeesésből fakad, a mely meg­szállja minden magyarok lelkét, látván, hogy vezérünk súlyos időkben, a beteg­ágyhoz van lánczolva. Gondolatának, bölcseségének, hazaszeretetének merész szárnyalása a test betegségétől békóba van verve, meghazudtolásául a régi római mondásnak: »ép lélek egészségestestben!« Szeretetünk tárgyának súlyos szenve­dése mindig, minden időben mély rész­véttel és bánattal tölti el a honfiúi keblet. De sokszorosan növeli a szomorú­ságunkat az, hogy Kossuth Ferenez éppen most,súlyos események előestélyén, nehéz viszonyok közt dőlt ismét a kór- ágyra Nemzeti függetlenségünk egyik legfontosabb attribútumáért: a pénzügyi függetlenségért, az önálló magyar jegy­bankért folyik az elszánt küzdelem. A derék harezosok csapatai lelkesen száll­nak harezba a nagy czélért és ime: a végzet kegyetlen akaratából vezérük nélkül rohannak a küzdelembe. A vezér­gyilkos fájdalmai közepette — beteg­ágyában is szüntelenül szemmel tartja, tanácscsal, utbaigazitással látja el küzdő seregét. De hiába, Kossuth Ferenez jelenlétének hiánya arra bátorítja a titkos ellent, hogy visszavonást, egyenetlensé­get támasszon a harezosok soraiban. A viszonyok már előbb sem váltak volna olyan zavarosokká, világos, tiszta jogunk eddig sem homályosuk volna el az mtrikusok és irigyek aknamunkája nyo­mán, ha Kossuth Ferenez saját szemé­lyében folyton ott állhatott volna a serege élén! Higgadt, megfontolt hazafisága, államférfim tapintata, felelősségének ér­zete, hatalmas lökést adott volna a függetlenségi pártnak óhajtott czélja felé. A betegágyához lánczolt Kossuth testi gyötrelmei közepette csak nehezen és ritkán emelheti fel intő szavát és hogy az, amit a helyzetnek neveznek, egyáltalán bekövetkezhetett, egyedül csak a vezér betegségének tulajdonítható. És most, a mikor remény nyílott arra, hogy a felépült Kossuth ismét teljes erejével kezébe veheti a nagy háború legfőbb vezérletét, a sors megint a nemzet ellen fordul és ágyba dönti Kossuth Ferenczet. Nem személyi kultusz, nem a hata­lomban lévők imádása adja hát az em­berek szájába az aggodalmaskodó kér­dést: »hogy van Kossuth Ferenez?« Betegágyánál virraszt: nem a hízelgők tolakodása, hanem a jó hazafiak aggódó gondoskodása, melylyel azt lesi az ország apraja-nagyja, mikor fordul jóra Kossuth Ferenez állapota. Nem bizantinizmus, hanem honfiúi gondoskodás vezeti a mi toliunkat is, amikor számot adunk az országnak ez aggodalmaskodásáról. Mert Kossuth Ferenez nemcsak a független­ségi párté, hanem az egész országé. Az ő nevében összpontosul, az ö szemé­lyével van összeforrva minden vágyódá­sunk, reménységünk, aspirácziónk, mert benne látjuk, benne látja minden magyar a jobb jövendő reményének zálogát. Adja az Ég, hogy sziveinkbe hamarosan megnyugvás térjen ismét, hírül adván, hogy Kossuth Ferenez meggyógyult I Ha a sok fohász, a mely széles e hazában az Egek urához felszáll, meg­hallgatásra lel, úgy mindeneknek ez az óhajtása csakhamar teljesülni is fog. A szégyenparagrafus története. Az adqjavaslatok képviselőházi tárgyalása során nagy izgalmat okozott a részvény társu­latok adójáról szóló törvényjavaslat 21. sza­kasza : az úgynevezett „szégyenparagrafusíl. Ez a szakasz azt a rendelkezést tartalmazta, hogy az olyan pénzintézet, a mely adósaitól <Syo-nál nagyobb kamatot szed, a rendes 10%-°s adó­kulcs helyett 15%-os kulcs után adóztalik meg. A függetlenségi párt csakhamar felis­merte, hogy ez a szakasz a kisemberek hi­tele ellen irányul, mert azok a szerényebb, főleg vidéki pénzintézetek, melyek kisembe­reknek hiteligényét, váltóik visszleszámitolása utján elégítik ki, igen gyakran maguk is 7, esetleg még több ()/0-°t tartoznak fizetni a visszleszámitolási hitelt nyújtó nagy, hatalmas pénzintézeteknek. Ezenkívül az is bizonyos­nak látszott, hogy az uzsoráskodni akaró pénz­intézeteket a drága hitelnyújtástól a magasabb adó vissza nem fogja tartani. Egyszerűen az adósokkal fizettették volna meg az 5°/0 °s adótöbbletet, a mi ismét csak a kisember hitelét tette volna még terhesebbé. Az egész szégyenparagrafus szemmelláthatólag a fővá­rosi nagy, rengeteg betétekkel, tehát olcsó pénzzel dolgozó bankok és takarékpénztárak privilegizálása lett volna, a melyek betevőik­től ЗА—4% kamatfizetés ellenében szerez­nek óriási összegeket és azokat kisebb pénz­intézeteknek igen nagy kamatlábtöbblet elle­nében adják kölcsön. A szégyenparagrafus tehát az egész vidéki hitelügyet súlyosan érintette volna. Mind e megfontolások arra indították a függetlenségi párt néhány tisztán látó és a pénzügyi kérdésekben alaposan jártas tagját, hogy síkra szálljanak a szégyenparagrafus ellen. Holló Lajos meg is tette a képviselő­házban a paragrafus elejtésére vonatkozó indítványt és a függetlenségi párt teljes hév- vei melléje szegődött e kérdésben. A 67-es pártok ezt az alkalmat újból felhasználták, hogy a függetlenségi párttal szembeszálljanak és az uzsora megtorlásának ürügye alatt nagy vehemencziával kardoskodtak a szégyenpa­ragrafus fentartása mellett. Maga Wekerle Sándor dr. miniszterelnök kelt a szakasz vé­delmére, de érvei ezúttal nem voltak oly meggyőzőek, mint azt tőle — kivált pénz­ügyi kérdésekben — mindenki megszokta. Wekerle egész filippikájából kiérzett, hogy a miniszterelnök igazáról e kérdésben nincsen meggyőződve és hogy inkább a látszat ked­véért ragaszkodik a szakasz fentartásához. A szégyen paragrafust az alkotmánypárt és a néppárt egyesült szavazata ellenében a függetlenségi párt tényleg le is szavazta és a miniszterelnök véleményével ekként kisebb­ségben maradt. Wekerle magatartása annyi­val érthetetlenebb, mert a miniszterelnök a legelőkelőbb vidéki pénzintézetek képviselői­nek még a pénzüggi bizottság tárggalásn után határozottsággal kijelentette, hogy egyál­talán nem ragaszkodik a szégyenparagra­fushoz és hogy ha valaki annak elejtését Főszerkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRAGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhi vata! : Budapest, VII., Rottcnbiller-utcza 5/A. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre ... ... ... ... ... 10 korona. Fél évre ... ... ... ... ... ... ... 5

Next

/
Thumbnails
Contents