Független Budapest, 1909 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1909-02-23 / 8. szám

IV évfolyam.

1909. február 2:1.

8. szám.

FÜGGETLEN BUDAPEST

Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap.

Budapesti függetlenségi és 48-as pártkörök HIVATALOS LAPJA.

Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is.

Előfizetési ára:

Egész évre ................. ... 10 korona.

F

él évre ... ..................................... 5

Fő

szerkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS

Felelős szerkesztő: B. VIRAGH GÉZA

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A.

Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a lap- . íjajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők VII., Rottenbiller-utcza 5/A.

^^^^^^^kesztöségjés^ad6hivat*di^telefon^l9^B5^

Bárczy munkában.

A polgármester idejét eddig túlnyomórészt a reprezentálás foglalta le. Most elérkezett az az idő, a mikor e reprezentálási kötelességet a sutba kell dobnia és munkához kell fognia. A polgármester ajtajára kitűzték a táblát, a mely hírül adja, hogy a főváros első tisztviselője »ezidöszerint« senkit sem fogad, még hivatalos ügyben sem. A kijáróknak ezzel beíellegzett, a protek- toroknak lealkonyodott és az ügyes-bajos felek sokasága nem fogja többé zavarni a polgármestert, a ki nagy munkában van.

Ezt a nagy változást a kíméletlen háziurak okozták. A végsőkig megfeszített húr a mostani februáriusi stájgero- lástól elpattant. Kiütött ismét a lakók forradalma, ez a specziális budapesti forradalom, ablak-, ajtó- és falbeveréssel, csakhogy most már valóságos rombolássá fajult és a kár mértéke legjobb fokmérője a lakók jogos elkeseredésének. Már két évvel ezelőtt volt szerencsénk efféle jelenetekhez. Azóta a ház- bércsavar folyton működött és a virilistaváros urai ölbe tett kezekkel nézték a lakosság szenvedését, ha egyáltalán tudomást vettek róla. Még csak a komoly tervezéshez sem láttak; még csak az alapos tanulmányozáshoz sem fogtak. És a közvélemény, melynek minden egyes tagja súlyosan érezte a lakásuzsora keserveit, sajátszerü apáthiával tűrte ezt a garázdálkodást. Most azután a végsőkig fokozták a háziuri zsarno- koskodást és a nyíltan kitört zendülések megtanították a város ügyeinek intézőit arra, a mit mi már esztendők óta az unalomig hajtogatunk: hogy ebben a városban nincsen sürgősebb teendő, mint a lakásnyomor megszüntetése.

Örömmel jelenthetjük, bogy a ter- vezgetés, tanulmányozás, ülésezés és tanakodás helyébe elkövetkezett a cselekvés ideje. Bárczy István polgármester erélyesen hozzálátott, hogy a ház- béruzsora hydrájának fejeit leüsse. A megoldás módja az, a melyet hosszú idő óta sürgetünk. A főváros a beépítetlen telkein egyszerre és a legrövidebb idő alatt tömeges építkezést kezd. Értesülésünk szerint erre a czélra a főváros 20 millió koronányi kölcsönt vesz fel budapesti pénzintézetektől, még pedig a nagy beruházási kölcsöntöl függetlenül, azt megelőzőleg. Az erre vonatkozó tárgyalások a bankokkal folyamatban vannak és a közel jövőben be is fejeztetnek. A székesfőváros tehát már a itavaszszal megkezdi a nagyarányú építkezést, a melyre nézve a polgármester az összes részleteket most dolgozza ki. Az építési szabályrendelet felfüggesztésével lehetséges lesz tehát, hogy a kisebb lakások, melyek az egyszerűbb kivitelű bérházakban lesznek, már ez év november havában lakható állapotba kerüljenek. A monumentálisabb fővárosi bérházakba pedig már a jövő év május havában lehet költözködni. Nem kételkedünk benne, hogyha ezeket az építkezéseket a köteles takarékosság szemmeltartásával fogják végezni: a főváros által építendő tekintélyes számú lakás máris üdvös hatással lesz a budapesti lakbérekre.

Persze a fővárosnak nem szabad a lakásokkal nyerészkednie, a mint ez mostanában megtörtént, a mikor egyszerre 25%-os lakbéremelést próbált meg a saját házaiban. Es erre nézve egyáltalán nem találjuk biztatónak azt a több helyen — nyilván sugalmazásra — megjelent közleményt, a mely számadatokkal próbálja igazolni, hogy a főváros aligha tehet majd eleget az állandó adó- mentesség feltételeinek. Bármennyit szá- mitgassanak is, lehetetlen, hogy az adómentes háznál ne kerüljön ki az önköltség, ha a nyers házbér nem haladja meg a telekérték 4%-át és a befektetett ösz- szeg 6%-át. A hol ez az eredmény áll elő, ott egészen bizonyos, hogy a főváros drágán épített. Pedig most nem díszes palotákra van szükség, monumentális kiképzéssel, hanem olcsó és kényelmes, bár egyszerű bérházakra. Sőt a magunk részéről ellenkezőleg éppen abban látnánk az olcsóság garancziáját, hogy a székesfőváros valamennyi házát az állandó adómentesség igénybevételével építse meg, mert ez szolgálna fékjéül annak a törekvésnek, hogy a főváros esetleg jövedelmi forrást csináljon e házakból, a melyek pedig kizárólag szo- cziális követelmények parancsára készültek. Az állandó adómentesség már magában véve legkevesebb 15%-kal olcsóbb lakbéreket jelent a főváros házaiban, a melyeknek — ismételten hangsúlyozzuk nemcsak az a hivatása, hogy a bennük lakók részére olcsó és emberséges lakást nyújtsanak, hanem egyúttal az is, hogy nagy tömegeivel helyreállítsa a lakáskereslet és kínálat között a helyesebb arányt. Kétezer uj lakás pedig feltétlenül ezt eredményezné. Ha azután a házbéruzsorások látnák azt,

hogy az egészségtelen, de reájuk nézve jövedelmező állapot a főváros interven- eziója folytán amúgy sem tartható fenn : ők maguk fognak sietni uj házak építésével és ezzel ismét megindul az az építkezés, a melynek hiánya okozza a mai nagy lakásínséget.

Hadd dolgozzon hát a polgármester, ne zavarja őt semmi és senki ebben a munkájában! Az agyonsanyargatott fővárosi polgárság elismerése fogja kisérni minden lépését, a mely a lakás- nyomoruságból való megváltás felé visz.

A közgyűlés és a sajtó.

A fővárosi sajtó szóvá tette azokat a veszedelmes állapotokat, a melyek állítólag a fővárosi fertőtlenítő intézetben uralkodnak. Ez kötelessége volt minden lapnak, mert hiszen, ha igazak a vádak, úgy a fertőtlenítő intézet rettenetes veszedelmet jelent. E kötelesség teljesülése csak elfogultak, vagy gyengék szemében lehet szenzáczióhajhászás. Elvégre kötelessége a sajtónak tudomást venni az olyan hírekről, amelyek ha igazak, rettenetes könnyelműségről rántják le a leplet. Megvizsgálni e híreknek alaposságát, ha azok valószinüsitve vannak, nem lehet sem hivatása, sem kötelessége a sajtónak, mert hiszen az újságok nem gyakorolhatnak sem fegyelmi, sem vizsgálóbírói funkcziót. A mit a felettes hatóság is csak szövevényes vizsgálat és alapos szakértői felderítés után tud megállapítani, arra a sajtó nem lehet sem hivatott, sem köteles.

Oly egyszerű és világos ez a dolog, hogy minden józanul gondolkodó ember aláírja. És mégis akadtak a főváros közgyűlésén hangok, a melyek holmi formális okokból bürokratikus féltékenységből, hatásköri szőrszál- hasogatásból nekiestek a sajtónak, a miért ezt a kötelességet teljesítette. Tévednek ejó urak. Hogy a híradás a szenzáczió erejével hat, az nem a sajtó hibája, hanem arra vezetendő vissza, hogy maga a szóvá tett ügy megdöbbentően szenzácziós. És a mikor komoly, higgadt újságok szóvá teszik a közönség életét és egészségét veszélyeztető eme szörnyű állapotokat: előáll egy vékony don- gáju városatya és elmondja a sajtóról magánvéleményét, a melyre senki sem volt kiváncsi és a melyet ráfogott az egész közgyűlésre.

Szép dolog a fegyelmi szabályzat, üdvös lehet a fegyelmi vizsgálat bevárása, csakhogy figyelmeztetni kívánjuk az illető sajtófalót, hogy semmiféle fegyelmi eljárás nem fogja őt kigyógyitani a hagymázból, orbánczból, difteritiszből, kiütéses hagymázból, ha a fér-