Független Budapest, 1909 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1909-12-20 / 51. szám

V. évfolyam. 190Í). deczember 20. 51. szám. Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap, □ A Budapesti függetlenségi és 48-as párt, □ valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára: Egész évre ... .................. ... ... 10 korona. Fél évre ... ... ... ... _.. ... .1. 5 Főszerkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS. Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a lap­tulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 119—35. A polgármester. A polgárság bizalma Bárczy Istvánt fogja ismét beleültetni a polgármester díszes szé­kébe. Még csak ellenfele sem akadt a jelö­lésnél és ezzel külsőleg is kifejezésre jutott az a tény, hogy Bárczy Istvánnak rövid há­rom' évi működés után nenr lehet méltó ver­senytársa senki sem. Bárczy Istvánnak a helyzete nem könnyű. A várakozásokat fel­csigázta olyannyira, hogy mindenki -nagyot remél tőle. Hogy ez a remény nem alaptalan, hogy a polgármester programmja, munka­terve tele van a valódi közérdek előmozdítá­sát czélzó alkotásokkal: azt Budapesten ma már mindenki tudja, aki valaha érdeklődött a főváros ügyei iránt. Szinte közhelylyé vált, hogy előtte nem ült a polgármesteri székben senki, akit annyira áthatott volna az egész­séges és jogos szociális érzék; hogy Buda­pestnek még nem volt polgármestere, aki annyira szakítani tudott volna a bürokratikus sablonokkal és akiben az alkotó teketség a lelkiismeretes szorgalommal oly szerencsés harmóniában párosult volna. Az ember szinte zavarba jut, a mikor Bárczy István működéséi tetteinek felsorolásával méltatni akarja. Mert az elmúlt három esztendő alalt folyton kény­telen volt a polgármester iniciativájával, ter­veivel, alkotásaival foglalkozni, a melyek oly erős egyéniséget állítottak a közvélemény színe elé, hogy vele szüntelenül nem foglal­kozni szinte lehetetlen volt. És mégis, a mikor a polgármesterről szó lünk, kénytelenek vagyunk — kitéve magun­kat az ismétlés veszedelmének — rövid visszapillantást vetni a Bárczy-éra eddigi le­folyására. 0 alatta konszolidálódtak a főváros pénzügyei, eltűnt a deficzit és eljutott a fő­város hatalmas beruházási akcziójának a kü­szöbére. Az 6 erős egyénisége kifejlődéshez segítette azt a sok értékes erőt, amely a tanács­ban és a főváros tisztviselői karában szuny- nyadt és eddigelé a túlságos bürokratizmus kötelékeitől felszabadulni nem tudott. p]gész gárdája a kiváló szaktisztviselőknek sorakozik most Bárczy István mellett és a főváros méltán büszke lehet erre a tisztviselői gár­dájára. a mely képzettség, készültség, modern européer felfogás dolgában mintául szol­gálhat az egész magyar köztisztviselői kar­nak. Igaz, e férfiak nagy része Bárczy előtt is működött, ámde Bárczy volt az, aki min­denkit a legmegfelelőbb helyre, a neki leg­alkalmasabb munkakörbe állított és akinek széles látóköre, minden hivatalfőnöki hideg­ségtől ment magatartása: a tisztviselőkben elrejtett erőket és tehetségeket a felszínre hozta. Bárczy Istvánnak, mint hivatalfőnök­nek abban rejlik éppen a legnagyobb ereje, hogy tisztviselőit az egyéniségüknek leginkább megfelelő munkakörbe állítva, ezáltal ambi- cziójukat, munkakedvüket fokozza, úgy, hogy mindenki legjavát adja oda a fővárosnak. Egészen méltányos volt tehát, hogy ennek a derék tisztviselői karnak az anyagi ellátását a főváros a drágasági pótlék megadásával javította, valamint, hogy a tisztviselők javára humánus nyugdijszabályzatot alkotott meg. A végleges fizetésrendezés persze keresztül­vihető még nem volt, de tudtunkkal benne foglaltatik a polgármester programmjában. Valóban kiváló eredményeket ért el a polgármester a szoeziális községi politika terén, a mely előtte teljesen el volt hanya­golva. E tekintetben legnagyobb eredmény, hogy győzelemre segítette Budapesten a kom- munalizáló irányzatot, a mely a közczélu üzemek nagy részét a község kezelése alá juttatta. Bárczy István alatt ment át a marha­vásárpénztár, ha nem is forma szerint köz­ségi tulajdonba, de olyan részvénytársaság tulajdonába, melynek túlnyomó nagy részben a székesfőváros a részvényese. 0 alatta épült fel és nyílt meg a községi kenyérgyár, a mély hivatva van a kenyérdrágaságnak véget vetni és a mely e czélját a tervezett kibővítés után bizonyára előnyösen fogja szolgálni. Bárczy István vezetése alatt dőlt el a nagy küzdelem a légszeszgyárak megváltásáért, a mely a kommunalizálás utján eddig a leghatalmasabb és legfontosabb lépés. A lakás nyomorúság ellen is felvette a polgármester a harczot és a kislakások, valamint egyéb népjóléti intéz­mények létesítése máris ösztönzőleg hatott a magánépitkezési tevékenységre, ugv hogy alapos a remény, hogy egy esztendő leforgása után fővárosunk szoeziális nyomorúságának e legsötétebb foltja már a múlt keserű em­lékei közé fog tartozni. A közvilágítás terén korszakalkotó a városi villamossági-gvár terve a mely hihetőleg valóra fog válni. Bárczy István nagy energiája és szorgalma segített létrehozni az államnak a főváros fejlesztéséről szóló törvény által nyújtott azt a hathatós támogatását, a melynek első sorban köszön­hető a főváros háztartásának gyökeres meg- javulása. És ugyancsak az 6 soha nem nyugvó tettereje alkotta meg azt a hatalmas beruházó programmot, a melynek keresztülvitele után Budapest méltán fog a legnagyobb európai világvárosok mellé sorakozni. Es ha e kiváló érdemekkel szemben, melyeknek sora az imént felhozottakkal koránt sincsen lezárva, vizsgáljuk az elmúlt három esztendő mérlegének teherlapját, a legszigo­rúbb bírálat sem képes mást felfedezni, mint azt, hogy Bárczy István polgármestersége alatt emelték fel a községi adópótlékot. Ennek az adóemelésnek a tényleg létrejött formában ellenzői voltunk; de ezért mindig elismertük a kényszerhelyzetet, a mely a főváros akkori pénzügyi viszonyai által adva volt. Ez adó­emelés reparálása mindig lehető, ha a főváros pénzügyi viszonyai oly helyzetbe juttatják a közgyűlést, hogy erróí a felemelt bevételről lemondhasson. Viszont tagadhatatlan, hogv a főváros háztartásának bekövetkezett rendezése ez adóemelés nélkül elérhető nem lett volna. A polgármester oldalán működő kiváló munkatársak sorában külön megemlítést ér­demelnek a jeles alpolgármesterek: Rózsa- völyyi Gyula és dr Vciszilievits János, a kik nagy munkaerejüket a főváros regenerálásá­nak szolgálatába bocsájtották és méltán te­kinthető Bárczy István sikerei osztályosainak. Hogy ismét e három férfiú kerül a fővárosi adminisztrácziő élére, annak minden buda­pesti polgár tiszta szívből örvend és jövőbeli működésüket osztatlanul az az óhajtás kiséri, hogy tevékenységüket ezentúl is az eddigihez hasonló siker koronázza. Legszebb kifejezője ez óhajnak azaz egyhangú lelkesedés.amely őket tisztük lejártával ismét az eddigi polezra emeli. f-------------------------------------------------------------------------> Cmw btcprlpt űltal biztosan meg' fog győződni, »3jf ШКПК1 hogy legjobb a szabályozható nyakbőségü férfiing. Ajánlja Vértes és Sebestyén Budapest, Muzeum-körut 15. A drágaság ellen, — A közgyűlés figyelmébe. — Nem kell hosszasabban bizonyítani, hogy az életviszonyok a fővárosban nagyon meg­drágultak. A drágaság oly mérveket öltött, hogy a polgárok széles rétegeinek a jövedel­méből a megélhetés eszközeit fedezni nem lehet, úgy hogy a fővárosnak csaknem egész lakossága kénytelen igényeit lefokozni, a standard of life-jét leszállítani, ha csak ki akarja kerülni anyagi viszonyainak teljes megromlását. Mindennek az ára, a mi a napi élethez szükséges, tiz esztendő óta folytono­san és feltartózhatatlanul felszökött. Drágul­tak az élelmiszerek: hús, tej, főzelék, gyü­mölcs, liszt, kenyér ; drágult a tüzelőanyag, a világításra szolgáló petróleum és módfelett megdrágult a lakbér. A drágulás sok czikk- nél 80—100 százaléknyi egy évtized leforgása alatt. Egyáltalán nem vitás, hogy a polgárság keresetének megnövekedése ezzel a rohamos drágasággel lépést nem tartott, ugv, hogy egyszerű számvetési művelet alapján lehetetlen fel nem ismerni, hogy vagy az anyagi tönknek, vagy az életviszonyok nagymérvű lefokozásának kellett a lakosság széles rétegeiben beállani. Nem vigasztal e szomorú tényekkel szemben az, hogy a drágaság nem szorítko­zik a fővárosra, hanem az egész országra kiterjedő nyavalya. A kormány már felismerte e szociális rákfenével szemben a hatósági beavatkozás szükségességét és vagy másfél esztendővel ezelőtt a pénzügyminisztériumba tanácskozásra hívta össze a legkülönbözőbb foglalkozási ágak és társadalmi rétegek kép­viselőit. Az állam tevékenysége ezen a téren az állami munkásház-telepek létesítésére és az állami kőszénbányászat megalapítására szorítkozott, a mely intézkedések üdvös voltát senkinek sem jut eszébe kétségbevonni, de a melyek egy magukban a bajt nem orvosol­hatják. A mi különösen a fővárosi drágaság kérdését illeti, nézetünk szerint elsősorban a község feladata a küzdelmet e társadalmi baj ellen felvenni, mert a modern városi lét mellett a lakosság közszükségletének a ren­dezése és ellátása a városi autonómia körébe porosz szén- és koksz nagykereskedők ERDÉLYI ÉS TÁRSÁN

Next

/
Thumbnails
Contents