Független Budapest, 1909 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1909-02-09 / 6. szám
1Y. évfolyam. 1909. február 9. (i. szám. Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap, Budapesti függetlenségi és 48-as pártkörök HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre ... _ ... ... ... ... 10 korona. Fél évre ... ... ................. ... ... 5 Fő szerkesztő : Dr. SOiMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 119—35. Csatarendbe! Minden hétre jut egy esemény, a mely fülünkbe kiáltja, hogy készüljünk a jövendő csatákra. A fővárosi községi képviselőválasztás már ősszel meglesz és ki tudja, mikor kell az urnák elé járulnunk, hogy legszebb polgári jogunkat, az országgyűlési képviselő- választáson gyakoroljuk. A polgárság politikai élete normális időkben az újságolvasásban, a kávéházi politizálásban, na meg legfeljebb a különböző körökben és kaszinókban való politizálásban merül ki. Ez azonban nem az a pezsgő, tettvágytól duzzadó, harczos hangulat, a melynek a polgárság keblét dagasztania kell, a mikor nagy dolgokról van szó. Éppen ezért kötelessége mindazoknak, akik állásuknál, hivatásuknál és személyes körülményüknél fogva módjukban áll polgártársaikra némi befolyást gyakorolni, hogy ezekben szüntelenül ébren tartsa a politikai kérdések iránt való érdeklődést, hogy őket szüntelenül lelkesítse a párt elveihez való törhetetlen ragaszkodásra; egyúttal az is kötelessége a vezetőknek, hogy a béke idején megfelelően fegyverkezzenek a harczra. A székesfőváros polgármestere nehány nappal ezelőtt körlevelet bocsájtott ki az országgyűlési képviselőválasztók névjegyzékének kiigazítása tárgyában. Ez a körlevél mindnyájunk fülébe mementót kiált. Arról van szó, hogy a jövő évi képviselőválasztói névjegyzékből kimaradottak megtegyék a szükséges lépéseket arra nézve, hogy e névjegyzékbe bejussanak. A polgármester e körlevele egyelőre a közintézetekhez, vállalatokhoz és egyesületekhez intézi azt a felszólítást, hogy jelentsék be márczius hó 1-ig alkalmazottaikat a választói listába való felvétel czéljából. Hogy ez a felhívás nem felesleges, azt a tapasztalatok mutatják. A legtöbb ember nem ér rá a névjegyzéket ellenőrizni és azt sem tudja, benne van-e vagy sem. Az egyéneknek, ha nem is menthető, de legalább megmagyarázható indolencziáját van hivatva ellensúlyozni az az intézkedés, hogy az intézetek, vállalatok, részvénytársaságok stb. sommásan jelentik be alkalmazottaikat. Bár a választói jogosultságnak ez alapon való elnyerése nem ideális állapot, mert hisz az alkalmazást adó intézet kerületében való szavazás többnyire függővé teszi az egyént a munkaadó pressziójától, mégis helyesebb, mintha az illető teljesen kimarad a választók sorából. Nem győzzük eléggé figyelmeztetni a függetlenségi pártkörök vezetőségeit, hogy gondoskodjanak híveiknek a választói névjegyzékbe való felvételéről. Márczius 1-én túl még mindig módjában van a párttagoknak az összeíró küldöttségek előtt — melyek a lakásuk szerint illetékes kerületi elöljáróságoknál fognak működni — a névjegyzékbe való felvételüket kérelmezni. A jövő esztendő esetleg hozhat képviselőválasztást és igy a pártkörök kötelessége, hogy felügyeljenek a párthivek lehető teljes felvételére. A névjegyzékek e kiigazítása és kiegészítése tehát nagy kötelességeket ró a pártkörökre és hogy ezeknek megfeleljenek: eminens létérdeke a függetlenségi pártnak. Ne felejtsük el, hogy egy kormányzó pártnál a politikai élet régi törvényei szerint nincs meg a hívekben az az inicziativa és az a harczi készség, mint egy uralomra törekvő pártnál. Arra is el lehet készülve a függetlenségi párt, hogy a legkülönfélébb ürügyek és hamis jelszavak alatt törekedni fognak a létező és még csak jövőben létesülő pártocskák híveiknek hiszékeny és eltántorítható részét a párttól elcsábítani. Másrészt pedig ismeri már mindenki a hires budapesti összeíró küldöttségeket, a melyek jobbadán a régi klikkek kolomposai- ból verődnek össze, a kiknek gondjuk van rá, hogy saját lekötetezetteik teljes számban, sőt a holtakkal egyetemben is belekerüljenek a névjegyzékbe, mig a mi embereinket hunczut- ságok és fortély árán is szívesen ..kifelejtik“. A midőn tehát már most csatasorba szólítjuk a függetlenségi pártokat, ez korántsem fölösleges óvatosság, hanem egy közeli terminus alkalmából való köteles figyelem és elővigyázat. A jövő esztendő, a melynek választói listái a közeli hetekben végleg kialakulnak, politikai életünkben kétszeresen vörös esztendő lehet. Ha a fővárosi törvény minden várakozás ellenére még ebben az évben uj törvénynyel fel nem cseréltetnék, úgy ez a jövő évben mindenesetre meg fog történni és nyomban utána a községi választásokra kerülne a sor. Már pedig az eddigi rend szerint, a mely gerinczét fogja képezni az uj fővárosi törvénynek is, az országgyűlési képviselőválaszlói jog alapfeltétele a községi választói jognak. Másrészt pedig könnyen fordulhatnak az eseménynek úgy, hogy a jövő évben képviselőválasztások is lesznek. Minden követ meg kell tehát mozgatnunk, hogy a függetlenségi érzelmű polgárok teljes számban benne legyenek a nemsokára lezárandó képviselőválasztói névjegyzékekben. A jövendő csaták hadseregét most verbuválják! Szólítsuk hát csatasorba összes katonáinkat, nehogy az ütközet idején megfogyatkozva szálljunk harczba a függetlenségi elvek, a függetlenségi programm diadaláért. Kerületi szellem. Alig készült el a főváros tanácsa a nagy beruházási programmal, a mely a felveendő nagy kölcsönből fedezendő munkálatokat iparkodik évek bosszú sorára megállapítani: máris jelentkezik az a kerületi szükkeblüség, a mely a múltban annyira kárára volt a főváros egész kormányzatának. A józsefvárosi bizottsági tagok összeültek, hogy e programm felett tanácskozzanak. De nagyon téved, a ki azt hiszi, hogy ez a kerületbeli tárgyalás a nagy munka- programm tárgyilagos, általános szempontokból való megvitatásának volt szentelve. Dehogy. A józsefvárosi urak azt mondták magukban: „mi előbb vagyunk józsefvárosiak és csak azutan budapestiek. Bennünket csak az érdekel az egész beruházási programúiból, a mi belőle a Józsefvárosnak jut“. Es e szempontból tekintve az egész programmot. csak természetes, hogy ők úgy találják, hogy nekik nem jut elég. A nélkül, hogy ennek az értekezletnek az érdemleges kívánságaiba részletesen belemennénk, már most kötelességünknek tartjuk, hogy óva intsük az összes illetékes tényezőket a kerületi szellem ily felülkerekedésétől. A mikor ilyen korszakalkotó nagy programúinak a megállapításáról van szó, a mely a székesfőváros egész jövendő fejlődésének van hivatva irányt szabni, a megítélésnek és bírálatnak csak egy jogos szempontja van: és ez a főváros egyetemes érdekének a szempontja. Elvégre, a mikor arról van szó, hogy a közegészség terén, avagy a közoktatás mezején, továbbá a szocziális községi politika terén mely intézmények létesítendők, nem lehet azzal előhozakodni, hogy az én kerületemnek ez meg ez volna jó, és hogy e beruházási ösz- szegekből ennyinek meg ennyinek az én kerületem javára kell esnie. Hiszen egy ilyenféle reparticzió teljes lehetetlenség. Ha például az uj Rókus-kórház czéljaira 20 millió korona szükséges, hogyan álihasson elő egy-egy kerület azzal, hogy mert a Rókus az X kerületben épült, már most tessék engem egy más 20 millió koronás beruházással rekompenzálni. Szakítsunk végre valahára ezzel az ósdi partikuláris felfogással. Ez a város nem külön tiz kommunalitásnak a foglalata, hanem egy élő nagy szervezet, a melynek vérkeringésében minden egyes alkatrész működése és élete szükséges és hasznos. Budapest egyetlenegy nagy város, az ország szive, a melyet nagygyá, széppé, hatalmassá tenni: hő vágya minden polgárnak. A kerületi beosztás nem egyéb közigazgatási felosztásnál, a melynek azonban a főváros szerves életében egyéb jelentősége nem lehet. És ha az egyes kerü- íetek egymással vetélkednek, ha a lokálpatriotizmusnak legpartikulárisabb formája: a kerületi patriotizmus hatalmasodik el az elméken, ugv ennek az összeség csak kárát láthatja. Még az osztó igazság sem érvényesülhet csorbítatlanul kerületek szerint. Mert hiszen akkor a Belváros joggal mondhatná például, hogy a kültelek ime kap 20 milliós Rókus- kórházat, kap 20 millió befektetéssel felépült fővárosi bérházakat, élvezi a 10 millió tőkével létesített munkásházak áldását és mindezzel szemben a Belváros kap talán egy központi járásbíróságot, ezt is az állam pénzéből,
