Független Budapest, 1909 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1909-07-14 / 29. szám

FÜGGETLEN BUDAPEST. nagyobb kamatlábat szedhet Lánczy a bankvezér a magyar közgazdaságtól és bármily szép dolog is a kuruczkodás és hazafiság: a 16%-os osztalék se utolsó dolog és ezért némileg érdemes egy perezre a hazafiságot felfüggeszteni. A Lánczy ur vádjain végigmenve, kiviláglik, hogy ezeket nem objektiv ismérvek és tények, hanem politikai ellenszenv inspirálták. Mert mit szóljunk például ahhoz, hogy a kamarai elnök ur olybá tünteti fel a magyar államvasuta­kat, mintha azok a tönk szélén állaná­nak? E részben közvádló urnák még a jóhiszeműségét is kétségbe kell vonnunk, mert hiszen Lánczy Leó ur éppen olyan jól tudja, mint bármely más újságolvasó ebben az országban, hogy az államvas­utak fejlesztése és reorganizácziója érde­kében éppen Kossuth Ferencz kormány­zata idején oly nagy munka végeztetett, mint soha ennek előtte. És vájjon nem hat-e sajátszerüen az, hogy Lánczy ugyanakkor, a mikor az egész kormány­ról még a keresztvizet is leszedi, egye­dül csak az iparfejlesztés nagy sikerét emeli ki, a melyeket azonban nem a miniszter nevével hoz kapcsolatba, hanem a 67-es államtitkár érdeméül tud be. Az elnök politikai gyűlölettől sugal­mazott vádjainak igen átlátszó a czélja. Konkolyt akar hinteni. El akarja hitetni az ország kereskedőivel és iparosaival, hogy a mai kormányzat nekik esküdt ellenségük, hogy ez utón ezeket a réte­geket ismét a 67-es politika karjaiba kergesse. Ez a politizálás nem méltó az ország első kamarájának elnöki méltóságához, annál kevésbbé, mert a kamarának a rekriminálás nem egyedüli hivatása, a politizálás pedig egyáltalán nem feladata. A Lánczy Leó egyoldalú vádaskodása korántsem objektiv ismertetése a kor­mány közgazdasági politikájának és min­den elfogulatlanul gondolkozónak rögtön a szemébe ötlik, hogy a kamara elnöke szándékosan fekete képet festett, eltit­kolván a kedvező jelenségeket és elhall­gatván a kormány gazdasági politikájának sok üdvös eredményét. Tehát ferditett. Hogy ez az eljárás opportumus és hazafias-e, hogy helyes dolgot művelt-e az elnök ur akkor, a mikor a magyar gazdasági életet a külföld előtt mint terpedésben sinylődőt tünteti fel; és a magyar kormányt és törvényhozást a külföldi tőkének mint a vállalkozás és ipar esküdt ellenségét mutatja be: azt Lánczy Leó ur végezze el a maga lelki­ismeretével. Akár a bankelnöki, akár a kamara-elnöki lelkiismeretével. Legjobb a „Vas”-féie ITT' acetylén lámpa- i . kerékpár­JD □ □ □ Budapest, VI., kerület. Liszt Ferenoz-tér 6. □ □ □ □ jára és a kies szigetre. Sose hittük volna, hogy a villamos kábel oly poétikus hajlandóságú legyen, hogy diszkrét homályba burkolja a suttogó párok legrejtettebb titkait, és ki tudja, hogy valamikor a jövőben hány rabja a szent házasság nemes intézményének fogja átkozni azt a villamos egyenáramot, a mely hirtelen megszűnt működni, és házasságszerzővé csa­pott fel. A budai anyakönyvvezetők házassági anyakönyvei lesznek hivatva erről statisztikai adatokat szolgáltatni. A szigeten a sötétség nagyobb balesetet nem okozott csakis a fizető­pincérek tévedtek a megszokottnál nagyobb mérékben, persze a maguk rovására. A sok nyári kalamitás között azzal vigasztaló­dik a pesti ember : lesz még szőlő és lágy kenyér. Hogy a kenyér lágy lesz. azt nem tudjuk, mert a nemsokára megnyiló hatósági kenyérgyár igazgatójául egy katonai főpéket szerződtettek; a profuntról pedig még az osztrák ármádia leg­nagyobb jóakarói sem mondhatják, hogy valaha is puha lett volna. Viszont, hogy feketének elég fekete lesz a pesti kenyér, az valószínű, mert ha a pesti »szalmá«-nak nem is ártott meg a hideg, a búzatermést sajnosán tönkretette és fogadunk, hogy jövő esztendőre példátlanul fel­lendül Budapesten a drágasági ankétezési ipar. kott volt megjelenni a tanácskozásokon, és akárhány életbevágó fontosságú ügy tárgya­lása üres padsorok mellett ment végbe. Már ez a tény is bizonyítja, hogy a városi kép­viselők számának apasztása semminemű kár­ral nem fog járni. Azok, a kiknek nincs ér­zékük a közügyek iránt, bátran kimaradhat­nak a törvényhatósági bizottságból. Nem lesz értük kár. Sőt ellenkezőleg, a főváros kor­mányzata csak nyerni fog azáltal, ha pusztán ama kevés számú polgár fogja intézni az ügyeket, a ki át van hatva hivatásának fon­tosságától és azt a nobile officiumot, a melyet a polgártársak bizalma reá ruház nemcsak külső diszként viseli, hanem kötelességnek is érzi, a melynek teljesítése áldozatot is igényel. Ennek az áldozatkészségnek — vall­juk meg őszintén — a lefolyt közgyűlési cziklus alatt is csak kevés nyomát láthattuk, mert a közgyűlés maga, bár sokat szavazott, de keveset dolgozott. Értjük a közgyűlésnek munkája alatt azt, hogy a városatyák egész hévvel nekifeküdjenek a szőnyegen forgó kérdések tanulmányozásának, holott erre a közelmúltban is csak kevés példa volt. És ha ennek daczára a városatyák nagy tömegének indolencziája mellett is ritka, nagy eredményekkel fejeződik be az elmúlt czik­lus, ebben az érdem oroszlánrésze a polgár- mesteré, a tanácsé és ama néhány kiváló székesfővárosi tisztviselőé a ki a neki kiosz­tott ügyet alaposan előkészítette. Ha végig tekintünk e férfiak munkásságán el kell is­mernünk, hogy az aratás oly bő, a minő talán még sohasem volt. Elsősorban nagy eredményül mutatkozik a főváros pénz­ügyeinek rendbehozatala, a mi alapja annak, hogy a székesfőváros most már nagy erővel hozzáláthat a községi szocziális politika kiépí­téséhez. Osztályrésze van ez eredmény elő­idézésében a kormánynak is, a melyet annyi­szor vádoltak meg a főváros érdekeinek elhanyagolásával, de a mely a gyakorlatban tagadhatatlanul sokat tett a fővárosért. Legfontosabb esemény az imént lefolyt időszakban a gázgyárak községi kezelésbe leendő átvételének az elhatározása és meg­felelő előkészítése. Hasonlóképpen nagyíon- tosságu az építési programm elkészülte és keresztülvitelének komoly megkezdése. Meg­alkották ezenkívül a fővárosi tisztviselők nyugdijszabályzatát és az uj épitési szabály­rendeletet és elkészült a hatósági kenyér­gyár. A közúti közlekedés hálózatának kibő­vítése is gyors lépésben haladt előre. Elké­szült és jóváhagyást nyert az uj lakbérsza­bályzat, elhatároztatott a Tabán nagyszabású rendezése, elkészült a községi takarékpénztár alapszabálya, az Allatkert-nek városunk szín­vonalához méltó reorganizálása folyamatban van és a fővárosi közigazgatás terén is kez- J denek mutatkozni a haladás jelei, habár e tekintetben még nagyon sok a tennivaló, | főképpen a mi a bürokratikus huza-vona kiküszöbölését illeti. De hát Rómát sem épi- | tették fel egy nap alatt és nem lehet kívánni, bogy évtizedek mulasztása máról-holnapra | egyszerre jóvátétessék. A fővárosi admi- nisztráczió fejlesztése és gyorsítása minden­esetre az a terrénum, a melyen még sok teendő vár a polgármester erélyes kezére. Már e futólagos szemléből is látszik, hogy nagy munka folyt az elmúlt időszakban a tanács hivatalaiban. Alig van ügyosztály, a mely nem szállított volna a főváros fejlődé­sére nézve nagy kilátású tervezeteket és munkálatokat és itt első sorban a pénzügyi tanácsos egyfogatuba ülni, ha csak valahol az utcza közepén döczögés közepette nem fogja el a konfortáblis, a mely esetben a »cserkész«-szel hamarosan és olcsón meg lehet alkudni. Mert a mily hangos és követelődző az állomás helyén avagy künn, messze a várostól, ép oly alázatos cserkészés közben. Aminek az a magyarázata, hogy a cserkésző a fuvart »in sich« végzi, zsebrevágván a pasas pénzét. A főkapitány urnák úgy látszik még tanulmányoznia kell egy kevéssé a pesti konflis pszichológiáját, mert a rendőrség kiváló feje abban a babonában leledzik hogy az egyfogatu kocsis egyáltalán ád valamit a taksára. Ha Boda Dezső dr. urnák oly tapasztalatai volnának a pesti konfortá- blisok körül, mint a budapesti nyári szalmaöz­vegyeknek, úgy nem tekintené megoldottnak a konflis-problémát azzal a bölcs tanácscsal, hogy a szállodákban oktassák kí az idegeneket a bérkocsi-díjszabásra. Hogy mik történnek az éj leple alalt, a mi­kor a sötétség reá borul erre a mostanában hűvös fővárosra, arról nem akarjuk a fátyolt felrántani. De érdekes volna megtudni, mi tör­tént e napokban az esti órákban Budán, O-Bu- dán és a Margitszigeten akkor, a mikor a vil­lamos lámpák hirtelen elaludtak és jótékony egyiptomi sötétség borult a Duna jobb part­Szünet. A főváros törvényhatósági bizottsága nyári szünetét megkezdette, anélkül, hogy sokat dolgozott volna. A nagy munkában, a mely a lefolyt kampány alalt a városházán végbement, a városatyák túlnyomó része alig működött közre. Dolgozott sokat a polgár- mester, dolgozott sokat a tanács és — ismer­jük el készséggel — dolgoztak a szakbizott­ságok, helyesebben, e bizottságoknak néhány tagja. E lelkes, buzgó férfiak száma kicsiny és két kezünk tiz ujján felsorolható. Mindig és minden ügyben ugyanazt a néhány kevés városatyát látjuk buzgólkodni, a közgyűlés nagy többsége azonban indifferens magatar­tást tanúsított most is, miként a múltban. Négyszáz tagja közül alig egy harmada szó-

Next

/
Thumbnails
Contents