Független Budapest, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1908-06-01 / 22. szám

Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap,

Budapesti függetlenségi és 48-as partkörök HIVATALOS LAPJA.

Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is.

Előfizetési ára :

Egész évre ... ................ 10 korona.

Fé

l évre ... ... ... ... ... ... 5

Főszerkesztő: Dr. SOMOGYI LAJOS.

Felelős szerkesztő: B. VIRAGH GÉZA.

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A.

Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a lap- tulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők : VII., Rottenbiller-utcza 5/A.

Telefon 71—53.

az események kényszerítő hatása alatt az egész fővárosi közgyűlésnek véleményévé Ion. A Polónyi-Lengyel pör- ben felmerült inczidensek, a Sándor Pál által emelt súlyos vádak és maga az a véletlen, hogy a főváros anyagi érdekét igen nagy mértékben érdeklő ügy : a gázgyárak megváltása van napirenden, hirtelenül aktuálissá tették a fővárosi függetlenségi párt e követelését, a melyet a benne rejlő igazság kényszerítő erejénél fogva, most már az egész törvényhatósági bizottság magáévá tett.

Valósággal anakronizmus lenne, ha ugyanakkor, amikor az országgyűlési képviselői választás az általános választójog alapjára helyeztetik és ezáltal a választói rend nagv mérvben demokratizáltatik, a községi választások továbbra is a virilizmus elavult intézményén épülne fel. Ugyanígy anakronizmus, hogy a főváros törvény- hatósági bizottsága továbbra is meg legyen mételyezve inkompatibilis városatyákkal, a mikor a képviselőházból az összeférhetetleneket már évek előtt kirekesztettük. Az a gyanusitgatás és panama-szaglálás, mely a fővárosi gazdálkodás körül settenkedik, egyenesen az inkompatibilis városatyák jelenlétére vezetendő vissza. Es ezeknél fogva a főváros, de általában a közélet sokat hangoztatott tisztasága érdekében is, a virilizmus és az inkompatibilitás kiküszöbölése az általános választói joggal egyidejűleg viendő keresztül. Minthogy azonban Andrássy Gyula gróf belügyminiszter több Ízben kijelentette, hogy az uj fővárosi törvény megszövegezése hosszabb időt vesz igénybe, úgy hogy ennek elkészülte az általános választói jogi törvényjavaslat benyújtásáig nem várható, szükségesnek mutatkozik, hogy a legsürgősebb módosítások noveltáris utón léptessenek életbe, igv mindenekelőtt az összeférhetetlenséget kell rövid utón és hamarosan kiküszöbölni a főváros kormányzatából.

Erre az álláspontra helyezkedett a fővárosi közgyűlés, a mikor Szalag Mihály ide vonatkozó indítványát elfogadta. A revízió és ebben a viri- lizmus és összeférhetlenség eltörlése tehát most már nem egy pártnak, hanem az egész törvényhatóságnak követelése és óhaja, a melynek őszinteségében némelyek részéről ugyan tisztelettel kételkedni bátorkodunk, de a melynek ellene szegülni a belügyminiszternek sem oka, sem joga. Annál kevésbbé, mert hisz köztudomás szerint Andrássy Gyula maga is szükségesnek tartja a közélet és közintézmények teljes tisztaságát és alig tételezzük fel a belügyminiszter pártatlanságáról és törvénytiszteletéről, hogy a mai állapotok iránt rajongna csak azért, mert a hatvanhetes elemek tulMég egyszer a fővárosi törvény.

Az események csodálatos gyorsan igazolják a fővárosi függetlenségi pártot. Már első perctől kezdve, hogy a fővárosi törvényhatósági bizottsági tagválasztások a régi klikkeket hozták vissza a közgyűlési terembe, azt hangoztatta a függetlenségi párt, hogy a fővárosi törvény gyökeres revíziója halaszthatatlanul szükséges. Annak a gazdálkodásnak, a mely évtizedek óta intézi e város életét, főjellemzője a a polgárság széles rétegei érdekének az elhanyagolása — a magánérdek felhizlalásával. És ennek kétségtelenül a fővárosi közgyűlés összetétele az oka. Ebben a közgyűlésben dominálnak a virilisták, tehát a háziurak és telekspekulánsok, továbbá as olyan városatyák, a kik a politikai erkölcs legelemibb fogalmai szerint is inkompatibilisek. Ezért követelte a függetlenségi párt, hogy a fővárosi törvény, mely ezt a virilista és összeférhetetlen közgyűlést megteremtette, revidiáltas- sék, még pedig mentői alaposabban és mentői hamarébb, a virilisták és inkompatibilisek teljes kirekesztésével.

A mit mi annyiszor, unos-untig, de az igazság erejébe vetett hittel szakadatlanul hirdettünk, hogy tudniillik a fővárosi községi választói rend megválasztatása nélkül a tarthatatlan állapotokon segíteni nem lehet, az most

Krónika.

Földrengés.

Emberemlékezet óta nem tapasztaltak Budapesten olyan rendkívüli jelenséget, mint a minő az elmúlt heti földrengés volt. A napilapok részletesen leirták, hogy milyen külső eseményekben nyilvánult meg a föld megindulása a lábaink alatt. Székek fölborultak, asztalok — mintegy jószellemektől mozgatva — tánczolni kezdtek, sőt némely nagyon is szemfüles riporterek lehulló vakolatot és repedező falakat is láttak. Igaz ugyan, hogy az egész földrengésből a lakosság kilenczvenkilenczszázad része nem érzett semmit, de azért mégis megborzongtak a hátak és kilelt bennünket a hideg, a mikor az esti lapokban érdekfeszitő leirását olvashattuk annak a nagy veszedelemnek, amely- neka torkából a sors jóakarata és a földalatti lökések csekélysége folytán ép bőrrel megmenekedtünk.

Tudósítunk a földrengés hírére rögtön útnak indult, hogy kikutassa és megállapítsa azokat a hatásokat, a melyeket városatya- és klikk-körökben a földrengés előidézett. Értesü- éseit és észleleteit a következőkben adja vissza:

A nagy lökések következtében végképen megingott az egyensúly a főváros pénzügyeiben. Azok a lyukak, a melyeket a nyolczszáza- lékos pótadóemeléssel betömni véltek, óriási szakadékokká szélesedtek ki. És az örvény szélén remegő inakkal tekintették a pusztulás képét a főváros pénzügyi korifeusai: a nagy adóemelők. A megdöbbenés valóságos kétségbeeséssé növekedett, a mikor köztudomású lön, hogy néhány jó finom telek, a melynek beépítését óvatos előrelátással tulajdonosaik folytonosan halasztgatják, a föld szine alá sülyed- tek. Ellenben egyetlen egy városatya sem sülyedt a föld alá az adóemelés feletti szégyenében, daczára annak, hogy a földrengés erősen megrázta a főváros kormányzatának oszlopait.

A nagy lökések következtében végképen széthullott a községi demokrata párt. Amint az ember a szerte-széjjel fekvő romokat nézte, meglepetéssel látta, hogy mily különböző anyagokból volt ez a ház összetákolva. Csak kar- rarai márvány nem akadt a romok közt.

Pontos statisztikai adatok nyomán a következő lajstromot állíthatjuk iissze:

Megingott: A klikkek egyeduralmában

való hit; Ehrlich G. Gusztáv önzetlenségébe vetett bizalom; Herczog Péter báró pénzügyi zseniálitásába helyezett remény; Simonovics Bélának Hatala Péterrel való kibékülése; a józsefvárosi törzsfőnökök szerénynyé válására való kilátás; a Tisza Kálmán-téren a talaj.

Megrendült: Vázsonyi hegemóniája a közgyűlési teremben; a villamvasuti részvények árfolyama; a bankvezérek magas kamatlába; a házbér-uzsorások stájgerolási hajlandósága; Eötvös Károly és Holtai Ferencz közötti jó viszony; az a tudat, hogy minden városatya paczkázhat a polgármesterrel.

Összeomlott: A községi demokraták elvi alapja, melyről már előzőleg sokan lesiklottak ; az a légvár, melyet a Terézvárosban a kutya- vásár örök létére nézve építettek; az abbáziai asztaltársaságok bizalma az ősi erényben ; az erzsébetvárosiak fanatikus hite egy-két törzs- főnök mindenhatóságában; a hívek óriási száma; a szavazatok többsége.

Ilyen szörnyű hatása volt a budapesti földrengésnek, az Ur születésének 1908-ik esztendejében, néhány hónappal a megváltás előtt.