Független Budapest, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1908-05-25 / 21. szám

Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap, Budapesti függetlenségi és 48-as pártkörök HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre ........................ ... ... 10 korona. Fé l évre ... ... ... ... ... ... ... 5 Főszerkesztő: Dr. SOMOGYI LAJOS. Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a lap- tulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Telefon 71—53. A gázgyár ügye a közgyűlés előtt. Hosszú készülődés után. számos viszontagság közepette végre szerdán a közgyűlés elé kerül a gázgyár meg­váltásának a kérdése. Ez is csak a belügyminiszter folytonos sürgetésére történt, mely kéthetenként való jelentés- tételre kötelezte a tanácsot a gázkér­désben és ezzel egy kissé megsarkan- tyuzta a lassan biczegő hivatalos gebét. A közgyűlés elé terjesztendő tanácsi inditvány lényege az, hogy a közgyűlés mondja ki a gázgyár megváltását a fő­városnak szerződésben biztosított joga értelmében és egyúttal bizza meg a taná­csot azzal, hogy a légszeszgyárak meg­váltása és a főváros kezelésébe való tényleges átvétele tekintetében szük­séges további intézkedéseket sürgősen tegye meg. Ez a sürgősség nagyon is indokolt, mert rohamléptekkel közeleg az a termi­nus, a melyen belül a főváros közön­ségének a gyárak megváltására irányuló szándékát a légszesztársulattal Írásban közölni tartozik. Ez a végső terminus ez év deczember 15-ike. Itt tehát a legfőbb ideje annak, hogy a közgyűlés ebben a dologban végleg határozzon, mert hiszen a határozat még a belügy­miniszter jóváhagyására is szorul és azonkívül a tanácsnak is meg kell tennie az intézkedéseket a megváltás előké­szítésére. Kétségtelen, hogy ez az ügy további halasztást nem tűr, hogy tehát a köz­gyűlésnek most, a nyári szünet előtt kell a dologban döntenie, nehogvaz idő- bői kiessék a főváros és a megváltás kimondására vonatkozó határozatával a szerződés értelmében lekéssék. És éppen a megváltásra kitűzött terminus közelsége mellett alaposan lehet attól félni, hogy bármiféle halasztási indít­vány végzetes eredményt idézhet elő. Nincs róla határozott tudomásunk, de igen valószínűnek tartjuk, hogy a köz­gyűlésen elő fognak állani a gáztársa­ság nyílt és titkos hívei valamelyes ha­lasztó inditványnyal. így első sorban arra kell elkészülve lenniök a megvál­tás barátainak, hogy felvetődik oly értelmű inditvány, amely utasítani akarja a tanácsot, hogy a megváltásra vonat­kozó döntés meghozatala előtt hallgassa meg a légszesz társaság ajánlatát, mely azokat a módozatokat és feltételeket tartalmazná, melyek mellett a társaság hajlandó volna a gázgyártást tovább folytatni, l udomásunk van. hogy a köz­gyűlés egy részének, mely akár elvi okból, akár egyébként nem szimpatizál a házi kezelés formájával, az a felfo­gása, hogy a főváros esetleg előnyö­sebb szerződést köthetne a légszesz- társasággal, mint az eddigi volt és hogy ez a szerződés a főváros anyagi érde­kére nézve is kedvezőbb, mint a meg­váltás. El lehetünk tehát arra készülve, hogy ez az áramlat olvértelmü kitolá­sát fogja proponálni a döntésnek, hogy mielőtt a közgyűlés határozna a meg­váltás kérdésében, előbb adjon módot a légszesztársaságnak szerződési aján­latának a megtételére. Teljes jóhiszeműségét ennek az áramlatnak feltételezve, sőt elismerve, mégis határozottan ellenezni kell a gáz­kérdésnek továbbra való etéle dilató- rius kezelését. Egyszerűen azért, mert a megváltás haszna és szüksége tekin­tetében a vélemények már teljesen megállapodottak. Itt oly mélyreható eltérés van a két ellentétes felfogás között, a melyet semmiféle érvelés vagy kapaczitálás már ki nem egyen­líthet. A kik a főváros érdekében és szocziális szempontból a megváltást akarják, azokat nem tántoríthatja el többé e meggyőződésüktől a légszesz- társaság bármely előnyös ajánlata sem. xA kik pedig a megváltásba nem akar­nak belemenni most, azok nem lesz­nek később sem a városi kezelésbe- vételhivei,bármily hátrányos szerződési ajánlatot tegyen is a légszesztársaság. A dolog tehát teljesen megérett a döntésre és további halogatásnak helye nincsen. Itt már igazán csak egy dolog van hátra: a szavazás. Tehát szavazzunk. Kertelésre, kibú­vásra, huzavonára többé nincs idő. Mert a legkisebb késlekedés : és a főváros végkép lemarad a tizenkét órás vonatról. Krónika. A kölcsönügy viszontagságai. A két budapesti vezető bank versenyfutása a fővárosi kölcsönért váratlan eredménynyel vég­ződött. Mialatt a székesfőváros az ajánlatok végleges megtételét várta, a versengő két cso­port szépen kiegyezett egymással és bejelentette most már társas czéggé egyesülve, hogy egy- lőre nem sürgős nekik a dolog. Ők tudnak várni. Ürügyül azt hozták fel, hogy a főváros maga sem tudja, hogy mennyi a kölcsönszük- séglete, ezért tessék előbb megállapítani az ősz- szeget, akkor majd az egyesült bankok előálla- nak ajánlatukkal. Ha egy kissé mélyebben belepillantunk en­nek az ügynek a fejleményeibe, nyilvánvalóvá lesz, hogy a kiegyezett bankok egyszerűen ürü­gyül használják fel a külcsönszükséglet mérvé­nek a bizonytalanságát. Hiszen ez a nagy x egyáltalán nem tartotta vissza a franczia csoport budapesti képviselőjét attól, hogy 60 milliót kínáljon fel, a minthogy a konkurrens Rot- scbild-csoport sem volt túlságos nagy zavarban a megajánlandó kölcsönösszeg nagyságát ille­tőleg, a mikor lényegesen tulliczitálva a fran- cziákat, 30 millió koronás kölcsönt ajánlott fel. Egyszerűen az történt, a mi manapság a kartelles világban oly gyakori. Az ádáz verseny­társak látván, hogy küzdelmükkel egymást fal­ják fel, egyszerűen kiegyeztek és most verseny­társ hijján ők fognak feltételeket diktálni a fővárosnak. A franczia tőke hamarosan vissza­vonult, mihelyest meghallotta, hogy a Hitelbank versenye folytán ilt nem lehet a fővárosról hat bőrt lenyúzni. Megbízottja, a Kereskedelmi bank pedig, félretéve a keserűséget és elővéve a jobbik üzleti eszét, egyszerűen igy szólt társához, a Hitelbankhoz: — Nem esztelenség', hogy mi ketten egy­mást agyonliczitáljuk ? Fogjunk össze erre a kis üzletre és ajánljuk fel a kölcsönt oly fel­tételek melleit, hogy mind a ketten szépen ke­ressünk mellette. A Hitelbanknak skrupulusai voltak. Hogy a dekórum szenvedne, mert hát mi legyen a már megtelt ajánlattal? Mire a kevésbbé skru- pulozus Kereskedelmi bank ekképpen oszlatta el a látszatra oly sokat tartó Hitelbankot. — Ha csak ez a baj ! Egyszerűen vissza­vonjuk az ajánlatokat kellő fonnulázás mellett. Azt mondjuk majd, hogy ajánlatainkat fen- tartjuk, de egyelőre majd csak őszszel beszélünk a dologról, mert hiszen maga a főváros sem tudja még, mennyi pénzre van szüksége. A rátartó Hitelbank azonban tovább aka­dékoskodott : — De mit fog szólni a világ, ha én az: ajánlatomat visszavonom ? Ám a rezolut Kereskedelmi bank ekkép nyugtatá meg: — Arra való a kommüniké, hogy a világ észre ne vegye az ügyet. Mi egyszerűen ki fog­juk jelenteni, hogy szóban állunk továbbra is. Nekem ez persze könnyű, mert az én 84 per- czentes ajánlatom az ördögnek se kell. A te ajánlatodat pedig névleg fentartod, de elha­lasztód a dolgot őszre, a meddig a főváros közölni fogja fix összegben a kölcsönszükség- let mérvét. Elvégre csak jogod van megtudni, mennyi pénzt akar tőled a főváros. Aggodalmaskodó Hitelbank még mindig skrupulizált: — Hát igazán nem fog ez reám rossz fényt vetni.

Next

/
Thumbnails
Contents