Független Budapest, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-05-25 / 21. szám
Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap, Budapesti függetlenségi és 48-as pártkörök HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre ........................ ... ... 10 korona. Fé l évre ... ... ... ... ... ... ... 5 Főszerkesztő: Dr. SOMOGYI LAJOS. Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a lap- tulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Telefon 71—53. A gázgyár ügye a közgyűlés előtt. Hosszú készülődés után. számos viszontagság közepette végre szerdán a közgyűlés elé kerül a gázgyár megváltásának a kérdése. Ez is csak a belügyminiszter folytonos sürgetésére történt, mely kéthetenként való jelentés- tételre kötelezte a tanácsot a gázkérdésben és ezzel egy kissé megsarkan- tyuzta a lassan biczegő hivatalos gebét. A közgyűlés elé terjesztendő tanácsi inditvány lényege az, hogy a közgyűlés mondja ki a gázgyár megváltását a fővárosnak szerződésben biztosított joga értelmében és egyúttal bizza meg a tanácsot azzal, hogy a légszeszgyárak megváltása és a főváros kezelésébe való tényleges átvétele tekintetében szükséges további intézkedéseket sürgősen tegye meg. Ez a sürgősség nagyon is indokolt, mert rohamléptekkel közeleg az a terminus, a melyen belül a főváros közönségének a gyárak megváltására irányuló szándékát a légszesztársulattal Írásban közölni tartozik. Ez a végső terminus ez év deczember 15-ike. Itt tehát a legfőbb ideje annak, hogy a közgyűlés ebben a dologban végleg határozzon, mert hiszen a határozat még a belügyminiszter jóváhagyására is szorul és azonkívül a tanácsnak is meg kell tennie az intézkedéseket a megváltás előkészítésére. Kétségtelen, hogy ez az ügy további halasztást nem tűr, hogy tehát a közgyűlésnek most, a nyári szünet előtt kell a dologban döntenie, nehogvaz idő- bői kiessék a főváros és a megváltás kimondására vonatkozó határozatával a szerződés értelmében lekéssék. És éppen a megváltásra kitűzött terminus közelsége mellett alaposan lehet attól félni, hogy bármiféle halasztási indítvány végzetes eredményt idézhet elő. Nincs róla határozott tudomásunk, de igen valószínűnek tartjuk, hogy a közgyűlésen elő fognak állani a gáztársaság nyílt és titkos hívei valamelyes halasztó inditványnyal. így első sorban arra kell elkészülve lenniök a megváltás barátainak, hogy felvetődik oly értelmű inditvány, amely utasítani akarja a tanácsot, hogy a megváltásra vonatkozó döntés meghozatala előtt hallgassa meg a légszesz társaság ajánlatát, mely azokat a módozatokat és feltételeket tartalmazná, melyek mellett a társaság hajlandó volna a gázgyártást tovább folytatni, l udomásunk van. hogy a közgyűlés egy részének, mely akár elvi okból, akár egyébként nem szimpatizál a házi kezelés formájával, az a felfogása, hogy a főváros esetleg előnyösebb szerződést köthetne a légszesz- társasággal, mint az eddigi volt és hogy ez a szerződés a főváros anyagi érdekére nézve is kedvezőbb, mint a megváltás. El lehetünk tehát arra készülve, hogy ez az áramlat olvértelmü kitolását fogja proponálni a döntésnek, hogy mielőtt a közgyűlés határozna a megváltás kérdésében, előbb adjon módot a légszesztársaságnak szerződési ajánlatának a megtételére. Teljes jóhiszeműségét ennek az áramlatnak feltételezve, sőt elismerve, mégis határozottan ellenezni kell a gázkérdésnek továbbra való etéle dilató- rius kezelését. Egyszerűen azért, mert a megváltás haszna és szüksége tekintetében a vélemények már teljesen megállapodottak. Itt oly mélyreható eltérés van a két ellentétes felfogás között, a melyet semmiféle érvelés vagy kapaczitálás már ki nem egyenlíthet. A kik a főváros érdekében és szocziális szempontból a megváltást akarják, azokat nem tántoríthatja el többé e meggyőződésüktől a légszesz- társaság bármely előnyös ajánlata sem. xA kik pedig a megváltásba nem akarnak belemenni most, azok nem lesznek később sem a városi kezelésbe- vételhivei,bármily hátrányos szerződési ajánlatot tegyen is a légszesztársaság. A dolog tehát teljesen megérett a döntésre és további halogatásnak helye nincsen. Itt már igazán csak egy dolog van hátra: a szavazás. Tehát szavazzunk. Kertelésre, kibúvásra, huzavonára többé nincs idő. Mert a legkisebb késlekedés : és a főváros végkép lemarad a tizenkét órás vonatról. Krónika. A kölcsönügy viszontagságai. A két budapesti vezető bank versenyfutása a fővárosi kölcsönért váratlan eredménynyel végződött. Mialatt a székesfőváros az ajánlatok végleges megtételét várta, a versengő két csoport szépen kiegyezett egymással és bejelentette most már társas czéggé egyesülve, hogy egy- lőre nem sürgős nekik a dolog. Ők tudnak várni. Ürügyül azt hozták fel, hogy a főváros maga sem tudja, hogy mennyi a kölcsönszük- séglete, ezért tessék előbb megállapítani az ősz- szeget, akkor majd az egyesült bankok előálla- nak ajánlatukkal. Ha egy kissé mélyebben belepillantunk ennek az ügynek a fejleményeibe, nyilvánvalóvá lesz, hogy a kiegyezett bankok egyszerűen ürügyül használják fel a külcsönszükséglet mérvének a bizonytalanságát. Hiszen ez a nagy x egyáltalán nem tartotta vissza a franczia csoport budapesti képviselőjét attól, hogy 60 milliót kínáljon fel, a minthogy a konkurrens Rot- scbild-csoport sem volt túlságos nagy zavarban a megajánlandó kölcsönösszeg nagyságát illetőleg, a mikor lényegesen tulliczitálva a fran- cziákat, 30 millió koronás kölcsönt ajánlott fel. Egyszerűen az történt, a mi manapság a kartelles világban oly gyakori. Az ádáz versenytársak látván, hogy küzdelmükkel egymást falják fel, egyszerűen kiegyeztek és most versenytárs hijján ők fognak feltételeket diktálni a fővárosnak. A franczia tőke hamarosan visszavonult, mihelyest meghallotta, hogy a Hitelbank versenye folytán ilt nem lehet a fővárosról hat bőrt lenyúzni. Megbízottja, a Kereskedelmi bank pedig, félretéve a keserűséget és elővéve a jobbik üzleti eszét, egyszerűen igy szólt társához, a Hitelbankhoz: — Nem esztelenség', hogy mi ketten egymást agyonliczitáljuk ? Fogjunk össze erre a kis üzletre és ajánljuk fel a kölcsönt oly feltételek melleit, hogy mind a ketten szépen keressünk mellette. A Hitelbanknak skrupulusai voltak. Hogy a dekórum szenvedne, mert hát mi legyen a már megtelt ajánlattal? Mire a kevésbbé skru- pulozus Kereskedelmi bank ekképpen oszlatta el a látszatra oly sokat tartó Hitelbankot. — Ha csak ez a baj ! Egyszerűen visszavonjuk az ajánlatokat kellő fonnulázás mellett. Azt mondjuk majd, hogy ajánlatainkat fen- tartjuk, de egyelőre majd csak őszszel beszélünk a dologról, mert hiszen maga a főváros sem tudja még, mennyi pénzre van szüksége. A rátartó Hitelbank azonban tovább akadékoskodott : — De mit fog szólni a világ, ha én az: ajánlatomat visszavonom ? Ám a rezolut Kereskedelmi bank ekkép nyugtatá meg: — Arra való a kommüniké, hogy a világ észre ne vegye az ügyet. Mi egyszerűen ki fogjuk jelenteni, hogy szóban állunk továbbra is. Nekem ez persze könnyű, mert az én 84 per- czentes ajánlatom az ördögnek se kell. A te ajánlatodat pedig névleg fentartod, de elhalasztód a dolgot őszre, a meddig a főváros közölni fogja fix összegben a kölcsönszükség- let mérvét. Elvégre csak jogod van megtudni, mennyi pénzt akar tőled a főváros. Aggodalmaskodó Hitelbank még mindig skrupulizált: — Hát igazán nem fog ez reám rossz fényt vetni.