Független Budapest, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1908-01-20 / 3. szám

m üvfnlrowi 1 (WkQ *>iv

Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap,

Budapesti függetlenségi és 4S-as pártkörök HIVATALOS LAPJA.

Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is.

Előfizetési ára:

Egész évre ... ... ... ... ... ... 10 korona.

Fél évre ... ... ................. .......... 5

Főszerkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS.

Felelős szerkesztő: B. VIRAGH GÉZA.

Szerkesztőség és kiadóhivatal :

Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A.

Mindennemű, levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők ; VII., Rottenbiller-utcza 5/A.

Telefon 71—53.

Az adóreform ellen.

A városház demokrata többsége tudvalevőleg roppant kis pont az országos politikában. Olyan, a mely egyáltalán nem számit. A képviselőházban hiába ágaskodnak a demokraták, senki se veszi őket észre. Pedig minden lehető és lehetetlen alkalommal megszólaltatják gyűlöletüket a nemzeti kormány és különösen a függetlenségi párt ellen, melynek hazafias, nemzeti politikájával a kozmopolitizmus lovagjai sehogysem tudnak megbékülni.

Éppen ezért ott próbáinak a kormánynak kellemetlenkedni, a hol állítólag soha sem politizálnak: a városházi közgyűlésen. Hajánál fogva rán- czigálják elő az alkalmat, hogy országos politikai kérdésekben állást foglaltassanak a főváros törvényhatóságával a kormány és a koaliczió ellen. Már egy Ízben hallottunk oly indítványt, a mely a malombárók érdekében a kikészitési eljárás visszaállítását sürgette, a mi tudvalévőleg roppant közelről érdekli a főváros érdekeit. Most pedig az adóreformot használják fel az átkos kormány ellen kirohanásra. Az ürügyet ép oly erőszakosan ránczigálták elő. Azt mondják ugyanis a községi demokraták adóügyi tudósai, hogy a We- kerle-íéle adóreform roppant nagy terheket ró a városi népességre, különösen

az iparos és kereskedővilágra, és hogy ennélfogva a főváros kötelessége az adóreform ellen tiltakozni. E czélból rendkívüli közgyűlést hivattak össze, melynek egyedüli tárgya az adóreform ellen való állásfoglalás lesz. Ez a közgyűlés a jövő hó folyamán fog megtartatni.

Világos, hogy mely taktikai czélzat lebeg a nem politizáló kommunális demokraták szeme előtt. A képviselőházban jó Vázsonyi nem tudja lesújtó kritikáját eredményesen leadni, mert hiszen Wekerle és más adóügyi szak- féríiak nyomban pozdorjává zúzzák összes érveit és kifogásait. Olyan helyre mennek tehát, a hol maguk között vannak, és nem fenyegeti őket az a veszedelem, hogy kritikájuk alaptalanságát hozzáértő emberek rögtönösen megállapítsák. Hogy az állami adóreform ügye egyáltalán nem tartozik a fővárosi közgyűlés kompetencziájá- hoz, az a jó urakat egyáltalán nem zavarja.

Részesei lehetünk majd tehát annak a nagy szellemi élvezetnek, hogy Vázsonyi, a ki mindent ex offo jobban tud, a ki a legkitűnőbb védőügyvéd, a legnagyobb közjogász, az első magánjogász, a legkiválóbb szónok, a leg- fenomenálisabb debatter, a legragyogóbb publiczista, szóval a szellemi Csimborasszó főbérlője, mint pénzügyi kapaczitás is ragvogtathatja tudásának, tehetségének, zsenialitásának szurokfáklyáját és kitapossa Wekerlé- nek, Kossuthnak, Popovicsnak, Szörényinek és más közgazdasági és pénzügyi kapaczitásnak a veséjét. Hogy az illetők a Vázsonyiádákat ott nyomban kellő érlékükre le nem szállíthatják, az az ildomosság e lovagjának egészen mellékes. 0 adóügvileg is brillírozni akar és brillírozni fog és eléri czélját: Ehrlich G. Gusztávnak tényleg szörnyen imponálni fog. Már szinte halljuk az erzsébetvárosi kiskirály csodálkozásának moraját: „Der Vázsoni is doch e kolossaler Mann!“

Hogy azonban érdemben mennyit ér a városi demokráczia e rugkapá- lódzása az adóreform ellen, a melyre ezúttal a lipótvárosi régi szabadelvű- párti klikket használja fel a fődemokrata, azt Wekerle Sándor nehány erőteljes vonással már jó eleve megállapította a Visontai-féle interpellácziójára adott válaszában. A Glücksthal-féle okvetetlenkedéssel szemben kimutatta, hogy az adóreform egyáltalán nem jelent újabb megterhelést a városi lakosságra, sőt hogy a II. osztályú keresetadó kulcsának felére való leszállítása folytán a kereskedelem és ipar adóterhei ellenkezőleg csökkenni fognak. Azt is kimutatta Wekerle, hogy egyáltalán nincs joga a kereskedőknek és

Krónika.

Demokrata-erkölcsök.

Következetesség. Az óubdai ellenzéki jelölt, Komjáthy Béla támogatására a függetlenségi párt és a kormány minden ellensége összeverődött. Egymás mellett találjuk itt Sándor Pál ószabadelvüt a patentfüggetlenségi Lengyel Zoltánnal, Benedek János majdnem függetlenségit a báró Bánffy Dezső majdnem szabad- elvüpártival és Vázsonyi Vilmost, a vázsonyi- pártit valamennyi árnyalatú ellenzékivel. Komjáthy Béla állítólag biztosilotta a demokratákat arról, hogy ö már nem vár semmit a politikai szerepléstől, mert hisz minden megadatott neki, a mi szem-szájnak ingere: szép zuglói tuskulum, remek pipagyüjtemény, nagy vagyon. Most már csak az az egy ambicziója van, hogy a koali- cziós kormányt megbuktassa. Erre a fogadkozásra Vázsonyi nyomban kidirigálta korteshadát Óbudára, Rácz Dezső vezetésével és a terézvárosi verekedőtársaság felcsapott hirtelen altofnereknek. Soha annyi nagymező- és király- ulczai alakot nem láttünk csizmás nadrágban,

zsiros lódenkalapban és rövid bekecsben, mint mostanában, a mikor a demokrata napidijas választáscsinálók átvedlettek óbudai balek- fogókká. Nem is tudnak már máskép, mint svábul és éjjelente, a mikor az óbudai expe- diczió az Abbáziába tér, rémhistóriák keringenek megvert függetlenségi választókról, korcsmákból kivert Botzenhardtistákról, győzedelmes demokrata betörésekről, rúgásokról és pofonokról, melyek segítségével az Üzletszerű demokrata korteshad és választáscsinálószövetség a függetlenségieket terrorizálni próbálja. A hőskölteményben nagy gyönyörűsége telik Lengyel Zoltánnak, a ki tudvalevőleg roppant szimpátiával viseltetett mindenkor Komjáthy Béla ellen. Nincs az a panama, a mit Komjáthyra ne kent volna, és az a hires »örömlegény« czikk, mely miatt más valaki hat hónapot idt s melynek támadásai Komjáthy ellen is irányultak éppen a Lengyel Zoltán főszerkesztése alatt állott, lapban látott napvilágot. Ez azonban nem tartja vissza Lengyel Zoltánt attól, hogy most Komjáthyt, a gyűlölt, leócsárolt, meggyalázott Komjáthyt támogassa melegen a függetlenségi párt jelöltje ellen. Hja, a következetesség szép

dolog, ha mástól követeljük. Ha magunkról van szó, a következetességet egyszerűen a szamarak erényének deklaráljuk.

A felekezeti béke. Az ó-budai esténkénti kocsmázás egyik legvitézebb, legbuzgóbb alakja egy borotvált képű, vig kedélyű, hangos, fiatal, feketébe öltözött urfi. Nincs nap, hogy hat-nyolcz korcsmában szónoklatot ki ne vágjon, hangszálai legalább is aczélból lehetnek, hogy soha ki nem fáradnak. Inni úgy tud, mint egy szivattyú. Lelkesít, mulat, duhajkodik, szóval a választási kampány egyik legkiemelkedőbb alakja. Komjáthy legalább 200 voksol neki fog köszönhetni. Ez a nemes, buzgó, fáradhatatlan kortes kiáll a korcsmákban és imigyen szól a jelenlévő választókhoz:

— Azt meri valaki mondani, hogy a Komjáthy-párt zsidó-párt? Nos ime eljötlem én közétek, híveim, én, ki az istennek felkent papja vagyok, ki a római katolikus oltár előtt misézek nap-nap után, hogy tanúságot tegyek előttetek pap létemre e szörnyű rágalom ellen. Hát lehet e zsidó-párt az, melyhez én, a pap csatlakozom ? Sót ellenkezőleg, a mi pártunk az igaz keresztény-párt, mert a zsidók közül