Független Budapest, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-05-18 / 20. szám
2 FÜGGETLEN BUDAPEST. rétében fedezhetők nem voltak, sem előre számításba nem vétethettek, mert hirtelen, meglepetésszerüleg nehezedtek a fővárosra. Ajánlatosnak mutatkoznék tehát, hogy előre nem látható nagyobb befektetésekre is mód kínálkozzék az uj kölcsön keretében. Természetese i ily eshetőleges nagyobb kiadások fedezésére szükséges összegek csak akkor veendők föl, mikor azokra igazán szükség lesz. Es evvel eljutottam magára a kölcsön föltételeire. Hogy mily ajánlatot adnak be a fővárosi kölcsönre pályázó pénzcsoportok, azt ma még nem tudjuk. Az azonban már is megállapítható, hogy az eiső ajánlatnál jóval előnyösebbet fog a főváros kapni. Ez tisztán annak köszönhető, hogy a nyilvánosság előtt tárgy altatott a kérdés és újra bebizonyult, hogy a nyilvánosság a közügyek elintézésében nemcsak hasznos, hanem szükséges is. Ebben az esetben a kedvezőbb ajánlat nemcsak a főfáros kötvényeinek árfolyamára és igy a főváros hitelének emelésére van befolyással, hanem közvetve az állam által kibocsátott járadékokra is, mert tagadhatatlan az, hogy a székes- főváros hitelét az államnak hitelétől teljesen függetlennek tartani és attól elválasztani nem lehet. Kívánatosnak tartanám továbbá azt is, hogy az uj kölcsön akkép létesüljön, hogy a fővárosnak joga legyen csak a szükséges összeget fölvennie s a mire csak később lesz szüksége, ez ne kény- telenitessék már ma fölvenni és utána kamatot fizetni, mert a betéti elhelyezés addig az ideig, mig a pénzre szükség lesz, csak veszteséggel járhat. Neveket! Sándor Pál ur, neveket! Magyarország egyetlen egy becsületes embere — az ő erős hite szerint — Sándor Pál, az utolsó mohikán, a »korrupcziótól mentes« szabadelvüpárt utolsó országgyűlési képviselője. Bár ó-demokrata ő, mégis verekszik. Nem fél ő kardtól, pisztolytól, sőt éppen az a körülmény, hogy jól tud bánni a demokrata fegyverekkel, teszi őt oly hangossá. Mert könn}^ü szájaskodni annak, a ki demokrata virtus szerint szavaiért férfiasán nem áll helyt, nem verekszik, de Sándor Pál a Lipótváros hős bajnoka: szívesen párbajozik. A párbajtól nem fél, de a büntető törvénykönyv paragrafusaitól igen. Lőni, vívni kész, de állításait bizonyítani nem akarja. Nagy panama vádjaiban nevekkel nem áll elő. Hiába kérték, hiába követelték, Sándor Pál megmaradt az általánosságban való gyanúsítások terén s nevekkel nem állt elő, hanem általánosságban fentartotta a főváros közgyűlési termében is a törvényszék előtt tanúi minőségében mondott suEos vádját, hogy számos bizottsági tag ezt az állását joglalan vagyonszerzésre használja fel és hogy a gázgyár több bizottsági tagot megvesztegetett. Neveket kérünk! Sándor Pál ur, neveket! hangzott a fővárosi törvényhatóság közgyűlésén a nagy leleplező felé. Es Sándor Pál ur nagyjából azt felelte: A kinek nem inge, ne vegye magára I Hohó vitéz vádaskodó, hős leleplező uram! Nem igy verik a czigányt! A fővárosi bizottsági tagok becsülete a főváros becsülete is. A leleplező támadások általános gyanúsításukkal ártatlanok becsületének megtámadására is alkalmasak s még odáig nem sülyesztette a közerkölcsöket a demokrata korszak, hogy közpréda volna a becsület, a polgárság választottjainak: a bizottsági tagoknak a becsülete. Neveket kérünk, neveket követelünk, Sándor Pál ur! Az adókivető bizottságok. Wekerle Sándor miniszterelnök, mint pénzügyminiszter végre észrevette a fővárosi függetlenségi pártot s a budapesti függetlenségi képviselőknek s a fővárosi íuggetlonségi párt elnökének erélyes fellépésére részben a leghevesebben dúlt, fentnevezett Pán-Sál törzsfő azt a szenzácziós leleplezést telte, hogy Roekefellerék megvesztegetési kísérleteket tesznek. Többek közt felajánlottak Láng királynak három pár bocskort és két pergament-tekereset, utóbbit azért, hogy az általa feltalált tűzhely leírását elvégezhesse rajta. Azonkívül nevezetesebb törzsfőnököknek különféle megvesztegetési összeget ajánlottak fel: igy El-Talmak egy gyönyörű wigwamot az Oszlopsorban, ismét másoknak czifra tomahawk-ot, kirakott bicskát, arany nyaklánczot, udvari tanácsosi czimet és sok más hasonló egyéb czók-mókot, a melyeknek az mdiánusoknál még nagy értékük van. Ezek a leleplezések kinos feltűnést keltettek és egész Mut-Schah indián lakossága két táborra oszlott. A tisztakezüek és a nemo- vicsok táborára, a kik csakhamar ádáz küzdelembe bocsájtkoztak egymással. Borzasztó kegyetlenségek voltak napirenden, Pán-Sál és vezérkara nap-nap után leszedték egy csomó nemovics-pártinak a skalpját és a legtöbb ember haj és fejbőr nélkül szaladgált Mut-Schah ut- czáin. Az indiánusok sorai napról-napra megfagytak, úgy hogy végre az öregebbek belátni kezdték, hogy ez nem mehet igy tovább. Elhatározták tehát, hogy biró elé viszik a dolgot, melyiknek van igaza. Biróul felkérték a hires Cody-1, a cow-boyok királyát, akitől még Pán- Sál is félt és a két tábor vezetői alávetették magukat a tekintélyes férfiú Ítéletének. Cody meghallgatván az ellenfelek előadását, a következő salamoni ítéletet mondotta: »Valahány törzs van közietek mindegyik vétkezett már. Ha az egyiknek jobb keze tiszta, bizonyára piszkos a bal keze. Nálatok is úgy van, hogy a jobb kéz sohasem tudja, mit lesz a bal kéz. Béküljetek hát ki és menjetek szépen haza, mert mindkettőtök fején sok a vaj. Majd eljövend egy jótékony meleg eső, a mely elolvasztja fejetekről ezt a vajat és akkor, de csak akkor jöhettek ki a teremtő napja alá. Addig azonban, a mig egy fejet sem találok közietek, a melyiken nincsen vaj, húzzátok meg magatokat szép csendesen és ne ordítozzatok künn a piaczon panamáról és korrupczióról. A törzsfőnökök duzzogva elkotródtak és az indiánusok Istene tudja csak, mi lesz azzal a megváltással, orvosolta az adókivető bizottságok tagjainak kinevezése tekintetében fenforgott sérelmeinket. A belügyminiszter tudatta a fővárossal, hogy a pénzügyminiszter a főváros valamennyi közigazgatási kerületében még egy adókivető bizottság alakítását rendelte el, mert az adózók száma rohamosan emelkedik s ennélfogva a bizottságok tárgyalásai nagyon elhúzódnak. Nehogy a főváros területén az adó előírása, beszedése és behajtása a folyó évben még nagyobb késedelmet szenvedjen, szükségessé vált a bizottságok szaporítása. A belügyminiszter fölhívja a polgármestert, hogy az 1883. évi XLIY. törvényczikk értelmében 2—2 rendes és 2—2 póttagot nevezzen ki az uj bizottságokba. Ezt a formát találta ki a pénzügyminiszter a függetlenségi párt sérelmének orvoslására. Ar orvoslást csak részlegesnek mondjuk, mert a régi bizottsági tagok, a kik politikai kortesczélokra használták fel az adókivetést, megmaradtak s megmaradtak az adókivető bizottságok elnökei is, megmaradlak az Ehr- lichek s igy csak részben érvényesül az alkotmányos elv: a többség képviselete a bizottságokban. Nem személyes okokból követeltük mi, hogy az adókivető bizottságokba függetlenségi polgárokat nevezzenek ki, hanem azért, mert a helyes önkormányzati elv követeli meg, hogy a polgárságot a bizottságokban azok képviseljék, a kik a polgárság bizalmát bírják s miután a főváros polgárságának kétségtelen többsége a függetlenségi párthoz tartozik, a függetlenségi többséget mellőzni nem szabad. Persze Vázsonyi lapja dühöng a pénzügyminiszterre ez uj intézkedésért. Neki az alkotmányos többségi elv csak addig s akkor kell, a mikor annak a demokraták látják a hasznát. És persze gúnyolódik a demokrata (!) lap azon, hogy most a függetlenségi Hruskák és Patschok jutnak be az adókivető bizottságokba. Hát ezek a kigunyolt Hruskák és Patschok, vannak oly tisztességes derék polgárok, mint a demokrata adókivető kortesek s ha valóban ők jutnak be a bizottságba, a kis emberek érdekeit bizonyára jobban fogják megvédelmezni, mint a demokrata nagyurak : gyárosok és háztulajdonosok. A pénzügyminisztertől Ígérete szerint elvárjuk, hogy részéről függetlenségieket fog kinevezni az eddigi szabadelvű, demokrata és darabont bizottsági tagok mellé, de megköveteljük, hogy a polgármester is hasonló szellemben járjon el. Bárczy István polgár- mester necsak Péczelen fiiggetlenségiesked- jék, hanem a városházán is. Szabadítsa fel végre önmagái és a városházát Yázsonyiék és Ehrlichék terrorizmusa alól. Magyar iparosok a császári jubileumon. Az osztrák császári jubileum alkalmából rendezendő sokadalmak egyike aczipő és bőriparosok nemzetközi szakkiállítása. Kettős ennek is a czélja: egyrészt növelni a császári jubileumi ünnepségek nagyszabású voltát, másrészt növelni a császárváros idegenforgalmát. Résztvesz a nagy császárváros nagy ünnepében Bécsnek minden provincziája. A
